New Freya városi könyvtár

*ELmosolyodik, majd a szemébe néz*-Örülök, biztosan nem lehetett szép a gyerek korod, néha napján elmentem pár ilyen otthon előtt, mondanom sem kell kívülről sem volt szép látvány*mondja fejidézve az emlékeket*-Én is örülök hogy ide sodort a szél,*mondja majd elmosolyodik, és közelebb férkőzik a nőhöz*-De azért tanulj meg lebegni, fontos dolog, és szükséged is lesz rá az eljövendőkben*mondja közbe az arcát nézve elmosolyodik*

-Igérem hogy sokat fogok tanulni.*Mondja mosolyogva és mikor megláttja Samael mosolyát még nagyobb vonzást érez íránta.*-Jól áll a mosolygás talán azért mert keveset mosolyogsz.*Mondja és közben meg simogatja az arcát.*-Nem igazán meséltél még magadról én viszont elmeséltem életem legrosszabb élményét. Szeretnék többet tudni rólad.*Mondja és érdeklödve tekint fel a férfira tényleg szeretné jobban megismerni mind a múltját mind a jelenét.*-Mivel szoktad tölteni a napjaid?

*ELmosolyodik majd megcsókolja lágyan*-tudom biztosan kiváncsi vagy, és azt hiszem ha már te is elmondtál mindent akkor én is mesélhetek*mondja majd kicsit vár átgondolja a történteket utána halkan bele kezd*-Tudod mikor a szüleim meghalltak utána a legsötétebb sötétségbe esten, New Freyya sötét szövetkezeteinek dolgoztam, öltem is ha kellett*mondaj madj felnéz a sötét plafonra*-Aztán egy éjjel egy sötét árny szállt le és magával ragadott, új életet kaptam szárnyakkal, sok midnent ki ölt a lelkemből többek között a félelmet is, legalábbis úgy érzem, azóta Zirrion harcosa vagyok, már 320 éve*mondja*-Legtöbször az éjszakákat járom magányosan, és figyelem az embereket, nomeg keresem a fehéreket*mondja és direkt nem mondja hogy miért*

*Csókot viszonoza és hallgatja amit mondt a szemével pedig az arcát nézzi hogy milyen eközben az arc kifejezése meg hogy mi van a szemébe. Nem véletlenül a szem a lélek tükre. De semmi érzelem nincs az arcán csak hidegség. Sajnálja egy kicsit de az vigasztalja hogy az elöbb sikerült mosolyt csalnia az arcára. Eldönti magában ha kettesben vannak mindig arra fog törekedni hogy mosolyt csaljon az arcára.*-Neked sem lehetet könnyü gyerek korod.*Jegyzi meg és a fehérek emlitésére fel kapja a fejét.*~Há igen az ellentétek vonzák egymást.~*Gondolja mosolyogva és egy kérdés fogalmazodik meg a fejecskéjében.*-Miért is vagyunk mi ellenségek? Már mint miért áll szemben a két faj?

*Felül Brooke mellé az asztalra majd fejét az ő feje felé fordítja, szárnyai közbe nyugalmi állapotba esnek vissza*-Tudod nagyon régen mi eggyek voltunk, mint angyalok*mondja el amennyit ő is tud a multból*-De a vezérem és még jópár angyal fellázzadt mivel a fehérek túl nagy becsben tartották az embereket, és főleg azért mert saját vérüket ontották az emberekért cserébe nem kaptak semmi viszonzást*mondja komoly arcal*-Aztán Zirrion és a fellázadtak harcba kezdtek, ölték az embereket de a fehérek nem engedték és becsatlakoztak, nagy háború alakult ki mintegy kétezer ötszáz évig tartott, ha nem tovább, minek a végére már mások is jöttek*mondja áthidalva a részleteket*-Aztán Uriel felnyitotta Armageddo tekercsét és ezzel majdnem elpúsztította a világot, akkor még New Freyya nem létezett, sok város volt minek most már legfeljebb csak romjait láthatod, az emberek nagy része úgy mint mi fajunké is majdnem mind oda lett, most állunk talpra*mondja, majd szippant egy mély levegőt a sötétségből*-Tudod nem csak két faj van, legalábbis én úgy tudom, vannak még mások is bár közülk is maximum csak messziről láttam egyyet kettőt, amikor én felkerültem úgy tudom Zirrion egy másik fajt űzött ki az otthonunkból amit ő maga teremtett*mondja*

