Északi Főutca

-Fájni fog? Mi fog fájni?*Néz értetlenül Urielre, de azonnal meg is kapja a választ. Szemével követi a férfi kezét, és amikor Uriel tenyere a mellkasához ér, felüvölt a fájdalomtól, majd elhomályosul elötte minden, könnyei patakban folynak,aztán elveszti eszméletét. Nem tudja mennyi idö múlva ébred. Tekintete Urielével találkozik. *
-Mi történt? *kérdezi. Tudja, hogy valami nagyon megváltozott. Aztán meglátja a szárnyakat.*-Te angyal vagy?*Aztán megrázza a fejét .*Én fényhozó? Mivel érdemeltem ki ezt? *Szemében könny csillog ,oda a régi büszkeség, megváltozott, már nem a régi. Végignéz magán...a teste is megváltozott. Nincs már rajta festék ér ruhájának is csak foszlányai maradtak. Ezt látva kissé elpirul fehér arca. Most már nem csak angyal, nem csak harcos, nö is, igazi nö.*

*Végig néz a nőn amikor magához tér, majd a kérdésekre bólint*-Megváltoztál új életet kaptál egy olyan életet ami hosszabb mint az örökké valóság, és hogy mivel érdemelted ki?*kissé elmosolyodik*-Ha képes vagy a rossz cselekvésére a jóért és belül jó mardsz és ez az igazi erő nem ami itt van*fogja meg a karját majd végig néz a szárnyakon*-Nemsoká megerősödsz de most gyermek vagy, egy gyermek még az angyalok között és meg kell tanulnod használni a képességed. Szükséged lesz rá*mondja dalamos hangon majd közelebb megy a Tuathahoz*-És az első kérdésedre igen angyal vagyok a ma élő angyalok közül a második legidősebb s sokat láttam amit e világ nyögött sok fájdalom kín és szenvedés*mondja majd a nő vállára teszi a kezét*-most már te is közénk tartozol Angyal lettél az emberiség felett álsz hogy magasabb célokat szolgálj mégpedig a védelmüket*megmozgatja a szárnyait*-Alkalmas leszel rá tudom*mondja*-De vigyázz nem csak mi vagyunk*mondja végül

*Figyel arra, amit Uriel mond. Még nehéz elhinnie, hogy angyal, pedig az eszével tudja. Új életet kapott, lehetöséget, hogy jó legyen. Amikor Uriel a vállára teszi a kezét, Tuatha rárakja a kezét.*-köszönöm*mondja Uriel szemébe nézve, majd ismét szóra nyilik ajka.*-Tanits meg repülni. Kérlek.*Majd csodálkozó tekintettel néz Urielre. * Mások? A bukott angyalok?*kérdezi. Nem tud valami sokat ilyen téren.*

-A megérzéseid máris erősek, azt hiszem kezded átvenni a faj képességeit*mondja majd a homlokára teszi a kezét és felidézi a mult képeit a háboru kezdetétől sok vér és halál, angyalok teteme fedi a földet, Tuatha látja ahogy az angyalok egymásnak esnek s két külön fajra bontakoznak látja az elkeseredett harcot az inkvizítorok megjelenését majd a pusztítást amit Armageddo tekercse végzett a világgal, eszébe villan pár kép még különös van emberszerü lényekről a Leviatanokrol viszont Uriel már nem mutatja meg a démonokat. Leveszi a kezét majd a lányra néz*-Azt hiszem ígygyorsabban elmesélhettem a történteket,*mondja majd komoly szemmel néz rá most ő se leplezi kilétét szeme égszinkéken világít*-Koncentrálj a spirituális valódra, és próbáld meg lengetni*mondja nyugodt hangon*-Lehet még gyenge kicsit de idővel erősödni fog akárcsak te

*Uriel a lány homlokára teszi kezét és Tuatha elött képek peregnek le angyalokról, csatákról, különös vérengzö lényetröl, inkvizitorokról és leviatánokról. Amikor vége szakad a képsornak, megérti, hogy most épp az angyalok történelmét látta...összefoglalva. Uriel égszinkék szemeit látva elmélázik, vajon az övé még mindig ugyanolyan mélybarna, mint régen, vagy sem. Aztán a szárnyát kezdi próbálgatni. Koncentrál, koncentrál, és a sokadik próbálkozásnál sikerül fél méternyire megemelkednie. Még nem bír sokáig repülni, de arcán gyermeki mosoly jelenik meg. * repülöök.*motyogja, ám ekkor szárnyai megdermednek és ö meg térdre esik. Gyenge még. Feltápászkodik, és továbbra is mosolyog. Idövel megtanulja majd.*

*Csak mosolyogva nézi mint egy idősebb egy gyermeket*~az első szárnycsapások fontosak és ő megállja majd a helyét amikor térde esik megvárja míg felkel arcán mosoly látszódik*-Gyorsan fejlődsz de még erősödni kell ha már elég ideje viseled ezt a formát már szárny nélkül is eljutsz ahova csak akarsz*mondja komoly hangon majd elcsendesedik most a legkomolyabb pillantást veti a nőre*-De meg kell tanulnod elrejteni a képességeidet is, nem lenne jó ha felfedeznének mig gyenge vagy, a bukottak a közelbe vannak*nézi elmélázva az eget*-És bármikor lecsaphatnak*fejezi be majd közelebb megy hozzá*-Meg kell tanulnod elrejteni az angyal kilétedet, emberek között kell mozognod hogy ember is tudj maradni most viszont megmutatom neked Heavenlordot, az ősi birodalmat mit még mi építettünk közös erővel az idők hajnalán*mondja majd a kezét nyujtja felé*-ELjösz? ha igen csak fogd meg a kezem*mondja*-Közbe ha bármi kérdésed van kérdezz s én felelek, gondolom még új nagyon a dolog neked de beleszoksz

