Port Halwir Kikötője

*Furcsa, hogy egy nőről milyen hamar ki lehet deríteni ha gyermeket vár. És nem is a közvetlen ismerősei hanem csak akikkel hetente találkozik esetleg. Ilyenkor a nők kivirulnak és valahogy másképpen kezdenek viselkedni. Sokkal megértőbbek lesznek és nyugodtabbak. Amikor a poci még kicsi, és éppen, hogy gömbölyödik valaki már akkor látja, hogy valami megváltozott az ismerősén. Urielre vissza siklik a tekintete. *~Köpönyegforgatók?~*Ismétli magában de persze tudja,hogy mit jelent.*~Na és persze kétszínűek... csak úgy mint...~*Követi a férfi fejének a mozgását. Ismét egy szemvillanás, pont olyan amivel az előbb nem törődött.*~mint én...~*Fejezi be a gondolat menetét csak, hogy ne szakadjon félbe.*~Ez meg mi volt?~*Vizslatja az újonnan megismert férfi szemeit. Ugyanis azok színe elváltozik vagy mi ráadásul megvillannak. Na jó... Leonie lassan feltápászkodik.*-Mit is mondott merre van a város?*Megvárja még a nő elbök egy irányba aztán elmosolyodik.*-További szép napot. Akkor én most a város felé veszem az utamat. *Nem mondja, hogy reméli még találkoznak. Sosem szokta. Még én sem tudom miért... de soha.*-Örülök, hogy találkoztunk.*Néz a hölgyre de...*~Bár talán annyira még sem mert így üresen maradt a hasam... na mindegy~*Aztán Urielre pillant.*Viszlát!*Köszön el ismét.*~Fura angyalszerű alak...~*Jegyzi meg magában és még mielőtt bárki is visszatarthatná elkezd futni egy irányba. Amerre az előbb mutattak neki. Egy hosszabb loholás után hátranéz és már nem látja a két alakot. Ekkor lelassít csak arra várt, hogy eltűnjenek a láthatárról. Hogy elmenekült volna? Óh igen... De még is mi elől? Valószínű nem szeretne senkihez sem kötődni, vagy akárcsak jobban megismerni. Talán fél a csalódástól vagy a nyomába loholó haláltól. Ezt csak ő tudhatja, minden esetre most már megint van valami új amin gondolkozhat. És eltörölheti egy időre apja halálát. Most fel kell fognia és szét kell szednie amit Uriel mondott neki. Na ezzel ellesz egy darabig.*

[Még a fogadóban]
*A lány erősen bólogat... milyen jó edző társ... hehe*~Hát remélem nem fog megenni~*Gondolja magában majd Marcus után cakklat.*-Viszlát!*Köszön még el a kocsmárostól. De igazából nem szívesen látná viszont ezt a helyet és ezeket az arcokat akik itt tanyáztak.*-Tudok lovagolni.*Talán ez az egyetlen amit normálisan tud. Ugyanis régen voltak lovaik meg nyulak. Nem voltak sem szegények sem fúl gazdagok.Marcus felsegíti a lóra és már mennek is.*

[Kikötőben]
*Lóval rövidebb volt az út mint ahogyan ő emlékezett. A városon környéki településig ment csak ugyan egyedül. De örökké valóságnak tűnt mire megérkezett. A kikötő ma reggel is tele volt hajókkal meg egy pár nézelődő vásárló nővel. Itt találkozott azzal a finom hölggyel meg Uriellel. tehát már nem ismeretlen neki a környék.A hajó már csak rájuk várt. Vagyis lehet, hogy csak őket várta. Lea lepattan a lóról és elindulnak a hajó felé. Már szinte fellépnek amikor Lea hirtelen kifordul és elkezd futni. Egyetlen szót sem pazarol... csak elrohan... eddig tartott a bátorsága? Na nagyon elhatározta magát most is. Igazából... nem elmenekült, csupán a botért rohant. Amit ő faragott ki, még anno mikor ékezett otthagyta az egyik fánál. Teljesen megfeledkezett róla...persze már csinált másikat de hát az nem az igazi. Ezzel annyit dolgot, kését szinte csak arra használta, hogy minél szebb mintákat faragjon bele. Ugyanis nagyon ügyes keze van... na meg nem is volt sokszor jobb dolga a nagy semmit tevésben.*~Áh még itt van~*Pár percet csak van oda és már lohol is vissza a férfi mellé. A bot nem túl hosszú ugyanis szülei csak a rövid botos harcra tanították. És most itt az ideje, hogy végre fellépjenek a hajóra és elinduljanak az iskola felé. Nem gondoltam volna, hogy Lea az adandó alkalmat nem használja, hogy elfusson...*

