Északi Főutca

Ez a legszélesebb utcája a városnak. A nevét azért kaptam mert csak enyhe kanyarok vannak benne és ha azokat nem nézzük északi írányú az egész utca. A központi téröl indul egészen a város északi végéig vezet. de vigyáz mert amikor már ki értél a városba szabad préda vagy a vad állatoknak.
Északi Főutca _szaki_f__utca_www.kepfeltoltes.hu_

Északi Főutca _szaki_f__utca_www.kepfeltoltes.hu_

*1 férfi érkezik az Északi Főutcára.Amíg menetel nagyban gondolkozik és végül leül az údpadkára.Fegyverei nincsenek nála mert 1 vározsba minek fegyver? nem fejvadász ,nem bűnöző.~ Vajon látom még valaha Diane-t? hiszen szeretem őt. És ő? vajon viszonozná ha megmondanám neki hogy szeretem? vajon a nyakamba ugrana? vagy elfutna és vissza se nézne többé? Remélem viszonozza és 1 kiváló estét tölthetek el vele...de ha elfutna előlem...meghalnék...halálosan szeretem ezt a nőt...gyönyörű...nagyon jól néz ki...*gondolja miközben feláll és ezüst tőrét előveszi feláll és belevési oda Diane nevét...

*Este hat óra van de a nap még mindig süt és döglesztő meleg van. Az utcában ablakok csukva redönyők le húzzva. Igy védekeznek a meleg ellen. A sikátorban halkan veszekedés is halható. Némi énekhang majd erős lódobogás ütheti meg a füledet. Egy fekete ón érkezik egy csúkjás hajadón. Ahogy vágtat hirtelen meg áll ,hisz meg látja egy régi barátját. Leveszi csukjáját. Vörös tincsei vállán pihenek. *
- Jóestét Josta! * A férfira néz majd le patan a lóról*
- Újra a városban vagy? Miért nem kerestél meg? * Érdeklödik. Hisz nem is tudja miért de érdeklödik a férfi iránt. Talán ezek az anyai ösztönök? Kizárt ,hogy Dianénak ienek legyenek!*

-Diane! örvendek! hát tudod azért nem kerestelek meg mert nem tudtam hogy a vározsban vagy ezért is nem kerestelek meg*mondja kicsit félve kicsit tudatosan majd a kőbe vésett névre ráül hogy ne lehessen észrevenni de végüis feláll és előremutat...-épp kifele igyekeztem a vározsból hiszen a fegyvereim 1 odvas fában vannak és 1 városban nem illik hosszú ijjal jönni nem?*a férfi elteszi tőrét és elindul az erdő felé majd mikor látja hogy a nő is jön megszólal:-lenne 1 mondanivalóm Diane,én halálosan belezúgtam magába*mondja teljesen elpirulva majd rögtön dadogni kezd-jajj ne haragudj én -én nem akartam csak-csak kicsúszott a számon ugye nem haragszoL*kérdi piros arcal majd mikor elérik a város széléthallgatásba burkolózik a férfi és jó ideig nem szólal meg...

-Oh.. tényleg hisz múltkor az erdőben futotunk össze! Jó ki kalamajka volt nem? * Diane arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Mi? Diane mosolyog vajon mi üthetet ebbe a nőbe? De amint észbe kap rögtön le is törli a mosolyát és a lóvához fordul. Nagy vonalakban meg simogatja majd meg paskolja. *
- Hát igen elég furcsán is néznének ha íjal mászkálnak! De jóbban is tezsük ha elmegyünk innen szörnyű ez a város! * Meg ráza a fejét majd meg fogja a kantárt és sétál Josta után. A férfi kisugárzásából érzi ,hogy valami nincs rendben. *
- Jól vagy? * Meg kérdezi a férfit de a férfi azonnal le bombáza a szerelmi vallomásal. Diane erősen meg lepödik. Nem tudja most mit mondjon. Hisz őt a férfik nem érdeklik. A kiskorában történtek után nem tudna szeretni egy férfit sem. Igy egy fához sétál kiköti a lóvát. És leül egy kőre*
-Sajnálom de én nem tudom voszonozni érzelmeidet! * Magabiztos erős kisugárzása van még most is pedig ien még nem történt vele soha*

