Északi Főutca

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 14:27

*Mégsem sikerül elkerülnie az alakot, hiszen az ráköszön, és kezet nyújt. Micsodaaa? Hogy lehet az, hogy ez ismerkedni akar, hiszen már ismeri, vagy mégsem? Gabriel igazán csak akkor lepődik meg, amikor egy másik nevet hall. Damien és Smith? Na ez most szépen megkavarta fiatal harcosunkban a dolgokat, hiszen vagy ez hazudik, vagy Gary nem mondta az igazi nevét. A férfi vörös szemeit látva biztos benne, hogy ez nem Gary...de akkor ki, a testvére lenne. és milyen sátáni szemei vannak. Rövid idei hezitálás után ő is kezet nyújt és bemutatkozik. *
-Viszont. Gabriel Santarchangeli.*jelenti ki. majd a férfi tekintetétől az az érzése támad, hogy az a veséjébe lát. Mit akarhat ez tőle?*

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 14:33

*Kicsit várnia kellett, mire a férfi viszonozta a kéznyújtást, és mire bemutatkozott, a vezeték nevét ugyan bizots elfelejti, mert már most nem emlékszik rá, de a keresztnevet megjegyzi. Damien végignéz a férfin, így tudja, hogy végülis kivel áll szemben.*-Örvendek. Segítségre volna szükségem.*Kezdi, s ajánlja... öhm... reméli, hogy Gabriel nem fog akadályokba ütköztetni Damient, és segít a férfinek.*-egy olyan helyet keresek, ahol... hogy is mondjam, fejleszthetem eddigi tudásomat. Tud ilyet errefelé?*KÉrdezi körbenézve az épületek sokaságán, pozitív válaszra várva.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 18:00

*Gabriel eléggé segítőkész, csak meglepte az eléggé nyilvánvaló és nagy mértékű hasonlóság Gary és Damien között, és zavarja az az érzése, hogy valamelyikük hazudik, csak még nem tudja, melyik.Azért a jellemének nem szokott ellent mondani, miután gyorsan letudta az első nagy meglepetést*
-Én is örvendek.*arca azonban semmit nem árul el, sem meglepettséget, sem meghökkenést, nem is mosolyog, szemöldökét sem húzza fel. Olyan merev az ábrázata, mintha álarcot öltött volna. Hangja üresen kong, talán túl érzelemmentes is.*-Itt csak a Grincore kiképző irodája van, ahol ha jól tudom lehet jelentkezni. Én nem ott tanultam, de elég híres kiképző, ha erre gondol. Azt megmutathatom, merre találja.*Válaszol, és már indul is az utca vége felé, intve Damien-nek, hogy kövesse őt.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 18:13

*Gabriel arcát fürkészve, amiből nem vesz ki semmilyen érzést, hallgatja szavait, s mikor meghallja a kiképző szót, megcsillannak vörös szemei.*-Nemtudom, de megfelel, ha híres.*Egy híres kiképzőből bizonyára jól végezve, némi hírnévre tehet szert.*-Köszönöm! Mutassa az utat.*Egyezik bele az indulásba, majd követi is az embert, persze csak óvatosan, pár lépés távolságra tőle.*

Tárgy: Nem sikerült... Szer. Aug. 27 2008, 20:50

*Gab vágódik be dühöngve az egyik sikátorba és ezzel a lendülettel felrúgja az első kukát amit meglát. Már első látásra is látszik, hogy megsebesült és kard lóg jobb kezében míg bal kezével oldalát fogja.*-A fenébe...*Valószínű nem súlyos a sérülés. Sőt bíztak, hogy nem ha így bír dühöngeni és kaszabolni a levegőbe.*~Nem sikerült... Miért nem tudtam megtenni?~*Hirtelen eldobja a kardját az egyik sarokba. Majd kikapja a tőrét is és beledobja az egyik kukába.*-A fenébe... áááá...*Ordítja, látszik nagyon feldühödött valamitől.*-Hogy lehetek ennyire béna?*Nyomja tenyere alját rá a homlokára. Majd egy hangos szusszanással elkapja és megindul egy kuka felé amit szintén felrúg. Szerencsére sok rugdosható dolog van itt. Aztán ezzel a lendülettel leül a földre.*~De én akarom... meg akartam... és nem... meg fog ölni ha én nem teszem meg...Miért blokkolok le? Miért? Már harmadszor...~*Amikor már éppen meg akarná ölni az áldozatot ott van előtte s a nyakán a kard. Nem tudja, leblokkol és elkezd gondolkozni. Belegondol az áldozat helyzetébe, hogy mi van ha várják otthon? Mi van ha azért jött ide mert itt a szerelme? Mi van akkor?*~Már harmadszor... Miért nem tudok még mindig érzés nélkül ölni? Kiégtem volna? ~*Lassan lenéz az oldalára.*~És most ez is. Azzal, hogy nem öltem meg nem érte be. Még utánam lőtt... hihetetlen... hogy volt ennyi lélekjelenléte?~*ökölbe szorítja a kezét és a húsos résszel a falra vág. Dühöng... ez természetes, meglőtték ráadásul a saját hibájából. Nem tudta megölni az üldözőjét. Az utána fog jönni ezek után hamar megtalálja. És ha akkor is leblokkol? Mi lesz? feladja az életét?*~A fenébe...~

