New Freya városi könyvtár

*Sok hasznos tanácsal látta el Samael és ezért nagyon hálás nekei szeretné valahogy viszonozni ezt a sziveséget.*-Köszönöm a tanácsokat és igérem azon leszek hogy megfogadjam öket.*Mondja és szeméböl ki lehet olvasni hogy nagyon hálás neki.*-Szeretném viszonozni ezt a sok segitséget meg még azért is tartozom hogy elkaptál a tetön mert ha nem vagy ott nagyot esek. Szóval hogyan hálálhatnám meg?*Mondja és szinte bármit teljesitene amit a férfi kiván*

*Elmosolyodik, majd egészen közel lép a lányhoz, fejét majdnem teljesen az ő feje mellé hajtja , majd halk hangon kezd el beszélni hozzá*-Tudom mien ha valakinek nem segít senki, netán csak egy mester aki a legtöbb alkalommal nem is lát téged*mondja halkan majd a hálán elmosolyodik*-Elég ha óvatos leszel, és kerüld a bajt, éjszaka csak nagy körülvigyázatossággal gyere le. Szóval vigyázz magadra*mondja és maga is meglepődik hogy így beszél egy fehérhez, közbe szárnyai széttárulnak és most azok is előre felé kezdenek állni, a férfi kicsit megmozgatja őket, majd rátapint Brooke szárnyára, és mosolyogva simít rajta eggyget*-Milyen egyformák vagyunk és mégis mások nemigaz?Ugyan az a szárny csak más színbe*kérdezi és mondja egy fájdalmas mosollyal,*

*Elpirul egy kicsit mikor közzeleb hajol hozzá de még mindig mosolyogva nézz rá. Add neki egy apró puszit az arcára mire teljesen piros lesz az arca. Nem akkarja megsérteni csak valahogy késztetést érzet arra hogy meg tegye. Mikor ö megsimogtja az én szárnyaimat én is megsimogatom az övét az övé is olyan puha mint az enyém csak erösebb.*-Igen egyformák és még is van egy lényeges külömbség a szárnyaink szine.*Mondja és egy kis szomorúság csendül ki a hangjából.*

*A puszira meglepődik az igazat megvallva már régen nem éllt ilyen emberi megnyilvánulással, kicsit eszébe jut még amikor ember volt, a helyén végig húzza az ujját majd megsimogatja a lány arcát hosszan, majd szárnyaival szinte átkarolja, közbe hol Brooke arcát hol a szárnyait kezdi nézni *-A szín igen, és a szín mögötti szándékok*mondja egy pillanatra hangja jeges lett de csak mert felrémlett benne megint a különbség, de most nem gondol rá*-fekete- Fehér a kettő nincs meg egymás nélkül, nem is lesz soha*mondja majd lehajtja a fejét*

*Kiváncsian nézzi ahogy a férfi reagált a puszira.*~Biztos nem mostnában kapott puszit. Upsz ezt ö is láttja.~*Gondolja és megint elpirul.*~Hogy én mennyire utálok pirulni. Ennyi erövel ki is mondthatnám hisz úgy is láttja.~*Gondolja és egy kicsit boszankodik miatta de nem baj ha láttja végül erre a következtetésre jutt.*-Mások és egyek. Te gondolkotál már azon hogy vajon elöre meg van írva a sorsunk?*Kérdezi érdeklödve és mert már régóta érdekli hogy milyen tapintási samael arca ezért meg simogatja.*

*Megfogja a kezét, majd lassan válaszol a kérdésre, ezen már ő is gondolkozott, főleg amikor még új volt neki mostani helyzete, de félre rakta a témát mert nem talált rá magyarázatot*-Nem tudom mit higgyek, sors? akarat? szerintem ezek mind eggyek, de én abba hiszek hogy a sorsot magam irányítóm és ha eljön az időm bátran adom magam oda hogy beteljsedjen*mondja komoly arcal, közbe fürkészi a lány gondolatait már nehezebb, egy darabig látta de egy kis idő mulva kicsit homályosabban*~nem olyan erős még de az lesz~*gondolja majd elmosolyodik*-Te mibe hiszel?*kérdezi majd elengedi a kezét*

