Új Remény Fogadó

*A fogadós csak mosolyogva biccent a férfinek*-Üdvözlöm jóuram remek szállásaink vannak egy éjszaka 2 arany Nirrion *mondja ami ebbe a világba nem nagy ár*-A mai vacsora tojásrántotta talán egy jó kupa sörhöz mit szól az úr?*kérdezi a kissé dagi fogadós majd ha a férfi elfogadja elkészíti neki az ételt és kiméri az italt. a fogadóba lévő emberek csak mulatoznak iszogatnak a zongoránál lágy zene szól*

*Biccent a fogadósnak*-Jó estét Hubi*mondja majd a férfire néz ő csak egy kupa sört kér meg némi fizet némi tojásért közbe a lovagra néz*-És honnan jöttél ha persze nem sértelek meg vele?*kérdezi ő is fél könyökét a pultra támasztva szemével a fogadóst és a népeket is páztázza nomeg Eric-et*-És mi lett annak az oka hogy ezt a hivatást választottad? Úgy értem ahogy látom harcos vagy a javábol ? bár ahogy gondolom neked is megvannak a múltbéli titkaid ami miatt ez lettél csak érdekelt persze ha olyan akkor nem kell felelned*mosolyodik el*

*Visszafordul a fogadós felé, majd visszamosolyog a fogadósra.*
- Az kitűnő lenne Fogadós.
*Mondja meleg hangon a dagi fogadósnak. Egészen magával ragadta a hely hangulata. Itt az emberek boldogak. Talán csak az alkohol miatt, de akkor is egy-két óráig elfelejtik a gondjukat. A zenei is illik a helyhez. Szinte egész lényét átjárja a pozitív energia. Itt már egészen nyugodt. Az arcán is rajta maradt a meleg, és lágy mosoly.
Majd amikor meghallja Marcus-t, felé fordul. Érdeklődve hallgatja, majd válaszol a kérdésére.*
- Jó messziről érkeztem. Egy Rendházból. Tudod ott a mestereim azt tanították, hogy az élet az utolsó próbatétel, és hogy az élet az igazi mester. Ő tudja mindenre a választ, ha nem is árulja el nekünk esendő, és halandó embereknek. De ha figyelsz, némely kérdésedre választ találsz.
*Mondja neki mosolyogva. Majd a második kérdésére az arca kissé megfeszül, amint visszatekint a múltba, majd kissé merengve válaszol Marcusnak.*
- Tudod, … a vér szerinti szüleimet soha nem ismertem. A Rend nevelt mióta csak az eszemet tudom. Nekik köszönhetem, azt ami most vagyok. Ahogy te is mondod egy harcos. De én inkább lovagnak szeretem nevezni magamat. Tudod megpróbálok segíteni a gyengéken. Az erőm szerintem erre való.
*Mondja Marcusnak, a végén már megint a megszokott mosolya tűnik fel.*

*Lassan elkezdenek enni közbe néha néha bele bele kortyol a sörbe és hallgatja a férfi történetét közbe néha néha bólint de némán hallgatja nem akar tiszteletlen lenni azzal hogy közbe beszéljen amikor a végére ér a történetnek elmosolyodik*-Amikor láttalak sejtettem hogy elég kemény rendnek lehetsz a híve*mondja egy mosollyal csendesen *-Azt hiszem neked itt lenne a helyed a városba a céhek közül talán az eggyik megfelelne neked munkára. Az ott szolgáló harcosok mind jólelküek ahogy ők mondják a szegényeket védik. Ismered a Templomos rendet? Freyyaba vannak már cask követeik*mondja komoly hangon majd a családra egy keserü mosolyt vág*-Apám kiskoromba meghalt megölték fejvadász volt anyám is meghalt engem egy fejvadász vett magához ő lett a mesterem tizenéves zöldfülüként hagytam el Freyyat és tanultam tőle azt hiszem megtanultam mindent amit ő tudodtt aztán ő is meghalt*kicsit itt megakad*-Ezután magányosan folytattam a munkámat míg egy elég hirhedt család vérdíjjat tűzött ki a fejemre, végülis megúsztam a dolgot*mosolyodik el majd felnéz a férfire*-Ezután jöttem vissza Freyyaba magam is fejvadász vagyok bár most már mondhatni nyugalmazott, megundorodtam a dologtól bár a fejvadász céhnek még mindig tagja vagyok*mondja majd elmosolyodik*-Azt hiszem jó egy ilyen ember a városba mint te tudod mostanába már nem sokan tisztelik a gyengéket, sőt azt hiszem a város kezd elmerülni a fertőbe*mondja*