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 20:58

*A levegőből figyeli a nőt majd egy hangtalan landolás a háztetőn ami a sikátor felett van, szemével követi Gabriel-t tudja hogy mit akar és tudja azt is hogy most ő kell neki már régóta figyeli bár erről az áldozata nem tudott de most felfedi kilétét ámde még emberi formába a bal kezébe egy hosszú bőrkabát lóg felhúzza így eltünik a szárnya majd lassan lehunnya a szemét és koncentrál a rejtőzködésre. Mire kinyitja már szép barna emberi szem csillog, ezután leugrik a tetőről és gyalogosqan a nő nyomába ér*-Szép napot*mondja lány hangon melyből akkora nyugodtság árad mintha már 1000 éve ismerné a nőt, közbe jól végig méri magának*

Tárgy: Idegen Szer. Aug. 27 2008, 21:13

*Gabriel ott ücsörög a felrúgott kuka mellett, és magában dühöng. Szidja magát, hogy miért ilyen béna. ÉS két nap múlva tuti halott lesz ha Jack-en múlik. De egy hang hirtelen felébreszti. Hirtelen felkapja a fejét a hangtalanul közeledő alakra.*~Nem vettem észre?~*Kérdi magától elhűlve.*-Jó napot...*Köszön bizonytalanul a férfinek. Nem igazán tudja, hogy mit várhat tőle. Sosem látta még ő még is olyan hangon köszön neki mintha már ismerné. Mi van ezzel az emberrel? Gab értetlenül néz fel rá.*~Nem gondoltam volna, hogy ide bárki is bejönne~*Igen hangos volt. Kicsit megfeledkezett magáról. Jó... nem is kicsit. De ez a város egyik távoli zuga. Nem sokan járnak erre kivéve akik itt laknak. De azok sincsenek sokan.Egy pillanatra megfeledkezik vérző sebéről és dühéről. Kizökkentették a gondolatmenetéből. Lassan körülnéz, hogy meggyőződjön az alak egyedül van.*-Utánam jött?*Kérdi és éppen tőréhez kapna. Csak, hogy azt az előbb dobta el. Talán nem kellett volna az összes nála lévő fegyverétől megszabadulni. De már mindegy. Most már mit tehetne? Nem tudja a gondolatával a tőrt magához hívni. A kardot meg még úgy sem. (Hehe...)Pedig milyen jól is jönne az most. Szemével lassan megkeresi a tőrt. Hiszen észrevette a combjára erősített tok üres. Lemondóan elfintorodik és elhúzza a száját. Hát ha más nem jön a puszta kezes harc. Bár abban nő lévén nem olyan jó. *~Fenébe~*Ez a mai nap szava. Ennyiszer még soha életében nem mondta,vagy gndolta*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 21:32

*Elmosolyodik*-Pedig elég egyszerü ide sokan járnak főleg a lárma amit csaptál magad után nem is volt olyan nehéz megtalálni*mondja lágyan de ne m látszik rajta rossz akarat közelebb lép majd lehajol hozzá*-Nem kell fegyverért nyúlni nem akarlak bántani egyrészt mert nem azért jöttem másrészt meg nem tudnál kárt tenni bennem *mondja majd a szemébe néz*-A nevem Uriel*mondja majd rárakja a kezét a nő sebére egy kis fény dereng alatta majd néhány pillanat múlva a seb begyógyul. Az angyal elmosolyodik sejti hogy a nő most mikre gondolhat de nem izgatja hiszen terve van vele*-Tehetséges vagy*mondja mosolyogva*-De nem áll jól neked a hidegvérü gyilkológép szerep és igen követtelek bár mondjuk ugy tudtam hogy itt leszel*válaszolja*