-nem értem mire jó ez a sok csatározás. persze nem tudunk békében élni mert külömbözöek vagyunk de akkor sincs semmi szükség arra hogy egymást gyilkojuk. Így is olyan kevesen vagyunk a világon erre még azt a párat is megöljük akik vannak.*Mondja miután befejezi a történetet.*-Szerintem ez hülyeség hisz így is alig vannak a te fajodból meg az enyéböl is szerintem a többi fajból sem lehet túl sok. A béke vagy legalább is az hogy eltürjük a másikat és nem öldöklünk sokkal kifizetödöb mintha meghalunk. Csak mert nem vagyunk képesek egy kis egyeségre.

*Keserű mosoly jelenik meg az arcán*-Nem tehetünk már mást, ezt a lavinát maximum csak el noszogathatjuk de nem fognak nyugodni amig nem csak 1 marad fenn. a Győztes faj, aki utána uralni fogja a világot*mondja*-Én nem vágyok uralkodó típus, csak egy szimpla harcos akit bármikor magával ragadhat az éter, eggyé válok a sötétséggel*mondja majd átöleli*-De nem ma, *mondja tömören majd megcsókolja *-Lehet hogy úgy jó ahogy te gondolod de nincs miért eggyességet kötnünk, sokan vagyunk New Freyya nem bír ki 4 fajt egymás mellett*mondja, majd lehajtja a fejét*

-Lehet de attól én még reménykedem benne hogy majd nem kell bújkálnunk egyszer.*Mondja és viszonoza a csókot majd oda bújik hozzá.*-Sajnos lassan vissza kell térnem és gondolom nked sem jó ha ennyit távol vagy az otthonodtól..*Mondja bár nem nagyon akkar búcsúszkodni hisz olyan jól érzi magát Samael karjaiban de tényleg nem akkarja bajba sodorni.*

*Elmosolyodik, majd még egyszer utoljára magához öleli a nőt nem is engedi el egy darabig, majd lassan mégis csak elengedi, ujjaival végig simít az arcán meg a szárnyain is*-Szépek, és erősek lesznek, régen nekem is ilyen volt*elmélkedik fennhangon, majd tesz egy lépést hátra*-A nap már nagyon fenn jár, de miattam ne aggódj megtanultam vigyázni magamra, de neked jobban kell, veszélybe is lehetsz, lehet hogy az én jelenlétem nem érzik de a tiedet ,még igen*mondja komoly arcal*-Vigyázz a többiek is el tudják rejteni, ezt mindenki megtanulja aki nem az halott,. az utolsó három fényhozónak is ez volt a vezte*mondja madj utoljára megcsókolja Brooke-ot*

*Jó erösen megszoritja így akkarja kifejezni hogy sajnálja hogy menniük kell.*-Rendben igyekezni fogok és ha estleg veszélybe kerülök mindent meg teszek hogy ki jöjek belöle.*Mondja és ö is végig simit a szárnyain és az izmo felsö testén amit úgyan nem lát de így is érzi.*-Mikor sodrodnak újra egymásba az útjaink?*Kérdezi és közben reménykedik hogy nem veszi tolakodásnak. Meg úgy sem hogy rá akkar akaszkodni de szertné újra láttni és újra a karjai közt lenni.*

