Port Halwir Kikötője

*A szél csak erősödik nem tudni mitől lehet csak a bolygó légköre miat vagy valami más de most már szinte csapkodnak a hullámok a házakig, a fényes pont viszont még mindig ott van Gabriel láthatja ahogy mozdulatlanul ott van a víz felszínén majd egy hatalmas villám és egy fehér szárnyas alak zuhan lefelé a tengerbe igen úgytűnik Astoreth-et eltalált valami*

*Ahogy nézegeti a távoli pontot egy fehér alak repül be a látókörébe. Egy darabig vizsgálja mire rájön, hogy Astoreth az figyeli ahogy az angyal közeledik a fényponthoz. És a látottakból megállapítja, hogy vizes szárnyal is lehet repülni. Vagy nem is lesz vizes a szárnyuk? Végül is teljesen mindegy a lényeg, hogy tud repülni. Mereven nézi összehúzott szemekkel ahogyan Astoreth közeledik a pont felé. A haja lassan a fejére lapul s fél szemét eltakarja egy kövér tincs. Odanyúl, hogy kihalássza a szeméből miközben a férfihoz szól.*~Ast...~*Pontosabban csak szólna ha nem villanna fel hirtelen az és. És Zeusz haragja nem csapna le a férfire. Gabriel előrébb hajol, és figyeli ahogy lezuhan a férfi.*~Astoreth.... Jól vagy?~*Kiáltja gondolatban kétségbeesetten majd ledobja magáról a bőrdzsekit. Így előtűnnek most már izmosnak nevezhető szárnyai. Feláll a kőkorláta s elrugaszkodik. Csak most érzi meg, amikor kiteríti szárnyit, hogy milyen erősen fúj a szél. Azonban most hajtja valami előre. Egyrészt a kíváncsiság, másrészt az aggodalom a férfi felé. Szeretné megtudni, hogy mi az a világító pont. Most már nem foglalkozik azzal, hogy emberi alakját viselje. Előtűnnek világító íriszei s visszanyeri angyali arcformáját. Erősen csapkod szárnyaival előre feszült fejjel, miközben a férfit szólongatja hátha választ kap.*~Jól vagy? Astoreth... Hol vagy?~*Kérdi a férfi miközben a tengert vizslatja. Szemei a nagy koncentrációtól és az aggodalomtól még jobban kifehérednek és világítanak mint bármikor. A legnagyobb hullám felet tis két métrrel repül, nem szeretne beleesni a háborgó tengerbe.*

*Ahogy halad a szél felerősödik így ő is be esik a tengerbe nem tud mit tenni a szél túl erős volt a másik angyal viszont ott van mellette úgy kettő három méterre látszólag el van ájulva legalábbis a csukott szemek és az élettelen lebegés erről tanúskodik ha nem rosszabbrol viszont ekkor a nő érezhet valami örvénylést érezhet a tenger mélye felől, majd hirtelen valami lehúzza, egy ideig csak a tengert látja amintr egyre lejjebb merül majd hirtelen elhomályosodik minden és egy folyosó végén vannak úgytűnik Astoreth is itt van vagyis fekszik még mindig nem szólal meg pár helyen főleg mellkason látszanak az égési sérülések , a szakadt égett ruhán, a víz lassan csöpög be a terembe de nem kell attol félni hogy beömlik. Ha Gabriel jól körbe néz. látja hogy a folyosókat ablakok határolják és ki lehet látni a víz alá érdekes látvány a halak ahogy innen lehet látni őket. A folyosó másiok végén egy vaskapu van, lehet arra kéne tovább menni.*