Tárgy: Mi? Szer. Aug. 27 2008, 21:46

-Van benne valami...*Húzza el a száját. Tisztában van vele, hogy elég nagy lármát csapott. És ha követte volna valaki hamar a nyomára akadhatott volna.*-Mi? *Meg van riadva? Jó hogy... Először őrültnek nézi a férfit.*~Hiszen bárkiben lehet kárt tenni...és~*A gondolat menetét félbeszakítja az, hogy a férfi a kezét a sebére teszi.*-Mit csinál?*Kérdi értetlenül és furcsán néz az alakra. De amikor begyógyul a sebe inkább magát nézi őrültnek mint Urielt.*-Ki maga?*Kérdi riadtan. Ő aki sosem hitt ilyesmiben. Itt van és éppen begyógyította valaki a sebét, azzal, hogy rátette a kezét. Nem hitt sosem a különös dolgokban és most még is találkozik vele. Ő aki szerint nincs megmagyarázhatatlan, mindent a tudomány irányít. Most itt ül egy...*-Mi maga?*Aztán megrázza a fejét és próbál újra a valóságba csöppenni.*~Biztos mindjárt elvérzek és ez a hallucináció azt jelenti már az utolsókat rúgom.~*Gondolja magában és becsukja a szemét.*~Hát itt a vég? Sosem hittem volna, hogy azért halok meg mert valakit életben hagytam.*-Tessék?*Kérdez vissza a gyilkológépre.*-Ez nem szerep...*Magyarázkodik mint egy gyerek. De miért is teszi ezt? Hiszen nem is ismeri az alakot és nem tartozik neki magyarázattal. Hirtelen abba hagyja és nem folytatja tovább.*~Miért magyarázkodok? ~*Kérdezi meg magától is zavartan. Valóban nem érti a helyzetet és nem is akarja elfogadni. Hiszen az ember nem tud repülni, gondolatban beszélgetni, egy szóval tárgyat mozgatni, vagy éppen kézrátétellel begyógyítani egy sebet. Az ember csak ember... eszközökre van utalva. És ilyen nincsen.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 22:02

-Bennem is de amiatt nem aggódok hogy emberi fegyver végezne velem*mosolyodik el nem haragszik de ugy válaszol a nő gondolataira mintha csak kimondta volna őket*-Ne mozogj lazulj el*mondja komolyan majd amikor végez egy pillanatig csak a nő szemébe néz nem mond semmit majd amikor elhagzik a válasz elmosolyodik*-Ez már jobb kérdés mi vagyok én? Az első kérdésedre miszerint ki vagyok egyszerü a válasz. A nevem Uriel de hogy mi? Ez már kicsit bonyolultabb*mondja majd feltámasztja a nőt a falnak*-Ne aggódj nem a vég cask egy új élet kezdete amúgy látom benned a jót emiatt vagy a halálodon és emiatt teszem azt amit most tenni fogok*mondja még mindig olyan nyugodt hangon mintha csak az időjárásról vagy barátokról beszélne*-Egy kérdésem van csak tőled . Szerted a kislányt?*kérdezi mivel bele lát a fejébe látja a gondolatokat is ha most a nő őszintén válaszol megteszi azt amiért ide jött*

