Port Halwir Kikötője

-értem*mondja és ő is a tüzet bámulja majd leveszi szakadt talárját és ráül majd megkérdi:-te fejvadász vagy??? tudod az én tanítóm azt modta minden fejvadász gonosz és le kell őket ölni de már látom hogy tévedett ugyanis itt ülök és beszélgetek 1 fejvadásszal*mondja mosolyogva-nem vagy éhes? nem kéne vadászni? szívesen elejtek nekünk valamit ugyanis én éhhes vagyok*mondja majd hatalmasat korran a gyomra-hallod?*kérdi nevete és felcihelődik

*Megrázza a fejét majd elővesz egy szütyőt amit nem régen még tőle kapott és oda adja*-Tessék itt van még a multkori medve hús*mondja majd elgondolkozik*-Nem én nem vagyok most éhes *mondja miközbe körbe néz a félhomályba a fejvadászon elmosolyodik*-Sokan félre értékelnek minket, nem vagyunk se jók se gonoszak bár akad köztünk rossz szándéku, ez is csak egy munka és akinek a fejére pénzt tűznek ki mi azt megyünk és kapjuk el vagy ha parancs van rá öljük meg*meséli*-Persze tettem már kivételt*fejezi be*

*átveszi a szütyőt és feltűzi a húst 1 nyílvesszőre majd elkezdi sütni-sosem értettem a fejvadászokat...hogy lehet beállni közétek?~vajon sejti hogy igazából mért akartam elhagyni a szigetet? vajon nem engem üldöz? hiszen megöltem 1 ártatlan embert félek de szembeszállok*gondolja majd nyugottságot eröltet hangjára és ezt mondja:-miért mondtad hogy a szigeteken valamelyiken meghalnék? tudok vigyázni magamra*közelebb húzza fegyvereit mert támadást sejt~ha megtámad védekezem...jó barát de ha kiderül hogy mit tetem meg próbál megölni és akkor megölöm!*a fegyvereit úgy húzta közelebb magához hogy azt észre lehetett veni és ezt mondja:-te nem félsz idekinnt?*hangja félelmet tükröz és nem mer ránézni Marcusra-én félek 1 kicsit *mondja és fegyverét még közelebb húzza magához...

*BÁr Josta lehet nem látja de MArcus pontosan látja hogy védekezni készül csak ül ugyan ugy fejével nem is figyel rá csak a tüzet nézi majd lágyan elmosolyodik*-Azért mondtam mert a környező világ veszélyes azokon meg a szigeteken már régóta nem járt ember aki meg járt nem tért vissza*mondja majd elmosolyodik*-Ez hosszú folyamat, először kell találni egy mestert aki elvállal tanítványként, de úgy tudom van egy hely ahol kioktatnak*mondja mosolyogva majd fél szemével rá néz*-Tőlem nem kell tartani ha akartam volna már rég nem élnél*mondja enyhe mosollyal a szája bal szegletébe*-Midnenki fél Josta csak az a dolog lényege hogy a félelmeink ne uralják el elménk mert akkor halottak vagyunk*mondja*

-deha nem vetted volna észre megöltem 1 ártatlan embert!*ezzel felpattan 6 nyilat helyez a húrra és Marcusra szegezi:-Megne moccanj vagy ezekkel ontom ki életed! méghogy te megölj engem hah! elmegyek erről a tetves szigetről és inkább ott halok meg minthogy itt öljenek meg! Ott legalább megbánhatom bűneimet és legalább ha meghalok tudom mért haltam meg! Inkább tépjenek szét a keselyűk minthogy a te kardod oltsa ki életem!*megfeszíti a húrt ami recseg*-utóljára mondom ne mozduljj vagy meghalsz!!!*a férfi megabiztosan beszél és nem fél ettőől a fejvadásztól...eindul a móló felé a hajóhoz és elteszi a fegyverét de tőre kezében harcra készen...