-Miben hiszek?*Teszi fel újra hangosan a kérdést és egy kicsit elgondolkodik majd felnézz a férfira.*-Abban hogy szerintem nem véletlenül találkoztunk ma valahol talán egy könyveben meg van írva a sorsuk és mi vagyunk a sorsunk író. A döntéseink határozák meg azt hogy mi lesz és mivé leszünk ebbe a zürzavaros világba.*Mondja és végig Samael szemébe nézz.*-Én így gondolom talán azért mert ha az nap nem megyünk el apuékal az erdöbe akkor lehet hogy ma még ök is élnének és akkor lehet hogy most nem itt üldögélnénk kettesben.

*ELmosolyodik, majd kezébe fogja Brooke arcát, közelebb hajol a fejével*-Mindkét hit megállja a helyét a maga nemébe, mi intézzük a sorsunk, de vannak dolgok amiről nem tehetünk, ami ellen nincs gyógyír*mondja majd elgondolkozik*-A szüleid jó emberek voltak?*kérdezi komoly arcall, majd egy lágy mosolyt ejt*-Lehet van rá mód hogy találkozz velük, hogy haltak meg?*kérdezi komolyan közbe még közelebb lép hozzá*

-Igen otthon mindig boldogság és szeretett volt néha a csintalankodtam is akkor is csak egy kicsit meg dorgáltak.*Mondja mosolyogva majd a szomrúság tükrözödik a szemében.*-11. szülinapomat ünnepeltük ki mentünk az erdöbe mert én imádtam ott lenni volt egy kis faházikonk. Anya törtát sütöt mi meg apával kint sétáltunk az erdöbe hogy meglepi legyen nekem a torta. Egyszer csak füst szagot hozzot felénk a szél apa egyböl tudta hogy baj van.*Mondja és egy könycsepp gördül le az arcán de nem törödik vele.*-Apa imádta és nagyon szerete anyát. Vissza rohantunk a faházikohoz az egész lángokban állt apa meg esketet hogy menjek el segitségért és hogy siesek. Én pedig rohantam ahogy csak tudtam a boltba mentem az volt a legközelebb a boltos szedet össze pár ember és a doktornönek is szóltak. Így rohantunk vissza a kunyhoz de nem maradt abból már semmi mire oda értünk. A tűz martalékai lettek soha nem tudtak egymás nélkül élni és együtt is haltak meg.*Mondja szomorúan és könycseppek sokasága gördül le az arcán és már épp szaladna ki.*

*Érdekődő szemmel halgatja végig amit mond megértette hogy eddig miért látott rajta valami különlegeset, most már sejti miért ilyen és sajnálja is, amikor végig mondja és ki akar futni oda lép elég majd átöleli *-Sírj csak, nem kell szégyelni előttem, van benned emberi csak azt jelenti, maradj is ilyen*mondja neki majd lágyan bele túrja a kezét a hajába, és simagatni kezdi, közbe másik kezével még mindig öleli magához majd fejét a lány füléhez emeli*-Van egy hely ahol még élhetnek*súgja neki bíztatóan, bár nem tudja hogy erről mesélni mesélhet e hisz még ő is fél oda lemenni hisz nagy erő kell hozzá*-Sajnálom*mondja majd nem is mond többet csak fogja a lányt, közbe körbe néz a könyvtárba, még mindig sötét van a szobába ami táplálja is az erejét*

*Ö is át öleli és kesrves ogokásba kezd majd mikor lassan el apadnak a könnye fel emeli a köny áztat arcát és a férfi szemébe nézz mélyen.*-Köszönöm.*Csak ennyit mond mert a szeme mindent el árul helyete azt hogy mennyire hálás neki hogy ki sírhatja magát a vállán. Amit a fülébe súg Samael arra felkapja a fejt és kiváncsiság csillog a könyes szemébe.*-Igen és hol?*Kérdezi és újra szomorúság tükrözödik az iriszeiben.*-Nem tudom hogy tudnék e a szemükbe nézzni.*Mondja és inkább lehajtot fejel folytatja.*-Ha gyorsban futok akkor talán még ma is élnének vagy ha nem megyünk ki oda.