Tárgy: Tessék? Szer. Aug. 27 2008, 22:26

*Választ nem kap a kérdésére hiszen Uriel nem árulja el, hogy tulajdonképpen micsoda ő. Érzi, hogy feltámasztják a falnak de nem próbál elmenekülni. Hol ott már rég megpróbálhatott volna. De hagyja magát sodródni az árral. Meg amúgy is most kicsit le van sokkolva. Az életében eddig vallott elvek meg vannak cáfolva. Ez ne lehet.*-Jót? Bennem?*Húzza el a száját. Amennyi rosszat tett életében nem hinné, hogy belé még szorult jó. De ezek szerint még is.*-Mit akar tenni?* A következő kérdésre ledöbben. Először nem is érti a kérdést és éppen kérdezne de aztán beugrik így csak egy kis "ö" jön ki a száján. Elfordítja a fejét és a férfi mögötti falat nézi.*~Persze..*Gondolja de, itt az idő, hogy összeszedje magát, és ő kérdezzen.*-De mielőtt válaszolok... válaszoljon, hogy maga micsoda? És mit akar tenni velem?*Már kételkedik a saját épelméjűségében is hát még a vele szemben álló alakéban. Na őt végképp bolondnak nézi. Bár minél többet töpreng rajta, nem sok ideje van, annál inkább meggyőződik, hogy ő a bolond és nem a vele szemben álló alak. És talán az egészet csak képzeli. Talán ez az egész meg sem történik. De mi van ha igen? És nem bolond egyikőjük sem. Gab hitetlensége úgy látszik most hátrányára vált. De ha olyan hitetlen miért jár templomba? Nem hisz a természetfelettiben de az istenben igen? Akkor miért mondja, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa? Hiszen ha templomba megy az ártatlan megölt lelkektől bocsánatot kér. Ezek szerint hisz a megmagyarázhatatlan dolgokban és a túlvilágban. Ellentmondás van benne. De ez a kettősség minden emberben megvan. Valakinél tompább valakinél kiélezettebb a dolog. És a két fél közötti szakadék nagyon mély de még is keskeny. Ha beleesünk már nem mondhatjuk el magunkról, hogy épelméjűek vagyunk.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 22:45

*ELmosolyodik*-Azt hiszem megkaptam a választ*mondja majd kezét lassan a nő mellkasára teszi*-Mint mondtam ez bonyolult de azt hiszem ti minket Angyalnak neveztek Angyal vagyok*mondja majd kezével egy kis nyomást ad a mellkasra a szív felé a nő érezheti ahogy a szive egyre jobban kezd kalapálni*-És új esélyt adok neked hogy túllépj emberi mivoltodon és fölöttük állj védelmezd őket*mondja de már nem vár választ vagy ellenkezést egy erős nyomás és a keze már a nő szívét fogja a vér lassan csorog ki a sebből Uriel még vár egy darabig mig a vére teljesen elfogy közbe másik kezével letépi magárol a bőrkabátot ami eddig szárnyait takarja és kitép egy tollat majd behelyezi a keze álltal vágott résen*hagyd el az emberi életed s légy te is angyal*mondja majd a nő testéből kékes fény tör elő szinte elevenen égeti el ezt a testet a nő érezheti a tűz okozta fájdalmat mintha belülről emésztené fel végül de evvel eggyidejüleg nem az égési sérülések hamar begyógyulnak és egy teljesen más test körvonalazódik mely a legtisztább és egésségesebb egy angyal teste Uriel lassan kihúzza a kezét a nő sebe begyógyul most már csak fél kézzel fogja el ne dőljön majd kezével végig simít a homlokán*-Ébredj*mondja határozottan de lágy hangon. Gabriel mintha mély álomból ébredne úgy tér vissza az emberek világába egyenesen a halálból. Bár végtagjai még fájhatnak de könnyedséget érezhet és még valamit a hátán szárnyakat...*