*Emberként is képes volt szinte bármire. Most is csupán Uriel szavai állitják meg.* -Szárny nélkül?*kérdezí hatalmas bociszemeket meresztve.*-Elrejteni? Azt meg hogyan? nézi Urielt válaszra várva. Majd rábólint mosolyogva az ajánlatra, hogy megnézze az ösí birodalmat. Kezét nyújtja Urielnek. Kiváncsi, de kicsit fél is.* -Az emberek látnak mindig? A szárnyaim hogyan rejthetök el?*kérdez már is.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 00:08

*Egy fekte ruhás alak érkezik meg a főutcára*~már megint a szokásos csend. Halálos csend,~*fut át a gondolat a fején kiemelve a sok ezer másik közül mik mint a gyorsvonat zakatolnak most át. Nemrégen tért haza Freyyaból majdnem egészen a síksákig üldözte azt a szerencsétlent de amikor elkapta....*~az idióta tudja hogy nem menekülhet örökké~*most jó kedve van a fizetés megvolt a megbízó még plussz pénzt is adott a városon kívüli keresésért Santicor éppen azon gondolkozik hogy ha ennyire megérte a dolog kérhetett volna többet is de minek? megvan mindene ami kell. Lakás étel ital fegyver tehát minden amire egy magafajta magányos árnynak szüksége van, lassan lépked végig majd megáll egy helyen a házakat kezdi páztázni egy fekete földig érő bőrkabát van rajta ugyancsak bőrnadrággal és egy fekete pólóval így messziről nem is lehet túl könnyen kivenni a huszas évekbe lépett férfit*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 00:16

*Egy alig észrevehetö alak sétál az utcán a házak mellet. Már-már megbújik az épületek tövében, hogy ne vegyék észre. Járása kecses, akár egy macskáé. Fekete térdig érö csizmát visel, aminek az egyik szárába egy tör van elhelyezve. Fekete börminiszoknya van rajta és hozzá vérvörös ujjatlan fölsö. Talán hidegnek tünhet az idö és ahhoz képest a nö kicsit alul van öltözve, de ez öt egyáltalán nem zavarja, igy érzi jól magát. Nesztelen léptekkel halad a férfi felé, nehezen, de sikerült kivennie már a távolból az alakját. Elég hirtelen bukkan fel mögötte és lágy hangon szólal meg.* - Szép estét. *Köszönti kedvesen, közben egy rövid mosolyt ereszt meg Santicor felé.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 00:28

*A táj figyelésével van elfoglalva és a mai napi munkán még mindig nem érti miért volt ilyen fontos ki iktatni a tagot, ezeken töri a fejét amikor egy hangot hall meg a háta mögül fejét gyorsan arra fordítja bár arcán nem látszik az ijedtségnek nyoma de megtanulta hogy itt bizony gyorsnak kell lenni ki tudja kivel hozza össze az embert a sort, amikor meglátja a nőt végig méri*~nem mondom biztosan nem fázhat~*fut át az agyán azért meg kell hagyni a nő igencsak "csinos" végül teljesen felé fordul nem szokta meg hogy csak úgy leszólítják az utcán főleg hogy álltalába a város összes embere kerüli mivel a munkája nem titok a városba, tesz egy lépést a nő felé*-Viszont önnek is*mondja mély kissé talán rekedtes de amolyan morgó rekedtes hangján majd körbe néz csak sötétséget lát amibe a nőnek a vörös ujjatlan felsője igencsak feltünő de nem is baj*-A nevem Santicor Ravenhood*mutatkozik be majd kicsit kérdő pillantást vet rá nem tudja hogy egy fiatal nő mit keres ilyenkor a sötét utcákon bár a nyugodságáról és viseletéről el tudja képzelni hogy ha akarja akkor meg tudja magát védeni*-CSAk egy rövid séta vagy esetleg valami fontosabb dolga is van?*kérdezi egy mosoly kíséretébe hiszen ha már rá is mosolyognak nem lesz modortalan és amúgy is ma jó kedve van, bár nem gondolta volna hogy az éjszakába még társaságra is lel de sebak ennek örül hiszen mostanába a munkáltatókon és a likvidálandó személyeken kívül úgyse nagyon volt kivel szót váltson*-Gondolom ön is Freyyai lakos vagy tévedek?*kérdezi közbe kicsit emlékezni kezd de nem jut eszébe hogy látta volna e ezelőtt a nőt*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 00:48

*Figyeli a férfit, minden rezdülésére odafigyel. Tudja, hogy kivel áll szemben, ezért jobbnak látja vigyázni. Egy bérgyilkossal találkozni az éjszaka közepén nem épp veszélytelen, ennek ellenére nem igazán zavarja a férfi foglalkozása. Amikor felé fordul Santicor, van alkalma alaposan megvizsgálni az arcát.* ~Nem mondom, nem rossz~ *Àllapitja meg magában egy kis mosollyal. Sokszor volt alkalma ilyen emberekkel szemben állni, de egyik sem nézett ki jól: arcuk nagyrészt hegekkel, zúzódásokkal voltak teli, vonásaik sem voltak egyenletesek. Santicor ennek szöges ellentéte. Chas talán egy kicsit hosszan nézi a férfi arcát, ezt valószinü, hogy észreveszi a férfi.* - Chasity Vise vagyok, de szólítson csak Chasnek. *Mutatkozik be továbbra is mosolyogva, de ebben a mosolyban bujkál valami gonoszkás cinkosság. A kérdö pillantás láttán sejti, hogy mit fog kérdezni a férfi, és sejtése beigazolódik. Chas legyint egyet.* - Egyszerü séta, szeretem az éjszaka sötétjét. *Mondja még mindig gonoszkásan mosolyogva, közben elindul a férfi körül és tesz egy kis kört, ezzel teljesen végigméri, majd visszaér eredeti helyére.* - És ön mit keres ilyen késön idekint. Ha jól tudom, Ön bérgyilkos. *Mondja ki tárgyilagosan. Sem a foglalkozástól, sem pedig a férfitól nem fél, akkor hát miért ne mondhatná ki. Az utolsó kérdésre bólint.* - Igy van, már egy ideje itt lakom. *Mondja mindkét kezével egy kicsit körülmutatva. Aztán ránehezedik jobb lábára, közben csipöjét kissé oldalra tolja. Fejét oldalra dönti úgy vizsgálja tovább Santicort. Nem igazán mond többet, csak figyel.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 01:07