*Tovább ül mosolyogva majd feláll*-Ugyan már szerinted én nme öltem ártatlant?*kérdezi mosollyal az arcán majd a nyílra néz*-Szerintem nem tennéd meg,*mondja maga biztos hangon*-Nem ismersz még engem mire vagyok képes*mondja és hirtelen kinyújtja a kezét, ekkor az ég hirtelen eltünik csak feketeség veszi körbe őket, igen Marcus ez oldalát még nem ismerik de jól kitanulta a fejvadászok titkos tudását is, bár nem annyira mint elődjei akikről mondákat zengenek de egy részét kitanulta, ezt az oldalát még senki nem látta senki mesterén kívül, a teste átalakult fele tűz másik fele jég, igen a fejvadászok egy része ért az asztrál mágiához és ez a világ bizony már nem Heavenlord világa, az asztrális síkok megnyíltak, nyugottan megy oda Jostához majd megáll előtte*-Nem akarlak megölni ne kénszeríts rá, mondja, Josta most csak sötétséget lát magán kívül azon kívül csak Marcust aki most nem is hasonlít régi önmagára, hiszen félig tűz félig jég formába van*

-te jó isten!!!*kiáltja majd elteszi fegyverét és megáll a sötétben...-ezt meg hogy csinálod? mágia ez vagy mi a fene?*kérdi és ezt mondja:-szóval engem nem üldöztök...értem de véletlen volt! 1 szarvasra lőttem és az a kisgyerek kirohan elém és a nyíl a szívébe fúródott a szarvas pedig elfutott...*ujra zokogni kezd...végre kiderült az igazság...végre Markus is tudja hogy Josta mért akarta elhagyni Heavenlordot...

*Lehunyna a szemét közbe a világ ismét az ami volt és Marcus is ugyan olyan amilyen eddig*-Mindenkinek lehentek rossz döntései én nem az ilyenekre vadászom vannak sokkal rosszabbak is ne félj*mondja nyugodt hangon majd körbe néz*-Mágia igen nehéz kitanulni, és nem mindenkinek sikerül engem kitanítottak rá bár még sose kellett használnom te vagy a második aki ilyen alakba látott*mondja*

-hát em mondom elég ilyesztő...*visszaül a tűzhöz és leveszi a húst ami átsült...ez a mágiának mien ága? engem érdekelne...és kédeztem vmit...hogy hogy lehetne beálni közétek?*kérdi ismét majd leül és enni ekzd

*Elmosolyodik*-Az előbb már elmondtam Josta látom nem figyelsz*mondja mosolyogva \\(olvass kb 2 hsz-el alább)\\ *közbe a tüzet nézi*-Ez az asztrális mágia legalábbis így hívják, megtanulni most már szinte lehetetlen csak pár ember van aki ismeri a módját én is csak fél részét tudom, és nehéz tovább fejleszteni.*mondja*

-értem *mondja és mivel 1 kis darab húst elfogyasztott már megkérdi:-nekem kéne 1 ló...van erre vadló amit be lehetne törni?1 fekete mén kéne nekem*mondja és közben fegyvereit tisztogatja...-a kardomat is meg kéne javítani...eltört*mondja és előveszi majd leteszi a földre

*Szeintem a városba lehet szerezni*mondja*-Miért el akarsz menni?*kérdezi kiváncsian*-Azért vigyázz magadra, a kardodat meg vidd kovácshoz a városba ezeket mind megtalálod szerintem nem kell aggódni elég olcsón rendbe hozzák de ha akarod megcsinálom én is értek hozzá