*Egy fekete árny suhan az Északi föutcán hangtalanul. Bérgyilkos. Megkeresi áldozata házát és köpenye alól tolvajkulcsot húz elö. Gyakorlott mozdulattal nyitja ki az ajtót és már bent is van. Az elötérben senkit nem talál, igy óvatosan benyit az elsö ajtón, amely nagyot nyikordul. Ezt bizonyára mindenki meghallotta,igy Tuatha jobbnak látja a falhoz lapulni. Nem kell sokat várnia és megjelenik egy ilyedt nö, aki észre is veszi a lányt, de nem marad ideje sikitani, átvágott torokkal zuhan a földre, egy utolsót hördül, majd kiadja lelkét. Pillanatok kérdése és megérkezik a férfi is. Magas, szöke, zöld szemü...az utolsó áldozat. A kérdésekre, hogy "Maga meg ki a fene?" és "Mi lett a feleségemmel?" nem válaszol, hanem támad. Erös ütés éri a mellkasán, megpördül a tengelye körül es vaktában szúr, mellé. Ettöl vérszemet kap és amint visszanyeri egyensúlyát, újra szúr. A kard most a férfi szivébe talál és amint tekintete üvegessé válik, Tuatha egyetlen csapással metszi le a fejét. Egy percre kezét gyomrára szoritja, és az asztalba kapaszkodik, hogy rosszul ne legyen, majd egy tarisznyába teszi a levágott fejet és kisétál az utcára. Celth már messze jár és reggel véget ér a rémálom.*

*Marcus érkezik meg gyors léptekkel a főutcára fekete köpenye lágyan lebeg körülötte kardja ott lóg az oldalán ahogy szokott közbe az agya folyamatosan zakatol látja hogy itt van Tuatha is. Oda megy hozzá tegnap hallotta a küldetés célját így nem volt nehéz megtalálni legalábbis egy fejvadász követi a nyomokat és Marcus éppen ezt tette*-Szép estét *mondja és a tarisznyára néz*-Az utolsó skalp?*kérdezi majd neki dől a fallnak*-A testvéred ? hogy van el sikerült menekülnie a városból?*kérdezi közbe szemeivel a nőre néz kiváncsi hogy mi történt hiszen ezt a dolgot a nő intézte*-Már cask egy lépés van hátra ha ezzel megvagyunk akkor valószínüleg egy gondal megint megkönnyítjük New Freyya életét

-Üdv.*köszön vissza, amint a sötétben sikerül beazonosítania Marcust. Kicsit meglepödik, hogy itt találkozik a férfival, de fejvadász, biztos nem volt nehéz megtalálnia. A kérdésre a tarisznyára pillant, majd vissza Marcusra.*- kicsit több annál...lefejeztem. Meg akarod nézni, hogy nézett ki az áldozat?*kérdezi, de reméli, nemleges választ kap, mert érzi, hogy rosszul lesz,ha ki kell vennie a fejet.*-Celth már biztonságban van és Miriam is.*Mondja és vörös ajkain egy mosoly jelenik meg.*-Akkor talán induljunk, itt van a hadiszállás egy pincében*mondja, majd körülnéz és halkan belekezd a helyzet ecsetelésébe.*-Már az ajtóban 2 ör áll, muszáj a lehetö legészrevétlenebbül szedni le öket még befele, különben csapdába kerülünk.

