Új Remény Fogadó

-Énse de Freyya polgárainak nagy része vagy nem érdeklődik hol segítsen vagy nem is érdekli a dolog vagy a harmadik akik félnek, mert igenis a város félelmetes akik itt élnek mind rettegnek valami megfoghatatlan gonosz erőtöl mi is érezzük de nem hódolunk be nekik. *kicsit elmsoolyodik*-Talán mi tesszük az összes céh közül ingyen azt amit kell, a többiek között vanak érdekesek de eggyik se a mi fajtánk, néha néha a felderítők adnak valami segítséget de volt hogy már kaptunk egy egy fejvadászt is, viszont ők nem úgy kezelik a dolgokat ahogy mi. A bérgyilkos céh meg mégúgyse*rázza meg a fejét*-Nem róhatjuk fel nekik. Nekünk az a dolgunk hogy biztonságot hozzunk de emberekt nem taníthatunk meg a lovagias eszmékre. Azt mindenki magába hordozza*mondja komoly hangon, majd lágyan elmoslyodik bár a könycseppet észre veszi*-Valami bánt téged?*kérdezi majd felnéz a plafonra*-Mire vagy kiváncsi ifju lovag?*kérdezi*

*Ránéz a lovagra. Bánatnak nincs semmi nyoma, talán csak futó dolog volt ez, egy futó megnyilvánulás.*
- Nincs semmi bajom. Csak sajnálom az embereket.
*Mondja egy szomorkás mosollyal, majd meghúzza a sörét, majd mivel úgy találja, hogy már eléggé könnyű, így kér még egyet Huberttől.*
- Igen. Igazad van. De ez magányos munka, és kevés emberrel osztozunk ezen a terhen. De ha mi nem tesszük meg, akkor ki teszi meg helyettünk. Nekem az is elég, ha látom az emberek szemében az örömöt. De sokaknak ennyi nem elég.
*Zárja le eszmefuttatását, majd a friss sörbe kortyol. Egy kicsit ízleli a sör zamatát, majd lenyeli.*
- Egy kérdésem azért lenne. Sokan titokzatos népnek tartják a lovagokat, és az ember hajlamos arra, hogy amit nem ismer, attól fél. Az emberek megbíznak a templomosokban? Nem mintha ez csöppet is izgatna, hiszen felesküdtem a védelmükre, így megvédem őket, csak úgy kicsit könnyebb dolgozni, ha nem kövekkel várnak minket.

*Csak bólint hiszen erőltetni nem akar semmit se de ha így van ahogy válaszolt a férfi akkor ritka jószívü ember fog közéjük tartozni*-Magányosnak magányos hiszen legjobban csak a társainkra számíthatunk ha baj van, de azt hiszem megoldjuk így is a problémákat, mi nekünk akárcsak neked elég ha látjuk hogy az emberek megnyugodnak és megszünnek a félelmei., de sok dolgunk van míg ez bekövetkezik s lehet én már nem fogom látni mikor az emberiség itt boldog lesz*mondja mosolyogva hiszen nem bánja ha olyasmiért hal meg amibe hisz a kérdésre kicsit elmosolyodik hiszen hallotta a mondákat róluk*-Nem azt mondanám hogy félnek csak nem ismernek inkább különcöknek tartanak minket legalábbis a nagy részük de ez amiatt is van mert nem nagyon avatunk be külsősöket a rend ügyeibe. Ez meg így jó ahogy van*mondja meg kerekperec*

*Figyelmesen hallgatja az idősödő lovagot.*
- Igen egy jó ügyért én is az életemet teszem fel. Hiszen többem nincs. Legalábbis egyenlőre, még nincs.
*Majd hümmög párat, miközben belekortyol a sörébe, és komolyan tekint körbe. Ki jött be, meg hasonló. Eközben azért figyelmesen hallgatja Claviert tovább.*
- Ebben igazad van. Ha betekintenének, előbb-utóbb majd bele is akarnak majd szólni. Aztán pedig felhasználnák a rendet önös érdekükben. Ezt nem szabad hagyni.
*Mondja a vele szemben ülő embernek, majd ránéz Clavier-re.*
- Neked lenne valami kérdésed hozzám?