Tárgy: Átváltozás Szer. Aug. 27 2008, 23:10

-Hogy?*Néz értetlenül.*-Én nem mond...*De nem tudja végig mondani ugyanis a mellkasán érzi a a kéz érintését.*-Ne tapizzon...*Szólítja fel, persze ez egy teljesen normális női reakció tőle. Aztán jön a válasz az első kérdésére.*-Az nem lehet...maga bolond... ne mondjon nekem ilyen... ekkora...*Nem talál megfelelő szót. Érzi, hogy szíve egyre hevesebben ver így lélegzete is felgyorsul, hogy az elég oxigént kapjon. A következőkhöz még nem szól semmit hanem csak lenéz saját mellkasára hitetlenkedve.*-Mi...mi?*Dadog értetlenül még mindig nem hiszi el ami történik. Mint egy álom... jó vagy rossz? Nézőpont kérdése... Aztán hirtelen felkapja tekintetét Uriere. Rémült értetlen arca mindent elárul. Hallja a tollhoz fűzött kis mondatot. De még nincs vége. Teste mintha égne, de nem lát semmit. Ordítana de hang nem jön ki a torkán. Aztán a fájdalom lassan elsötétül minden, valószínű elvesztette az eszméletét. Azonban egy hangot hall valahol a sötétből. Őt szólítja szinte mint egy kéz nyúl felé. Akár a vízben fuldokló kinyújtja kezét és lassan felébred. Először homályosan lát mindent de egy két pislogás után kitisztul minden. Megpillantja az előtte álló angyalt akit félórája meg sosem látott. Érzi, hogy végtagjai fájnak és alig bír megállni a lábán még is mintha teljesen más lenne minden körülötte. Szemei meglepettséget és zavartságot tükröznek. Még is teljesen nyugodt nem úgy mint ezek előtt. Megérez valamit ami eddig nem volt neki. Szárnyak vannak a hátán. Lassan megmozgatja őket bár még mindig a falnak van támasztva így nem tud velük csapákolni. De jó, hogy Uriel nem engedi el rögtön mert valószínű azonnal térdre esne. Lassan megmozgatja új nyakát méghozzá hátrafelé fordul. Hogy meggyőződjön tényleg van valami a hátán. Alig kap levegőt na nem a fájdalomtól vagy hasonlók hanem a meglepettségtől kapkodja a levegőt.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 23:22

*Figyelemmel kíséri ahogy az angyal magához tér nem szólal meg haggya hogy önmaga fedezze fel a testét a szétégett ruha meg hát majd kap másikat addig ad neki egy kabátot*-Húzd fel és most pihenj*mondja majd neki támaszkodik a falnak közbe elengedi a lányt de szemével figyeli*-Mint látod amit eddig valótlannak hittél valóság mégha nem is teljesen úgy mint az eddigiek*mondja mosolyogva miközbe körbe néz*-Az emberek hite nagyon különbözik a valóságtól*mondja majd a szárnyakra néz*-Azokkal még óvatosan eggyelőre még had szokjad hisz most születtél legalábbis angyalként igen*mondja majd oldalra dönti a fejét*-Gondolom sok kérdés jár a fejedbe érzem rajtad a riadtságot ami nem is lep meg hisz új a helyzet

Tárgy: Szárnyak Szer. Aug. 27 2008, 23:38

*Elveszi a kabátot, csak most veszi észre, hogy a ruhái is szétégtek. Eddig inkább a szárnyak kötötték le a figyelmét. De nem jön zavarba. Nem az a fajta. Elveszi lassan a kabátot majd amikor Uriel elengedi lassan lecsúszik a fal mentén és felveszi a ruhadarabot.Eddig még nem igazán szólalt meg csak pislogott nagyokat. Nagyon nehezen viseli az ilyen helyzeteket. (Bár ilyen még nem történt meg) Főleg ha nincs igaza és mindent el kell felejteni amiben eddig hitt. Vagyis lehet, hogy nem mindet de a nagy részét biztos. Bár látja a szárnyait az új testét, még mindig nem hiszi el.*-Nem hiszem el...*Vesz egy nagy levegőt és kimondja angyalként első szavait. Amik nem kellemesek és kedveskedőek mint általában az első szavak. Hogy sok kérdés járna a fejében? Annyi, hogy teljesen belekavarodott. Úgy látszik ő nem veszi olyan könnyen ezt az átalakulást mint Tuatha. De vajon később is ilyen lesz? Vagy csak most nem hisz a szemének? Bizonyára nála lesz egy időszak amikor folyton be fog ugrani, hogy de hát ez nem lehet. Ugyanis nagyon erős benne még mindig a hit, hogy angyalok sem semmilyen fantasztikus lényen sincsenek.*-Új?*Nem úgy reagál ebben a helyzetben mint a legtöbben reagálnának. Vagy pont, hogy ez nem különleges ahogy ő fogja fel a dolgokat. Ugyanis nem pattan fel és nem kezd nevetni vagy örömében ugrándozni és szertelenül csapákolni a szárnyával. Hanem csak ül a falnál és alig szól valamit.*- Igen...túlságosan is...*Suttogja mag elé.*~Tévképzet csak az lehet~*Nem akar elrugaszkodni az eddig megszokottól. Mereven ragaszkodik eddigi elveihez és, hogy semmi más magyarázat nincs minthogy egy pillanatnyi elmezavar,köd ül az agyán. Amit valószínű a vérveszteség okoz.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 27 2008, 23:47