*Közel hajol hozzá majd halkan a fülébe súgja*-Amikor a legkevésbé számítunk rá*mondja majd elmosolyodik*-Nem sokára ha lejössz a városba, érezni foglak, megtalállak, majd én kereslek*mondja majd megsimagatja az arcát*-Addig is vigyázz magadra és légy körül tekintő, tanulj hogy erősebb legyél, a városnak ezen a részén mindig meg fogsz találni, de vigyázz ne menj el messzire a határoktól ott már senki nem vállal érte felellősséget hogy megúszod e*mondja mosolyogva madj megfogja a kezét amelyik a testén van és lágyan simagatni kezdi az ujjaival*

-Vigyázok magmra de igérd meg hogy te is fogsz.~nem akkarlak elvesziteni.~*De ezt már csak gondoladban teszi hozzá és lágyan hozzá érinti az ajkait a férfi ajkaihozz.*

-Vigyázni fogok de te is légy ovatos, neked jobban kell*mondja majd hirtelen Brooke háta mögé megy és ujra szemügyre veszi a szárnyakat,*-Még nem tudsz gondolati utazásra. Tudod mi csak ha el vagyunk gyengülve akkor repülünk, képesek vagyunk a másodperc tört része alatt bárhol ott lenni ha van hozzá erőnk, ezt majd te is biztos megtanulod, de most nyisd szét a szárnyaid*mondja majd kicsit ráfog, kiváncsi hogy mekkora a lány teherbírása. Nem szorítja hogy fájjon csak egy kis tornáztatás nem árt*

*Mikor hát ra megy hogy meg vizsgálja a szárnyait egy kicsit furcsálja a dolgot.*-Na találtál rajta valami érdekeset.*Kérdezi mosolyogva mikor meg hallja a kérést teljesiti és szét nyitja a szárnyait. egy kis nyomást érez de nem fáj.*-Most ezzel így mit viszgáltál?*Kérdezi érdeklödve mert nem érti a dolgot*

*Elgondolkozik*-Cask azt néztem meg mekkora a teher bírásod nem nagy de ez változni fog, ajánlom a területeiteken gyakorold a repülést és mozgasd sokat, ennek erősödni kell*mondja tanácsképp majd vissza megy Brooke elé és ismét elmosolyodik, majd utoljára átkarolja majd elengedi*-Ezzel már vissza tudsz menni Heavenlord-ra nem lesz semmi baj, idővel kitanulsz mindent*mondja, majd kicsit megtántorodik de utána ismét ki egyenesedik*

-Remélem nem kap el megint egy áramlat nem akkarok egyik fára sem fel kenödni.*Jegyzi meg mosolyogva majd add neki egy csókot.*-Kösz hogy agodsz értem.*Mondja mosolyogva de mikor a férfi hátra tándorodik ilyeten nézz rá mert nem érti hogy mi történt.*-Valami baj van? Nem érzed jól magad? Gyere ülj le ide az ágyra.*Mondja és közben agódva kiséri óda az ágyhozz miután leült ö is leül mellé.*-Jól érzed magad?

*Megerőltet egy mosolyt de érzi hogy máris túl sokáig volt lenn a világosságba, ad neki egy búcsu csóükot majd feláll*-CSak kezdem megszakítani a kapcsolatot a forrással, vissza kell térnem erőt gyűjteni, még találozunk addig is légy óvatos*mondja majd egy utolsó simagatás és elinduil az ajtó felé egy kissebb légnyomás majd a férfi teste körül egy statikus burok jelenik meg egy pillanattal később Samael már sehol sincs, csak pernye és két fekete toll*

*Viszonoza a csókot és bele agya minden vágyodását az újjabb találkozás reményében.*-Vigyáz magdra.*Mondja búcsúzás képen majd miután eltünt egy toll hullik a kezébe amit elrak a köpenye titkos zsebébe. maj mindent kondosan bezár és ö repülve tér vissza a központjába és hál isten semmi baja nem esik út közben.*