*Hát igen a szél erősebbnek bizonyul, s hirtelen a sós vízbe csobban. Hiába a természetet erejével nem vehetjük fel a harcot. Ahogy a vízbe érkezik szája egy pillanatra megtelik sós vízzel. Érzi ahogy szája összetapad, de nem érdekli hiszen egy két méterre ott van tőle az ájult férfi. Elkezd felé úszni, a hullámokkal harcolva. Már majdnem eléri amikor hirtelen lerántja a tenger a mélybe. Nem lát semmit csak a körülötte örvénylő buborékokat. Ugyan a sós víz iszonyatosan csípi a szemét még is kinyitja. Szárnyaival is csapákol, lábaival és kezeivel gyorsúszó tempóban próbál kitörni az örvénylésből, amikor lassan elsötétedik a világ. A buborékok lassan homályosabban lesznek. Hirtelen átsuhan a fején, hogy meg fog halni, és bizonyára elfogyott a levegője. Mily nemes halál... vízbe fulladni. Egy darabig még küzd de aztán teljesen elsötétül körülötte minden.
Két mozdulatlan test közül az egyik megrázkódik és hirtelen összerándul. Gabból köhögés tör elő, behunyt szemmel oldalra fordul és megpróbálja kiköhögni azt a kevés vizet ami a tüdeje felé tör rendületlen. A sós víz marja ajkait s érzi, hogy feszül szája. Mikor végre vége szakad a köhögésnek lassan kinyitja szemeit. A padlón fekve vár pár pillanatot majd hirtelen felül. Zihálva néz körül, Astoreth mozdulatlan testére siklik a szeme. Hirtelen felpattan de két futólépés után újra térdere esik s a férfi mellé csúszik. Végignéz az égési sebeke amik egy pillanatra kíváncsivá teszik. Kezeivel a sebek felé közeledik s végighúzza az ujját az egyiken. Majd Astorethre pillant és ki az ablakon. A halakat látva kicsit összehúzza a szemöldökét. *~Hol vagyunk?~*Kérdi inkább magától majd ismét visszanéz. *~Valahogy fel kell ébresztenem~*Először szólongatja a férfit.*-Astoreth... Astoreth ...*Ha ez nem válik be hát jöhet a kicsit drasztikus majd utána a nagyon drasztikus megoldás. Egyenlőre jöjjön az első. Körmeivel belecsíp a férfi karjába, hirtelen erős de gyorsan elmúló fájdalmat okozva az idősebb angyalnak. Hátha hatásos lesz és az említett felébred.*

*Úgytűnik nem nagyon akar felébredni a másik angyal, és folyosó néha meg meg remeg nem omlik be de látszik hogy itt lent is látszik a vihar. Lehet hogy egy kicsit hátra kell hagyni az angyalt mert így nem jutnak ki innen. De valami különös észelhető a vaskapu felől mintha erős meleget lehetne érezni, lehet oott van a megoldás kulcsa vagy esetleg valami más. Innen már Csak Gabriel dönt hogy mi legyen mert Astoreth még nem nagyon mozog sőtt minthta valami energia fal kezdene húzódni az angyal körül ami abba nyilvánul meg hogy taszítja magátol Gabriel-t., lehet körbe kéne nézni a helyszínen, és megtlaálni a megoldás kulcsát*

*Gabriel dühöngve csap a földre. Idegesíti, hogy a férfi nem ébred fel amikor itt vannak lent, a folyosó félig omlásnak indult.Igen, igen meg is érzi a meleget. Kapu? Gabriel még csak most veszi észre. Lassan arra fordítja a fejét.*-váh... felébrednél végre?*Kérdi a férfit s már lendítené is a kezét, hogy kicsit pofon vágja hátha az beválik, de nem még sem. Fejcsóválva leteszi a kezét. Részben azért torpant meg mert megérezte, hogy valami taszítja el az angyaltól. Talán Astoreth maga csinálja. De ha így van akkor miért? Na mindegy végül is nem is olyan lényegesek most a "miértek". Az a kapu felé néz, majd vissza Astorethre. Megrázza a fejét, itt nem hagyhatja. Megfogja a kezét és oldalra húzza két ablak közé. Ott még sincs úgy szem előtt mint a folyosó közepén. Nagy nehezen feláll és egy pár pillanatig nézi a férfit.*-Maradj itt!*Súgja a férfinek és akaratlanul is elmosolyodik majd megfordul és a hívogató ajtó felé indul. Közben kinéz az ablakokon melyek mellett elhalad. Cifra és gyönyörű halak úsznak el az ablak előtt, egymást kergetve. Gabriel csodálattal nézi az úszó lényeket. Még sosem látott ilyen vízi lényeket. Pontosabban halakat már látott, csak ilyeneket nem. Még egyszer visszanéz aztán az ajtó előtt megtorpan. Végül úgy dönt ha az kinyílik be fog lépni. Nem is van sok választása. Valahol ki kell innen jutniuk, nem szeretne itt sínylődni egészen halálig.*

