Új Remény Fogadó

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 04:25

-Az nehéz lehetett.*Próbál együttérző hangon beszélni, de ez sajnos nemnagyn megy neki, mert nem szán senkit, miért tenné? Rég nem érez semmit senki iránt, kivéve Alastert, abban a férfiban van valami furcsa, ami érdekli Garyt, viszont itokzatos is, így nem lehet kiigazodni rajta.
Hallgatja a lányt, s a kérdésére nem épp ezt a reakciót várta, de ez is jó, a válasz pedig egyenesen megdöbbenti.*-Nem? Pedig kinéztem volna belőled.*Gary minden nőből kinézi, hogy már gyilkolt, mégha az illető 8 éves kislány lenne is.*-Igen, nekem is nagyon ízlik. Ebben a fogadóban mindig akad minden, és az a legjobb, hogy olcsón.*Meg is emeli poharát, és maradék borát meg is issza. Ezután pedig a sörért nyúl, amit Susannak direkt nem rendelt, mert a nők általában nem szeretik a kesernyés italt. A lány kérdése meghökkenti egy kicist, ki gondolta volna, hogy ilyet fog tőle kérdezni, fiatal, és kíváncsi még, a választ meg is kapja.*-Igen, nem is egyszer. És nagyon jó érzés.*HIába is tagadná, ha nem élvezné a gyilkolást, egyszerűen nem tenné. Senkre sem lehet hosszútávon erőltetni valamit, ha nem akarja megcsinálni.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 04:40

* most nem kapkodja el a bort, hanem apránként akarja ki inni ehez képest a férfi ezzel mit sem törödik, de láthatólag jól van még. Amig nem lesz beszámíthatatlan itt marad mert semmi kedve egy részeget ápolgatni bár ahogy elnézi nem olyan könnyen van ez. Nem csodálkozott azon hogy nem érdekli, mert nem csak ők voltak azok akiknek meg kellett küzdeni az élelemért vagy a bitonságos menedékért. Ez már mindenapos, mint a halál. Tény hogy nem ölt de látott már halottat. *
-Az lehte, de attól még nem. Ha vége a kiképzésemnek utánna, vagy talán elötte. Ezt a sors vagy mások balszerencséje eldönti. * Mondta sejtelmes mosollyal. Valahogy az a meggyőződése most hogy könnyű embert ölni, mikor ez nem is annyira egyszerű dolog. Látni a félelmet a szemében aztán ahogy üvegessé válik és eltünik belőle az élet, s annak minden szikrája. Azt végignézni azért korántsem lehet olyan egyszerű *
-Hogy kapod a megbizásokat? Volt már hogy a megrendelőből lett áldozat?* Nos igen a gyermeki kiváncsiság egyeseknél soha nem megy veszendőbe miért is menne hiszen annyira jó tulajdonság ez. Ha valakit érdekli ami körülötte van. *

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 05:02

*Söre is hamar fogyatkozóba indl, s csak egy kicsit, de kezdi magában érezni az alkohol hatását, pont jól érzi magát, és tudj ais hol a határ. Még két korsó sört simán ledntene anélkül, ogy megártana neki, és józanságának.*-A szerencsének ehhez semmi köze szerintem, ha megakarsz valakit ölni, azt meg is fogod, vagy az illető téged.*Mikor ezt elmondta, a mosolyt csak ezután viszonozta.*-Az elsőhöz nagy bátorság kell, és fontos, hogy utána hamar túltedd magad rajta, mert lelkiismeretfurdalásod lesz, az pedig egy gyilkos számára nem a legjobb dolog.*Ő könnyen beszél, mivel még csupán egyszer volt lelkiismeret furdalása, az is tizenkét éves korában, mikor megütötte újszülött hugát, akinek emiatt eltört a kulcscsontja.*-Az elején az apám volt az intézőm, és együtt mentünk elvégezni a feladatot. Mikor belerázódtam a véresebb részébe, már egyedül kellett mennem apám parancsára, és mentem is egy szó nélkül. Később már külön munkákat is vállaltunk, de volt olyan is, hogy én kerestem fel embereket, akik ellenszenveztek valakivel.*Mondja el gyilkosságai kezdetét a lánynak.*-Még nem fordult elő, hogy vissza küldtek volna, hogy intézzem el a megbízomat is, de olyan már igen, hog másik ember küldött az előző munka adómra. Ha kifizetnek akkor megölöm, ha nem, akkor nem, ésmég az is lehet, hogy akkor a nemfizető megbízóval végzek, ilyen már történ, de csak egyszer, mert elterjedt a híre.*Körbenéz a kocsmában, hogy megtalálja szemével a legjózanabb embert kettejükön kívül, akit kis idő múlva meg is talált.*-Egy munkát háromszáz Nirrion alatt nem szbada elfogadni. Nézd csak azt az embert ott.*Mutat ujjával a körbe-körbe nézelődő, harmincas éveiben járó férfi felé.*-Ismerd meg az érzést, hogy milyen ölni. MIvel bérgyilkosnak készülsz, gondolom már van némi jártasságod a gyilkosság elméleti részében. Szóval, kapsz ötszáz Nirriont, ha végzel azzal a férfivel.*Mkor ezt elmondta, végignézett a lányon, s látta, hogy nincs nála fegyver, ezért kiúzta az egyik, tokból, amely a hátán helyezkedett el, az egyik rövid kardot.*-Előre fizetek, és tessék kölcsön adom az egyik kardom a munka erejéig.*Azzal, az asztalon végig csúsztatta acél kardját, s a bányában szerzett zsákból kiszámolt ötszáz Nirriont, és azt is a lány elé tette, várva annak cselekedetére.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 18:15