*Lea végre megérkezett a környékre. Egy halászhajóban vagy mi a csudában utazott. Ezt még maga sem tudja. Ugyanis olyan jól elbújt , hogy semmit sem látott. Csak érezte amikor már megálltak és akkor óvatosan előbújt. De nem igazán volt más választása. Hiszen bár okos- ezt bizonyítja, hogy nem kapták el-de gyenge mint a harmatos liba köhöm azt hiszem itt jön a ****. Na szóval meg kellet élnie úgy az utat, hogy nem veszik észre. ÉS eddig minden rendben is van. Pont ebben a pillanatban ugrik le a hajóról az egyik stégre. És most futás,na igen futni nagyon tud. És még milyen gyors, ha csak el nem esik. Ahogy az általában történni szokott, ha nincs 1 km-es körzetben csak egy fadarab amiben feleshet azt tuti, hogy megtalálja. De az ilyen szerencsétlenekből lesznek a végén a legjobb harcosok, vagy nem? Legalábbis a mesékben így szokott történni. Megerősödnek, megtanulnak kardal vívni, bottal bánni, lovagolni és egyéb más dolgokat amik a hősködéshez kellenek. Remélem hamar elér valami kis sikátort vagy egy környéki házat. Mindegy egy erdő vagy fa is jó lesz, csak ahova egy kicsit leülhet. Hmm de ha jobban belegondolok valakit meg is kérdezhetne, hogy tulajdonképpen most hol a fityfirittyben is jár és merre menyjen tovább. Végül is az itteniek honnan tudhatnák, hogy ő illegálisan utazott valami hajón? Válaszom, sehonnan. *~Nah már csak arra kell rájönnöm, hogy hol is járok... vagy elbújhatnék valami barlangba és csapdát állíthatnék a betolakodóknak. ... Nem éhes vagyok... inkább ennék valamit.~*Na és ekkor pillantja meg a halakat bepakoló halászokat. Csak úgy dobálják egy konténerre a hatalmas tengeri lényeket.*~Áh ... reggeliiii~*Azonnal elindul a hatalmas faizé felé. Ha megkérdeznék tőle biztos nem tudná megmondani, hogy miből van. Mintha nem fa lenne. Talán fém? Áh nem ilyen nagy fémet nem tudnának előállítani. Legalábbis Lea szerint. Leguggol a nagyizé mögé és szétnéz. *~Jobbról-balról senki, csak a halászokat kell kilesni, hogy mikor fordulnak el.~*Kikukucskál és felméri, hogy kb egy másodperce van kihúzni a reggeliét. Vagy ki fúrhatna egy kis lyukat...Hmm igen ez lesz a legjobb megoldás. Előveszi bicskáját és nekilát a lyuk létrehozásának. Innen már bizonyos, hogy amivel szemben áll nem fém, hiszen azt nem tudná kilyukasztani. De ilyen fát sem látott még, na mindegy. Most nem ez a lényeg.*

*Cressida jött le a kikötöbe hogy pár finom halat vegyen hogy azokat föze meg vacsorára. Nem rég házasotak össze Marcusal és most nagyon boldog.*~Remélem szereti a halat. Olyan jó érzés hogy végre van kinek fözni. És hogy valaki haza jönn hozzám hogy velem legyen és hogy ö hozzám tartozik. És nem sokára itt van a kisbaba is reméle addig eszébe jutt valami jó lány név ha estleg lány lenne a kincsem.~*Gondolja és közben a hasára teszi az egyik kezét a másikban a kosarat fogja.Miközben gondolataiba merülve sétálgat a kikötöbe hogy valami szép halat vegyen észre vesz egy kislányt aki lerohan az egyik hajóról.*~Vajon hogy került ide olyan mint aki épp roszban sántikál.~*Gondolja és ö is oda megy ahoz a halászok hozz akiktöl a lány szertne elcsorni egy kis halat. Vesz három igen szép halat majd a lányhozz áll és szépen a garbancánál megfogva fel állitja.*-Szia te kis csibész csak nem lopni szeretél volna?*Kérdezi de nem tud mérgesen nézz ni a lányra mosoly bujkál a szája szélén.*

~Nah mindjárt készen van...mindjárt...~*Egy kisebb lyuk már meg van már csak tágítani kellene amikor hirtelen elkapja valaki és felállítja. Na erre nem számított. Valószínű nem nézett elég jól körül. Pedig már megtanulhatta volna, mindig ilyesmi történik vele. Általában nem az ő oldalán áll a szerencse vagy az isten veri? Jó kérdés...Minden esetre mindig elkapják valahogy. Az már csak a szerencsén múlik, hogy milyen emberrel találkozik össze. Egy picit sem ijedt meg. Szóval etessek mást? Hiszen ettől még egy felnőtt is megijedne. Na jó hát enyhén megrémült és a szíve is hevesebben ver. Ám agytekervényei azonnal dolgozni kezdenek és éppen a választ találja ki. Na meg a stílust amivel megúszhatja anélkül, hogy lecsuknák, megvernék vagy hasonlók.* -Én? Neeeem...*Az egész arcára kiül a rémület és olyan boci szemeket mereszt. Huh hát manapság nem sok ilyet látni. Arca ugyan riadt szíve annál lassabban ver, kezd lehiggadni. Ugyanis kitalálta már a stílust, azt arckifejezéseket, a háttér történetet... Magyarul mindent és olyan hihető.*-Na jó, de...*Olyan arcot vág mint aki mindjárt elsírja magát. Megharapja szája szélét és lehajtja a fejét.*-Sajnálom...de nem mondja el nekik...*Bök fejével a halászokra akik a nagy munkában még mindig nem figyeltek fel a kis jelenetre.*-Kérem... még lecsuknának... vagy valami rosszabb.... ne mondja el nekik.*Már a hangja is sokszor elcsuklik és hatalmas könnyes szemekkel tekint fel a hölgyre. Majd egy apró sós ízű, könny lecsurog az arcán.*-Én nem akartam semmi rosszat... most egy hal ide vagy oda...*Könnye nyomában fehér csík jelenik meg, ugyanis lemossa piszkos arcát. Ami alig látszik a sok portól, ugyanis a hajóban nem volt egyszerű a lét. Na előtte sem volt sokkal tisztább.... de most tényleg elég dzsuvás.*-Tényleg nem akartam senkinek semmi rosszat.*Szipog... külsőleg teljesen összetört amiért rajta kapták. Úgy látszik mintha ezt ő sem akarná. De igazából már teljesen nyugodt és csak arra koncentrál, hogy színészi tehetségét megmutassa és bebizonyítsa magának, hogy még mindig nem esett ki a formájából.*-Bocsánat...*Suttogja és ismét lehajtja a fejét apró könnycseppek hullanak le a porba és apró lábaira. Kicsit válla is megrázkódik a sírástól de alig észrevehetően.*