*Nem engedi el csak haggya hogy kisírja magát, nem szól közbe semmit, majd amikor Brooke felemeli a fejét, ő letörli a könnyeket, majd megfogja az állát, nem engedi hogy lehajtsa a fejét, hiszen előtte nem kell szégyelnie semmit*-Nem a te hibád, ami akkor történt egy kislány nem akadájozhatta meg főleg nem 11 évesen,*mondja*-Képtelenség lett volna*mondja majd a homlokát oda dugja a nő homlokának és úgy kezd el beszélni*-Ez a hely nem itt van, messze innen alattunk egy más világ, a neve purgatórium. A halott lelkek egy része oda kerül mielőtt lelke végleg vissza nem tér oda ahonnan elindult*mondja lágy hangon*-De erre a helyre még mi angyalok is félve tekintünk, aki oda lemegy és még él, annak megszűnik a kapcsolata az ereje forrásával, lassan gyengülni kezd. Nagy erőfeszítés árán lehet csak onnan vissza jönni*mondja, közbe kezével átfogja a lány tarkóját és kicsit megmasszírozza az ujjával talán lazít rajta valamit*

-Elég félelmetesen hangzik talán egyszer ha erösebb leszek le megyek de most még nem érzek magamban akkora erröt. Te voltál már ott?*Kérdezi és amikor felnézz csak pár centira vannak az ajkaik.*

*Érzi Brooke lehelletét amikor hozzá beszél, amikor megkérdezi hogy volt e lent egy percre elkomorodik*-Egyszer, és majdnem ott is maradtam, *mondja és majd egyszer elmeséli azt is hogy miért ment le. A lány ajkait nézi közbe felnéz a szemére, közelebb emeli a fejét és lágyan megcsókolja, ez is már régen esett meg vele, azon gondolkozik hogy talán még 15 éves korába 16 éves korába lehetett az első csókja és azóta nem is csinált ilyesmit, lassan már el is felejtette. Közbe lágyan megsimagatja Brooke nyakát majd lassan elhúzza a fejét, de így is közel maradt hozz*-Először gyűjts erőt, és ha lesz elég akkor lemegyünk ha még élek akkor*mondja*

*Amikor ajkaik találkoznak lágyan át adja magát a csóknak. Még soha nem csókolozot nem nagyon érdekelték eddig az ilyen dolgok csak könyvekben olvasot róla. De nagyon tetszett neki ahogy a nyelvük táncot járt.*-Nem akkarom hogy bajod esene miattam.*Mondja lágyan és a kezét az arcára teszi.*

*Elmosolyodik*-A baj már így is körülöttem jár, a népemnek ez a sorsa akárcsak a tiedének is*modnaj majd megfogja Brooke kezét és az arcán tartja*-Ha elég erős leszel és még én is életben maradok eggyütt megyünk le*mondja majd elgondolkozik*-BÁr egyszer lehet örökre le megyünk ha eljön az időnk*mondja és végig simít a nő szárnyain, érzi a selymességét, és még hogy gyengécske kicsit de tetszik neki, emlékszik régen neki is voltak fekete pihe szárnyai ami mostanra erőssé változott, *-Igérd meg hogy vigyázol magadra, nem lenne jó ha ilyen korán kerülnél bajba, a fajtársaim elől nem tudlak megvédeni*mondja*-Akárcsak te se engem*mondja és megint közelebb hajtja a fejét és a lány ajkát nézegeti*

-Valyon akkor más lenne a helyzet ha nekem fekete szárnyaim lennének vagy neked fehér szárnyaid lenének?*Nézz rá érdeklödve.*-Vigyázok magra de te is létszives.*Mondja és aggodóan nézz rá majd átöleli.*