* Odafigyel minden egyes mondatra és hol meghökkenve, másut meglepetten hallgatja. Ha ez már egy örökölt szakma akkor számára a vérében van, mint egy vele szültett tehetség. Mindenestere roppant érdekes az egész ahogy erről beszél talán azért teszi mert segíteni akar vagy csak tudni hogy milyenek a képességei. Találgathat csak, de azért érdekelé a valós válasz is. Elcsodálkozik az ajánlaton ahogy a férfi felé néz, és tudja hogy ember, családja lehet szép jövöje még. Élete. Ám ott van az hogy belőle ügyis gyilkos lesz, és a pénz se jön rosszul. *
-Rendben. * Mond ennyit és megfogja a kardot, jobb kézben szokatlan de már gyakorolta hogyan használja, olykor még kétkezes fegyvereket is. Határozott mégse biztos a dolgában, az ismeretlen alak háttal van nekik és elég messze ahoz hogy az eddigi beszélgetést ne hallja a kardot maga mellett tartja, ahogy mögé ér nem is veszi igazán észre, talán mert benne is elég sok az ital, magában beszél valamiről hogy merre járt. Egy völgyről beszél ami tele van élelemmel, és ezt ecseteli a poharának, hevesen artikulálva. A nyak és a gerinc találkozásánál van az egyik megfeleleő pont. Felemeli a kardot két kézzel tartva s egy határozott kézmozdulattal átszúrja azt a férfin. orditani sincs ideje csak hörögve folyik ki a vér a száján, miközben karjai és lábai ellenkeznének, vagy csak valamiféle izom mozgás. Elméletileg a kard átszúrta a szívét is ezzel, benne hagya a kardott s meredten néz arra amit tett. Valahol nem képes felfogni pedig a vér már csöpög is lefelé a padlóra, megremeg egész testében. Gyilkos. Csak ez az egy szó zakatolt át a fejében. *

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 18:42

*A lány határozott válaszára egy bátorító mosolyt küldött felé. Amikor Susan elindult, Gary megitta maradék sörét is, úgy nézte az eseményke kibontakozását. Először azthitte, hogy le akarja vágni a férfi fejét, de tévedett. Miután a lány hátrébb állt Gary meglátta a tetemet és egy elismerő mosoly-bólintás párossal mutatja ki megtiszteltetését, hogy egy ilyen diáklánnyal hozta össze a sors.*-Szép volt.*Áll fel, és odalép a lányhoz, vállára téve egyik kezét. A Kardot kihúzza a halottból, aminek köszönhetően még több vér ömlik a padlóra. A pengét megtörli a tetem ruháiban, majd zsbeiben kezd el kotorászni. Kis idő múlva talál is pár érmét.*-Na szép... 112 Nirrion és 7 ezüst Brokát. Pénzes tagot fogtunk te lány.*Mosolyodik el, s ad még 50 nirriont Susan markába, amit a férfi zsebéből vett ki.*-És? Milyen érzés volt?*KÉrdezi odafordulva a lányhoz, s még majdnem meijedt tőle.*-Mi baj van? Csak nem emiatt vagy ilyen állapotban? Tudod mit? Tarts velem, nem kell neked se tanár, se semmilyen kiképző, mellettem megtanulhatod élvezni is a gyilkolást.*-Pultos! Itt van 62 Nirrion és 7 ezüstbrokát, tüntesse el a tetemet és a vért.*Utasítja a kocsmárost, aki ebben már bizonyára profi, mert a tegnapi gyilkosság nyomai sem látszódnak.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Aug. 21 2008, 19:39

* Úgy nézi az elötte lévő holtat mintha nem ő tette volna, csak most lépett be, nem is volt itt akkor, más követte el. Talán csak ezt szerette volna hinni de még mindig fogta a kardot, nem erősen, a leggyengébb szelőtől elengedte volna. Végülis erőt vett magán, és elengedi a kardot, hátrál egy kicsit. Tömör és lényegretörő választ fog adni nem kertel. Szereti az őszinteséget.*
-Pocsék...*Mondja és végignézi ahogyan a férfi elintézi a dolgot maga, ugy csinál mintha annyira jó mulatság lenne egy emberi életet elvenni pedig nem az. Elteszi a pénzt, amit még ráadásként kapott, meg amit megbeszéltek aztán ránéz. *
-Ez nekem most sok egyszerre, az ajánlatot pedig... * Most hoigy belegondol van ami ellene van ami mellette szól de nem tudja biztosan hisz egy bérgyilkosnak nincsenek barátai. Mert egy nap mindenkiből célpont lesz, talán még belőle is és akkor lehet nem habozna megtenni. *
-Gondolkodom. Viszlát. * Azzal elindult a szobájába ahol eláta a kezét és lepihetent egy időre. Most erre van szüksége leginkább a megnyugtató alvásra és békére. Feltehetően a férfi is elment a szobájába, mert miután kifizette a pultost, egy darabig egy irányba tartottak csak aztán másik szobába ment be. Nem látta, csak a hangokból itéli meg *