*Komolyan bólint majd lágyan megcsapja az asztal szélét*-És igen itt van a hangsúly mi Céh vagyun a városért vagyunk de nem az ő fennhatóságuk az legyen csak a városörség ők korruptak szóval oda azok mennek akiknek cask pénz kell és tudnak valamivel bánni*mondja komoly hangon a véleményét*-Mi nem fogjuk hagyni hogy bárki is irányítson minket megvan a cél ami a szemünk előtt lebeg más nem számít,. és ha életemmel vagy halálommal szolgálhatom a célom akkor megteszem, de ahogy hallom te is*mondja majd elmsoolyodik*-Nem. Azt hiszem ami fontos számomra tudom rólad. Tiszta szívü ember vagy, és ez a fontos, van helyed köztünk*mondja mosolyogva*

*Ő is bólint egyet, majd elmosolyodik. Válaszol is neki.*
- Örülők, hogy így vélekedsz rólam. De most mennem kéne. Még rendbe kéne tenni a páncélomat, és a fegyverzetemet. A hosszú út meglátszik rajtuk. Talán még egy közeli templomba is betérek.
*Mondja, majd feláll az asztaltól, és kezet nyújt Clavier-nek. Barátságos mosollyal tekint rá. Amint kezet szorítottak a pultos felé fordul, és intéz hozzá pár szót.*
- Úgy tűnik, még maradok egy ideig Fogadós uram, szóval fent tudnád tartani azt a szobát?
*Megvárja még a válaszát, ezt követően pedig kilép a fogadó ajtaján. Még ellenőrzi, hogy lovát jól tartják-e, aztán elindul keresni egy kovácsműhelyt.*

*ELmosolyodik*-Menj csak jó lovag aztán minden jót és sok szerencsét, még kereslek nemsokára*mondja majd Hubira néz*-Add csak oda a szobát most ezt én állom elvégre egy rendem beli szobája. Kapjon meg mindent*mondja erőteljes hangon hubinak majd kezet fog Ericcel és miután ő távozik Clavier is elhaggya a fogadót lovára pattanva vissza ment a tempolomosok birtokaira*

*A fogadóba Elric lép be. Kissé megfáradt a napi mászkálásban. De amit akart megcsinált. Most már végre pihenhet egyet. A páncélját, és a fegyverét sikerült beadnia egy jó kovácshoz, aki viszonylag olcsón el is vállalta a munkát. Szerencsére egészen jó állapotban volt, így csak kevés sérülést kellett kijavítani rajta. A templomba is elment. Jól tette. Megnyugodott a lelke kissé, és ismét kész, hogy felvegye a harcot félelem, és kétely nélkül. A fogadós felé indul, majd mosolyogva köszönti.*
- Visszatértem Hubert. Kéne valami étel, és egy jó ser, amivel leöblíthetném. Mivel tudsz szolgálni.
*Mondja neki, majd a pulton könyökölve, várja a válaszát. Közben megnézi, hogy kik vannak most a fogadóban.*

*Az ajtó lassan nyílik majd négy jó erőben lévő alak lép be rajtuk külsejük szép és ápolt, páncél van rajtuk s köpeny ruházatuk a fehér és vörös érdekes keverékét alkotja szemükkel körbe néznek a pult felé majd meg is látják azt akit keresnek a bent lévők kissé meglepődve vagy inkább ilyedten nézik a négy alakot akik közül három az ajtóban maradt egy pedig a pult felé vette az irányt amikor oda ér megáll a férfi mellett a fogadósnak csak biccent*-Eric Mongus? *kérdezi majd ha választ kap és azt amit szeretne folytatja is*-A rend bölcsei döntöttek mátol rendünk tagja vagy. Üdvözöllek körinkbe. A nevem Gregory Bruhlan, templomos, velünk kell jönnöd*mondja komoly hangon közbe hol a társaságra hol társaira pillant. Fiatal fickó ahogy meg lehet ítélni fekete hosszú haj borostás arc kék szemek, melyek most várnak. a Foagód közbe kihozza az ételt Ericnek bár látja hogy nem biztos hogy itt megeszi*

*Hallja, hogy nyílik az ajtó, majd négy férfi lép be rajta. Majd az egyik felé lépdel. Türelmesen üldögél tovább, majd a férfi megáll előtte. A kérdésre válaszol.*
- Igen. Én lennék az.
*Mondja, majd felé fordul így hallgatja tovább az ifjú lovagot. Az arcán egy mosoly suhan át, bár sejtette, hogy így lesz. De azért melegség járja át a hír hallatán.*
~Még szerencse, hogy időben érkeztem.~
*Gondolja magában boldogan. Ekkor a fogadós kiteszi elé az ételt, és az italt. Egy bocsánatkérő mosollyal fordul felé.*
- Sajnálom Hubert. Úgy tűnik ideje távoznom. De még ellátogatok ide.
*Mondja neki, majd a lovag felé fordul.
- Örvendek a találkozásnak. Remélem még van öt percük, mert a szobámban van még néhány holmim, és a lovamat is fel kéne nyergelni.
*Néz a férfira zöld szemeivel, majd várja annak válaszát.*