*Látja hogy Gabriel lecsúszik majd inkább fogja magát és mellé ül mégértően néz rá hiszen fel volt készülve rá hogy a nő nem biztos hogy olyan könnyen elfogadja a helyzetet*-Idővel el fogod hinni mivel ez a valóság*mondja lágy hangon. Látja hogy a nő szeme szint szikrázik az íriszkék szinben bár most ki van világítva minden előtt de Uriel reménykedik hogy nem vonza ide a többi faj követeit*-Elhiszem hogy új a helyzet hiszen kinek nem az? *elmosolyodik*-Nem. Nem tévképzet *mondja majd a kezét a nő kezére rakja egy pici vágást tesz az ujjával, nem fáj de egy kicsit csíp*-Akkor ez is csak tévképzet?*kérdezi de nem sietteti csak nyugodtan ül mellette és figyeli a reakcióit*-Majd megfogod szokni emiatt nem kell aggódni ezzel lehetőséget kaptál hogy megvédd akit akarsz*mondja dallamos hangon*

Tárgy: Talán... Csüt. Aug. 28 2008, 00:04

*Ahogy a Fő angyal elül mellé lassan felé fordítja a fejét. Úgy néz rá mint egy utolsó mentsvárra aki visszarángathatná a valóságba. De nem azt az érzést erősíti meg benne, hogy megbolondult hanem pont az ellenkezőjét. Követi a tekintetével a férfi kezét és csak némán figyeli, hogy mit csinál. A vágásra felszisszen no nem azért mert fáj neki hanem mert meglepi a dolog. Ha álmodna most kellett volna felébrednie. Az emberek nem véletlen mondják ha valami hihetetlent látnak, hogy kérlek csípj meg. Lassan ismét Urielre néz...Először nem tudja mit mondjon. Gyanakvó tekintettel nézi a férfit ami nem neki szól hanem a mondanivalónak.*-Nem...Nem tudom...*Motyogja és nyel egy nagyot. Most már az észérveknek sem hisz? Vagy ha bebizonyítják a gondolatai ellenkezőjét? Talán ideje lenne ha felfogná a dolgot. Vagyis... már felfogta... de akkor eddig nem tudott semmit? Tudatlan volt... Fátylat engedtek elé mint egy gyereknek, hogy megvédjék? Úgy látszik...Ő azt hitte érti a világot és erre mindig is büszke volt. Mindent meg tudott magyarázni. Viszont most semmit sem tud megmagyarázni és így már érthetetlenné vált a világ.Uriel szavaira lassan bólint de még mindig ugyan az a hitetlenkedő zavar arc és szemek fogadják a férfit ha ránéz. De végül legyűri magában az érzést és ha már így alakult összeszedi a kérdéseit. Ha őrült és egy sikátorban beszél magával. Hát ez van. De ha nem és tényleg igaz mind ez. Akkor a kérdésekkel csak előrébb van.*-Miért pont én?*Egy pillanatra megáll.*-Annyi...nálam sokkal jobb ember van ezen a bolygón...*Rázza meg a fejét.*-És...és... HA léteztek és...HA ez igaz... akkor hol éltek? Hogy rejtőztetek el az emberek elől?

Tárgy: Re: Északi Főutca Csüt. Aug. 28 2008, 00:13

*Elmosolyodik majd segít felállni a nőnek és eggyütt kisétáll a vele a sikátor széléhez*-Nem igaz. Tudod csak nem akarod elfogadni de érthető hiszen most döntöttem benned össze egy világot amibe mindennél jobban hittél a világ igaz de vannak rejtett világok némelyek százszorta sötétebbek mint azok amiket Freyyaban megismertél*mondja majd elmosolyodik elhiszi hogy egy szemfedőt húzott most el a szeme elől*-Azt hiszem még kell egy kis idő amig rájössz mi lettél de hidd el jobb lettél mint voltál*mondja majd a kérdésre öszinte szemekkel néz rá*-Figyeltelek mégha nem is láttál látom hogy van benned jó mégha nem is látszik de megvan benned az ami egy angyalhoz kell és értékes angyal lesz belőled tudom mert éreztem és te is érzed csak nem akarod elfogadni*mondja mosolyogva*-Az emberek elől már több ezer éve megtanultunk rejtve élni ők nem tudnak rólunk de mi tudunk róluk óvjuk őket amennyire erőnkből tellik*mondja majd felnéz az égre*-De kevesen vagyunk és új angyalok kellenek te már egy uj generáció szülötte vagy aki fog szebb napokat látni*mondja mosolyogva*-Ha aakarod megmutatom hol élünk*vet egy ravaszabb mosolyt*