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Pént. Aug. 29 2008, 17:30

*Egy fiatal, komoly tekintetű férfi tér be a fogadóba. Csuklyája eltakarja Cevin arcát. Most jobban szeretné, ha nem futna össze régi ismerősökkel, hiszen elég rossz emlékek fűzik a régi ismerősökhöz. A fogadó viszonylagos csendjében nem egyszerűen elfelejti, hogy miért is jött le Freyyaba valójában. Beül a fogadó legeldugodtabb zugába, majd int a csaposnak, hogy nem szeretne semmit. Hosszú töprengésbe kezd. Még azt sem tudja pontosan, hogy mikor indul vissza az utolsó hajó a kiképzőbe, de egyelőre ez nem is zavarja. Gondolataiba mélyedve ül a széken. Fejét a kezének támasztja. Hosszú percek telnek el így. Meg se rezzen. Csak vár a megfelelő pillanatra. Hogy miért? Hogy miért vár, miért nem indul máris? Ezt ő sem tudja...*

//Fagyok egy kicsit... Cevin eldugott részen van, szóval most nem muszáj észrevenni Smile

//

*A csípôs hidegre való tekintettel egy vékony nôi alak közelít szinte futólépésben a kocsma felé, mi már méterekrôl árasztja magából a meleget, s italszagot. Amint az ajtó elé ér, kicsit megtorpan, nem nyomja le egybôl a kilincset. Mintha fontolóra venné ezt az egészet, benyisson vagy mégsem? Végülis elôbbinél dönt, több érv szól mellette. Besurran hát a fogadóba. A köd, félhomály, s a szesz jellegzetes párája ezuttal kellemesen hat számára a kinti kutyaszórító után. Piros arcából pár kósza búzaszôke tincset simít ki, fûzöld szemeit pedig sejtelmesen végigjártatja az egybegyülteken, miközben tûsarkú cipôi kopogása jelzik, hogy megindult a pult felé. Mellékesen, egy pár fekete magasszárú bôrcsizmát visel, melyeken pár vékony ezüstlánc csillan meg, szintén fekete harisnyával, talán túl sokat mutató szoknyával és blúzzal. Mind fekete, ahogy kabátkája is, mely remek kilátást nyújt dekoltázsához... Kissé kihívó viselet, de ehhez van szokva, ezt szereti. Szôke fürtjei csak nyomnak a lanton. Feltornássza magát az egyik székre, majd egy mély sóhaj kíséretében rendel egy pohár vörösbort. Megkívánta, s talán még ennyire pénze is van... Talán nincs. De ez most mellékes. Megkapja nedûjét, elôször csak nézegeti, majd belekortyol. Ivott már finomabbat is, de az itteni felhozatal se rossz. Keresztbe teszi lábait, így aztán még kirívóbban fest, ám a körülötte levôk árgus szemei cseppett sem izgatják, már nem. Megszokta. Csendben borozgat, ám elméjét rettenetes súlyú gondok terhelik... Mint mostmár az is, hogy hogyan is fogja ezt itt kifizetni, min épp jóízûen nyammog...*

*Megérkezik a godagóba fekete bőrkabát és farmert visel, nem látszana hogy valami fegyvert hozott magával pedig oldalán ott van a kardja amit most a kabát takar végig néz a sokaságon a terem eggyik végégől a másikig*~a szokásos csürhe csak tudnám hogy hogy van mindig pénzük piálni mindegy ez a város nem változik~*futtatja le a monológot majd a pulthoz közelít közbe persze észre vesz egy nőt aki a többiekhez képest eléggé kirívó, ámde ez a férfit nem zavarja a pulthoz megy majd rendel egy sört a vén Hubert től. A kövér csapos lassanki is hozza közbe egy egy szót váltanak de nem sokat mert a csapos már megyis a maga dolga után, a férfi csak iszik egy kortyot majd a mellette ülő szőke nőre néz*-Üdv. Gondolom maga is városi sokszor jár ebbe a szeszgyárba?*kérdezi egy apró mosollyal a kocsmai részre gondolva.*-Öhm bocsánat amugy Marcus Zendor*mutatkozik be reméli nem volt túl bunkó*

~Sûrgôsen kell találnom valami melót, bármit... Ez nem lesz így jó, hamarosan már azt a kis egérlyukat sem fogom tudni fenntartani...~ *Csóválgatja hébe-hóba a fejét, miközben ajkait harapdálja, s iszogat. Kabátzsebébe nyúl, érzi amint pár korong alakú hideg fémdarabkához érnek átmelegedett ujjai, ebbôl hátha fog tudni fizetni.* ~Ne pánikolj.~ *Sóhajtja, majd próbálja kissé lazábbra fogni a szitut, egy kicsiny tükröt halász elô abban kezdi fixírozni magát. Kb ekkor jelenik meg az ismeretlen alak, telepedik le mellé, s szólítja meg.* - Szép estét! *Zárja össze halk kattanással a kis tükröt és emeli zöld szemeit a férfira. Hangja lágyan búgó, nyugodt, még el is mosolyodik.* - Igen, itteni lakos vagyok. Ritkán, mikor az anyagiak engedik. *Válaszolgat rendre, miközben kicsit a pasi felé fordul, szemügyre véve. A fegyvert persze nincs hogy észrevegye* - Örvendek. Celia Demour. *Mutatkozik be egy biccentés kíséretében, s kezet nyújt. Neki ez alap, hogy kezetfog társával.* - S ön, netán törzsvendég? *Kérdez vissza, majd iszik egy kortyot. Egy biztos, jó modorral rendelkezik, az emberekkel tud bánni, nyitott méghozzá szép is, s munkanélküli, de ezen is dolgozik már, minden eszközt be kell ám vetni.*