*Mosolyogva megrázza fe jét*-Azt hiszem erre most nem lesz szükség*mondja csendesen majd elindul vele az irányba amerre mutatja közbe figyelmesen hallgatja Tautha szavait, közbe bólint*-Értem ennek örülök remélem nem mennem Shir Durlan közelébe bár nemhinném az a város messze van, és nem tudod vissza térnek?*kérdezi közbe elkezd esni az eső, Marcus felnéz*-Hmm már csak ez kellett*mondja és ledobja a köpenyét nem kell neki már amugy is szakadt volt rövid ujju fekete póló van rajta bőrnadrág oldalán hosszú kard, a két karjára egy egy nyílvető erősítve a nyílvessző már minkettőbe betöltve, ez időtájt elérkeznek a lejárathoz a férfi lecsatolja a kardot *-megfognád léccives ezeket elintézem*mondja majd hátra teszi a kezét és elindul lefelé már látja a két őrt*-Elnézést uraim eltévedtem és...* mondja és ahogy leér a két kezét előrántja majd meghúzza a kallantyút az alkaron és szó szerint szájba lővi a két ört akik egy kissebb hörgéssel össze esnek. Vissza néz a nőre*-Innen a te asztalod én még nem jártam bent de elég észrevehetetlen voltam nem? *kérdezi*

-A hegyekbe menekültek egy idöre, egy faluba.*mondja. Nem lenne valami jó, ha rossz helyre keverednének. Közben meg esni kezd. Tuatha köpenye is lekerül, a tarisznyára helyezi. Testét tetoválásként boritja a vastag azúrkék festék, mely az esötöl sem maszatolódik. Kezében Marcus kardjával végignézi a két ör haláltusáját, majd visszaadja a kardot a férfinak és kitárja az ajtót.*-Bejössz?*kérdezi,és már bent is van a folyosón újabb ör áll. Tuatha odasétál és végigsimit jobb kezevel az ör nyakán.*-Jó napot, Tom.*Hajol hozzá közel. Az ör értetlenül nézi, majd tekintete üvégessé válik és egyetlen hörgéssel csuklik össze, amint a lány kezében lévö penge felhasitja ütöerét. Már csak 5 vagy 6 ör van életben és 5 fejes.*

*követi a nőt tudja hogy sietni kell ha gyorsak akarnak lenni*-Szép volt én se csinálhattam volna jobban*mondja mosolyogva, két őrt lát a folyosó két oldalán a őre néz közbe ő az eggyik felé közelít közbe persze hallja Tuatha szavait nem szól semmit a kétkezes kardal egy egyenes vágással a gyomrába vág a kardal az őr nem kis mennyiségü vért köp ki majd össze esik a férfi arcára is fröccsen vér de nem érdekli, közbe a nő is biztosan akciózik, amikor végeztek ezzel a kettővel is tovább halad a nővel*-maradt három őr eddig minden tiszta*mondja *-A fejeseket meg könnyedén elintézzük az ilyenek puhány alakok nem hiszem hogy jól harcolnának*mondja*

\\fagy\\

-Azt hiszem, ha tudnának egyáltalán harcolni, akkor én nem is lennék feltétlenül szükséges. Bár...*mondja elgondolkodva*-Van egy százados, aki a fő-fő ebben az egész bolyban, ő azért nem semmi.*Nem mintha harcolt volna vele, csak látta már kiképzésen harcolni. De ezek az őrök Tuatha tanitványai voltak még fél éve és ők aztán nem valami nagy számok. Szegény lány még most is csodálkozik, hogy tudtak ennyit is megtanulni ezek az izomagyúak. Hiába magyarázott, sosem azt csinálták, amit kellett volna.*-Eddig szép munka.*Közben benyit az első oldalajtón.*-Jó reggelt, uram.*köszön*Küldetés teljesitve.*

-Miféle küldetés?*néz nagyot az iróasztalánál ülő férfi.*-Én nem kértem semmit. Csak nem megint Kormac öletett meg valakit?*

-Ez itt, uram.*húzza ki Tuatha a véres fejet a tarisznyából, és amig a férfi undorral küszködve csak arra figyel, egy dobócsillag röppen át a szobán és áll bele a homlokába. Szótlanul hanyatlik vissza székére.*
-Küldetés vége.*jegyzi meg Tuatha és behúzza az ajtót. Már nincs sok hátra a szabadságig.*