Tárgy: Beleegyezés Csüt. Aug. 28 2008, 00:27

*Hagyja, hogy felállítsák tulajdonképpen nem is tudna mit csinálni. Csak hagyja magát szépen sodródni az árral. Valamelyik, talán gyermetegnek mondhatom, énje el akarja hinni. Nagyon is...De a felnőttek valamelyest merev és hitetlen, felépített világa nem engedi neki. Lassan kisétálnak a sikátor szélére. Uriel tulajdonképpen elmondja összes érzését és gondolatát ami újabb meglepetésként hat rá. A férfi vagy hiper bölcs vagy olvas a gondolataiban. Ez a két ötlet fogalmazódik meg a fejében.*-De miért ne akarnám elfogadni? Hiszen azt mondják jónak lenni jó dolog...*Húzza össze a szemöldökét.*-De én nem érzem...*Mondja bizonytalanul magáról.*-De ez nem igazságtalanság? Hogy ők nem tudnak rólatok... ez nem?*Kicsit bugyután ejti ki kérdéseit hol ott fejében szépen megfogalmazza.DE mire eljut oda, hogy ki is mondja. Az egész összeesik.*-ööö...*Bizonytalankodik először de aztán óvatosan rábólint.*-Jó... felélem mehetünk...*Mindig határozott nő volt. Sőt mindig határozott ember volt. Gyerek korában túlzásba is vitte és kevert még hozzá egy kis szemtelenséget is és ezért veszett össze az anyjával. Most azonban nem érzi azt a jól megszokott magabiztosságot. Azt, hogy egyedül is meg tud állni a sarkán. Hol ott régen már öt évesen azt hitte ő egyedül meg tud élni. És most felnőtt, bár angyalként most éli első óráját de már elég sok mindent megélt.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Csüt. Aug. 28 2008, 00:38

-Ezekre a kérdésekre magadnak kell megtalálni a választ hiszen te ismered a legjobban magad, én csak a gondolataidat látom*-Érezni fogod ha eljön az ideje tudom minden ember aki valaha angyal lett átélte ezeket valaki könnyebben valaki nehezebben*mondja majd elmosolyodik*-Inkább azt mondanám védjük őket ezzel nem lenne jó ha tudnának erről nagy lenne a pánik és ami a legrosszabb előrehoznánk a háborút ami megint csak a küszöbön áll de erről majd később mesélek*mondja elgondolkozva*-Ezért nem is szabad megtudniuk soha*mondja komolyan most az egyszer acélos a hangja hiszen tudja mi forog kockán de örül hogy a nő bele eggyezett hogy vele tart*-Akkor fogd meg a kezem és hunyd le a szemed*mondja majd vár mig a lány elkészül*

Tárgy: Akkor indulás... Csüt. Aug. 28 2008, 00:50

*Azt hitte helyette megválaszolják a kérdést. Bár az nem lett volna feltétlenül jó. Valószínű ezerrel tiltakozott volna a mondottak ellen.*-Látod a gondolataimat... még jó, hogy szólsz... akkor nem fogok előtted gondolkozni.*Olyan komoly hanggal mondja mind ezt mintha komolyan is gondolná. De elmosolyodik ebből látszik, hogy csak viccel. Legalább a humorérzékét nem vesztette el teljesen.*-Háború?*Óh anyám! Mibe csöppent bele?!! De erről majd később mesélnek neki. Úgy látszik Urielnek nagyon fontos, hogy ne is tudjanak róla. Hiszen feltűnően határozott hangon mondja ki a következő mondatot.*- jó...*Bólogat lassan de még mindig olyan esetlenül mint ahogyan azt eddig. Megfogja a férfi kezét és becsukja a szemét.*-Én ezt nem hiszem el...*Sóhajtja halkan még egyszer maga elé. Ez pont vele történik? Pont vele? Aki soha semmiben sem hitt és senkitől sem várt semmit? Igen úgy látszik de furcsa a helyzet. Ha minden jól meg megszokja és végre elfogadja a helyzetet. DE a legfontosabb, hogy megtanulja elfogadni magát és az új testét. *