-Örvendek*mondja miközbe csak figyeli a másik tekintetét, közbe a mosolyt is észre veszi természtesen, majd hallgatja hogy miért jött végül bólint rá*-Nincs egyedül bár jómagam inkább a munkám miatt vagyok kéntelen az éjszakákat járni bár meg kell valjam jobban is szeretem mint a nappalokat*mondja és ez így is van mióta dolgozni kezdett azóta bizony így csak esténként jön ki mivel a nappalait ezeknek a kipihenésével töltöti, figyeli ahogy a nő tesz egy kört közbe elgondolkozik*~ennyire biztos magába vagy csak méricskél?~*gondolkozik nem érti a dolgot de nem is baj Santicor eléggé gyors és megvan az a rossz oldala hogy nem fél a veszélyektől sokan is mondták neki hogy ebbe fog egyszer bele hallni de legalább közbe neki van ideje megfigyelni figyelmesen a beszélgető partnerét, közbe a kijelentésén meglepődik bár tudta hogy sokan ismerik a városba főleg arrol hogy elég kegyetlenül végez a célpontokkal*-Igen az vagyok gondolom terjedenek a pletykák a városba nemde?*kérdezi enyhe mosollyal melyen semmi jele nincsen idegességnek vagy az agresszió bármí nemü megnyilvánulásának*-Hogy mit keresek? Egy igen fontos munkábol tértem haza vagyis majd haza térek, fent lakom a családi házas negyedbe a Hill road-on*mondja miközbe felfelé mutat a hegy felé, be kell vallani Santicor szereti azt a helyet főleg mert magasan van, nehéz belátni sőtét és ott csakis a maga ura és a ház is elég nagy neki a maga egy emeletével, a nő kijelentésén egy icipicit meglepődik látásból szokta ismerni a városi embereket vagy a kocsmábol ahova ő valamilyen módon nem is nagyon szeret járni valahogy nem bírja a fogadós képét és még az ital és étel se olyan jó legalábbis Santicor magára főz mos és vesz étel italt*-Gondolom akkor ön se sokszor jár a belvárosba ha nem tévedek netán valahol a külvilágba keresi a kenyerét?*kérdezi miközbe nekidől a fallnak és onnan figyeli tovább a beszélgetőtársát*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 01:21

-Szintúgy. *Mondja egy biccentés kiséretében. A munka szó hallatán már biztos a férfi foglalkozásában, mert amikor kimondta, akkor csak a hétköznapi pletykának engedett folyást.* - Az éjszaka elrejt mindent, ami nem illeti az átlagos szemeket. Meghitt hangulatot varázsol, közben elhozza a halál óráját. Szép az éjszaka, az egyetlen barát, amelyben meg lehet bizni. *Tekintetét a csillagos égre emeli, de a cinkos mosoly továbbra is ajkai körül játszadozik. A körözés után teljesen higgadtan áll Santicor elött, de ha alaposan megfigyeli valaki, akkor láthatja, hogy néhány lépéssel közelebb került hozzá. Talán akar a nö valamit? Ki tudja, szeret játszadozni az emberekkel, a vágyaikkal, az érzelmeikkel. Most is ezt teszi és kiváncsi, hogy mi sül ki belöle.* - A pletykákból bármit meg lehet tudni. Például a kegyetlen gyilkosságokat, amik mostanában történtek. *Tesz egy apró célzást, de nem firtatja tovább ezt a témát, hiszen nem ezért jött ide.* ~Hazatér.... Vajon merre lehetett? Ès mit kellett pontosan elintéznie? ~ *Teszi fel magában a kérdéseket Chas, bár abban biztos, hogy valami gyilkossággal kapcsolatos. Azon kissé összeszükiti a szemeit, hogy Santicor ilyen pontosan elmondja, hogy merre lakik, de arcáról sehogyan sem fagy le a különös mosoly.* - Nem fél, hogy esetleg valaki kihallgat és elmegy Önhöz? *Kérdezi mélyebb, de annál lágyabb hangon. Látja a férfi arcán a meglepödöttséget.* - Nem szoktam az emberek elött mutatkozni, felesleges figyelemfelkeltésre nem vágyom. *Mondja Chasity, közben Santicor szemébe néz. Nem mondja el, hogy mi a foglalkozása, az egyelöre felesleges is lenne, az a lényeg, hogy nem igazán mutatkozott eddig a városban, de már épp itt volt az ideje, viszont ezt is csak éjjel teszi meg.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 01:45

