GraveTown-i Temető

*A temető. A legmegfelelőbb hely a .....alvásra? Igen! Lea-nak legalábbis, ugyanis egyedül él már...1...2..4-5 éve. Ez pedig elég hosszú idő, nagyjából megtanult életben maradni a nagy vadonban! Miért pont a temető? Hiszen olyan rémisztő! Mondhatnátok ti de Lea aki már ilyen téren tapasztalt. Ugyanis az étel nagy úr és tapasztalatai szerint mindenki elkerülik az elhagyatott temetőket. De ha valaki erre téved talán ráakadhat.
Aminek lássuk be, hogy kicsi a valószínűsége, mivel éppen egy kriptában pihen. Egy nagyobb késsel a kezében és egy bottal a háta mögé fektetve. Az utóbbi pár évben kifizetődött a minden valószínűséggel megboldogul szülei macerálása. Bár most sem mondható nagy profinak de egészen jól forgatja a botot.
Tehát pihen, de éberen. Minden neszre kiélezte a füleit és képes talpon teremni. Így történt ez most is. Mint a kalandfilmekben, szemeit lassan kinyitja. Csak fekszik és nagyon halkan szuszog. Szemét végigfuttatja a kriptán. Elég kicsi szélessége 5 méter hosszúsága 4. Három négy fáklya van a kripta falaira tűzve de egyik sem ég. Egy oktalan bizonyára begyújtotta volna őket. De ha ezt teszi a fény kiszűrődik és a rejtek már többé nem is lesz az. Az első lény, akár levegőben akár gyalog, erre jár azonnal kiszúrná. Másrészt ha még is erre téved valaki a sötétség jó barát tud lenne.
Ahogy lejjebb siklik a tekintet a földön csontok még egy koponya is hever. Egy lábszárcsonton még ott díszeleg a nyers hús, de szagot már nem áraszt magából. Értened sem kell hozzá és a koponyából rájöhetsz,hogy állat csontja hevernek ott. Valószínű kecskéjé vagy bárányé. 2 kripta volt bent 1 méterre egymástól.Az ajtóhoz közelebbi kicsit ki van nyitva. Minden bizonnyal megpróbálták letolni a hatalmas, nehéz kőfedelet. De a jelek szerint ez nem sikerült. Lea a távolabbin fekszik, a sarokba gubózva, hogy az árnyék pont eltakarja.
Most éppen fülel és várakozik, vajon csak egy egér keltette fel? Vagy tényleg járkál odakint valaki?
Ó igen járkál. A válasz hamar érkezik egy újabb lépés képében. Most halad el a kripta előtt. Lea megszorítja a kést a kezében még a lélegzete is eláll izgalmában,a mit hiába próbál csökkenteni. Szíve egyre hevesebben ver főleg amikor az alak megáll a helyiség előtt. A másodpercek végtelen hosszúnak tűnnek a lány számára. Tudja ha nála nagyobb lénnyel kerül össze itt bent még elmenekülni sem tud.