*Ahogy közeledik a kapuhoz az lssan nyikorogva kinyílik bent fákják fénye látható hiszen ezek az eszközök sorakoznak fel. a terembe. Egy vérvörös szőnyegen megy keresztül a csarnok szinte arany színü, de van itt valami különös a terem szélein faliszőnyegek vannak mellyeken pentagrammák vannak felvésve. Különös mintha a nő már látta volna valahol őket de nem tudja hogy eredetileg honnan származtatják ezeket. A terem végébe egy emelvény van rajta egy nagyméretü úgy két két és fél méteres szarkofág, melyre rá van vésve egy szó. Vagy netán név? Amaronia. Ez áll rajta, a szarkofág le van csukva de látszólag nem zárja le semmi különös nem tudni mit rejt hacsak Gabriel nem tesz ellene vajon megteszi? A hő még idebent is érződik a tüzek kicsit felvillanyozzák a termet*

*Még egyszer hátranéz majd belép az ajtón. Éppen csak, hogy betette a lábát körbepillant. Megállapítja, hogy gondosan lett kiépítve a hely. Ahogy halad előre a puha vörös szőnyegen a jeleket nézi azon töprengve, hogy hol láthatta őket. *~Megőrülök... hol láttam őket? ~*Közben még azon töpreng, hogy mit jelenthetnek. Remélhetőleg semmi rosszat. Vagyis... mi mást jelenthetnének ha nem rosszat? Itt mindennek van valami hátsó jelentése. Az egyik falhoz közelebb lép és végighúzza rajta az ujját. Nem biztos benne, hogy arany a fal, inkább aranyozottnak mondaná. Biztos aranyfüst van rajta, mint a régi Barokk templomokban.*~Szarkofág~*Hűha Gabriel... Micsoda megállapítás. Na ehhez aztán nagyon sok ész kellett.
A nő közelebb lép bizonytalan arca, mellé még lába sem engedelmeskedik. Csak viszi előre kíváncsisága míg esze folyamatosan tiltakozik. És mi van ha valamit felébreszt ezzel? Igen ez könnyen meg lehet.De sajnos ezen gondolatok nem csitítják Gab kíváncsiságát. Lassú, és nagyon bizonytalan lépéssel halad előre. Mikor elég közel ér észreveszi, hogy az nincs zárva. Lassan megpróbál bekukkantani a résen ami a szarkofág nyílásánál keletkezett. De sajnos nem lát semmit így ujjaival megfogja az egyik részét. Rámarkol a szélére így ujjai belekerülnek a belsejébe majd lassan kinyitja.Szíve hevesen ver és reméli, hogy megkönnyebbülten hátrébb léphet csak egy hullát találva. Vagy inkább semmit sem találva benne. Nagyokat nyel miközben lassan egyre nagyobb tágul a rés. Míg végre bepillanthat a belsejébe.*

*A szarkofág kinyílik majd Gabriel hátra esik. A szarkofágból sok ezer árny száll fel nem tudni mik hiszen átlátszóak a legtöbb felszáll a plafonra majd eltünik de egy marad, a szarkofág előtt áll egy két méterre a nőtöl, az árny lassan alakot kezd formálni és közeledni kezd a nőhöz most kell valamit tenni az ajtó bezárul és az árny csak közeledik és közeledik hatalmas hőt áraszt, az amaronia szó felizzik a szarkofágon na most mi lesz?*