*Nemsokára meg is érkeznek a kikötőbe Tonyval, de nem érzi valami jól magát Lill. Még soha nem sétált ennyit ilyen napos helyen, úgyhogy lehet egy kis napszúrás hasogatja fekete hajkoronája alatt meglapuló fejét. Még fáradt is hozzá téve. Amint meglát egy kis padot azonnal leül, és a táskájából előhúz egy kisebb üvegcsét, amiben egy piros lötty van összekeverve. Fájdalomcsillapító hatása van ugyan, de nem szabad sokat inni belőle, mivel akkor ájuláshoz is vezethet. Egy újabb rejtély, ami csak róla szól, és lehet más is tud ilyen kisebb főzeteket készíteni, nem biztos, hogy a nagymamáját gyógyítónak titulálták régi lakhelyükön. Furcsa egy lány ő meg kell hagyni. Sok mindenre képes. Nemsokára a hajóra is felszállnak, s útját veszi a kisebb utazás új lakhelye felé.*
- És mégis milyenek ott az emberek? Mesélj valamit kérlek!
*Szólítja fel újonnan szerzett barátját, aki a hosszú 6 éven keresztül végre elsőként szán rá egy kis időt rohanó életéből. Furcsa... elég jó fej egyed meg kell hagyni. Elég ideges. úgy próbálja visszatartani magát, hogy ne kezdje el csavargatni amúgy is göndör fürjeit, vagy körmeit rágcsálni.*

- És te amúgy mit tanítasz?
*Kérdi miközben lehuppan a földre, nem szeret hajókon állni egyszer erre, egyszer arra billennek, és nem is olyan kényelmesek, hogy azokat, a képeken ábrázolják, vagy valami hasonlókon. Jó lenne ott lenni, mert ezek a hajók a gyenge pontjai. Nem szeret éppenséggel rajtuk ülni, de egyszer majd csak megváltozik, hiszen fiatal még. Lehet lassan megszokja, ugyan úgy, mint Tony.*
- Hát jó is lenne... barátokat kellene szerezni... de nem tudom mégis hogyan. Nem voltam eddig valami társasági lény, s a többi dolog.
*Hát valóban, eddig csak az állatokkal tudott társalogni, azokkal kisebb nagyobb sikerrel.*
- És állatot lehet majd tartanom?

- Tudod van egy lovam, aki már gyerekkorom óta velem van. Őt hoznám majd át ide akkor hajóval.
*Mondja majd elővesz egy képet a csodaszép fekete lóról és oda adja Tonynak. Csillagszem van rá írva a kép sarkára így a nevét sem kell megmondania a barátjának. A fríz éppenséggel fel van nyergelve a képen, és Lill is a hátán ül. érdekes páros, de ha valaki látja őket akkor még a lélegzete is eláll. A ló úgy követi Lillit, hogy senki nem erőlteti rá, viszont nélküle is elég jól megvan. Ennek így is kell lennie. Helyet kell adjon neki.*
- Neked van valami állatod?
*Kérdi, és csak a tenger hullámzó vizét nézi, és hirtelen csak lovára tud gondolni. Merre kószálhat? Minden jó vele? Érdekes, de nagyon aggódik miatta...*

*Sajnálattal, hallja, hogy csak volt állata, de majd csak meg tudja lepni valamivel a tanító mesterét, de lehetséges nem fog örülni a dolognak? majd próbálkozik, s reménykedik benne, hogy minden jól fog sikerülni számára, és annak az állatnak is a számára, akit majd Tonynak szán.*
- És mondd, nem is szeretnél egy állatot? Tudod... tudnék neked szerezni valamit, de csak akkor ha örülnél neki.
*Mondja, majd az órájára pillant, és mivel kikötöttek nincsen más hátra mint az újbóli eltűnése. Kedvesen mosolyog, majd kimond egy sziát és végül eltűnik a sziget emberei között Tonyt hátrahagyva. Tetszik neki ez a hely egyenlőre, és reménykedik minden menni fog neki itt.*

// Bocs mennem kell... köszi a játékot //

*Megrázza a fejét*-Már van egy kiszelemtel de ehhez vissza kell mennem a városba *mondja mosolyogva majd látja hogy a lány már megint elmegy amikor kikötöttek*-Vigyázzál a sziget elég nagy*kiabálja utána mosolyogva majd jómaga a kiképző felé veszi az irányt*