*Bele kortyol a sörtbe majd leteszi a pultra maga mellé utána pillantását ismét a nőre veti*-Ahm én is városi vagyok legalábbis most már azt hiszem többet vagyok ebbe a koszfészekbe*húzza el a száját bár nem volt még jobb helyen így a koszfészek is paradicsom*-Örvendek*mondja amikor a nő bemutatkozik majd kicsit hátradől persze csak annyira hogy egyenes háttal üljön közbe persze kezet fog Celiaval és elmosolyodik*-Nem én is akkor jövök amikor időm engedi meg régebben is jártam már ide bár az volt vagy tíz éve*kicsit elcsendesedik majd jön a következő ravasz mosoly*-Akkor nem alkohol miatt*mondja kicsit fel is nevet*-Nem jómagam fejvadász vagyok de néha napján lenézek ide álltalába itt mindig hall az ember egy két érdekes dolgot amiből talán tud valami pénzt csikarni, ami mostanába azért kell*mondja elgondolkozva a tényen hogy igenis nagy a szegénység bár nem hajléktalan de azért érzi hogy jó lenne ha több lenne abbol a pénzmagból*-Itt lakik a belvárosba?*kérdezi egy szelid mosollyal*

- Ohm, értem. *Figyelmesen végighallgatja, egyetlen információt sem akar elmulasztani, hisz ki tudja mikor mi jöhet még jól.* - Én voltaképp még csak most kezdek hozzászokni ehhez a... ahogy ön fogalmazott, koszfészekhez. Bár szerintem épp annyira nem lepukkant város. *Von enyhén vállat, ô így gondolja, erre iszik egy kicsit, aztán ismét a férfira tekint.* - Hát nem. *Sejtelmes mosolyt ereszt meg. Valóigaz nem szokása túlzásba vinni a piálást, de néha mégis megesik. Ritkán.* - Nocsak. Fejvadász... *Jegyzi csak meg így magának csendesebben.* ~Ilyennel sem akadtam még össze.~ *Fut végig az agyán, miközben figyelme sem lankad.* - Igen, a kocsmákban sok mindenki megfordul, ideális hely az információszerzésre. *Bólogatja, ô is végülis ezért van itt, hátha segíteni tud ez a hely állapotán.* - Igen, összeszedtem egy kis pénzt, s vettem egy kisebb lakást. ~Bár kitudja mennyi ideig tudhatom még a sajátomnak.~ Amúgy pedig nem oly régóta lakom itt, Leithon Fallsból érkeztem. Mondhatni kiröppentem a családi fészekbôl. *Magyaráz értelmesen, lassan pillogva miközben mutatóujját finoman a pohár széléhez ütögeti.* - Jelenleg meg munkát keresek... *Vonja fel szemöldökét, majd hirtelen az isteni szikra hatására megkérdi.* - Ön gondolom már eléggé jártas errefelé... Nem tud esetleg olyan helyet ahol egy magamfajta eltudna helyezkedni? Tudom is én, egy üzlet vagy kocsma... ~Ha már egyszer itteni, fejvadász is, csak tud valami tippel szolgálni... Max bevetem magam... Nincs mitôl tartanom, azt hiszem.~

*Elgodolkozik*-Leithon Falls? Egy kis falu innen keletnek igaz? Elég régen de jártam egyszer ott csak pár emlékem maradt róla talán négy őt éve talán*mondja majd megissza a maradék sört is kezét lazán a pultra támasztja ígymár teljesen Celia felé fordul*-Mostanába elég nehéz a pénz szerzése itt*bólint hiszen még csodálkozna is ha a nő gazdag lenne hiszen ki az? talán az alvilágiak vezetői más nem jómaga szerencsésnek tartja magát hogy a GreenHillen élhet. A kérdésre bólint*Legutoljára 14 éves koromba voltam itt most érkeztem vissza úgy fél éve de lehet kevesebb de igen azt hiszem ismerem a helyet*mosolyodik el majd elgondolkozik*-hát nem tudom hogy magácska mialatt gondolja a magam fajtát node van pár hely. Azt hiszem Hubi keres felszólgálót itt de nem érdemes elfogadni, elég sok erre a részeg és volt már hogy egy két pincérnő titokzatosan eltünt*jegyzi meg csendben majd kinéz a sötét ablakon kicsitkint tartja a tekintetét de nem sokáig.*-Ezen kívül talán két hely van az eggyikről a z ujságbva olvastam Celvander élelmiszer boltja a tulaj elhagyta a várost gondolom problémái akadtak az itteniekkel, viszont a város bért szabott ki érte azt nem tudom mennyi de egy próbát megér meg itt van még a Dark Brenton féle vöröslámpás negyed de arrol szinte semmit nem tudok csak annyit hogy a város északi végletébe van talán ha egyszer voltam ott*mondja*