*Miután befejezte élete rövid történetét, ő is neki az ételt elfogyasztani. Közben a torkát is megnedvesíti egy-egy korty jó serrel. Közben figyeli, és hallgatja Marcust. Néhány helyen bólogat, majd hümmög egy párat. Ezek közben élvezi az étel ízét. Régen evett már friss kaját, így élvezi, ahogy az étel szétomlik a szájában, és utána lekísérheti egy hideg sörrel. Majd végén együtt érzően elmosolyodik.*
- Lehet hasonlítunk egy-két dologban Marcus.
*Mondja neki, majd felemeli a kupáját, hogy koccintsanak egyet.*
- Azt hiszem holnap felkeresem ezeket a lovagokat.
*Majd jól meghúzza a sörét, és az asztal szélére tolja az üres tányért.*
- Ha jól értettem, akkor már nem vagy fejvadász. Akkor mégis miért maradtál ebben a városban. Hiszen tovább állhattál. A munkád már nem tartana itt. … Persze, ha nem akarod nem kell elmondanod. Hiszen nem ismerjük egymást csak … pár órája?
*Majd ha mégis válaszol figyelmesen hallgatja.*

*Elmosolyodik lágyan*-Lehetséges hogy hasonlítunk, azt hiszem én is a munkát megélhetés szempontjábol csináltam meg persze így is tanultam*mondja komoly hangon őt erre tanították ehhez értett nem nagyon tudott volna máshol elhelyezkedni, közbe koccint Ericel*-Szerintem jól fognak jönni azt mondják mint tiszta szívü bár arrol a céhről nem tudok sokat sajnos eléggé titokzatosak amolyan rend formályába éllnek elkülönülve a többi Céhtől de azt hiszem te szót értesz velük*mondja egy szelíd mosollyal közbe belekortyol a sörébe már régen nem ivott most valahogy jól esik neki *-Nem teljesen, még benne vagyok a céhbe csak nem aktívan, szóval ha olyan munka van álltalába engem hívnak, azt mondják olyanok vagyunk mint a bérgyilkosok, nem teljesen igaz így ahogy van, mi elsősorba másoka megtalálása és vissza hozatala akár erőszakkal vagy anélkül ez a mi munkák csak sajnos a legtöbben nem adják meg magukat könnyen volt sok ilyen esetem*mondja kissé szomorkásan majd elmosolyodik*-Két ok miatt azaz egy ok ami kapcsolódik egy másikhoz. Tudod gyermekkoromba volt egy lány barátom mikor vissza tértem találkoztam vele és azt hiszem szeretem, össze házasodtunk most gyermeket vár tőlem, nem akarom kitenni őket a pusztaság és környező tájak veszélyeinek. Freyya sötét*mondja lassan és közbe kinéz az ablakon az éjszakába*-De még mindig jobb mint ami odakint megy, azt hiszem szeretném megóvni a családom, hiszen szeretem őket. És értük bármit megteszek*mondja komoly hangon miközbe vissza pillant Ericre.*-Nem titok azt hiszem mindenki ezt tenné a helyembe, gondolom te is*mondja*

- Ez igazán jó lenne. Majd megpróbálom a szerencsémet ezekkel a lovagokkal. Talán befogadnak, és talán több időm lesz megismerni ezt a rejtélyes várost, és segíteni a rászorulókon.
*Majd tovább figyeli Marcust. Úgy látszik, ő is magányos farkas. Hiszen nem mesélt a társairól. Pedig ha vannak, azokról általában mesél az ember. Vagy rosszat, vagy jót de arról beszél az ember. Ezt követően tovább figyeli a szavait. Érdekes, hogy ilyen hamar meg nyílt előtte Marcus. Pedig sokkal zárkózottabbnak vélte őt.*
- Jó ha van kire vigyáznod. Akkor valami furcsa melegség veszi be magát az ember szívébe. Néha már én is éreztem ilyet. Jó, hogy te már örökké érezni fogod. Tudod kissé irigyellek.
*Mondja neki mosolyogva a sörös kupa rejtekéből. Majd feláll, és ásít egyet.*
- Tudod azt hiszem kissé elfáradtam. Ha nem bánod, ledőlnék. Tudod, hogy merre találsz. Ha segíteni kell, szóljál.
*Majd kiviszi az ételt, fizet a szállásért. Még int egyet Marcus felé, és elindul felé a lépcsőn.*