*Figyelmesen hallgatja a lányt és semmi érzelmet nem tükröz az arca csak a szemében lehet láttni hogy mosolybujkál bennük.*-Értem.*Mondja és nagy szünetett tart a hatás kedvé ért és amikor a lány végre fel nézz rá folytatja.*-Ha be állnál egy szinházba sokra vihetnéd. Na gyere úgy is három halat vettem.*Mondja és közben elindul távolabb a halászoktól.*-Na és hogy hogy erre bmészkotsz? *Kérdezi tudja milyen az ha valaki egyedül van és ahogy így elnézzi a lányt tuti hogy nem erre felé laknak a szülei.*

*Nem messze a párostól ér földet kétli hogy bárki láthatta volna lassan össze zárja a szárnyait majd egy hosszú bőrkabátot húz főlé, tudja hogy itt emberként kell viselkednie bár már régen volt mikor ezt a létformát használta, lecsukja kék szemét elcsendesíti magába az angyalt, nem kell neki hogy az aurája szétsugározzon, mikor kinyitja a szemei már barnák, nem sugall semmit csak egy embert, lassan közelebb megy a társasághoz közbe szétnéz a területen*~régen jártam már erre szerencsére Zirrion és a csürhélye úgytűnik még nem fertőzték meg ezt a területet~*gondolatai szanaszét cikáznak akárcsak az üstökös az égen vagy mint ezernyi villám, lassan oda ér a két nőhöz pontosabban szólva csak az eggyik nőhöz mert a másik még gyermek, régen társalgott emberekkel most talán kivételt tehet elvégre emlékszik arra az időkre mikor még ez a faj a kipusztulásra volt ítélve.*-Szép napot*mondja lágy hangon mely mélyen doromboló zöngés hatást kellthet mások fülébe, közbe látja hogy a lány valami miatt sír lassan végig méri mindkettő auráját a gondolat olvasáshoz még nincs eléggé közel és nem is akar még legalábbis nem*-Mi járatba erre felé és a kisasszony minek itatja az egereket?*kérdezi kiközbe féltérdre ereszkedik és szemeivel a párost méri fel*