*Megérkeznek a könyvtárhoz, Samael nem ismeri ki magát így egy két percbe bele tellik mire talál egy ágyat ahova le us fekteti a lányt, a szárnyaira vigyáz nehogy valami baj legyen közbe egy rongyal amit bevizez, elkezdi tisztogatni a sebeket, amiket kapott, tudja hogy a lány megfogja tanulni a regenerációt de most így nehéz lenne így mellette marad, majd betekeri a tesét hideg vizzel nehogy a vérveszteség meg a zúzódások lázhoz vezessenek, fél keze még most is Brooke arcát simagatja*-Nincs mit sajnálnod, *modnaj lágy hangon*

*Érzi ahogy az égetö érzés ami eddig átjárta a testét kezd alább hagyni. Lassan fel nyitja a szemeit elöször homályosan látt de hozzá szokik a szeme a sötétséghez és láttja hogy Samael az.*-Köszönöm.*Csak ennyit mond és lesüti a szemét sajnálja hogy nem tudta betartani az igéretét.*-Sajnálom hogy megszegtem az igéretem és azt is sajnálom hogy téged is bajba sodortalak.*Mondja és a szemében ott csillog pár könnycsepp.*

*Magához öleli*-Nincs mit sajnálnod, nem tehetsz róla*mondja lágyan majd letörli a könnyeket a lány arcárol*-Még új neked ez a dolog, ne félj melletted vagyok*mondja *-Velem ne törődj nem vagyok bajba, a támadó halott, szerencse hogy nem tudtál még rejtőzködni, különben nem éreztem volna hogy baj van*mondja majd ringatni kezdi a testét*-Nincs már semmi baj*mondja közbe kezével végig simít Brookeon,*

*Örül hogy nem haragszik rá de akkor is van egy kis bün tudata mert miatt kellet ölnie.*-Sajnálom hogy miattam arra kényszerültél hogy újjból ölj és lehet hogy rossz az amit gondolok de hálás vagyok hogy megteted.*Mondja és óda bújik hozzá és egy apró csókot lehel az ajkaira.*-Itt maradnál vele éjszákára és ölelnél hogy rezem hogy nem vagyok egyedül?*Kéri kedvesen és reméli hogy Samael teljesiti a kérést mert most nem akkar egyedül maradni. tudja hogy halott de még is egy kis félelmet érez biztos a halál közeli élmény miatt. Ha Samael bele egyezik akkor a fejét a melkasára hajtja és úgy szenderül álomba.*

*Befekszik Brooka mellé majd alá helyezkedik, szárnyait össze húzza majd karjait a lány teste köré fonja*-Veled maradok, az ölést nem állította volna meg ha nem történik ilyesmi, sajnos ilyen a természetünk nekünk, előbb utóbb ujra megtettem volna*mondja madj amikor a mellkasára hajtja a fejét átkarolja és nem is engedi el, majd figyeli ahogy lassan lecsukódnak a szemei*-Nincs mitől félni itt vagyok*mondja közbe ő is lehunnya a szemeit*

*Lassan ébredezni kezd és mosolyogva ébred fel mer érzi hogy ott van mellete Samael. Add neki egy puszit az arcára majd szépen csendben fel kell. Megnézzi a sebeit és csodálkozva veszi észre hogy már csak egy kicsit látszodnak és a bal karja sem fáj annyira.*~Biztos az a regenerálodos izé miatt van.~*Gondolja és közben keres valami ruhát amivel bekötheti a kezét az egyik fiókban talál egy fáslit és azzal bekötözzi. Talál hozzá valókat hogy össze dobjon pár palacsintát és probál minnél halkaban csinálni. Mikor elkészült vele megterit és közben megfött kávét is az asztalra teszi.*~Remélem szereti a palacsintát.~

*Lassan felnyitja a szemét nem látja de érzi hogy már nappal van, kikel az ágyból majd lassan körbe néz, közbe megmozgatja a végtagjait majd körbe jár kiváncsi hova tűnhetett Brooke, meg is találja, közbe látja hogy mit csinál*-Szia,*köszön neki majd közelebb megy és végig nézi*-Ahogy látom már jobban vagy*mondja és örül neki*