*Mosolyogva hallgatja a nő éjszakával kapcsolatos mondatait amivel viszont teljesen eggyet is ért*-És néha meg is véd olyan dolgoktól amitől a nap nem, néha köpenyként használhatjuk s néha olyan dolgokat láthatuk meg az éjszaka világába amit máshol soha*fejezi be a mondatot ő is, közbe figyeli a csillagokat majd amikor lenéz látja hogy a nő mintha közelebb került volna nem vezs elő fegyvert nem hinné hogy meg akarja támadni viszont valami különöset lát benne nem tudja mit de valamit lát. Amikor a gyilkosságok kerülnek szóba előre lép most a nő előtt van kábé egy méterrel szemét rá szegezi*-Igen mondjuk azt is mondatni elég érdekes esetek*mondja majd közelebb hajtja a fejét*-De ha azügybe nyomoz biztosíthatom rossz helyen jár*mondja majd elmosolyodik, utána elhúzza a fejét közbe hosszú haja most eltakarja a fél arcát közbe csak kicsit felnevet a kérdésen *-Ugyan már kisasszony meg tudom magamat védeni és ami azt illeti nem nagyon félek hogy ilyen dolgok történnének hiszen már a polgármesternek is tettem egy két fontosabb kis segítséget bár erről ő nem igen szeret beszélgetni*mondja kissé titokzatosan, majd a nő válaszára kicsit elmosolyodik*-Nocsak nem én vagyok az egyedüli aki éjszakai munkát végez bár gondolom kegyed nem éppen azok az utcaszéliek közé tartozik valami komolyabb hivatása lehet nemde?*kérdezi mosolyogva közbe végig pörgeti a szavakat amiket mondott*~nem szeret emberek előtt mutatkozni?hmm csak nem valami kis fekete ügyről lehet szó a végén még lehet vetélytársam lesz?~ *magába elmsoolyodik a saját gondolatain közbe még egyszer végig jár a szemével a Chas-en majd a szemébe néz*-Azt hiszem lehet több a közös bennünk mint gondolnánk az éjszaka imádata nem sok ember kedvence itt a városba legalábbis a legtöbben ilyenkor sórgősen bezárkóznak hogy nehogy bajuk essen*önkéntelen is elmosolyodik*-Innen úgy egy kilóméterre van a házam fenn a hegyen néha néha lenézek a városra onnan elég szép a kilátás és bizony ki tudja mit láthat az ember nemde?*kérdezi mosolyogva*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 02:08

*Bólint Santicor kiegészitésére., hiszen egyetért vele.* - Az éjszaka csodás. *Zárja le a témát még egy kis körülkémleléssel, aztán ismét a férfi felé fordul.* - Szépen szétdarabolt hullák, megkinzott áldozatok, igazi örültre vall. *Egy rövid pillanatra ez az örület mintha megcsillanna Chas szemében, aztán ismét visszanyeri zöldeskék árnyalatát, amivel a férfi szemébe néz.* - Talán nyomozónak tünök? *Kérdezi, de hangját kissé gyerekesre, ártatlanra változtatja, aztán közelebb lép, már csak pár centi választja el öket.* - Ha az lennék, akkor ennyire közel merészkedtem volna magához? *Kérdezi most már ismét lágyan, ahogyan eddig, de a gonoszkás hang és a cinkos mosoly arcán megjelenik. Egyre közelebb hajol, a férfi már érezheti a nö kellemes barackvirág illatát, majdnem megcsókolja, de pár centivel elötte megáll és elfordul.* - Ne higgye, hogy nem tudom. Biztosan van elég fegyvere, ereje, hogy megvédje magát, egy szóval sem feltételeztem mást. *Miközben ezeket mondja, hátradobja vállán a haját, mert elöre csúszott, aztán megfordul.* - A polgármester is ember, neki is vannak ellenségei, söt, neki még több, mint egy átlagos polgárnak. *Mondja Chas, jelezve ezzel, hogy cseppet sem lepödött meg, hogy a polgármester Santicor segitségét kérte. A megjegyzésen elhúzza kicsit a száját.* - Csak nem a prostikra céloz. *Mondja ki a keresett szó ártatlanabbik változatát.* - Nem, nem vagyok az. Ha jól sejtem, ök inkább az emberek társaságát keresik, ezzel szemben én kerülöm öket. *Arcára visszatért az a különös mosoly, amely talán egy kis nyugtalanságot áraszt.* - Igen, a hivatásom sokkal komolyabb. Kevésben tér el az Önétöl. *Ennél többet nem mond erröl a témáról, hiszen nem véli úgy, hogy itt az ideje elmondania mindent. Santicor kijelentésére kicsit elgondolkozik.* - Talán igaza van. A vészjósló idökben az emberek inkább bezárkóznak, mert félnek a rájuk leselkedö veszélytöl. Ahogy látom maga inkább a veszélynek mondható, semmint a félve megbúvó tömeg egyik tagjának. Jómagam pedig magányos harcos, hogy szépen fejezzem ki magam. *Mondja mindezeket a férfi szemébe nézve és ismét közelebb lép egy kicsit.* - Olyan magasról sokmindent lehet látni. *Mosolyodik el.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 02:24