*Szülei? Háhá... jó vicc... Hogy színészkedik? Hmm igen ez biztos... elmehetne színházba? Igen szívesen menne... Csak azon van elképedve, hogy lebukott. Ugyanis még soha senki előtt ilyen rövid idő alatt. Természetesen már volt, hogy átláttak rajta de a leghamarabb egy két nap volt.Egy kedves idős bácsi, de nem haragudott rá. Csak onnan is el kellett jönni. Hogy miért? Az most teljesen lényegtelen. A fontos az, hogy most megdöbbent és ennek következtében abbahagyja a sírást és meglepetten felpillant a nőre. Még szipog és pár könnycsepp még kigördül a szemén de lassan-mint ahogy amikor a sírás szívből jön- lassan abbahagyja.*-Én...én... nem tudom miéről beszél... én komolyan sajnálom...*Mondja szipogva és őszinte szemekkel.*-Bámészkodom?*Nem érti... de én sem. Hiszen ő nem bámészkodik ő csak úgy itt van. Nincs semmi különösebb oka. Na ez így nem teljesen igaz. Ugyanis a másik szigeten már nagyon ismerték vagyis azon a környéken ahol lakott így jobbnak látta tovább állni. A hajó meg itt kötött ki... aztán ennyi... de ezt most nem fogja elmondani.*-Ha erre gondol... nem vagyok ide valós...máshonnan jöttem...Egyépbént Leonie vagyok*Ééés egy alak lép oda hozzájuk...*-Jó napot...*Köszön udvariasan, a férfi nagyon kedves de ahogy letérdel elé kicsit olyan érzést kelt benne mintha a nyitott könyv lenne előtte. Talán még a közismert 6. vagy 7. érzék tudom is , meg van benne, ugyanis nem irtották ki iskolákkal vagy bármi nagy tanulnivalóval. Olvasni tud és szeret is... már ha könyvekhez jut... így még hisz a "természet" felettiben meg hasonlókban... nem úgy mint a korabeli sok gyerek. Egy ilyen színésznőnek elég kellemetlen érzés, hogy mintha belelátnának. Szép alaposan végigméri az érkezett férfi arcát, valami furcsát keresve rajta. De nagy vizsgálatából egy újabb kérdés zökkenti ki.*-jah... hát.*Vakarja meg egy apró mosollyal a tarkóját.*- Hát az egereknek is kell valamit inniuk... nem? Ha én nem itatok meg őket... ki fogja? A felnőttek már nem szoktak sírni... Így ez a gyerekek dolga.*Vigyorodik el.Végre egy őszinte mondat.De hát ezt ő 100%-ig így is gondolja független attól, hogy nem szokott nagyon sírni. Nem szokása...csak ha már teljesen besokkol...de hát ez csak természetes. Megtörli mancsos kezét a nadrágjába és kezet nyújt az ismeretlen férfinak, eltemetve magában a kellemetlen érzést.*-Leonie vagyok!

\\ Ez időn kívüli játék így nem kell sorrend az ír aki akar és addig megy a játék amíg itt van a célszemély karaktere. Cress ha vagy bele irhatsz bármikor Smile

\\

*Meglepetten néz a lányra ilyet már régen hallott közbe végig méri a másik nőt láthatólag kicsit mással van elfoglalva, közbe szemét ismét a kislányra veti, majd halkan kissé dallamosan felnevet*-Való igaz de telálnak azok maguknak mást is nem egy lány könnyeire van azoknak szükségük*mondja mosolyogva, majd a következő mondatra elmosolyodik emlékszik még azokra a napokra amikor mindenki zokogott a fájdalomtól és a tűztől amit a bukottak hoztak és az ő beléptükkel maguk a fehér angyalok is*-Volt idő mikor a felnőttek is zokogtak de megkeményedtek a mostani idők*mondja titokzatosan bár hangja bizalmat sugall nem is akar ártani ő egy embernek sem, neki fontosabb dolga van le kell számolni a többi fajjal,közbe a kislány keze téríti ki a gondolatai közül kezet nyújt nem is figyel arra ha koszos lány keze ez neki nem számít, az ő kezét nem fogja a por, se más, ezt a képességet még el kell sajátítania egy angyal még mindig nem tud teljesen emberi lenni, közbe elmosolyodik*-Örvendek Leonie. Én Uriel vagyok*mondja megint mély hangon majd felnéz közbe keze eléri a lány kezét az angyal bele láta a multjába de nem lát meg mindent annyi ideje nem volt egy házat lát és támadókat ahogy a kislány láthatta. Ő csak megfigyelő nem dolga a beavatkozás emberi dolgokba amikor elengedi elmosolyodik*-Mióta járkálsz itt Port Halwir környékén. A város biztonságosabb*mondja derűsen fekete haja közbe eltakarja fél szemét*

-Nem? Hát akkor kiére?*Néz értetlenül, ha mindenki így gondolkozna szegény egerek szomjan halnának. What a Face