-Szerintem van esélyed úgyhogy ne hagyd ki*mondja tanácsul a férfi, közbe kicsit elmosolyodik*-Jó mert szeretem de rossz hogy ha bele gondolok mi lesz ha valami baj történik velük*-Lassan megrázza a fejét*-Azt el se akarom képzelni, tudod a magányba az a jó hogy nincs kire vigyáznod csak magadért felelsz de így már nehezebb. De bármi történjen is melettük maradok*mondja ösztökélten majd bólin*-Menny csak és legyen nyugodt álmod*mondja majd int a távozó férfi felé mosolyogva . Ezután egy darabig még marad beszélget a csapossal majd miután megitta a sörét ő is feláll majd elindul egyenesen a Green Hill felé ahol a családja már várhatja, de örül hiszen megint egy érdekes ember t ismert meg akiről sejti hogy nem ma látta utoljra. Ami nem is baj*

*Már régen nem járt a város határain belül és most se jószívüségből jött, ő és harcosai az ősi helyükön a várostól északi irányba élnek, nem tudni mit csinálnak hiszen a templomosok mindig is titokzatos egy népség volt annyi szent bár ha a szükség úgy hozta lejöttek a faluba megvívni azokkal akik háborgatták a gyengéket de a városlakók ebből nem sokat vettek észre mindig úgy jöttek ahogy mentek gyorsan és titokzatosan szinte észrevétlenül Clavier azonban most mégis eljött, bár hogy mi az ok arra még senki nem tudja a választ viszont a mai üzenet amit kapott eléggé feltüzelte így azonnal a fogadóba jött a csaposhoz megy majd kér egy pohár bort amit lassan megiszik közbe kérdez egysmást Huberttől a városról de fél szemmel a szobába vezető lépcsőket nézi*~remélem nem átverés volt az üzenet~*gondolja kissé idegesen nem szeret csak úgy ok nélkül ide jönni. de ő már csak ilyen ami talán korábol is adódik hiszen a férfi márbenne van az ötödik X-be*

Úgy aludt, mint akit leütöttek. Igaz, ami igaz, már régen aludt rendes ágyban. Nem is igazán tudja, hogy meddig aludt, ezért hát kinéz az ablakon. A nap már egy ideje fent lehet, de még mindig felfelé megy a horizonton. Ekkor a hasa is korogni kezd, jelezve, hogy meg kéne tömni.*
~Hehe… Már megint éhes vagyok.~
*Gondolja magában, kissé mosolyogva egy jót magán. Így hát az ágya mellé lép, ahol egy tál van, megtöltve vízzel. Megmossa az arcát, és végigcsutakolja a testét is. Ha megvan rá a lehetősége miért ne tenné meg. Majd amint ezzel végzett, felöltözik. A vértjét is magár ölti, a sisak kivételével. A pallosát sem rakja fel a hátára, hanem még a kezében tartja. Majd elindul a lépcsőn lefelé, amint szétnézett a szobában, hogy nem hagyott-e ott valamit.
Leérve a kocsma részbe, körbenéz. Nincs akkor sürgés, forgás mint tegnap. De hát reggel van. Ilyenkor az emberek dolgoznak, és nem isznak. Azért egy alak magára vonja a figyelmét. Egy páncélba öltözött fickó. Kissé jobban is megnézi magának. Eléggé idős ember, annyi szent. De az idővel, bölcsesség, és megfontoltság jár együtt. Ezért hát biccent egyet felé, majd elindul ahhoz az asztalhoz, ahol tegnap ültek Marcussal. Amint odaér hozzá a fogadós, először is mosolyogva fogadja.*
- Szép jó napot fogadós uram!
*Majd ezt követően megkérdi.*
- Mivel tudsz ma szolgálni, hogy megtöltsem üres hasam. Ja, és majd egy sört még mellé.