*Elgondolkozik a kérdésen majd megrázza a fejét*-Nem tudom , az igazat megvalvla nem tudom elképzelni de jobb lenne*mondja majd megcsókolja még egyszer reméli nem okoz gondot Brooke-nak, majd mélyen a szemébe néz*-Vigyázni fogok, ne aggódj, rám nem találnak*mondja mosolyogva hisz elég rutimos már, képes a teljes álcázásra is*-Azon gondolkozom ha ember maradtál volna lehetett volna saját családod házad, otthonod, szerinted megérte hogy angyal lettél?*kérdezi lágy hangon*

*Viszonoza a sókot és közben a mellkasát simogatja meg az arcát.*-Nem tudom hogy lette volna lehet vény kisasszony maradtam volna. Ezt már soha nem tudjuk meg. Ha mind a ketten elégedetek lettünk volna azzal hogy emberek vagyunk akkor soha nem ismerjük meg egymást. De nincs ha a jelen van neke fehér szárnyaim vannak neked pedig feketék és még is élvezem a csókod. Ez bün?

*FÉlre simítja a lány haját majd az ajka kicsit lejjebb csúszik de elveszi és hallgatja amit mond*-Nem lettél volna jó vén kisasszonynak*mondja mosolyogva, hiszen ilyen szép nőnek egy jó férj és minimum 3 gyerek kijárna, magához öleli majd figyeli az arcát*-Szerintem nem bűn, így alakult, és amig mások nem tudják addig.....*kicsit gondolkozik*-Addig biztonságba vagy és én is*mondja, közbe körne néz, nem érez más erőt igy tudja hogy csak ketten vannak*

-Nem árulom el ez ami ketönk titka.*Mondja mosolyogva és ajkával lágyan súrlja az ajkát.*-Egy nagyon édes titok..*És ez után már a nyelvével surolja az ajkát és lágyan bele is harap.*-Egy kis csábitás soha nem árt igy legalább nem felejtesz el.*mondja és huncutul mosolyog.*

*És Samael ismét csak elmosolyodik, a kis harapás tetszik neki, ő is viszonozza közbe ajkával ő is játszadozni kezd Brooke ajkával majd felemeli és az asztalra ülteti, de ügyel rá hogy a szárnyait ne szorítsa össze hisz még gyengébbek és könnyebben törhetnek*-És én se fogok beszélni róla*mondja mosolyogva*-Nem sodorlak veszélybe ezzel*mondja és megcsókolja ismét Brookeot most már erővel de ugyanolyan lágyan*

*Felül az asztalra és kuncog*-Még soha nem tetem ilyet de nagyon szeretek csókolozni veled az biztos.*És újból beleharap játékosan.* -Tudom hogy nem sodorsz veszélybe.*Mondja mielött meg csókolja és abban a csókban az összes szenvedély találkozik és egy nagy láncsóvává alakul. Hozzá bújik és szorosan öleli nem akkarja hogy ezek a percek véget érjenek de tudja hogy véget fognak.*

*Régen nem találkozott mással és akivel találkozott az se olyan volt mint Brooke, lassan átöleli,, mintha magába akarná ölelni közbe lágyan simagatja az arcát, és ujból megcsókolja, érzi a szenvedélyt a lány részéről és ő is ezt akarja viszonozni, közbe kezével el nem engedné, régen volt már hogy valakit ennyire közel engedjen magához és az még régebben hogy meg is csókolta volna, de nem zavarja sőtt örül neki, kezével lágyan bele kap Brooke hajába, nem akarja hogy szét válljanak,*-Én meg mr nagyon rég nem csináltam már*mondja mosolyogva*

\\Fagy\\

//olvadunk//

*Elmosolyodik és mosolyogva simul bele az ölelésbe.*~Olyan jó a karjaiban lenni és érzni ahogy az ajka az ajkam hozz ér.~*Gondolkodik csöndeben és közben Samael szivdobogását hallkatja.*-Örülök hogy a karjaid közé sodort a szél.*Mondja mikor felnézz a szemeibe.*-Mióta meghalltak a szüleim nem voltam boldog, most nagy boldog vagyok a karjaid között.*Nem akkar érzelgös lenni te ezt váltja ki belöle a férfi.*