-Ahogy mondja igazi őrültekre de úgytűnik elég rossz a szépségérzetük*mondja mosolyogva az utolsó szavakat kipréselve a száján, közbe a kérdésre elmosolyodik*-Egy szóval se mondtam*mondja még mindig a szokásos ravasz mosoly kíséretébe, közbe látja hogy közelebb hajol nem is hátráll nem az ő stílusa ehelyett behunnya a szemét nem kell látnia anélkül is tudja hogy közel van a nő és úgy kezd el beszélni*-Nem effelől cseppet sem kétlkedtem hogy mihez lenne mersze mondhatom úgyis hogy kegyed külleme lehet hogy kívánatos de belül egy ravasz lélek lakik aki pontosan tudja hogy mit miért tesz. EZ igazi hidegvérre vall de nyugodtan szakítson félbe hogy ha tévednék én csak vázolom a tényállást ahogyan én látom a dolgokat*mondja teljesen nyugodt hangon majd kinyitja a szemét ilyenkor már Cash kicsit távolabb is áll a férfi arca megint csak mosolyra görbül amolyan lágy mosolyra*-Azt hiszem nem lesz szükségem, a fegyveremre ha már meg akarta volna tenni gondolom megtámadott volna így a hatóságokat azonnal ki is zártam *mondja lágy hanglejtéssel Santicor álltalába megőrzi a hidegvérét így most is ugyanolyan nyugodt*-Dede ráhibázott azokra céloztam de biztos vagyok benne hogy nem tartozik közélyük ahoz hogy is mondjam*kicsit elgondolkozik nem igazán találja a megfelelő szavakat hiába mostanába nem igazán szokott hétköznapi emberekkel kommunikálni hiszen nem engedi az ideje a másik meg már mint tudjuk nem szívesen álnak vele szóba aminek bizony meg is van az oka hiszen nem szívesen látnak itt senkit az ő fajtájából bár ez nem is nagyon érdekli*-Persze hogy ember nem is akármennyire*mondja tömören a polgármesterre hiszen nem nagyon izgatja a dagadt fickó aki az irodájába tölti el a keserves élete nagy részét*-Nocsak talán nem egy vetélytárs?*kérdezi kiváncsi mosollyal amikor mondja neki a nő hogy a hivatása nem kevésbé tér el bár nem fogja faggatni mert ez megint nem az ő stílusa*-Nem hinném hogy az emberek tudják hogy a veszély elől nem lehet elrejtőzni pár lakat és pár zárral az ember akkor hal meg amikor a sors úgy hozza nem akkor amikor ő úgy akarja legalábbis nekem ez a véleményem*mondja maivel eggyet is ért bár jómaga nem hisz a sorsba csakis magába*-Vigyázzon nem mindig biztonságos magányos harcosnak lenni*mondja majd felnéz a hegyre*-Egen elég szép néha órákat állok a verandán és nézem a várost meg a csillagokat ön merre lakik?*kérdezi meg végül*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 02:43

*Elmosolyodik Santicor kijelentésén.* - Nem kedveli a szétszabdalt, megnyúzott embereket? Pedig nem is olyan rossz, ha már a müvészetre gondolunk. *Mosolyodik el. Ránéz az égre, a csillagokat vizsgálja, legalábbis úgy tesz, de közben a férfin tartja a tekintetét, amit szinte alig lehet észrevenni és azon gondolkozik, hogy miért is tünik ennyire rokonszenvesnek ez az idegen gyilkos. Végül nem kapja meg a választ, ezért inkább Santicor felé fordul.* - Látom jó emberismerö. Csak el ne bizakodjék tudásában, nehogy pont most tévedjen. *A cinkos mosoly inkább ravasszá változik.* - Ha szabad megjegyeznem, Ön sem tünik olyan hevesvérünek, inkább megfontolt és akkor cselekszik, ha biztos a dolgában. Viszont szereti a veszélyt. *Önti szavakba gondolatait. Nem ártott Chasnek a sok megpróbáltatás, emiatt jobban áll hozzá az emberekhez és hamarabb meglátja a csalót, mint mások. Bólint a szavakra.* - Már elegendö alkalmam nyilt volna a gyilkosságra, nem ez a célom. Jelen pillanatban semmiféle rossz szándék nem vezérelt ide, nincs értelme Önnek ártani. Talán segiteni tudnánk egymást. *Ezzel még egy cseppet elárult hivatásából, de az igazság még mindig rejtve marad. Kérdö tekintettel néz rá, amikor a "hogy is mondjam" résznél megakad.* - Folytassa csak, most már kiváncsi vagyok. *Mondja ravaszan és közelebb lép még egy kicsit. Tekintetét rászegezi Santicorra és nem hagyja, hogy a férfi tekintete szabaduljon Chas szemeitöl. A vetélytárs emlitésén vállat von.* - Ki tudja, hogy magának mi számit vetélytársnak. Talán az vagyok, talán nem. Erre Önnek kell rájönnie. *Továbbra is mosolyog, egyáltalán nem viselkedik hidegen, épp ellenkezöleg, elég barátságos. Miután ezt kimondja eltünik a ház mellett a sötétben és arrébb lopakodik. Biztosan nem veszi észre Santicor, ahhoz a nö túl halk. Hirtelen felbukkan a férfi háta mögött és vállára teszi a kezét. Elég erösen megszoritja és maga felé forditja.* - Lehet, hogy nem biztonságos a magányos harcos szerep. Van amikor jól jön egy társ. *Ismét olyan közel van a férfihoz, hogy minden egyes lélegzetvételét érzi. Most is csak játszik, szereti ezt a gonosz játékot.* - Szép háza lehet. *Állapitja meg a nö, közben nem távolodik el.* - Nekem csak egy kis viskóm van, de tökéletesen elég a holmiknak, amire szükségem van. *Válaszol a kérdésre.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 03:02