*A fogadós már előre integet a férfinak amikor lejön közbe a másiknak el el susmorog pár alig hallható szót és Eric felé mutat szemeivel, igaz ami igaz ma nincsenek nagyon sokan szó szerint kihalt a hely azt a három négy embert kivéve akik itt vannak, a fogadós vissza köszön Ericnek*-Szépjónapot uram remélem meg van elégedve a szobával*mondja majd csettint eggyet ujjával úgytünik Hubertet nem viselte meg a város rossz aurája a fogadós álltalába boldog *-Ma sült szalonna van persze olyan zöldséggel körítve amit uraságod kíván. A sört máris csapolom*mondja a szokásos mosollyal majd megkezdődik a sürgölődés forgolódás és pár perc mulva már ott is van a pulton az étel kenyérrel sőrrel mindennel ami kell*

*Bólint a fogadós szavaira közbe az érkező fele néz erősen bicccent neki majd megsimítja a szakállát ami már eléggé fehéres árnyalatot öltött a hosszú évek alatt*~nocsak nocsak miféle vándorok járnak mostanába Freyyaba~*gondolja egy mosollyal elég feltünően figyeli Ericet zöldeskék szemeivel arcán félmosoly játszadozik. Megissza a bor maradékát addig úgy tervezi nem szólal meg ameddig a fogadóssal diskurál a férfi bár úgyis észreveheti ahogy Clavier nézi hiszen eléggé feltünő, közbe a fogadósra néz*-Ő lenne az?*kérdezi mire a fogadós láthatólag egy alig észrevehető bólintással jelzi hogy igen*

- Oh. Igazán kellemese a szoba. Rég nem aludtam már ilyen jót.
*Mondja a fogadósnak egy kis nevetés kíséretében, majd az étel kínálatot hallgatja meg. Eközben a háta közepén érzi, hogy valaki figyeli. De egyenlőre nem törődik vele. Ha valami szándéka van, úgy is megteszi. Pallosát, azért elérhető távolságba lerakja maga mellé.*
- Egy kis kukorica, meg saláta igazán fenségessé tenné a mai reggelt.
*Mondja Hubert-nek. Amint visszamegy a fogadós a pult mögé, elkezdi hegyezni a fülét. A harcos, meg a fogadós erősen tanácskoznak valamin, ezt hallja. De sajna a többi részt a kocsma alapzaja miatt nem érti. Így hát csak sóhajt egyet, és amint a sör, vagy a kaja lekerül az asztalára, nekilát falatozni, vagy éppen belekortyol a sörébe. Ha pedig egyszerre érkezik, akkor először megízleli az étket, majd egy kis sörrel leöblíti. Eközben várja, hogy a páncélba bújt harcos csináljon valamit.*

*Clavier csak figyeli ahogy a fickó meg Hubert társalógnak, majd amikor Eric hátra megy enni egy ravaszkás mosolyt ejt felé majd Hubert fele néz mintha mondana neki is valamit de csak halkan a következő pillanatba már megfogja a fogadós torkát és kirángatja a pult mögül torkának szegezve nehéz kardját, közbe fél szemmel alig láthatóan Eric felé néz, kiváncsi hogy erre hogy fog reagálni a férfi és csak reméli hogy Hubert eléggé jól színlel, ha úgy lesz ezután ahogy Clavier gondolja akkor lesz még egy Templomos a soraiba, ez nála amolyan próbatétel nem a beszéd hanem a tettek beszélnek, és ha Eric megteszi amire gondol akkor többet mondott mintha két órán keresztül beszéltek volna*

*Csupán egy halk nyikkanást hall a pult felől. A fejét odakapja. A látvány kissé meglepi, de nem igazán morfondírozik azon, hogy miért is tette. Ezen, ráér később is merengeni. Az arca teljesen más lesz, mint az előző pillanatokban. Arca, mint egy szikla, olyan merev. Zöld szemeit a másik tekintetébe fúrja. Ha tekintette ölni lehetne, már holtan rogyott volna össze páncélos harcos. Ám ez csupán pár pillanat, és ezzel egy időben a pallosát is előrántja a hüvelyből. Még szerencse, hogy nem volt messze tőle. A széket kirúgja maga alól, és ahogy áll fel az asztal is felborul. A sörrel, és az étellel együtt. Ám nem igazán törődik vele, hanem a fickóra ront. Szája néma marad. Nem hagyja el harci kiáltás. Kardját már is csapásra emeli. A tartásán látszik, hogy jó kiképzést kapott. A páncélja sem okoz neki gondot. Olyan, mintha sima ruhában lenne. A kardal a fickó fejét akarja ketté szelni. A pallos nem szúrásra való, így hát nem is úgy használja. A csapás elindul sziszegve szeli át a közte, és a páncélos közötti távolságot.*