*Bólint a nő szavaira miközbe lassan lassan előrébb haladnak szótnalul nézi végig ahogy a nő elintézi a fickót majd amikor kijön csak bólint*-De van még amúgy majd meglátjuk hogy a főgóré mennyire bírja valamit csak tud de szerintem el tudjuk intézni.*mondja majd a következő ajtó felé már ő indul el a nyílpuskája már helyzetre van állítva csak benyit*-Szép napot uraim*mondja lát két embert de nem is gondolkozik rajta hogy melyikük lehet nagyhatalmu bár az arcukon látja a meglepettséget de ezzerl cseppet sem törődik a nyilakat egymás után ereszti a férfiakba majd lecsukja maga után az ajtót*-Itt ketten voltak nem tudom kik de azt hiszem végük haladhatunk tovább*mondja majd ha Tuatha elindul akkor ő is vele tart*

-Maradt még két őr, a százados, meg a csatlósa. Az őrüket nem látom sehol, de itt kell lenniük. *Tudja jól, merre van a százados "bázisa", igy már indul is arra a folyosón. Befordul az egyik kanyarba, és rögtön egy őrrel találja szembe magát. Meglepődik, mert nem itt szokott állni ez a mamlasz,de aztán megszólal.*-Hogy s mint, Zach? *kérdezi, és nem hagyva időt válaszolni, már szúr is a tőrrel, pontosan szivbe. Az őr csak néz rá dermedten.*-Mester...miért?*tör fel a vérrel együtt belőle, de választ már ne vár. *-A bátyámért.*suttogja Tuatha és belerúg a hullába. Majd a folyosó vége felé indul, ahol a félhomályban felsejlik egy ajtó. Csak épp az utolsó őr hiányzik. Csak nem sejtenek valamit ezek? Végül szorongását legyőzve benyit az ajtón.*-Tiszteletem, százados. Meghoztam az utolsó bizonyitékot.*Már repülne is kezéből, amikor egy kar elkapja a nyakát és fojtogatni kezdi.Itt van hát az utolsó őr. És vele szemben a két életben maradt katona vigyorogva nézi, ahogy a lány egykori tanitványa kezében, úgy 25 cm-rel a föld fölött kapálózik. Annyi ereje még igy is van, hogy bárdját nekidobja az egyik férfinak. Nem okoz azonnali halált, de látja, hogy olyan helyen kapott sebet a másik, hogy el fog vérzeni. Még hallja, amint a százados leszukázza, aztán kezd minden elhomályosodni előtte, az őr vasmarkában egyre kevesebb levegőhöz jut.*

*Látja ahogy az őrt elintézi közbe furcsán néz*-Hogy érted?*kérdezi majd körbe néz ahogy számolja ténleg eggyel kevesebb van majd a zsebeibe mélyeszti a kezét és megfog valamit jóizü mosoly fut végig az arcán*-nem baj mennyünk*mondja majd megvárja hogy Tuatha nyisson be az ajtón, de rosszul tette mert már markolásszák is a toirkát bár eggyet kinyirt a nő félő hogy még mindig nagy bajba van Marcus nem sokat totojázik a kardját átdöfi az ajtón ha minden jól megy eltalálja a másik oldalon a nő fogva tartóját majd a kezével benyul érte és kirántja*-Megvagy?*kérdezi és egy pillanatra maga mögé tolja*-Álj hátrébb ez kicsit meleg lesz*mondja majd farkasszemet néz a bentlévőkkel közbe előhalássza azt amit eddig a zsebébe tartott két jó nagy wiskey-s üveg és nem víz van benne, közbe előkaparja az öngyújtóját majd begyujtja a két üveg végén lévő alkohollal átitatott rongydarabot és bevágja őket a terembe ezután gyorsan lecsukja az ajtót majd megpróbálja valamivel eltorlaszolni a kilincset*~remélem vannak éghető dolgok ha a tűz idáig kiér akkor már ég az egész ezaz~*fut át az agyán de nem ér rá sokáig gondolkozni fogja a nő kezét és kiráncigálja magával a pince épületből az ajtó után pár méterrel megáll közbe hall egydurranást is*-Héé jól vagy?*néz rá majd hátra néz*-Ezeket már a túz elrendezi*mondja*