De aztán tovább megy, Lea kiereszti a levegőt. Már éppen ideje volt ugyanis majdnem megfulladt a nagy izgalmában.De ennyivel ne éri be, ha számára fenyegető a lény. Ha talán hátba támadná... és megölné... aludhatna... vagy tovább állhatna. Ilyen gondolatoktól vezérelve megmarkolta a botját és szinte hallhatatlan léptekkel kiosont a kriptából. Ez az egyetlen amihez ért. A lopakodás... harcolni nem tud nagyon és gyenge is. A meglepetés erejét kell kihasználnia. Az idegen nyomába ered.*

*Hatalmas sírkövek és még nagyobb kripták mellett halad el. Itt mindig nagy a köd főleg így a hajnali órákaban. Pont ezért kitűnő búvóhely. Össze vissza cikázik néha egy pillanatra meg-meg áll. Így nem is veszik észre.Hamar megtalálja a köpenyes alak nyomait. Nemsokára pedig megpillantja, egy padhoz sétál éppen. Ami lássuk be egy temetőben különös látványt nyújt. Kecses, nőies mozga még a hosszú köpeny rejtekében is feltűnik. Ennek ellenére ha jól megnézi Lea láthatja, hogy ereje teljében lévő alakról van szó. Egy bokor mögé( ami nem sok van ezen a kopár helyen) megbújik. És ebben a pillanatban veszik észre. Szakadt, foltozott ruhája ugyanis beleakad egy ágba. Egy pillanatra habozik és ez volt a veszte.*~Most mit csináljak?~*Gondolkozni kellett volna mielőtt kijön rejtekéről. Hiszen nem nagy harcos igazság szerint eddig mindig csak mázlija volt. Egyszer például az erdőben akadt össze egy férfival. Na jó! Nem volt véletlen Lea ellopta az egyik kecskéjét és természetesen leölte. Az meg utánajött. Kutyáival a lány nyomára akadt az erdő legsűrűbb részén. Bár ütésig távoltartotta a botjával az ellenfelet de az megtalálta a kiutat és nekirontott a lánynak. Lea megbotlott és hátraesett, a juhász viszont már nem tudott volna megállni. Lea nem habozott kitette a lábát a férfi megakadt és átesett a lány felett. És mit nem ad az isten?! Pont egy fának csapódott a feje. Nem halt meg, csupán elájult. De a csöppségnek elég volt ez az idő, hogy elmeneküljön.
Most azonban nem jó emberrel akadt össze. Lea habozik de a magas nőszemély nem. A leányzó oldalra fordítja a fejét megnézni, hogy merre tudna menni ha elmérgesül a helyzet. De ekkor oldalról ütés éri és a bot kiesik a kezéből. Elég távol gurul tőle. A tör azonban még az övében van. De mivel kezei hátrafogva ő maga meg a földre van nyomva nem sokat ér az apró fegyverrel. Majd támadója megszólal.Egy pillanatra elgondolkozik.~Legyek kétségbeesett? Vagy dacos? Hisztis?~*Nem ápolt? Hát most, hogy így mondod tényleg nem. Szakadt rövidnadrág és alig a melle alá érő felső. Cipő sem volt rajta és tiszta kosz az arca. A kék-zöld foltokról nem is beszélve.*-A városban?*Kérdez vissza szinte értetlenül.*-Minek? A kriptákban melegebb van mint a sikátorokban.*Jelenti ki tényszerűen, a hangjában bárminemű érzelem nélkül.*- Arról nem is beszélve, hogy éhen halnék. Nem de? Lopjak? Kerüljek börtönbe? Köszönöm kihagyom...*Eddig szemeit a nő felé próbálta fordítani akit nem lát. De most, hogy befejezte a mondanivalóját még próbálkozást sem tesz, hogy negnézze támadója arcát. Most harcoljon a szorítás ellen? Fölösleges... csak később szabadulna. Inkább ellazítja minden végtagját és egy nem tanúsít ellenállást. Külső szemlélő úgy hiheti feladta. Pedig nem csak vár, vár a megfelelő pillanatra, hogy elmeneküljön. Menekülés, na ebben már profi... 9 éves korától csak menekül.*