*A lovag csak bólint*-Menny és akkor szedd össze a cuccaidat aztán indulunk jó lenne napnyugtára ott lenni mostanába veszélyes a külvilág*mondja komoly hangon a lovag. Közbe a kocsmába az ivászat csak megy tovább a zongorista éppen rákapott valami ritmusosabb zenére amitől a kocsmába lévők nagy része kicsit kiabálni is kezdett vidáman úgytűnik a kocsmába éppen beindul az élet. De Eric már nem várhatja meg hiszen ujdonsült társaival máshova kell menie*

*Ő is bólint egyet, majd elindul a szobája felé. A fogadó hangulata már nem igazán tudja magával ragadni, pedig ha tehetné, még ő is eltöltene itt egy jó éjszakát. De hát nem így hozta a sors. A szobába belépve, hamar magához veszi a zsákját. Még szerencse, hogy nem pakolt szét. Még körbetekint, nem felejt-e itt semmit. A sisakját a hóna alá csapja, majd a zsákot a vállára veszi, és kilép a szobából. A lépcsőn leérve, elindul az ajtó felé. Még int egyet a fogadósnak.*
- Még a lovamat felnyergelem, utána indulhatunk is.
*Ezek után el is indul az istálló felé. A lova jól van tartva. Meg látszik rajta a pihenő.*
- Nos barátom. Még vár ránk egy kis út. Remélem felkészültél rá.
*Mondja neki, miközben beleborzol a sörényébe. Ezt követően neki áll, hogy felkészítse az útra. A nyerget helyezi fel először, és jól meghúzza a szíjat. Persze előtte még felhelyezte a lópokrócot, hogy a nyereg nehogy felsértse az állat bőrét. Ezt követően a zablát berakja a ló a szájába. Majd leellenőrzi a dolgokat. Végül a nyeregtáskát is felteszi, és a csomagját is rögzíti. Magához veszi a hosszú lándzsáját, majd kivezeti a lovat az istállóból. Majd felszáll a nyeregbe. Ezt követően elindul a lovagokkal.*

*A rend tagjai csak némán elindultak kifelé majd megvárták mig a férfi elintézi a saját lován a felkélszítést. A fogadós csak mosolyogva int a férfinek majd folytatódik a munka. Lassan már lehet hallani hogy a fogadóba beindul a mulatozás, de ez már nem érinti őket. A lovagok Eric mellé szegődnek*-Most pedig egy hosszú vágta indul meg elég hosszú út lesz és valószínü hogy már sötétbe érkezünk csak meg a rend birtokára remélem gyors a lovad, induljunk. Vágta!*az utolsó szót már kiáltja közbe a lova felágaskodik és a lovagoka port felkavarva indulnak meg Freyyábol Ericcel*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Szer. Nov. 12 2008, 23:35

*A fogadóba két köpenyes alak lép be. Elric lehajtja a fejéről a csukját, és körbenéz a fogadóba. Mivel már este van, ezért itt is beindult az élet. De ezt már kint is hallották, amikor beállították a lovaikat a karámokba. Ezt követően Elric elndul a pult a felé. Reméli, hogy Clavier követi. Elric úgy érzi, hogy van miről beszélniük.*
- Jó estét Hubi.
*Mosolyog a telt fogadósra. Reméli, hogy még emlékszik rá. Majd egy sört rendel, meg valami kaját. Meg kell tölteni a bendőt. Várja, hogy a Nagymester is cselekedjen. Bár sejti, hogy kissé még feszült a fejvadásszal való beszélgetés miatt.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Szer. Nov. 12 2008, 23:45

*Amikor beér ő is leveszi a csukját majd miután a pultos vissza köszön ő is köszön neki, majd kér egy sört a fogadós előállítja úgytűnik a kész ételt*-Tojás és sonka? végülis az is valami*mondja miközbe magához veszi a söradagját és egy távoli sötét sarkot keres ahol csak éppen világít némi gyertya most nem szeretne nagy tömegbe lenni azért is ül ide reméli hogy ERic is vele tart ha kész a kajája, közbe ő leül kicsit maga elég mered közbe kortyol egy kettőt a söréből*-Ha úgy vesszük sikeres volt a nap a fejvadászok megnyerhetők talán így esélyesebb a dolog*mondja csendesen Ericnek mikor megérkezik*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Szer. Nov. 12 2008, 23:51