*-Még jó,hogy nem azokban az időkben élek.*Egy pillanatra felnevet, végül is neki fogalma sincsen, hogy Uriel tulajdonképpen most miről is beszél.*- Nem láttam még felnőttet sírni... de ami azt illeti nem is nagyon szeretnék...*Egy pillanatra elmosolyodik, még ugyan nem látott de már hallott. Neki az pont elég volt, hogy egy világ törjön össze benne.*- Az olyan furcsa... egy felnőttnek keménynek kell lennie, hogy megvigasztalhassa a síró gyereket.*Akkora határozottsággal mondja, hogy szint elehetetlen megrengetni a hitét. Majd kezet ráz Uriellel. A férfi arcát vizsgálja aki mintha egy pillanatra elkalandozna. *-Uriel? Mint az Arkangyal...az angyal seregek őrzője...a fényével megszabadít a démonoktól... azt olvastam, hogy a legokosabb arkangyalok egyike, éles látó, ugyanakkor kiváló gyakorlati érzéke van, így inkább olyan, mint egy öreg bölcs Mester és nem mint égi hatalmasság. Ha segítségét kéred, szinte észrevétlenül, egyszer csak jó ötletek pattannak ki fejedből. Meg, hogy mindenkinek segít. Talán maga is ilyen? Hmm... jó lehet hasonlítani egy angyalra.*Mondja nevetve.*-Mert gondolom azért kapta ezt a nevet. Szeretek olvasni... sok jó történet van... biztos a maga anyukája is szeretett.*Oh ilyen kis naiv. Üdítő látvány ebben a világban az ilyen naiv lények látványa. Bár okos... amint már sokszor mondtam... de ezt tompítja élettapasztalatának hiánya. Ne meg nem velejéig rossz ő csak csinál hülyeségeket. Mint mindenki... na lehet, hogy ő többet mint más...na de ez van. Így hát úgy gondolja, hogy sokaknak a nevelői jó fejek, meg kedvesek. Főleg ha ilyen nevet adnak a fiúknak. Legalábbis ő így gondolkozik.*~Háhá Uriel...~*Nevet még magában is.*- Mióta? Kb 1 órája... vagy még annyi sem... nem is tudtam, hogy van errefelé város. *Kicsit lehalkítja a hangját.*-Most jöttem az egyik hajóval.*Nem szeretné ha lebukna a tengerészek előtt, hogy belógott a hajójukra és idáig ott lapult mint potyautas. *

-Én már láttam nem is eggyet de addig jó mig te nem*mondja komoly hangon*-Tudod az emberek mostanság hamarabb vállnak felnőtté mint ahogy kéne sok rossz történik ebbe a világba*mondja kicsit észak felé elnézve mintha vizsgálna valamit de pár pillanat mulva tekintete már vissza is vándorol a lány arcára*-Néha egy gyermek vígasztalja meg a felnőtteket*teszi még hozzá halkan bár ő is így látja hogy nem így a jó, sőtt az se jó hogy létezik ez az érzelem, miközbe gondolkozik próbálja fenntartani elcsendesíteni magába az angyalt, mert ha felszínre hozza olyan lesz mint egy égő villanyoszlop s ezzel leleplezi magát az ellenségei legfőképpen a bukottak előtt, közbe kicsit elámul magába a kislány mondatain látja hogy nem egy buta teremtés sőtt korához képest igencsak okos,. elmosolyodik*-Hallottam ezt a mondát,*mondja tömören miközbe lehajtja a fejét de pár pillanat mulva újra felemeli*-Nem tudom milyen vagyok álltalába segítek ha valakinek kell, szeretek útirányt mutatni,ha valaki szükségét érzi*mondja mosolyogva*-Nem tudom miért kaptam ezt a nevet, de ezt viselem*mondja dallamos hangon igazábol nem hazudott ténleg nem tudja miért kapta ezt a nevet ősétől de az igazat megvallva úgy gondolja ez csak név.*~igen régen ez voltam,~*mosolyodik el a gondolattol majd válaszol*-Én csak egy örszem vagyok*mondja majd megveregeti a lányka vállát*-Azt hiszem a tudásodat tudnád gyarapítani, és ha ezt megtennéd lehet nagy ember vállna belőled. A lehetőség adott csak ki kell használni.*mondja majd fejével kelet felé bök, a tenger felé hol csak egy magányos kis sziget látható de már az is ködbe burkolózva*-A tudás útja most keleten található. Ezzel a tudással talán meg tudod védeni magad az elkövetkezendő évekbe*mondja lágy hangon tudja hogy a lány árva, majd bólint*-Pedig van elég messze jó néhány mérfőldre innen de van. A belváros elég kivilágított és biztonságos bár attol függ mostanába mit nevezhetek biztonságosnak, mert sok mindent nem*mondja komolyan,*-Jó hogy szeretsz olvasni ne is add fel ezt a szokásodat semmiért se*fejezi be*