-Az attol függ hogy ki és hogy csinálja annak az embernek izlés ficama van annyi szent*mondja mosolyoga miközbe a nőre figyel most nem igazán nézi a környezetét a következő mondaton szintén csak elmosolyodik hiszen szereti ezt a stílust*-csak annyira bizakodok el amennyire egésséges nem szeretek pórul járni, bár életem során próbálom megfejteni az emberek viselkedését is de tudni kell hogy ez soha nem lesz teljes*mondja mosolyogva a nő felé nézve*-Segíteni? Nocsak és azt hogy gondolja mibe lehetünk mi egymás segítségére*mondja de nagyon lágy lassz hangon az utolsó szavakat kicsit elnyújtva, miközbe lassan lassan felméri a terepet de figyelme nem lankad a nő iránt hiszen így első találkozásra eléggé érdekes jellemnek tűnik nem olyan mint a városi álltalánosság amolyan hidegvérü gyilkosnak vagy ilyesminek képzelné el ami igazán érdekes Santicor számára*-Hát még magam sem tudom hogy mi számít annak de gondolom maga nem akar az lenni vagy netán komolyan gondolta a társulást?*kérdezi majd látja hogy elmegy nem is nagyon foglakozik a dologgal egy ideig nézi ameddig a szem ellát majd nemsokára maga is indulni kezdene amikor valaki megragadja hátulról. Az első gondolata az volt hogy a fegyverérért nyúl de végül mégse tette bár nem tudja miért talán megérezte hogy nincs akkora veszély elvégre akkor egy kést érezne a hátába nem egy kezet főként nem olyat ami megfordítja nem is ellenkezik érez mindent és a következő szavakra is csak kérdő pillantást vet ámde belül igazat ad a nőnek*-No és maga szerint mi számít biztonságosnak ebbe a világba már semmi sem az bár néha igencsak jól jön valaki*mondja elkéggé lehalkítva a hangját bár nem is szükséges hangosan megszólalnia hiszen Chas hallhatja minden eggyes elhangzott szavát majd a házr acsak megrántja a vállát*-Szépnek szép csak nem árt neki egy alapos tatarozás és némi festét azon kívül szép bár nekem kicsit nagy gondoltam már rá hogy eladom és veszek egy másikat de nem volt hozzá szívem mondjuk ugy közel került a lelkemhez*mondja végül a nő szavaira bólint*-Áh maga az a túlélő típus*mondja mosolyogva*-Nem nagyon törődik magával lényeg hogy legyen egy biztos pont bár az önmagára irányuló nemtörődés a külsejére nem hat ki*mondja kicsit megint elmosolyodva, közbe azon gondolkozik hogy milyen lesz a következő meló bár már örülne egy kis pihenőnek amikor a maga ura lehet akkor legalább van egy kis szabad ideje bár most is van különben nem társalogna Chas-el*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szer. Aug. 06 2008, 03:24

*Mosolyogva vállat von.* - Kis izlésficam nem árt, együtt jár az örültséggel. *Hangja teljesen nyugodt, egyáltalán nem remeg. Bólint Santicor kijelentésére.* - Jól teszi, nem is kell nagyon, mert az csak visszaüthet. *Elmereng egy kicsit, aztán visszatér ismét a jelenbe.* - Igen, komolyan gondoltam. Maga bérgyilkos, az én hivatásom is nagyon hasonló. És elöre leszögezhetjük, hogy nem a hatóságoknak dolgozom, inkább igyekszem magam távoltartani tölük. *Jelenti ki Chas. Tényleg komolyan gondolja a társulást, kezd már kicsit elege lenni a folytonos magányos munkákból, amelyek során az életét kockáztatja és senki nem védi a hátát.* - Sokmindenben tudnánk egymást segiteni. A legalapvetöbb, hogy tartjuk egymásnak a hátunkat. Gondolom nem egyszer volt már olyan helyzetben, amikor az élete forgott kockán. Ha társulnánk, esetleg ez ritkábban fordulhatna elö. *Fejti ki véleményét a nö és kérdö tekintettel néz Santicorra. Nagyon reméli, hogy nem utasitja vissza a férfi, ha viszont mégis, van még néhány praktika a tarsolyában, amivel meg tudná szerezni magának. Érdekes jellemnek tartja a vele szemben állót, kevés ilyennel találkozott élete során. Elsö ránézésre ugyanolyannak tünt mint a többi bérgyilkos, akikkel eddig találkozott, kivéve hogy Santicor jóképü, de mostanra már egészen megváltozott a nö véleménye. Amikor belevész a sötétségbe, szinte biztos abban, hogy Santicor elhitte a távozását. Azon sem lepödött volna meg, ha a férfi kést ránt elö, amikor a vállára tette a kezét, de nem igy történt. A ház tatarozásán elmosolyodik.* - Na az nem lehet kis munka. Megmutathatná valamikor azt a házat. *Javasolja a nö, aztán hirtelen a megszokott gonoszkás cinkos mosoly jelenik meg arcán.* - Igen, ezt tökéletesen eltalálta. A lakhely nekem nem számit: van egy fedél a fejem felett, van ahová elrejtsek néhány dolgot és ennyi. Nincs szükségem többre. *Mondja, de a külsö emlitésén egészen a férfi füléhez hajol és belesúgja.* - A külsömre adok, másképp egyedül a fegyvereimre kellene hagyatkoznom. *Halkan felnevet és egy kissé elhúzódik, de igy is csak pár centi választja el az arcukat egymástól.*