*Elszaladni? Rögtön? Nem nem az hülyeség lenne. Rögtön elkapnák. Mindent a maga idejében, meg kell várni a megfelelő pillanatot és türelmesnek kell lenni. A türelem , igen. Ebben nincs híján Lea. Türelmes jellem az már bíztos. Pont ezért nem bízhat benne az ember, egy hónap vagy csak egy óra? Ki tudja mikor lép! Mert ugyan elég szerencsétlenül tud harcolni és sokszor viselkedni is de nem hülye. Sőt igazán okosnak mondható főleg ha a korához viszonyítunk. Na ja a vadon és a tragédiák megedzik az embert. Ha fiatalként nagy döntéseket kell hoznia valakinek túl hamar felnő. Ez történt vele is, valamilyen értelemben.*-Hova szaladnék?*A legkimértebb választ adja amit ilyenkor csak lehet. Bizonyára ezzel meggyőzte a nőt.*- Idekevert a sors*Ahogy elengedik a kezét megdörzsöli a pontot ahol lefogták. Egyik lábát a belső combja felé hajlítva a másikat kinyitva tartja. Így ül kezeit nézegetve. Aztán teljes nyugalmat színlelve, holott szíve még mindig hevesen ver, ami nem csoda hiszen meglepték sőt meg is ijedt. De hihetően csinálja, nagyon is. Na ez az amiben tényleg profi. 1-2 ember van aki láthatja ha színlel, de ők is csak ha már kicsit hosszabb időt eltöltöttek a lánnyal. Nem így pár perc alatt. Na de aztán ki tudja ki ez a nő?*~Jobb ha óvatos vagyok~*-Anyám? Áh nincsen már rég nincs, apám az meg sokkal régebb óta nincs.*A riogatáson csak elmosolyodik majd a szívrohamos részen szinte elneveti magát.*-Riogatom?*Felnéz a nőre akinek az arcát még mindig csukja fedi. Lea a szemöldökét aggodalmasan összehúzza és száján kicsi fintor jelenik meg. Szemében egy kis aggodalom csillan. Gyökeres változás az előbbiekhez képest. Mintha megijedt volna. Legalábbis külső szemlélő ezt láthatja. Nyel egyet, megnyalja alsó ajkát és az égre néz.*-Nem állt szándékomban senkit riogatni. Csak ez tűnt a legjobb helynek.*Itt az ideje egy kis magyarázatba fogni, hogy miért is?! Ezáltal okosnak tünteti fel magát és teljesen ártatlannak.*-Csupán, amint már mondtam a kriptákban meleg van. Az éjszakák meg hidegek, a közelben van egy nyáj. Ha nagyon akarok még tüzet is tudok gyújtani. *Tekintete ismét a csuklyás alakra vándorol.*-Amúgy nem szándékoztam sokáig maradni. Tudja pont ez miatt. Gondoltam, hogy majd valakit ide küldenek de azt nem hittem volna, hogy ilyen hamar lépnek.*A következő kérdésen elmosolyodik.*~Na mennyi legyek? ~*Nem habozik gondolatai gyorsan átfutnak az agyán.*~Megéri kisebbnek mondanom magamat ebben a helyzetben? Nem igazán... ha nagyobbnak mutatnám magam csak megszívnám.~*-13 *Aztán még egy mondat, erre csak lágyan elmosolyodik.*-Ohh igen... néha megéri kicsinek lenni... De ha megbocsát akkor én tovább is állnék. Akkor nem riogatom tovább itt a népet. Hiszen magát ezért küldték. Vagy nem? Én elmegyek maga meg megszüntette a problémát. Mind a ketten jól jártunk.*Teszi fel az ajánlatot de meg sem várja a választ már fel is állt.*

*Most mit válaszoljon? Igazából nem félt, inkább készenlétben volt. Csak akkor lett urrá rajta az érzés ha valaki megjelent a temetőben. Mint ma, persze ez nem volt túl sűrűn. Igazából egyszer sem volt ilyen. De játssza tovább a szerepét. Ami úgy látszik igen hatásos, a gyámoltalan kislány aki a sors áldozata. Na ja! Részben ez igaz is, de azért nem olyan gyámoltalan.*-De...*Mondja szégyenlősen a földet piszkálva.*-De most mint tehettem volna?*Aztán jön az ajánlat, hát igen erre várt. Na azért meglepte hiszen nem gondolta volna, hogy ilyen hamar eléri. Lassan teli mosollyal felemeli a fejét, szemében boldogság csillog.*~Na egyenlőre ez megtenné~*Természetesen őt is vonzza a biztonság és nem egyszerű a hölgyemény. Mindig a legjobb lehetőségeket lesi, sőt néha észrevétlenül kikényszeríti. Mint például most, könyörtelenül kihasználta és fogja is úgy látszik még egy jó ideig, a nő jóindulatát és kedvességét.*-De jó lenne!*Hangja mint egy gyámoltalan árvaházi gyereké akinek most ajánlották fel az otthon melegét. De aztán hatalmas szél támad. Kicsit ki is billenti a természetellenesen vékonyka kislányt. Diane arcáról lerepül a csuklya megmutatva vörös fürtjeit és hirtelen aggodalmassá vált arcát. Azonnal magához rántja a kislányt ami most mentő ötlet volt hiszen ha nem így tesz Lea hamar a földön végzi. Különös érzés támad fel és egy emlékkép villan be neki. Nagyon régen ölelték már meg. Az anyja volt az utolsó és az ismerős érzés egy pillanatra magával ragadja.