-Hmm... rossz lehet ha az ember nem tudja mi is ő valójában.*Töpreng el egy pillanatra.* Őrszem?* Fogalma sincsen, hogy mit csinál egy őrszem de a sok álldogálástól meg elfáradt a a lába. Így hát fogja magát és hátra billen, már a földön is van. Megkönnyebbülés végre leülni, hiszen addig állt, guggolt vagy futott. Ezek közül hosszú távon egyik sem kényelmes.*-Miért mi van keleten...Nagy ember? Minek? Nem akarok én kitűnni...*Folytatná de azonnal megtorpan amint leesik neki Uriel mondata.*-Honnan tudod, hogy egyedül vagyok?*Kérdi gyanakodva és egy kicsit hátrébb is dől, innentől kezdve a folytatásból csak pár szó marad meg neki.*-Várhatnám a szüleimet vagy lehetnék testvérrel is.*Összehúzza a szemöldökét, na most egy pillanatra leblokkolt, Nem is tudja mit feleljen. Tisztában van vele, hogy a férfi pár perc alatt ki tudná vágni magát.*~Most biztos jön, hogy "csak tippeltem", vagy nyilvánvaló. Ha jobban belegondolok a legtöbb ember ebben az esetben azt hinné, hogy ennek a nőnek vagyok a lánya. Vagy valami rokona csak nagyon nem vagyok egy egyszerű eset.~*Majd felnéz a nőre.*~Vagy, hogy el vagyok hanyagolva... valami ilyesmit.*Még mindig csak Uriel arcát vizsgálja. Olyan szemekkel mintha elég lenne csak ránéznie és már mindent látna. De ez nem így van, semmit sem ért. És azt várja, hogy a férfi lebuktassa magát valamivel. Minden kis apró jelre figyel. Pl, hogy gyorsult-e a lélegzete, kiveri-e a víz, vagy nyel-e nagyobbat. Talán kicsit meg is ijedt. Ami érthető egy olyan személynél aki mindenki elől próbálja elrejteni valódi énjét, és múltját. És most jött valaki aki csak úgy eltalálta, hogy árva. Mikor ez nem volt ilyen nyilvánvaló.*~Meg ez a különös érzés~*Most megint elkezdett rá figyelni. Már megint mintha csak nyitott könyv lenne. Az élete, a személyisége... ő maga.*~Olyan mintha belém látna... különösen kellemetlen...~*Pedig az előbb nem érezte, talán csak mert elvonta a figyelmét a beszélgetés. Jah és nem akart rá figyelni... de most vissza eset. Az ő bizalma hamar elveszik főleg ha még meg sem szerezték. Talán elveszteni könnyebb mint megszerezni. Sőt ez biztos és ha egyszer már elment... hát kemény munka újjá építeni.*

*Kelet felé néz szeme mintha látná a távolit úgy hat vissza mellkasa egyenletesen megy fel és le az angyal most töltődik fel a természetből merített erővel*-Tudod keleten van az eggyetlen mentsvár talán hol az ember most megkaphatja a tudást hog átélje majd későbbiekben a vihart vagy a rosszat mely már most is az emberek között járkáll*hangja ütemesen lassu és nyugodt de ki titokzatosságot is tükröz, mintha csak magának mondaná pedig elsősorba a kislánynak szólnak a szavai, majd a fejére mutat az ujjával*-Nem is úgy kitünni, tudod valaki kitűnhet úgy is hogy nem tudják róla, lehet hatalmas ember pedig nem kérkedik vele mások csak egyszerü embernek látják. A belsődet kell megerősíteni*magyarázza a lánynak majd a kérdésre egy kicsi alig észrevehető árnyék suhan át az arcán mintha szeme kissé kékes színt öltött volna de szinte csak egy percig. Lehet a nap ahogy rá süt lehet valami más*-Egészen egyszerü kisasszony amikor mondtad hogy mivel jöttél eggyes számot használtál, nem többest, másrészt meg nem látok itt senkit ezen az ifju hölgyön kívül*billet fejével Cressida felé*-És végül a harmadik éppen a mostani felszólalásod sok benned a kétely és a meglepettség mellyet kimutatsz akár akaratlanul is. Ha valaki nem egyedül lenne más lett volna a válasz*mondja őszinte mosollyal az arcán hangja szokásosan derűs mintha tényeket közölne az lehet hogy ő bele látott a fejébe de ezt nem fogja elmondani. Legalábbis most nem., hallja a lány gondolatit mely mint a tenger hullámzása úgy sodródik most Uriel elmélyébe*-Mikt érzel most mond? *kérdezi meg őszinte kiváncsisággal a lánytol.*-Félelmeid alapozatlanok mellyet most az arcodon látok, nem vagy veszélybe*mondja mély hangján*