Tárgy: Re: Északi Főutca Csüt. Aug. 28 2008, 00:55

-Azt hittem már észre vetted*mosolyodik el majd megvárja mig Gabriel megfogja a kezét és ekkor ő is lehunnya a szemét most nem repülni fog térutazást tesz mert gyorsabb bár erőből is többet kell használnia*-Pedig elhiheted és nemskáar többet is fogsz node majd otthon*mondja és a másik pillanatba már nicsenek is itt hanem heavenlord romvárosának elején. Nyomukat csak egy égetett kör jelzi a sikátor szélénél*

//volt még régen egy fagyi Tuathával, na most olvasunk//

*Egy kecses női alak sétálgat a sötétban a főutca felé. Macskaszerű léptekkel halad, nesztelenül, senki nem veheti észre, mert mindvégig az árnyék legsötétjében halad. Fekete bőrnadrágot visel és egy fekete rövidujjú pólót, amelyik egészen a testéhez tapad. Nem tudja, hogy pontosan mikor járt erre, de ismerős neki a hely. Sőt, már mintha félig meddig az otthonává vált volna, főleg a régebbi idők miatt. Távolról észrevesz egy alakot, de nem ismeri fel, főként a sötétség miatt. De amint egyre közelebb halad, rájön, hogy nem is ismerhetné fel, mert még nem találkozott vele. Továbbra is nesztelenül lépked a nő felé, majd hirtelen kilép az árnyékból és megszólal.* - Szép jó estét. *Köszön neki kedvesen egy mosoly kíséretében.* - Chasity Vise vagyok. *Mutatkozik be továbbra is barátságosan. Nem akar azonnal ellenségesnek tűnni, főleg, hogy nem is tudja, kivel áll szemben.*

//de sajnos megint jön a jégkorszak//

//interglaciális korszak//
*Meglepi a köszönés. Nem számított senkire sem ilyen későn, ő csak jött megnézni az utolsó helyet, ahol még ember volt. Na jó, igazából, az egy utcácskával arrébb van, de itt még ölt...és itt volt az a hely, amihez minden mocskos tette köthető. Ez azért váratlan volt, mert nagyon nem figyelt. Egyet lép hátrébb, amikor ráköszönnek, de aztán megnyugszik, érzi, hogy ember az illető.*
-óh, viszont.*válaszol, és bár hangja még mindig remeg, leveszi csuklyáját és elmosolyodik.*
-Örvendek, Tuatha Siobhain vagyok.*Mutatkozik be ő is. Most már mindegy, hogy igazi nevét mondja-e, hiszen ebből a világból végleg kiszakadt emberként. Ő már nem tartozik ide, csak vissza-visszatér. Szemeiben a szokásos mogorvaág helyett most is az angyal kedvessége lakozik.*
-Segíthetek netán valamiben?*Kérdezi meg, hiszen biztos benne, hogy a nő nem véletlenül ment oda hozzá. Ám ha megérintené, az talán feltűnő lenne...*
//És újabb fagyás//

//ismét olvadunk egy hsznyit. XD//

*Látja a nő hátralépését, valahogy nem lepődik meg ezen, mert már megszokta, hogy a hirtelen felbukkanásai kicsit váratlanok. Csak barátságosan elmosolyodik, majd mikor a vele szemben álló leveszi a csuklyáját, alaposan megfigyeli az arcát, már amennyire a sötétben ez lehetséges. A bemutatkozásra biccent egy kicsit, aztán vállat von.* - Semmiben, köszönöm. Csak kijöttem sétálni és megláttalak. Remélem nem gond, hogy tegezlek, fiatalnak tűnsz. *Továbbra is megtartja a barátságos mosolyát és a hangja is kedves.* - Szóval megláttalak és gondoltam idejövök, mert azért a társaság néha nem árt. *Kicsit elhallgat és felnéz az égre. Felhők borítják, amelyek feketén takarják a Holdat, ezért még sötétebb van, mint szokott lenni. Semmivel sem érzékeli, hogy a vele szemben álló nem ember, hanem egy természet fölötti képességekkel megáldott lény. Ehhez még túl tapasztalatlan és túl fiatal. De ember létére erre nem is nagyon lenne képes.*

//na és most megint fagyi//