*Erre számított most belül jót mosolyog közbe gyengéden arréb löki a fogadóst a végén még Eric ketté szabdalja a pallossal de közbe ő sem tétlen a bal lábát kitolja hátra és kicsit jobbra dönt hogy meglegyen az eggyensúly*~ a vágás szép, és van benne eggyensúly nem rossz~*gondolja egy kissebb mosollyal amit már ki is mutat, közbe kardját a fej és nyak közötti távolságba emeli majd megvárja a kellő pillanatot amikor a pallos már a feje közelébe van egy enyhe fordulattal kiáll a fegyver útjábol ami bizony úgytűnik hogy a pultot találja el eléggé megroncsolva azt, de ahogy ez bekövetkezik a saját kardját is rávágja nem kell hogy a férfi ismét felemelje hiszen elsősorba nem harcolni jött, közbe egy félszeg mosolyt vág de nem néz hátra a fogadósra. Első szabály hogy sose tévessze szem előtt az ellenfelet mert Eric jelenleg még az hiszen a kis tréfát bevette ahogy azt kell*-Nyugalom ifju lovag*mondja most már dallamos hangon*-Azt hiszem igazad volt Hub*mondja hátra a pultosnak aki már nyugodt arcal ment vissza a pult mögé ezután Clavier elveszi a fegyverét majd vissza tolja a hüvelyébe*-Azt hiszem elnézésedet kérem de tudni akartam mit fogsz tenni, Hubertet meg az égnek soha nem bántanám főleg hogy ő a fő informátorom a városba*mondja majd felnevet*-Clavier. D Forelann a Templomosoktól és azt hiszem éppen megtaláltam akit akartam *mondja, bár lehet hogy Ericnek kicsit furcsa ez így egyszerre dehát itt ha arrol van szó gyorsan járnak a hírek*-Ha jól sejtem munkát keresel, talán tudok ajánlani valamit*mondja egy ravaszkás mosollyal*

*Amint a pallos becsapódik a pultba, rántaná is ki onnan. De ebben megakadályozza a rajta nyugvó ellenfele pallosa. Így hát másképpen cselekszik. Elengedi a fegyvere markolatát, majd megragadja az ellenfele pallost markoló kezét, hogy az megmoccanni se legyen képes. A másikat ütésre emeli. Ezzel is fejét veszi célba. Felesleges ököllel a páncélt csépelni, még ha az ő ökle is páncélba van bugyolálva. Majd a másik szavai eljutnak az agyáig. Harc közben már csak ilyen. Felszínre törik a másik énje, ami csak ekkor bukkan elő az ifjú szívének sötét mélységeiből. Még éppen az utolsó pillanatban sikerül megállítania keze lendületét. Ez után a másik kezét is elengedi. Kissé liheg, ám nem veszi le a szemét a másikról, és annak arcáról. Ezt követően kikapja pallosát a pultból, aminek következtében pár forgács repül szét a helységben. Majd a vállra helyezi a fegyvert. Arca csak lassan enged fel, de még mindig nem mosolyog, mint az affér előtt. Ami azt illeti meg is lepődött. Nem igazán érti még a dolgokat. Tekintetét elszakítja a lovagról, majd a csaposra néz. Ezt követően körbenéz. Ekkor tudatosult benne, hogy elég nagy rumlit varázsolt itt pár pillanat alatt.*
- Uhh… Igazán röstellem a felfordulást. Csak az hittem…
*Mondja kissé szégyenkezve, és a feje búbját vakargatva a szabad kezével, eközben egy félszeg mosoly jelenik meg arcán. Majd a lovag felé fordul.*
- Üdvözletem. A nevem Elric Mongus. Jómagam meg egy kóbor lovag.
*Mondja a másiknak, hogy ő is bemutatkozzon. Már fordulna is, hogy felállítsa az asztalt, amikor valami megakasztja. Kérdő tekintettel fordul vissza.*
- Templomos? Az igazán remek lehet. Örömömre szolgál, hogy találkozhattam önnel. A munka pedig érdekelne.
*Ezt követően, már tényleg felállítja az asztalt, meg a széket, és leül az egyikre. A másikra mutat, hogy foglaljon helyet. Majd elkezdene enni, de ekkor veszi észre, hogy étele, és itala a földre került. Így hát az erszényébe nézve, rendel még egyet.*