*Figyelmesen hallgatja a beszélgetést nem nagyon tud közbe szólni csak bemutatkozik.*-Üdv Cressida vagyok!*Mondja majd újra hallgatásba borul.*~Vajon honnnan jött ez a férfi még soha sem láttam pedig mindenkit ismerek a környéken. De most a kislány a fontosabb.*-Leonie mivel most érkeztél ha gondolod meg mutatom merre van a város. De ott sem jó ha este kin mászkálsz egyedül. És ahogy így elnézlek nem igazán van hova menned. Mihez akkarsz kezdeni?*Kérdezi érdeklödve és közben a hasát simogatja mert érzi hogy a kicsi felébret és rugdosnia van kedve. Magában mosolyog hogy mennyi energiája van. Van hogy hajnalban kezdi de van hogy késö estig fent van a kis virgonc.*

*A különös villanást a férfi szemében ő is látta bizony de nem tulajdonít neki különösebb figyelmet. Ugyanis szépen süt a nap így reggel akár az is lehetett.Csak egy pillanatra akad meg rajta, most akár mennyire is próbálja magát lenyugtatni túlságosan izgatott ahhoz, hogy az ilyeneket kifigyelje. Általában nem lehet semmivel felizgatni, max. megijeszteni akkor könnyen vissza megy 0-ra az adrenalin szintje. Igen nyugodt természet és nem szokott heveskedni. De most megtalálták a gyenge pontját, vagyis ő úgy érzi. Talán az egyetlen amitől fél, hogy átlátnak rajta, hogy lebukik. Nem szokott sem az érzéseiről sem a múltjáról beszélni. Szereti magának megtartani a dolgait, talán a múltja ennek az oka. Igen bizonyosan. Hiszen apjával sokat beszélgettek, nagyon sokat. Anyja nem értette úgy meg a lányt. De próbálkozott vele, és ezt Lea is értékelte. Természetes, hogy felgyorsul a lélegzete és, hogy gyanakodva és rémülten néz a fickóra. De Uriel válasza igen érthető és tényszerű volt. Lea ha jobban belegondol elég ésszerű. Na ezzel lehet rá hatni, most egy pillanatra visszatekeri a mondatokat amik elhangzottak. Igen tényleg egyes számot használt, és most tényleg elárulta arca a pillanatnyi érzéseit. De amint rájön, hogy elvesztette önkontrollját, újra rendezi arcvonásait.*-Igen ez ésszerű...*Mondja egyszerűen de nincs teljesen meggyőzve az előző sokk még kicsit mindig tart. Na meg az érzés sem tompult el még benne. Ő is felnéz a nőre, aki látszólag most mással van elfoglalva.
Nem fog az érzéseiről beszélni. Hiszen még csak most ismerte meg ezt a különös alakot.*-Én... csak meglepődtem...*Mondja zavartan majd elmosolyodik.*-De igazán jó magyarázatot adott.*Egy pillanatra felnevet.*-Lehet üldözési mániás lettem... *Aztán még egyszer visszapörgeti a szavakat és a mondatokat.*-Miért milyen rossz járkál az emberek között?*Talán ha ezt megtudja előrébb jut. Apja halála ugyanis ködös árnyba burkolózik. Lea pedig nagyon szeretné tudni, hogy ha annyi fegyver volt nála akkor mi történhetett vele. Egy pillanatra el is kalandozik.*~Pedig jó harcos volt... és annyi fegyver volt nála.~*Az emlékek keserűek és fájdalmasak lennének ha most nem a tényeken gondolkozna és a megoldáson. Így érzéseit eltompítja és úgy tud gondolni az esetre mint egy izgalmas könyvre. Aminek még nem ért a végére. Gondolataiból a nő hangja zökkenti ki.*-Nem tudom... egyenlőre be megyek a városba azt hiszem... megoldom ne izguljon miattam.*Mondja kedves mosollyal az arcán.*- Eddig mindent megoldottam és túléltem ezt meg fogom.*A nő hasára vándorolnak a szemei majd elmosolyodik. Aztán vissza Urielre válaszra várva.*