*Szeme előtt minden összefolyik, amikor hirtelen ernyedni kezd az őr keze és enged a szorítás a nyakán. Aztán leesik a földre, majd egy kéz kirántja a szobából. "Marcus"suhan át az agyán, de nem képes gondolkodni, lüktet a feje és alig kap levegőt. Szinte öntudatlanul hagyja, hogy Marcus végigcibálja a folyosón, csak a sötétbe kiérve tér magához valamelyest. Az utcát robbanás zaja rázza meg, majd lángok csapnak fel a pincéből. Bizonyára egy Molotovval rendezte le a férfi a dolgokat.*
-Jól. Kö...khm..khm...khm...kö-hö-szö...khm...nöm.*köhög folyamatosan, igy alig érthető, mit akar mondani. Amikor végre kezd rendbe jönni, ismét megszólal.*-Köszönöm. Egyedül öngyilkosság lett volna.*Ha nincs Marcus, az a barom biztos megfojtotta volna, mert agya nincs egy csepp se, de csupa izom és egy ilyen ellen nem sok esélye van Tuathának. Mindig a gyorsaságra alapoz, de ha egy ilyen elkapta, vége. *

*Megütögeti a hátát*-Nem mondom elég sok füstöt nyeltél annak a baromnak erős karja volt*-mondja kicsit kólihegve majd a lángoló ház felé néz*-Itt már nincs mit tenni húzzunk innen*mondja miközbe körbe néz*-A végén még fejpénzt tűznek ki a fejünkre*mondja morogva de megkönnyebbülten*-Szóval örülök hogy eggyütt dolgozhattunk legalább megszabadítottuk Freyyat ettől a mocsoktól is, gondolom valami veterán katonai szervezet lehetett*mondja elgondolkova*

-Nem lenne jó, ha mi is célpontok lennénk*mondja majd feláll, felveszi köpenyét, és egy mosoly kiséretében kezet nyújt Marcusnak*-Köszönöm a szabadságomat és az életemet. Vigyázz magadra és minden jót*Aztán futva tünik el az egyik sikátorban. Elnyeli a sötétség és Marcus már nem hallhatja, amint az egyik ház falának dölve zokogni kezd. *

*S most megteszi azt amit nagyon ritkán tette meg eljön hogy lenéázzen az emberek közé figyelmét már régen felkeltette egy személy*~igen gyilkol de jó cél érdekébe tette mégha gonoszis. Nem engedhetem hogy mások kezére kerüljön~*fut át a gondolat az elmélyén közbe nemsokkal mögötte ér földet fehér szárnyait egy kabát alá rejti majd oda megy a nőhöz a hangja dallamos és megnyugtató de lehet rajta érezni az erőt is*-A gyilkolás megtöri az embereket*mondja halkan majd mellé lép, gondolja hogy a nő már nem bírta tovább*-De biztos vagyok hogy jó cél érdekébe tetted mégha roszzat is*~emlékszem mi történt velünk még régen~*gondolja majd figyelmes szemmel nézi a nőt*

*A falnak dölve zokog, érzékei eltompulnak, igy nem hallja a közeledö léptek zaját. Csak akkor kapja fel a fejét és kezdi könnyeit törölgetni, amikor már a férfi ott áll mellette és hozzá szól. *~csak nem megölni akar?*villan át az agyán, de nincs ereje már, hogy szükség esetén védekezni tudjon, az ör nagyon legyengitette.*-Kihez van szerencsém?*kérdezi némi tétovázás után.*

*Közelebb lép*-Nem akarom megölni*mondja lágyabb hangon kiolvasva a nő gondolatait is*-De tudok az eseményekről, és azt ius hogy a rokonaid még nincsenek biztonságba lehet hogy az eggyik rosszat eltapostátok de még sok veszély vár titeket az utatok végén*mondja komoly hangon*-A nevem Uriel*mondja nyugodt hangon majd megáll a pillantása a nő arcán*-Te pedig Tautha Siobhain vagy ha nem tévedek*mondja miközbe kiolvassa a gondolatokat a fejéből, így tudja a nevét is a nő elmélye nyitott könyv előtte*-Ha erőt kapsz hogy tovább harcolhass a rossz ellen megtennéd?*kérdezi és most kiváncsiság túnik fel hangjába*