A nő után megy... Mi mást tehetne? Maradjon egyedül a viharban? Na azt nem... jah és most ajánlottak fel neki kaját. A szállás meg az ilyesmi nem is érdekli csak az étel hívogató ereje.
Most meg egy ajtó? Ha nem ez lenne a legközelebbi menedék akkor is beakarna menni ugyanis nagyon kíváncsi természet. Minden erelyét összeszedve próbálja kinyitni az ajtót. A szél egyre erősebb az idő sürget. Lea... ő... hát elmondom, nagyon fél a vihartól. Főleg ha egyedül van mint az elmúlt öt évben. De most, végre van mellett valaki. Talán így annyira nem lesz rémisztő ez a vihar mint általában szokott.*

*És az ajtó végre kitárult. Hatalmas lendülettel rántották fel Lea majdhogynem hátraesik, elég bénának tűnt volna ha ez történik. De hála az égnek nem következett be ilyen baleset. Lea mélyet szippant a levegőbe, már érezni a vihart.*-Nagy vihar lesz...*Motyogja csak úgy maga elé. A lánynak fogalma sincsen honnan jött ilyen hirtelen, még csak fülledt meleg sem volt előtte. *-Persze...*Kezét az övére csúsztatja és megpaskolja az oda csatolt tőrt. Nem nagy fegyver az igaz, sőt használni sem tudja igazán. Ha már választani kéne inkább a bot. De azt meg a találkozáskor elejtette és elfelejtette felvenni. Jó tudom! Elég figyelmetlen hiszen egy jó harcon minden kincse a fegyvere. Csak, hogy! Lea nem harcos, így a nagy kavarodásban teljesen kiesett a fejéből. Eddig ha ilyesmi történt szerzett egy újat. Ugyan plusz munkának számított újat keresni és lepucolni de úgy sem volt jobb dolga és remek unaloműző volt díszítése is.
Aztán fény gyullad... egy kattintással! Lea még sosem látott ilyet, nagyokat pislogva tekint a praktikus gyújtószerkezetre. Csodálattal teli tekintettel nézegeti az apró táncoló lángot. Diane hangja rázza vissza a valóságba és azonnal kutatni keres valami eszköz után.Végigtapogatja a falat és hamar rá is lel egy fáklyára.*-De!*Kiszedi a helyéről és a nő felé nyújtja. Kíváncsi lenne, hogy hogyan működik az az öngyulladós izé. Szegény oktondi még nem tudhatja hogy az egy régi típusú öngyújtó. De ez most nem az ilyen kérdések ideje. Hanem azé, hogy minél hamarabb menedékbe jussanak. Lea csak arra vágyik, hogy lemenjenek a lépcsőn, bezárják az ajtót ezzel a nagy vihartis kireteszelik. Nem fog tudni bejönni, és a kislánynak most ez a fő gondolata. Egy csepp félelem érzete sincsen. Ami a szeleburdiságából adódik, bár okos, nagyon is okos. Elvakítja a vihar elöli menekülés reménye. A tudatalattisa már párosította a primitív tényeket. Vagyis, hogy ha dörög jön a villám és az eső, ha esik bőrig ázik, és ha elázik fázni fog, megfázik beteg lesz, rosszul fogja érezni magát, nem tud enni és elkapják. A tapasztalatok és a bebeszélt félelmek mondatják ezt Leával. Most nem a józan esze hanem az ösztönei uralkodnak. Vakon elkezd lefelé mászni a száraz hely felé.*

-Uram atyám...de büdös van...*Motyogja szinte csak magának. A nő szinte mint egy kommandós viselkedik. Bólint neki meg ilyesmi... Lea nem tartja ezt szükségesnek. De mit tudhatja ő, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni? Hiszen még sosem volt ilyen helyzetben. A tudásvágya kielégíthetetlen és így a kíváncsisága határtalan. Talán ez lesz a vesztük? Hmm... igen meglehet. Független attól, hogy nagyon okos, még csak egy gyerek és sokszor meggondolatlan. Ha leálni kicsit filózni a dolgokon sokkal kevesebbszer kerülne bajba.