- Pontosan. *Mosolyogva bólint, hisz a férfi helyesen tájolta be falucskáját. Majd enyhén csodálkozó arcot ölt fel.* - Tényleg? Gondolom egy munka során keveredhetett arra. *Találgat óvatosan, majd az utolsó vörös cseppecskét is beszippantja, addigra Marcus is kivégzi a sört. Figyelmesen végighallgatja, néhol bólint, s közben a nyakában függô láncba kapaszkodik, azt tekergeti, csavargatja.* - Magamfajta alatt annyit értettem, hogy ugye fiatal nô, új lakos... *Inkább nem kezdi el részeletesebben taglalni külsô illetve belsô adottságait.* - Nem rég érkeztem, tehát semmi esetre sem akarok eltûnni, úgyhogy ez kihúzva. *Nevet fel csendesebben, kissé ironikusan.* - Hm... Nem hangzik rosszul. Eladóként nem lehet annyira nehéz, feltalálja az ember magát. *Látszik, hogy elgondolkodik ezen, de a következô variáns kissé nagyon ledöbbenti. Magára veszi, meg lehet kicsit eltúlozza vagy félreértelmezi a dolgot. Mindenestre kiakad. A férfi felé hajol, s belesziszegi a képébe, félretéve a jómodort, fôleg a magázást.* - Figyuzz, amiért kirakom azt amim van, nem kell egybôl ribancnak nézni, oké? *Mert milyen az már, hogy vöröslámpást ajánlgatnak neki? Ez kész sértés kééérem... Csak pillanatig tart ugyan a düh, amolyan enyhébb nôi hiszti. Zsebébe nyúl, kivesz egy doboz cigarettát, majd rágyújt egy szálra. Hátradôl a széken, félszemmel Marcust kémleli, majd nyugodtabb, szinte bocsánatkérô hangon így szól.* - Bár ha jobban belegondolok... Ez is csak egy pénzszerzési lehetôség, nem a legtisztességesebb, de hát... Biztos jobban lehet keresni, mint egy boltocskában... *Fújja ki a füstöt, s tényleg elagyal ezen a dolgon...*

-Mondjuk úgy arra vetet a jószerencsém*mondja majd hallgatja a nőt amikor közelebb hajol a férfi arca rezzenéstelenül marad hallgatja amit a nő mond majd olyan lágy és nyugodt hangon folytatja ahogy az előbb mintha semmmi nem történt volna*-Egy vöröslámpásba nem csak... Örömlányok vannak, gondolom van ugyanúgy recepciós felszólgálószemélyzet, táncos nomeg ott van a takarító személyzet, nomeg örség de azt hiszem kegyedet az őrség rész nem igen érdekli*mondja egy félmosollyal hiszen jól megnézve a nő nem néz ki rosszul de per pillanat nem a kurvákra gondolt csak megemlítette ő is elővesz egy szál cigit majd rágyujt*-Maga kérdezte hogy milyen munkákat ismerek én csak mondtam ne vesse a szememre*mondja egy apró szemöldök felhúzássaal majd lassan kényelmesebben elhelyezkedik a székbe*-De ha megsértettem akkor bocsánat*mondja és komolyan is gondolja*-Jobbakat ténléeg nem tudom a boltnak meg nem tudom a telekbérét bár szerintem elég húzós lehet bár kitudja mennyit szab ki rá a város...

\\FAgyasztó Smile

\\

* Joanne, az újonnan érkezett lány tért be a Fogadóba. Amikor kívülről látta, nem keltett benne semmi ellenérzést, hiszen ő egy olyan faluból érkezett, ahol szinte mindennaposak az ilyen kis szegről-végről koppantott lebujok. Különben is: amelyik kutya ugat, az nem feltétlenül harap. Hogy miként jött ide ez a közmondás? Valljuk be, maga a lány sem igazán tudta. De ez a fogadó kívülről ugatott, így Johane arra az elhatározásra jutott, hogy jobb lenne eme helyet belülről is megvizsgálni. Nem volt nála csomag, amikor elindult, csak ételt, italt, és pénzt vitt magával, de az étel és az ital már el is fogyott, amit nem bánt a lány, tekintettel arra, hogy jól jött számára. Közelebb lépett a fogadóhoz, majd kezét a kilincsre tette, és elfintorodott.
~ Ezt se sokszor tisztíthatták...
* Nagyot sóhajtott, neki aztán teljesen mindegy volt, nem kellett kétszer mondani, hogy gyere, nyiss be! Nyitott ő magától. Fekete haja előreomlott, amint a lába elé nézett, hogy ne bukjon fel a küszöbben, majd felemelte a fejét, és körülnézett. Zsúfolt, piszkos helyiség volt, nem is lehetett, tagadni sem. Eszméletlen sokan voltak most a fogadóban. Egy csoport a sarokban ült csendesen, és közben pipáztak, ami viszont akkora füsttel járt, hogy amikor Johane kinyitotta az ajtót, a füst fele az utcára tódult.*
~ Nekem is már csak a tüdőbaj hiányzott.
* Nem tette szóvá a dolgot, tekintettel arra, hogy új volt, így nem is tehette, nem akarta, hogy már az első nap kiutálják innen rendkívűl éles nyelve miatt. Körülnézett, majd megpillantott egy szabad helyet, és gyors léptekkel arra vette az irányt, majd egy ügyes mozdulattal leült rá. Fekete szoknyája szétterült körülötte, és ő igen furcsa benyomást kelthetett.*
* A lány ugyanis nem volt mindennapi jelenség...Karcsú alakját fekete, fűzős ruha mögé rejtette, hófehér bőre, és barna szeme volt, vérvörös ajkakkal, melyet sokak szerint anyjától örökölt. Nem is lehetett kétséges a dolog, de Johane anyja nem volt épp egészsége csúcspontján, így mostanra csak tippelgetni lehetett annak eredetét. Elmosolyodott, majd a fogadósnak szólt. Renelt egy kupa, habos sört, majd lehajtotta, és ismét körülnézett.*
~ Ideje lennem nyúlcipőt húznom.
* Na, igen egyre többen meredtek rá gyanakvó tekintettel, így felállt a helyéről, rendelt egy szobát, majd amikor a fogadós adott neki egy kulcsot, csak biccentett, majd felfelé vette az irányt a rozoga lépcsőfokokon, melyek biztonságosak voltak, majd egy sokkal barátságosabb helyszínre érlkezett. Elmosolyodott, bedugta a kulcsot a zárba, majd elfoglalta ideiglenes lakhelyét.*