*Nem nagyon mutat félelmet a lendülő ökölre mosolyogva várja be és ez akkor se változik amikor megáll előtte a pallost kiemelhette volna de minek elvégre így egyszerübb*-Azt hiszem ezt Hubi irhatja nyugodtan az én számlámra*mondja majd megroppantja a nyakát*-Tudom ez volt a cél, kiváncsi voltam olyan vagy e mint amilyennek látszól úgytűnik nem tévedtünk*mondja majd bólint majd megvárja mig a férfi rendel*-Akkor azt hiszem fel vagy véve a rendbe de eggyenlőre még a területünkre nem jöhetsz azt meg kell beszélnem a tanáccsal ha ők is így látják akkor te is köztünk leszel, aztán rá érsz megtudni hogy mi is lesz a feladatod mindenesetre addig a várost ne hagyd el közülünk valaki lehet pont én fel foglak keresni téged, hogy megmondjam a tanács döntését de van ok a bizalomra azt hiszem megfeleltél a próbán*mondja majd a pultra vág eggyet acél kesztyűs kezével*-Hubi egy sört*mondja*-honnan jöttél fiam? és ki tanított harcolni?Ahogy látom jól bánsz azzal a pallossal, bár kicsit talán még meggondolatlan de azt hiszem ez majd koroddal fog változni is. *mondja moslyogva*

*Megvárja, amíg beszél Clavier, majd ő is megszólal. Kissé már látszik az a belső vidámság, amit eddig is a sajátjának vallott, és kezd visszatérni a mosoly az arcára.*
- Még egyenlőre nem is tudnák oda menni. Hiszen nem is tudom, hogy merre keressem. Addig meg igazán várhatok. Nincs igazán más dolgom. Talán bejárom a várost, de azért itt maradok.
*Mondja a lovagnak, és elkezd enni, míg ő is megkapja a rendelt sörét. Végre nyugodtan ehet, és megtöltheti elégedetlenkedő gyomrát is. Majd Clavier kérdésére egy korty sör után válaszol.*
- Messziről érkeztem. Jó pár hétre van a rendem háza lóháton. Ott tanítottak meg mindenre, amire csak tudtak. A pallos forgatásra, és az erkölcsi alapigazságokat is ott verték belénk. Majd, mivel az élet az igazi Tanító mester, így eljöttem onnan a mestereim áldásával. Talán majd egyszer visszatérek oktatni az ifjú nemzedéket.
*Fejezi be mondókáját, majd visszatér az evéshez. Igazán élvezetes az étel.*

-Nemsokára tudni fogod és othonodnak nevezheted*mondja egy komoly de vidám mosolylal ami nála eléggé sokszor fordul elő, közbe bólint Ericnek.*-Azt kell mondjam jó munkát végeztek vagy hogy emberibben fejezzem ki magam jó harcost neveltek magábol jómagam a templomosok között nevelkedtem mióta élek 52 éve*mosolyodik el*-Szép tervek a fiatalokat tanítani kell ebbe a világba sajnos nem tudni mikor van szükség jó kardforgatókra főleg ebbe a városba, javaslom azért ne akarja behatóan megismerni sok dolog van ami jobb ha úgymarad vagy legalábbis nem egyedül kell a végére járni no de erről majd később.*mondja közbe kicsit a pultos felé fordul és ameddig a férfi eszik diskurálnak*