*A szarkofág kinyílik s Gabriel a földön találja magát. Riadtan nézi a felreppenő árnyakat. Jajj érezte, hogy ezt nem kellett volna. A fene abba a kíváncsi fejébe már megint. Bár tudna nyugton maradni. De nem, ez nem az Ő műfaja. Majd végül marad egy árny aki lassan alakot kezd ölteni. Gabriel szinte megkövülten nézi a lényt, amiről nem tudja, hogy mi lehet. Amikor az elindul felé hátra kezd csúszni. Most támadja meg vagy kérdezze meg mi a neve? Próbáljon meg beszélgetni egy árnyal? Maga mögé néz amikor hallja az ajtót bezárulni. Lassan előhúzza a tört a combjára illesztett tokból.*-Ki vagy?*Kérdezi meg végül de s még mindig hátrál. Főleg a nagy hőtől amit a lény áraszt magából. Hátranéz szarkofágra ahol felizzik a szó. Nem igazán tudja mi a jelentése.*-Amaronia?*Kérdezi a lényre nézve, nem tudja mit jelent a szó de hátha most megtudja. Vagy nem... Mindegy a legalább megpróbálta. Vagyis nem ... nem mindegy... szeretne még élni szóval egyáltalán nem az. De egyenlőre nincs jobb ötlete kell egy pár pillanat a blokkból még felébred, és kitalál valamit. Valamint nagyon szeretné ha a lény alakot öltene, hogy legalább külsőre megállítsa mi az. ekkor hirtelen eszébe jut a kint ájultan fekvő férfi. Ha Ő maghal ez a valami vajon vele is végez? Mindegy bizonnyal... Hát akkor még jobban kéne igyekezni, hiszen a védtelen Astoreth még csak védekezni sem tudna. Hiszen nincs eszméleténél.*

*A lény közeledik és a formálya emberi alakot kezd őlteni, de nem teljesen egy alakot akivel már találkozott mégis más, más kinézetre de a flélelem amit áraszt amit kellt hasonlít egy lényre akit nemrégen öltek meg a tónál, talán Gab is érzi most mit vagy miket ébresztett fel. Amaronia egy név egy város neve, a terem megreng*-Én vagyok a vég, a te véged*mondja a hang nagyon mélyen mely nem lehet hasonló angyalhoz vagy emberhez de akkor mi? Méretet is öltött lassan felizzik belülről az árny mintha lassan épülne fel egypillanatra megáll de ekkor az ajtó kirobban és ott áll Astoreth*

*Lassan kinyitja a szemit majd meglátja hogy egyedül van de érzi azt a valamit a zárt kapu mögött*~Gabriel~*fut át az agyán és odarohan az ajtóhoz*~csak ezt ne~*gondolja majd kezét az ajtóra tapasztja melyből fényár tör elő és berobbantja az ajtót*-Gyere el onnan*ordítja a nőnenek majd beljebb lép tudja hogy ebből a harcbol ketten se kerülhetnek ki győztesnek*-A folyosóra tempó*kiálltja megpróbál nyugott hangon kommunikálni közbe az árnyat nézi*-Egek*suttogja maga elég látszik a szemei kidüllednek*