*Északról érkezett,így szerencsére nem kellett sokat kutyagolnia valami szálláshely után kajtatva hamar rálelt az új remény fogadóra mi a csapzott növények közt húzódott.Hosszú fekete haja különféle fonatokban kígyózott a fején,átható tekintetét undorodva legeltette a bizar külsejű épületen.~Csoda hogy nem omlik össze~ gondolta kis szütyőjét megmarkolva mit keresztbe viselt a testén és jobb oldalán lógott.Némileg hiányos öltözéke igen csak szemetgyönyörködtető volt,de már oly régóta öltözködött így hogy észre se vette a nyálcsorgató tekinteteket és apró füttyentéseket.Kívülről tetszetős de belül rohad...ahogy szokás mondani.
Közönyösen sétált a korhadt faajtóhoz mi bizonyára a bejárati ajtaja volt ennek a romhalmaznak.Benyitott.Egyből megcsapta orrát az olcsó pia s szivar szaga mi enyhe izzadságszaggal keveredett.Szájhuzva köszürölte meg torkát diszkréten,nem kapott orra elé csipkés kendőt mit egyesek megtettek volna,elviselte az élet adta szagokat miközben a pulthoz lépett hogy kiadó szoba után érdeklődjön.Néhány szempár követte őt figyelemmel,de ő észre sem vette őket.Ahogy a pultos eléhajolt megérezte a hosszú évek alatt ruhájába s bőrébe ivódott olcsó alkohol szagát s nikotinos,sárgás bőréből áradó borzalmat.*
-Üdv.Van szobája?-*rövid volt s tárgyilagos.Minél hamarabb egyedül akart lenni ezektől elzárva,békében.A pultos hanyagul közölte vele a szoba árát mire a pultra hajította a kulcsot.Érte nyúlt.*
-Távozáskor fizetek....-*és már ott sem volt.Felkaplatott az első s tulajdonképpen egyetlen emeletre s a megfelelő szoba zárjába illesztette a kulcsot.Belépet az egyszerű mégis kibírhatóan alulbútorozott szobába, majd belülről magára zárta az ajtót.*

*Az éjszaka homályából két alak érkezik a fogadóba Tuatha és Marcus egy jó órányi gyaloglás után ideérnek a férfi elég szótlan útközbe csak a kisértetiesen sötét épületeket nézi amig meg nem pillantják Hubert fogadóját ahova aztán maga előtt be engedve a nőt be is tér*-Iszol valamit meghívlak*mondja mosolyogva elvégre nem találkozott a nővel akkor már ha most igen akkor meghívja majd a pulthoz megy*-Üdv Hubi egy sört és egy.........*Tuathara néz aztán ha kér valamit akkor azt ha nem akkor ezt majd egy sötétebb sarokba lévő asztal felé mutat és ha a nőnek jó akkor leülnek*-Értem akkor minden a legnagyobb rendbe igaz?*kérdezi hiszen ahogy a nő mondja sokkal jobb az élet mint eddig, közbe bele kortyol a sörbe a kupa fölött viszont a nő arcát páztázza, majd egy lágy mosollyal leteszi az asztalra*-Ahogy tudom a bűnbandának vége mostz már nem kell izgulni miattuk de nem is baj van helyettük is elég probléma*mondja egy kissé erőltetett mosollyal szó ami szó a város sötét még nappal se jó mászkálni és Marcus is észreveszi hogy amint megy az idő úgy lesz a helyzert eggyre rosszabb*-És hogy találtad ezt az új munkát? Persze ha privát akkor nem kérdeztem*mosolyodik el*