Utuk vége, vagy inkább egyik állomása egy tágasabb terem. Egy hatalmas...koponyával? Lea elfordítja a fejét, nem ezért mert nem látott még ilyet. Nem! Hanem mert ez végtelenül undorító ha még a bűzt is hozzárakjuk. Neki nem sok... annyira csak első pillantásra. De arra nyagyon, utána meg elkezdi érdekelni a dolog. A falhoz kocog és levesz egy fáklyát. Neki is legyen egy. A már égő eszközhöz tartja és tádám, még egy fényforrás. Közelebb lép az asztalhoz...*-Aha...*De ahogy az írás felé nézne a szeme ügyébe akad egy ajtó. Egy számára igen vonzó ajtó. *~Vajon mi lehet mögötte?~*Muszály lesz kiderítenie, úgy érzi a papírt még lesz idejük elolvasni. Na meg neki nincs is olyan félelem érzete mint Diane-nak. Nem fél, hogy megtámadják őket és attól meg főleg nem, hogy ne tudna elmenekülni. Pontosan tudja, hogy ha harcra kerülne a sor a nő őt védné és ez kiválló alkalom lenne a futásra. Most is mint annyiszor már ez lenne a legjobb megoldás. És cserbehagyna még egy embert aki segített neki vagy akitől esélyt kapott.
Lassan kislisszan Diane mellett és egyenesen az ajtó felé indul. Innentől kezdve a papír már nem is olyan érdekes. Pár méterre a kilincstől kinyújtja a kezét és megszólal. Hallkan de úgy, hogy akinek intézi még pont hallja.*-Nezze...*De már ott van a kilincsen a keze. Már nem lehet megállítani... És lassan lenyomja az ajtóhoz tartozó fémkallantyút.
De szerencsére nem vágja ki rögtön az ajtót, ennyire átgondolta a helyzetét. A kis résen amit létrehozott bekukucskál d enem lát még semmit. Kicsit kitágítja a rést és benyomja a fáklyát, hogy az fényt adjon.*

*Vízszagot érez oda bentről meg hangos cincogást hall.*~Hmm víz... és ugyan olyan büdös ha nem még büdösebb van odabent.~
-Remek...*Motyogja a patkányok láttán, de nem mondhatnám, hogy különösebben felizgatja magát a látványon. Látott már patkányt, döglött állatot. Sőt fiatal kora ellenére még halott embert is. Szóval néhány patkány csak nem rémíti meg. Persze csak ha nem harapnak a bokájába. De azt meg minek tennék?*~Bemenjek? ~*Bár most úgy tűnhet de nem sokáig gondolkozik. Mind ez hihetetlen gyorsassággal fut át az agyán. Mérlegel gyorsan majd dönt. Talán már megint túl heves és nem töpreng eleget a helyzeten. Sem a következményeken... csak gyorsan és felületesen. Fránya kíváncsisága ugyanis eltompítja már megint a félelem érzetét.
Meg sem hallja, hogy mögötte felolvassák a levelet vagy papírt. Az ajtóval most sokkal jobban el van foglalva, mivel nem lát semmit úgy érzi itt az ideje beljebb lépni. *~Na most rúgjam ki az ajtót vagy nyissam ki óvatosan?~*Mindenesetre ez egy jó kérdés. Hiszen ha kirúgja érheti a bent tartózkodókat a meglepetés ereje. Ha egyáltalán van bent valaki.*~Ha viszont óvatosan megyek be akkor engem fog meglepni lehet egy ütés ereje~*Így hát az utóbbi mellet dönt és egyszer csak kirúgja az ajtót majd hátrébb ugrik. De mivel semmi sem támadja le rögtön lassan elindul az ajtó felé és belép.*