*Látja, hogy Clavier behúzódik egy sötét sarokba. Ő még megvárja, míg elkészül a rántottája. Amint kész van, bólint egyet a fogadós felé köszönésképpen, majd felveszi a tányért, és a sört, majd ő is letelepszik az asztal másik oldalára.*
- Igen. Reméljük, hogy beleegyeznek. Ennél többet sajnos mi sem tehetünk.
*Mondja, majd lapától egyet a rántottából. Majd megszólal. Hiszen a kérdés már ott lóg a levegőben kettejük közt egy ideje.*
-Miről beszélt az a fejvadász. Mintha a rend hibát követett volna el.
*Lapától egy jó adagot, majd beteszi a szájába. Utána egy kis sört küld utána. De eközben figyeli a Nagymestert.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 00:02

-Én is azt hiszem*mondja majd meghallja a kérdést. Számított is rá hiszen érezte hogy meg fogja kérdezni és végülis joga van tudni mint rendtagnak, bár előbb útóbb úgyis elmondta volna de ha már rákérdezett miért ne most. Az idő alkalmas rá. Még kortyol egy kettő kissebbet a sörből majd a férfi szemébe néz*-Egy régi ügy háromszáz húsz évre nyúlik vissza. Azt hiszem ők még mindig abba kergetőznek*mondja bár ő sem tudja mi az igazság még nem, azt illetően hogy vajon vissza térnek e*-Régen mikor még nem voltak rendek, nem voltak templomosok, volt egy legenda, a mai felállásainkat négy ember teremtette ők hozták létre a céheket*meséli majd körbe néz*-De volt még egy rend egy sötét és gonoszt imádó szekta, akinek a hatalma akkor a virágkorát élte, s 6 tárgyra volt szüksége hogy sötétségbe borítsa a világ maradék részét.*mondja kcisit lassan majd egy ideig megint megáll, de nem sokáig*-Egy legenda szól hat különös fekete alakról. Kik az irrivitum katonái voltak, elindultak s megszerezték a hatokat, de voltak kik szembe szálltak velük most a rövid történetet mondom el, lényeg a lényegbe hogy eggyenként nem tudva egymásrol négy ember indult el különböző okokbol a sötétség katonái után s kergette őket egészen a hegyekig innen több száz mérfőldre. Egy fejvadász, Egy lovag, Egy könnyű harcos ijjász és egy bérgyilkos, eggyenként mind vereséget szenvedtek tőlük de útjaik során össze hozta őket a sors S eggyüttes erővel legyőzték őket, a négyek szövetsége győzedelmeskedett a hat gonosz felett a tárgyakat. Thorg Rúnáit pedig elvették s a világ különböző pontjain rejtették el, hogy senki ne találhasson rájuk. Ha valakinek mind a hat a kezébe kerül akkor... akkor...*itt kicsit megakad de úgytűnik áthidalja*-Miután legyőzték őket megalapították a céheket hol harcosokat toboroztak, aztán megkezdődött a vessző futás. Száz év alatt felszámolták az Irrivitumot. LEgalábbis eddig úgy tűnt*mondja komoly hangon majd folytatja*-De azóta már semmi sem olyan mint régen mindenki a saját céljaiért küzd, mindenki másban hisz és mindenki másért küzd. Már nioncs össze tartás mi régen volt......

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 00:11

*Figyelmesen hallgatja a régi históriát. Kissé már régi, lehet ezért is nem hallott róla. Meg még csak most lépett be a céhbe. Lehet ez is közrejátszott. Úgy tűnik, ezt eddig titokban tartották a köznép elől.*
- Értem. Gondolom sejtelmetek sincs már arról, hogy mi lehet ez a hat legendás tárgy.
*Mondja, miközben harap egyet a rántotta mellé felszolgált cipóbol.*
- De lehet jobb is így. Hiszen akkor lehet, hogy mi is felhasználnánk. Igaz, hogy jó célra, de úgy érzem, hogy ezek alapjában véve is gonosz erejü tárgyak voltak.
*Mondja el a Nagymesternek a gondolatait. De csak hallkan mondja. Úgy, hogy csak a vele szemben ülő Clavier hallhassa.*
-Az átlag emberek tudnak a dologról?