*Kissé hosszú az út idáig, de azért jól bírja, edzve van az nem is vitás dolog. Sokáig bandukol hangtalan a férfi mellett a homályban, és néha felnéz az égre is, amelyen most egy csillag sem pislákol...felhő borítja az eget, és ő tudja, hogy esni is fog. Amint beérnek a fogadóba, hamarosan el is ered az eső. Belép az ajtón, majd a pult felé veszi útját, de Marcus megelőzi.*
-Hát...*elgondolkodó ábrázat, lévén, hogy a sör nem a legnőiesebb ital a világon, de a bor az már inkább.*
-Akkor bort kérnék.*ha meghívják nem utasítja vissza, nem szokása, mert akad, aki ezt személyes sértésnek veszi, például, amit nem szeretne. Közben meg neki is feltűnik az a bizonyos asztal, amelyhez nemsokára leülnek. Itt legalább nem ő az, akit legelőször észrevesz minden belépő, mivel ugyan nem egy nagyon kiemelkedő jelenség, csak éppen a köpenyét nem teszi le. Még csak az kellene, hogy a szárnyainak szabad teret adjon.*
-Persze.*Mosolyodik el, majd kihúzza az egyik széket és leül. Egyik kezét az asztalra fekteti, a másikra meg felkönyököl, és tenyerébe támasztja az állát.*
-Gondoltam...Freyya egyre sötétebb.*Érzi a sötétséget, érzi azt, ahogyan ez elszívja az erejét, de még itt van, egyelőre, csak nem tudja meddig bírja.*
-Annyira nem privát...bár kissé tényleg személyes.*Sejtelmesen elmosolyodik, majd rövidke hallgatás után ismét megszólal.*
-Emlékszel, amikor elváltunk a főutcában...hát nemsokkal azután találkoztam valakivel, aki látta, hogy edzett vagyok és ilyen munkára való, így ajánlotta, hogy vállaljam el. Aztán magával vitt, és most lényegében a vezetőm...bár ő már nem olyan főnök...inkább egy mester, egy tanító, aki lassan mintha a bátyám lenne.*meséli egy önfeledt mosollyal ajkain, szinte belefeledkezik, már majdnem kimondja uriel nevét is, bár valószínűleg Marcusnak semmit nem mondana. nagy vonalakban és többnyire igazként mondta el most a történetét, majd megemeli a kupa bort...koccintásra.*
-Egészségedre.*Mondja még mielőtt inna, majd amikor leteszi a kupát, újra megszólal.*
-Na és a családod? Mi van a feleségeddel?-*Persze többet tud, mint mutatja és mondja, de azért jó ha kérdez, mindenki nem gondolatolvasó, főként ha ember az illető.*

*Elmosolydoik*-Te egésségedre*mondja közbe hallgatja a nőt itt ténleg úgy látszik hogy az igazat mondja de hogy elhalgat e valamit most Marcus nem veszi észre*-No egy ilyen főnökre én is kiváncsi lennék a legtöbb ember mostanába eléggé korrupt főleg hogy már nem csak a fejvadász céh akar pribékekre törni hanem ott vannak a bérgyilkosok is ez számomra kicsit kényes tudod nem szeretem ha más végzi el a melót és most nekik ez jobban kedvez*meséli*-Akkro neked legalább most minden jól megy komolyan örülök*mondja mosolyogva hiszen ténleg örül kiváncsi ki lehe az a vezető de mindegy nem fontos*-Ténleg sötétebb mostanába megint furcsaságok történnek azt mondjk van egy város innen északra maga mrészéről egyszer láttam csak a határát de nem merészkedtem be. shin Durlan, azt hiszem így hívják a pokol városa *mondja egy keserü mosollyal*-Pár társam tett arra egy felfedező utat négy meghalt egy pedig vissza jött de teljesen megőrült nem tudtuk kiszedni mit látott*mondja kicsit elgondolkozva*-ÉS az ottani sötétség terjed ehyre közelebb van a peremvidéken szinte érezni*mondja és közbe kitekint az ablakon az éjszakába*-Megvannak bár nem sokszor látom őket mostanába nincs időm a családra*mondja kicsit lassabban*-Szeretem őket főleg hogy fiam lesz de... Ez a folytonos távollét eléggé lélektelenné tesz hogy így fogalmazzak*mondja*

*Igazat mond ő majdnem mindig, csak akkor fordul a hazugsághoz, ha valamit igazán nem szabad elárulnia. Azt mégsem mondhatta, hogy dar'Draghor lakója pillanatnyilag. Vannak jobb dolgok *
-Azért remélem nem vagyok én is ebbe a kategóriába sorolva.*Egy mutatóujjal találkozhat a férfi, amelyhez most roppant fura módon hosszú rózsaszínes árnyalatú köröm tartozik, a régi kékes festékkel borítottnak nyoma sincs már. Különben meg nem akarja ezt a bérgyilkos-kategóriát képviselni, mivel már nem tartozik bele. Végül ő is elmosolyodik, majd egy téma, amire megvillan a szeme. Shin Durlan...nos arról még az angyalok sem nagyon beszélnek, ezért csak annyit tud róla, hogy ott ölte meg Vorinon Samaelt...meg hogy neki tiltott terület.*
-Shin Durlan veszélyes...*Állapítja meg, bár ezt már Urieltől is hallotta. És valóban egyre jobban érezteti a hatását errefelé is a sötétsége annak a városnak, ami nem jelenthet jót.*
-A borzalmak városa...ennyit tudok róla csupán, próbálom elkerülni messzire.*Mondja, majd ismét csak iszik a borból.*
-Hogy hogy nincs időd a családodra?*Kérdeyi, és a hangjában enyhe szemrehányás figyelhető meg. Ilyen nincs, hogy az embernek nincs ideje a családjával lenni. Közelebb hajol az asztal fölött és a szeme kissé fura, sok mindent tükröz, bár most a színe nem változik szerencsére.*
-Ne engedd, hogy a munkád elszakítson a családodtól...őke is megfosztod a boldogságtól, ahogy magadat.*Igen, az apja jutott eszébe, akinek fontosabb volt a munkája...ezért nem ismerhette meg soha. lassan visszaül a helyére, majd elmosolyodik.*
-Különben gratulálok. remélem, épp olyan bátor lesz az ífjabb Zendor is, mint az édesapja.*Mondja és ismét csak belekortyol a kupába, a bor felszínét bámulva egyelőre.*