\\fagyunk\\

*Az étel jó esett neki, és kicsit az idegei is megnyugodtak. De talán ez a sör utóhatás. Majd kényelmesen hátradől a székben, már amennyire ezt kényelmesen meg lehet tenni tetőtöl-talpig páncélban. De azért jól esik neki. Látja, hogy asztaltársasága addig elfoglalja magát. A csapossal tárgyal. Így hát, mivel ma nem megy sehova, legalábbis úgy látszik, a zsákjából, amit lehozott magával, előkotor egy pipát. Mellé tesz egy dobozt, majd kinyitja azt. Ezt követően megtömi dohánnyal, és begyújtja. Majd beleszív egyet, és elégedett fújja ki a füstöt a szája szélén.*
~Igazán jó a minősége. Megérte a belefektetett csengő érméket.~
*Majd egy kérdést intéz a lovag felé.*
- Amúgy ha szabad érdeklődnöm, milyen munkái vannak egy templomosnak.
*Majd várja a másik válaszát, miközben tovább élvezi a pipázás örömeit. Hiszen oly ritka manapság a békés hely, és idő.*

*Leül a férfival szembe majd egy darabig figyeli a kérdésre egy kissebb mosoly kúszik az arcára*-Tudod fiam mi lovagok vagyunk fő dolgunk eggyes emberek megtlaálása mostanába elég sok eltünés van főlegy gyerekeket visznek el a városból de hogy kik nem tudjuk még? A mi dolgunk hogy ezeket vissza adjuk a szüleiknek elvégre ők nem elég képzettek az ilyesmihez eggyenlőre most ezen dolgozunk de a munkánk alapvetően az ártatlanok és szegények segítése ha kell pénzel hol arannyal hol pedig kardunk s kardunkat tartó karunk erejével *mondaj és itt szinte mintha magasabb hangon beszélne látszik komolyan gondolja*-Bátor harcosokra van szükségem kik megesküdnek a rend tagjai előtt hogy vérükkel védik a gyengéket*mondja komoly hangon*

*Érdeklődve hallgatja az idősebb lovagot. Szinte issza a szavait. A szavai hallatán, egy őszinte mosoly jelenik meg az arcán.*
~Úgy tűnik, Marcus nem hazudott. Tényleg köztük a helyem.~
*Morfondírozik magában, miközben hallgatja Clavier-t. Bár a gyerekek eltűnése, nem igazán tetszik neki. Nem tölti el jó érzéssel, hogy már a gyerekek sincsenek biztonságban.*
- Ez igazán aggasztó. Mármint a gyermekek sorozatos eltűnése. A város lakói mit tudnak erről?
*Majd a folytatásra így válaszol, itt már mosolyogva.*
- Én is hasonlóan vélekedek. Bár, mivel én a pénzel nem szolgálhatok nekik, így csupán a kardomat tudom a szolgálatukba állítani.
*Mondja a lovagnak, és végigsimítja a kard markolatát.*

-Mostanába majdnem hogy csak arra van szükség és a tiszta lélekre. Nálunk meglesz mindened lesz hol aludnod rendesen fürödhetsz és a templomosok eggyen ruáhájába járhatsz*mondja komoly hangon kezét az asztalra helyezve*-Igen aggasztó a városiak nem tudnak semmit csak hangokat hallanak sikonyálások és egyébb, de semmi nyom az elkövetők okosak és eltüntetnek mindent. Főleg az otthontalan gyermekeket viszik el mert tudják senkinek sem tűnik fel ha ők nincsenek*mondja és hangjába harag is kevergőzik*-Azt hiszem ha velünk tartasz egy emberrel többen leszünk de ez az esélyeinket is megsokszorozza hiszen kevesen vagyunk mára már kevesebben mint valaha, sötét idők járnak....

*Bólint egyet a hallottakon. Segíteni fog, amiben tud.*
- Tudod, néha nem értem az embereket. Hogyan tudnak, csak úgy átsiklani ezen. Hiszen gyerekekről van szó. Ők, ha az utcán is élnek, nem ártottak senkinek.
*Itt egy kicsit megfeszül a keze a pipán, de utána megnyugtatja magát.*
- De azt hiszem, ezeket nem róhatjuk fel nekik. Hiszen „csak” emberek. Félnek, és rettegnek. Egyesek pedig elkövetik ezeket. Minden ember magában hordozza egy démon magját. Csak van aki uralkodik felette, és van aki behódol neki.
*Ezek után megint beleszív a pipájába, és csukott szemmel fújja ki a füstöt. A szeme sarkában, mintha, egy könnycsepp lenne felfedezhető. Majd ismét beleszív a pipájába, ezt követően pedig kifújja azt.*
- De… Szerintem beszéljük valami vidámabb dolgokról. Egy kocsmába nem illő dolog rossz dolgokról beszélni.