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 00:16

*Megrázza a fejét*-De pontosan tudjuk*-Hat rúnakő volt. Hat különböző vésettel de azok már nem ezen a földön vannak. sokkal messzebb*mondja komoly hangon*-Ilyen gonosz dolog jobb ha nincs Freyya közelébe*mondja majd megintcsak jön a fejrázás*-Lehet de azokat nem lehet jóra használni az a hat tárgy egy kulcs ha eggyütt van, és amit a világra szabadítana az magát *itt nagyon elcsendesedik*-A végső pusztulást hozná magával legalábbis a legenda ezt tartja*mondja komoly hangon bár nem tudja mennyi igaz belőle*-Nem nem tudják de ez maradjon is így nem kellenek szerencse vadászok akik ilyen kincsek nyomába erednek*mondja sötéten*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 00:56

*Figyelmesen hallgatja a lovagot. Most már érti, hogy nem jó erről beszélni. Igaz, hogy legenda, de a legendáknak mindig van valóság alapjuk.*
- Értem. Szóval ezek a rúnák eléggé nagy veszélyt jelentenek az általunk ismert világra.
*Mondja a lovagnak, majd hátradől, és élvezi, hogy tele a hasa. Iszik ő is egy kortyot a söréből.*
- Tényleg jobb, ha nem tudják. Hisz így is van elég bajunk.
*Emlékszik a banditákra, akiket legyőztek. Vajon még mennyi lehet belőlük.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 01:11

*LAssan bólint majd feláll*-JObb lessz menni valamiért rossz érzésem van azt hiszem vissza kell térnünk az erődbe aztán majd nemsokára vissza térünk*mondja hiszen valami ténleg különöset érez bár nem tudná megmondani hogy mit lassan feláll és elindul az ajtó felé ha a férfi is jön akkor kilép a teremből és az istálló felé veszi az irányt*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 01:16

*Bolint egyet, hogy ő is időszerünek érzi a távozást. Még megissza az utolsó pár sört, majd ő is feláll a székből.*
- Igen. Menjünk.
*Még a távozása előtt int egyet a fogadós felé. Clavier nyomában ő is kilép a sötétségbe. Akármi is várja őket a hazafelé vezető úton.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 01:22

*A férfi ugyanolyan komorul lép ki az épületből valami avn az arcán mintha aggodalom, lenne hátra fordul a férfi felé*-Maradj itt valami rosszat sejtek*mondja majd elindul az istálló mellett pár pillanat mulva hangos csatakiáltás töri meg a csendet mely most haláli volt szinte hallani lehetett minden levegő vételt s most a kard csörömpölés cska félbeszakította az amúgyis feszült estét a lovag hangját lehet felfedezni meg egy másik hangot de ha Eric véletlenül a lovag segítségére sietne futás közbe egy halk kattanást hallhat a következő már cska egy robbanás oldalrol ami nem öli meg a fickót viszont elég kába állapotba lesz tőle hiszen a földre küldi a szeme sarkábol még egy fekete köpenyes embert vehet szemügyre Clavierrel szembe, aztán hirtelen minden elsötétül egy ideig úszik a semmiségbe majd lassan felnyitja a szemét magához tér és, ha utána továbbmegy megláthatja a földön fekvő Claviert. A támadónak pedig se híre se hamva a lovag viszont még mozog...*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 01:35

*Már éppen elindult, amikor a háta mögött felrobban a fogadó. A köpenyes alakra tekint. Megpróbálja elkapni a kezével, mintha ez lehetséges lenne. Ekkor elájul. Amikor ismét magához tér, lassan feláll. Kicsit beütötte a testét, de szerencsére a páncél megvédte a komolyabb sérüléstől. Azért a robbanás hőjét magán érzi még mindig. Megcsapta a halál szele. Gyorsan hátranéz. Megnézi az épület állapotát, de úgy érzi, már nem tehet semmit. Ekkor megpillantja Clavier-t. Még életben van.*
- Mi történt itt? Ki támadott meg Clavier?
*Kérdi meg, miután odaszalad a lovag mellé. Letérdel mellé, és így kérdi meg tőle. Azért a tekintetét a környéken tartja, kezét pedig a kardja markolatán.*

Tárgy: Re: Új Remény Fogadó Csüt. Nov. 13 2008, 01:43

\\csak egy mellék épület robbant be nem a fogadó Razz

\\

*Már nem volt mit tenni a földön hever gyors csata volt és valószínüleg élete utolsó csatája már csak arra eszmél hogy valaki szólítgatja lassan ráemeli a fejét bár látszik hogy több sebből vérzik*-Talán az akikről azt hittünk nicsenek, *mondja fátyolos álmos hangon majd kicsit megmerevednek az arcizmai*-Menny vissza az erődbe értesítsd őket és keresd meg Osvald Moriarty-t őt a Grincorba találod meg mond el.... Mond el neki*mondja fáradt hangon majd csodával határos módon még feláll majd neki támaszkodik az istálló falának és vesz egy mélyebb levegőt*-majd utánad megyek még van egy kis dolgom, de siess. Vágtass ahogy a lovad bírja*mondja egyre fáradtabb hangon valószínüleg már lehet tudni mi lesz az a kis dolog.*-Menny már...