-Dehogyis*rázza meg mosolyogva a fejét*-Te mondtad hogy most őrzővédőszolgálatba vagy*mondja mosolyogva majd megissz a ,maradék sört*-Eléggé mondhatni kísérteties nappal sem jó ott mászkálni hát még éjszaka*mondja kicsit sötéten*-Ha cask a borzalom lenne ott még el el járnák de......*kicsit elcsendesedik*-Van valami arra nem tudom de mintha egy centrálból érkezne mintha valami áh nem tudom elmagyarázni olyan mint egy pulzál tudod középen alegerősebb de az erejét szerteszórja valahogy itt is így megy cask nem találták még meg hogy hol van, mire odaért volna valaki nem élte túl, az egész város átkozott*mondja sötéten amikor Tuatha ránéz ésrátérnek a családra elmsoolydik*-Nem de... Tudod valamiből élni is kell meg nem ismered a háttértőrténetemet teljesen a feleségem egy nagyon régi jó barátom kölyök korunkba sokat voltunk eggyütt és amikor vissza tértem valami fellángolt és nehogy azt hidd hogy bánom hogy gyerekem lesz, remélem egésséges lesz és szeretni is fogom csak olyan furcsa az egész. És sok a veszély amitől meg akaroim védeni s így nem mindig lehetek velük*mondja*

-Ott soha nem jó feltűnni. Túl sötét hely, és túlzottan fura aurája van...olyan ijesztő.*Mondja, miközben maga elé idézi a város képét. Nem, nem járt ott, de érez dolgokat.*
-Hát igen...nem jártam arra, de...ismerek...vagyis hallottam ezt-azt róla...*Elgondolkodó ábrázatot vág, neki a démonnal köthető össze Shin Dzrlan városa, mivel Samael halt meg ott. De ezt hogyan mondhatná el Marcusnak? Sehogy.*
-Nem is hiszem, hogy bánod.*Mosolyodik el, majd ismét csak belekortyol a borba, hatásszünetet tartva, végül amikor a kupát újra csak lerakja az asztalra folytatja*
-Nem biztos, hogy úgy tudod a legjobban megvédeni, hogy nem vagy vele...hidd el, most nagy szüksége van rád, és ezt nőként mondom. A másik meg tapasztalat...az apám is a családomat akarta védeni, és ennek hála nem ismerhettem soha...ott maradtunk az anyámmal és a bátyámmal magunkra. Nem hibáztatom, amiért így történt, de talán maradhatott volna velünk is...az ő választása volt.*Sóhajt, majd megissza a maradék borát is és felkönyököl újra. *
-Különben még mindig fejvadászként dolgozol?*Kérdezi meg, már csak arra emlékezik , hogy Marcus fejvadász, és természetesen utálja a csendet, ami ilyenkor be szokott állni.*

*CSAk komoran bólint*-Nem nem jó*mondja tömören valahogy a várostól kirázza a hideg főleg ha mostanába végig mey a romvároson ott is érezteti hatását pedig Durlan messze van*-Nem tudom azt hiszem néha jobb ha távol vagyok miattuk is az élet mostanába elég gyorsan megy nem lehet tundni hogy ha engem nem érnek e el akkor a családomat fogják e ezt nem fogom megkockáztatni*mondja komoly hangon majd bólint*-Igen még mindig azt az ipart űzöm eggyenlőre nincs jobb máshoz meg nem értek szóval maradtam ez*mondja bár gondolkozik, hogy mi lehetett az a kis nyelvbotlás. ismeri vagy mesélték jó kérdés mindenesetre ez csak átfutott most az agyán*-De persze amikor tudok találkozok vele legalább tudom hogy minden rendben van. Godnolom neked is nehéz lehetett*mondja*

*Belép a fogadóba. Kívülről hangulatos, és élettel teli helynek tűnt. A lovát az istállófiúra bízta, majd a kezébe nyomott egy kis pénzt a fáradozásáért. Talán rendes munkát végez a legény. Ha nem, úgyis visszaveszi. A jó munkát díjazza, a selejtet viszont nem. Először körbenéz, majd köszönt a bent lévőknek.*
- Szép jó estét uraim.
*Ezt követően a pult felé lépdel. Páncélja minden lépésnél zörren egyet. A hátán lévő pallosa is ütemesen a ütődik a mellvértje hátsó részének. Majd rákönyököl a pultra, jó pár helyet elfoglalva ezzel a mozzanatával.*
- Adj Isten Fogadós uram. Egy szállást, és némi ételt, italt szeretnék. A barátomnak is valamit.
*Tekint a mögötte lévő Marcusra, jelezve kire is gondolt éppen. Majd körbenéz még egyszer a fogadóban, míg várakozik.*