*Elakadó lélegzettel nézi végig ahogyan a valami alakot ölt. Vagyis hát lassan derengeni kezdenek neki az érzések s egyre csak hátrál. Még nem állt fel, pedig ideje lenne. Csak, hogy a lélekjelenlétét elvesztette egy pillanatra, vagyis inkább jó pár percre.A hang hallatán érzi ahogy gerincén végigfut a hideg s fogai összekoccannak. Ezt a választ nem akarta hallani, oh nagyon nem. Viszont ahhoz pont elég volt, hogy Gabrielt észhez térítse s a nő már talpon is van. Bár csak a tőrt tartja a kezében. Éppen hátranyúl a kardért amikor nagy robbanást hall. Hirtelen hátra kapja a fejét s pár pillanatig a férfi arcára mered. Titkon nyugalmat keres rajta, nagyon szeretné ha nem lenne ebből semmi gond. És Astoreth csak legyintene a dologra. De sajnos nem ezt látja. Az viszont, hogy a férfi felébredt felettébb biztató hír. A nagy vizsgálódásból a kiabálása ébreszti fel Gabot. Próbál de nem megy, s Gab ettől csak még idegesebb lesz. Eddig próbálta elnyomni azon érzését, hogy rohadt nagy sz**rt csinált. Egy pillanatig habozik de Astoreth újból rászól, ennek hatására végül elindul kifelé. Fél szemét az árnyon tartva. De nem lép ki a betört ajtón míg nem látja a háta mögött a férfit. Ha már Ő csinálta a bajt nem fogja az angyalt otthagyni. Gabriel párszor hátranéz menetében. Tempó igen próbál. Gyorsan elrakja a tőrt, valamiért van egy olyan érzése ennek nem sok hasznát venné vagy fogja venni a harcban. *

*Még mindig meredten nézi az árnyat majd amikor Gabriel mellé lép felemeli két kezét és egy erőse neregia gömböt formál majd a lény felé küldi de látszólag semmi hatása a porfelhőből a most már teljesen démonizálódott lény csak közeledik Astoreth nem is habozik megfogja Gabriel csuklóját és kirángatja magával az üveghez*-Nincs más választás*mondja majd kezét az üvegre tapasztja és azt is berobbantja a betóduló víz sziinte ketté töri a folyosót de Astoreth kiúszik a vízre de közbe fogja a másik angyal csuklóját*~engedd el magad~*üzeni gondolatba majd lassan felúsznak a felszínre ahol az eső még mindig tombol megpróbál kiúszni a parti sziklákig közbe felrángatja magával az angyalt masjd vállon ragadja*-Menj tempó irány az angyal terület megyek én is nemsokára*mondja ellentmondást nem tűrő hangon remli hogy a lány hallgat rá, még most se hiszi el mi történt*

*Figyeli ahogy Gabriel elment nem haragszik rá éppen ellenkezőleg csak félti és nem akarja hogy itt maradjon ő maga még a levegőbe emelkedik majd sötét szemmel nézi végig a tengert a fény eltünt ez jó jel talán a víz felfogja hogy még vissaz jöjjenek de van egy olyan érzése hogy most több ezer évig alvó dolgot ébresztettek fel, nem meri bevallani de magába fél, hiszen ahogy látta az ellenfélbe nem esett semmi bántódás sötét szemekkel nézi a tengert közbe a villámok cikáznak körülötte*~valamit nagyon elszámoltunk, áh franc tudja mi lesz a vége~*gondolja idegesen majd fellibben amagasba és ő is vissza tér a városba*

Tárgy: Re: Port Halwir Kikötője Vas. Nov. 16 2008, 21:45

*A lovát vágtára fogta. Reméli, hogy idejében érkezik ahhoz, hogy még elérje a következő hajót. Pénzt is hozott magával. Reméli, hogy elég lesz a hajós kapitánynak. A lovát lefékezi, majd leszáll a lováról. Elkezd szaladni a móló felé. Ha van bent egy hajó, akkor felszalad a pallón, majd a hajó kapitányhoz fordul.*
- Üdvözlöm kapitány. El tudna engem vinni Grincore szigetére? Nagyon sürgős lenne. Templomos ügy.
*Mondja. Reméli, hogy elég megmondania a céh nevét. Így talán elviszi őt a szigetre.*

Tárgy: Re: Port Halwir Kikötője Vas. Nov. 16 2008, 21:59

*Már jócskán benne járunk az éjszakába és igen ott van egy nagy hajó vitorláit éppen húzza Eric az utolsó pillanatba ér fel a kapitány egy magas erős tagbaszakadt férfi , amikor meghallja miről van szó bólint*-Bár nem szoktunk későn embereket számítani de ha valami fontos akkor jöjjön, mindjárt indulunk*mondja és a hajó nemsokára elindul a kikötőből*