*~Nem hiszek a természetfelettiben...nem hiszek.~*küzd saját maga ellen.*-Uriel?*ezt a nevet mintha még anyukája emlitette volna. Ismerösen cseng, de nem tudja semmihez sem társítani.*-igen, Tuatha vagyok.*Nem tudja, honnan tudhat a férfi ennyit róla. Lassan megnyugszik és a szipogást is befejezi, de még mindig kapaszkodnia kell, hogy össze ne essen a kimerültségtöl. *-hogy harcolnék-e? *Bérgyilkos többé nem lesz. De jó célért? Ha az nem zavaró tényezök kiiktatását jelenti, akkor igen.*-Igen...a harc az életem.*Majd lesüti szemeit. Mivé lett ebben a városban?*

*Közelebb megy hozzá*-Igen Uriel*mondja meggyőzően majd rátapint a nő vállára, átérzi a fájdalmakat és a lelki sebeket is, közbe végig hallgatja a választ majd bólint rá*-Értem akkor talán segíthetek*mondja kicsit elgondolkozva amikor új angyalnővendékeket hoz létre mindig elgondolkozik e a cselekvés helyességéről de jelen helyzetbe nem tesz mást*-Ha erőt kapnál folytatnád a rossz elleni harcot nem csak az emberi rosszaság hanem valami fenköltebb cél talán a világ békéjéért? *kérdezi meg utoljára hangja mély és komoly de lágy*-Tiszta lappal kezdhetsz és a jót szolgálhatod azzal a tudással és lélekkel ami benned van és amit még kapni fogsz*mondja*

*Nem fél, egyre inkább megnyugszik. Uriel közelsége most nem riasztja, mintha nem is ember lenne, olyan más a kisugárzása. Nem érti, hogy miért kérdezi a férfi azokat a kérdéseket a harcról, de mint amikor letette a katonai esküt, most is ösztönösen válaszol.*
-Igen.Harcolok.*Tudja, hogy a harcról van szó, de ismét lüktetni kezd az agya, és csak foszlányokban jut el hozzá az egész mondanivalója Uriel szavainak. Mégis érzékeli, hogy most nem tett rossz lóra. A lelkiismerete nem ugrál a lelke mélyén, kiabálva, hogy "ne tedd, ne tedd", mint két éve, mikor abba a szövetségbe belépett. Most az a hangocska csendben van, csak néha néha bólint rá a dolgokra. Tuatha most már biztos benne, hogy harcolni fog, ha kell az élete árán is, mert kezd kitisztulni előtte a kép...egy fenségesebb cél, a béke. Igen, ezért érdemes akár meghalni is.*

*Lassan bólogat érti és érzi a nőt teljesen, hallja a gondolatait és az érzéseit, majd közelebb lép*-Akkor most új életet ajánlok a válaszaiddal megadtad a választ a kérdésedre és meghatároztad a jővődet,, ez most fájni fog*mondja majd oda lép hozzá tenyerét a nő mellkasára rakja. Tuatha most olyat érez mintha szétszakadna a mellkasa igazábol az emberi porhüveje szét is szakad a vére kifelé ömlik teljesen mig meg nem hal, az angyal a magasba elmeli közbe a saját teste is kék lángba gyullad fel a kabát leég róla most kitüremkednek hatalmas szárnyai melyből egy tollat a nő mellkasába helyez ezután végig húzza rajta a tenyerét a seb begyógyul de Tuatha arca teljesen megváltozik sőt t a teste is. Erősebb testalkata mégis nőiesebb lesz s hátábol még gyenge de idővel erősödő szárnyak nőnek ki. Uriel elengedi a nőt majd hátrébb lép, a nő volt ruhája is rongyokba van most rajta, Uriel végig néz rajta látja hogy sikerült az átalakulás, s lassan új élletre kell kelnie a nőnek*-Ébredj és láss most angyalként*mondja majd meretten áll és kiváncsi hogy viseli a nő.az új testét és egybe új erejét is amit lassan de teljesen ki fog tapasztalni*-mostantól fényhozó vagy*mondja*