//megjött a jégkorszak//

Tárgy: Re: Északi Főutca Csüt. Aug. 07 2008, 00:06

*Elmosolyodik*-Minden embernek van egy kis ízlésficama szerintem ez eggyütt jár a jellemmel de ez az egész nézőpont kérdése*mondja*-Álltalába ura vagyok a helyzetnek*mondja még tömören majd hallgatja tovább Chas-t*-hát már magam is gondoltam erre *vallja be lassu lágy hangon miközbe beszél azon gondolkozik hogy alig ismeri a nőt de valahogy tetszik neki a stílusa így lehetséges hogy egy próbát megérne a dolog*-Azt meghiszem. VÉgül is nem olyan rossz ha tudjuk hogy valaki...*mondja közbe a nő válla fölött megdönti kicsit afejét*-fedezi az ember hátát, legalább tudjuk hogy nem vagyunk egyedül*mondja majd hátra hajol*-Szóval engem érdekel a dolog, voltak már ilyen helyzeteim eddig mindig sikerült kimásznom belük*mondja de ez látszik is mivel ha valami történt volna akkor SAnticor most nem itt beszéllgetne hanem a poklok poklát járná meg*-De végeredménybe van valami abba amit mond*fejti ki a véleményét miközbe fél szemével lassan felnéz az égre majd ismét a lányra*-Azt hiszem egy próbát tehetünk*mondja lassan majd a kezét nyújtja*-Kezet rá?*kérdezi és most gondolkozik el hogy minek ilyen egyteljesen ismeretlen személlyel eggyelőre még nem jött rá de nem is olyan fontos Santicor nem beszámítható egyén ilyen téren. Nem lehet megtudni hogy mikor éppen mit akar most éppen társulni van kedve így társul, bár kiváncsi rá mit tud társa annyi biztos hogy kívülről nagyon tetszetős belűlről meg majd megismeri a jellemét a ház említésére elmosolyodik*-Hát nem éppen kicsit de nem is olyan túl nagy elég egy hetet rászánnom és helyre tudom rakni a két szintet legalábbis ahogy saccolom ugy annyi időre lehet szükslgem de mostanába sajnos elég sok a munka bár nem mondom csinos kis summát kapok minden elköveett jó munkáért. Amúgy ma is különös volt a munkáltatóm dupláját adta a fejpénznek úgytűnik nagyon meg akart szabadulni egy tagtol. VAlami magasabb beosztásu tiszt volt a városörségnél most egy tó alján pihen*elmosolyodik a férfit nem igazán érdekli hogy megölte még az se hogy nem ismerte neki ez csak egy munka semmi több már régen megtanulta hogy nem szabad ilyesmibe érzelmeket belevinni mert annak nincsen soha jó vége ezért mostanába nem is nagyon élt ilyen életet néha hiányzik is neki de megvan hirtelen felkapja a fejét a sugdolózásra egy lágy mosolyt ereszt meg*-HÁt azt látom is hogy nem hanyagolja el a külsejét nemsok nőt látok aki ilyen lenne*mosolyodik el*-BÁr gondolom fegyvere is van és használni is tudja*mondja ebbe teljesen biztos is majd kérdez valamit*-Ha akarja megmutathatom a házamat amúgy sem vagyok későn alvó típus legalább addig beszélgetünk*mondja*

Tárgy: Re: Északi Főutca Csüt. Aug. 07 2008, 00:30

*Egyetért Santicorral, ezért csak bólogat, de ehhez a témához már nem igazán tud mit hozzáfüzni. Hanem aztán ismét szóba kerül a társulás. Érdeklödve figyeli a férfi válaszát és nagyon kiváncsi lenne, hogy mi lett volna a mondat vége, amit végül nem fejezett be. Kiváncsi mosoly ül arcán, ami elég vonzóvá teszi az amúgyis szép, egyenletes arcot. A hófehér bör kissé fénylik a holdfényben, fehéresen világit, amitöl eléggé feltünövé válik a koromsötétben. Amikor a férfi a kezét nyújtja, kissé nagyobb lesz a mosolya és elfogadja a jobbját.* - Igen, kezet rá. Örülök, hogy igy gondolja. Talán még nem ismeri a képességeimet, én sem a magáét, de abban biztos lehet, hogy nem fog csalódni. *Hangja tele van vidámsággal, valahogy most nagyon jó a kedve, de nem tudni miért.* - Sokszor van olyan helyzet, amikor nem árt egy társ. Talán egy feladat, amit ketten sokkal könnyebb elvégezni.... *Mondja kis hallgatás után Chas. Nem ismeri a férfit, most talákozott vele elöször, de hirböl már hallott róla és érdekes embernek tartotta. Egyre rokonszenvesebbnek tartja, pedig általában egy gondosz játékot szokott üzni az emberekkel. Most mintha nem a játék érdekelné, hanem a valóság. Ezen kicsit Chas is meglepödik, de arcán csak a ravasz mosoly látható.* - Két szint azért nem kevés. Föleg, hogy egyedül lakik benne... Az elég nagy ház. Nem tünik túl üresnek? *Kérdezi, amikor a ház témára visszatérnek.* - Szeretem a várakat meg a kastélyokat, de nekem akkor is nagynak tünne, ha egyedül kellene egy két szintes házban laknom. *Ez ínkább hangos elmélkedésnek tünhet, nem beszélgetésnek.* - Két hét alatt rende tudja tenni? Akkor Ön nagyon érthet az ilyen dolgokhoz, mert egy ekkora házat azért nem semmi renoválni. *Véli a nö. Kicsit távolabb hajol a férftól és körülnéz az utcán, hogy egyedül vannak e még. Nem akar társaságot, ezért inkább figyel. Szenvtelen arccal hallgatja végig a munkáról szóló hireket, meg a halottat. Közben mintha egy ördögi mosoly ülne ki arcára, mintha csak vonzaná a halál emlitése.* - Mit gondol, a munkáltatója adna nekem is munkát? Nem kell nagy összeg, épp csak annyi, amiböl meg tudnék élni. *Veti fel a kérdést, hisz számára ez most létfontosságú. A duplafizetségen csak egy pillanatra összevonja a szemöldökét, aztán ismét a cinkos mosoly jelenik meg arcán.* - Ahogy hallom nem kereshet rosszul. *Jegyzi meg kissé csipösen, incselkedve. Nem, egyáltalán nem az a célja, hogy Santicor megsértödjön. Épp ellenkezöleg, megpróbálja behálózni. Aztán ismét felé fordul.* - Ezt most vehetem bóknak? *Végülis a kérdés lényegtelen, mert igyis-úgyis annak tekinti a megjegyzést.* - Fegyverem természetesen van. Most csak egy van itt.. *Elöveszi csizmája szárából a kést és megpörditi kezében, aztán visszateszi.* - ... de otthon van más is. *Teszi még hozzá. Elmosolyodik és bólint.* - Örömmel megnézném. Én sem szoktam korán lefeküdni, az éjszaka vonz jobban, inkább nappal alszom. *Mondja és ha minden igaz, akkor követi Santicort a házához.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Szomb. Aug. 09 2008, 14:50

*Este van és az Északi főutcát nehéz csend üli meg. A hold fénye nem hatol át a sötét felhőkön, melyek az eget eltakarják az ember szeme elől. Egy fekete köpenyes alak jelenik meg az egyik sarkon. Szinte beleolvad az őt körülvevő sötétbe, csak nehezen vehető ki sziluettje. Magas és karcsú, már szinte földöntúlinak tűnik, ahogy hangtalanul lépked az út kövén. Meg kell mondani, valóban földöntúli, transzcendens lény...egy angyal, aki magát emberi valójába kényszerítve vissza eljött, hogy megnézze a helyet, ahol utoljára volt ténylegesen ember. Végighalad a főutcán, majd megáll egy tátongó kormos fekete gödör előtt. Igen, itt ölt utoljára és Marcus mentette meg az életét, hogy Uriel elvehesse cserébe egy újért. Egy utcával arrébb zokogott, amikor a főangyal rátalált. Soha olyan fájdalmat nem érzett, mint amikor Uriel a levegőbe emelte, de utána megváltozott az élete. Most Dar'Draghor lakója és angyal. Nem értette, mivel érdemelte ki azt, de megkapta egy új élet lehetőségét, hogy harcoljon a jóért. Nézi a fekete gödröt, ahol nemrég még a főhadiszállás üzemelt és nem megy be. Nem fél, ő tette ezt Marcussal együtt...csak nem akarja látni, hogy ott vannak-e még egykori főnökeinek összeégett testei, vagy sem. Elég, hogy ölt, a munkáját befejezte, soha többé nem öl parancsra. Most csak áll magányosan, az ilyenkor már kihaltnak tűnő főutcában és nem figyel semmire sem. Gondolatai zúgnak a fejében, így nem hagyatkozik érzékeire, bárki meglephetné. Az egyetlen dolog, ami zavarja ott állva, hogy ismét köpenyét markolássza, nehogy egy kósza szellő felfedje szárnyait...és ez már csak ilyen marad. Tudata mélyére tudja száműzni lényét, de a testén nem tud változtatni...nőiesebb, de jellegzetes is, a karcsú fehér szárnyak rögtön elárulják, amint felfedi őket. *
//fagylaltozunk:P//

Tárgy: Re: Északi Főutca Vas. Aug. 24 2008, 15:29

*Lassú, ám mégis magaiztos léptekkel ér be a városba egy széles utcát járva, közben azon gondolkodva, vajon hol kezdje, az emberek toborzását, de lehet, hogy nem is hallgatnának rá.*
~Előbb ismerté kell válnom, valahol biztosan van itt egy hely, ahol magasabbra törhetnék.~*Tanakodik hosszasan, de mindvégig meg sem áll. Két kardja, derékszíjának két oldalán vannak erős, bőrtokjaikban, pajzsa pedig hátára erősítve. Félni nem fél, miért tenné? Azóta fel sem merült benne a félelem, amióta megszólalt a táborban nevelő apja előtt.*
~Találkozni is kéne egy heybélivel, ő biztosan eltudna igazítani merre is keressek egy alkalmas helyet a hírnévszerzésre.~*Vörösen izzó szemeivel végig pásztázza a területet, s mivel nem lát senkit, így tovább indul, egyszer úgy is belebotlik valakibe.*

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 10:10

*Most érkezik a bánya irányából a főutcára. Még anno oda indult Garyvel, de nem igazán tetszett neki az az alak, túl sunyinak tűnt, olyannak,aki akár megölni is képes hősünket, pedig ő egyelőre még szeretne élni…jó sokáig, elvégre a keresztfiát is meg kell még tanítania majd harcolni, és a kis Judah még csak 3 éves. De végül is elég jó emberismerő és eléggé óvatos, hogy egyelőre még életben maradjon. Most hosszú fekete köpenyébe burkolózva sétál végig az úton, hogy elérjen a családi házakhoz, ahol nagyanyja talán már vár rá. A köpenyben alig vehető észre, beleolvad az éjszakába karcsú alakja. Óvatosan lépked az út porában, bal keze a derekára erősített katana markolatán nyugszik. Csizmaszáraiban is akad egynéhány kisebb méretű tőr, amelyektől szinte soha nem válik meg, ha kilép a házból. Fő a biztonság…meg kell hagyni, Gabriel óvatos a javából. Mereven maga elé bámulva halad előre, amikor lépések zajára lesz figyelmes. Szeme már megszokta a sötétet, pupillái a lehető legnagyobb méretet öltötték, hogy minden fényt magukba gyűjtsenek. Nincs nagy világosság, de azért hősünk egy ember sziluettjét veszi észre és rögtön vissza is hőköl, amint Gary-t véli felismerni a felsejlő körvonalakban. Nem fél, de átfut az agyán, hogy az a gyilkos kinézetű kétes alak talán megölheti, ha nem figyel eléggé. Meghátrálni már késő, hisz bizonyára a férfi is észre vette őt, de talán nem ismerte fel, így nagy levegőt vesz megpróbál elhaladni mellette, konfliktus kerülése végett a lehető leghalkabban. Talán sikerül, a mai éjszakán nem meghalni. *

Tárgy: Re: Északi Főutca Hétf. Aug. 25 2008, 11:42

*Az utcát járva, egyszercsak meglát egy közeledő alakot, s ahogy nézi az alkatát iencsak férfi. Mikor közelebb érnek egymáshoz, Damiennek olyan érzése támad, mintha az ember nem akarna találkozni vele, s rá sem néz. A férfi ezt különösnek tartja, de azért megszólítja.*-Szép jó napot!*Köszön rá az idegenre, s ahogyan azt illik férfiak között, kezét nyújtja egy bemutatkozás kíséretében.*-Damien Smith.*Közli érthetően, szótagolva, s majdnem utasító hangon, pedig csak a nevét árulta el, próbálva olyan benyomást kelteni számára, mintha ő máris uralkoda őfelette is, s az csak ráadás, ahogyan vörös szemeivel a férfi szemeibe néz, mintha belülről pásztázná őt.

//Damien az ezt befejezett játék után indult a kiképző irodájába. Ha nem nagy gond lejátszuk.//