DarkHeadler Kápolna

*A bukott lassan libbent a templom tetejére látta ahogy Salvador bemegy, elgondolkozik*~nem nekem való hely eggyáltalán~*gondolja de végül erőt vesz magán leugrik hangtalanul ér földet miközbe az ajtót nézi, lassan bemegy a templomba meg is látja a férfit odamegy hozzá majd amikor a háta mögé lép ráköszön mosolyogva*-Szép estét*mondja lassan morgó hangon de nem mérgesen amolyan mély barátságos hangnembe*-Mi szél hozott téged ide?*kérdezi miközbe körbe kering a tengeje körül felnézve a templom plafonjára*

*A nő képe lebeg maga előtt, és gondolatok cikáznak át a fején. Meg sem hallja az ajtó nyílását meg a lépéseket. Amikor Samael megszólal a háta mögött, hirtelen összerezzen, majd hátrafordul. Felismeri a férfit annak ellenére, hogy csak egyszer találkozott vele.* - Szép estét neked is. *Kis mosoly jelenik meg arcán, hiszen emlékszik még, hogy mit mondott tegnap Herb.* - Jöttem megismerni ezt a helyet is. Szükség van a nyugalomra. *Válaszol halkan, mert nem akar nagy hangzavart csapni egy templomban.* - És téged? *Kérdez vissza, miközben körülnéz a teremben.*

*Féltérdre helyezkedik majd szemeit végig hordozza a templomon nem tudja igazábol miért jött ide maga se de már rég óta nem járt ide bent akkor talán még nem is ez az ember vagy angyal volt*-Csak az emlékek miatt, jöttem ide,*mondja mosolyogva majd a férfira emeli tekintetét*-És neked miért van szükséged nyugalomra? megismerkedtél már a várossal?*kérdezi nyugalommal a hangjába, közbe azon gondolkozik mit keresett a férfi tegnap a vidámparkba lehet elmondja lehet nem de nem teszi fel a kérdést*-Itt legalább még valamilyen szintü nyugalmat talál az ember, máshol nem nagyon*mondja*

*Bólint a válaszra, majd ismét körbehordozza tekintetét. Végül az oltáron állapodik meg, valami mély békét sugároz, amitől kissé megnyugszik Salvador. A kérdésre sóhajt egyet.* - Ha a várost nem is, de a környékét igen. Voltam a vidámparkban. *Mondja Samaelnek. Herb elmondásából nem számíthat semmi jóra a férfitől, és jobb ha nem bízik meg benne, mégis elmondja mindezt.* - Találtam néhány érdekes dolgot.... Kicsit talán felkavarót is. *Az nem kifejezés, hogy felkavaró. De amíg Samael nem kérdez rá, addig inkább nem beszél.* - A fogadós valamitől nagyon megijedt tegnap előtt. *Céloz arra a kis beszélgetésre, közben kérdőn néz a férfira.*

*Lágyan elmosolyodik*-Gondolom nem hallgattál azokra akik azt mondták veszélyes*mondja majd kicsit felnevet*-Bár elég kalandozó jellemnek nézel ki így ezen nem is csodálkozok*mondja majd leül, kicsit megszisszen a hátán a szárny kcisit meghúzódott ami a kabát alatt van Samaelnek elég nagyok vannak így nehéz rejtegetni*-ott mindig talál az ember dolgokat bár álltalába nem nagyon mondhatni érdekesnek inkább felkavarónak, bár neked érdekes lehet hisz ahogy mondtad nem rég jöttél a városba*mondja majd kicsit elkomorodik*-Hogy Hubert? Volt vele egy régi számlánka azóta kicsit tisztelettel bánik felém, *mondja mosolyogva*

*Ismét elmosolyodik, de ez a mosoly valami olyat takar, amit esetleg a szófogadatlan gyerekeknél lehet felfedezni.* - Persze hogy nem. Inkább az ellenkezőjét teszem, hajt a kíváncsiság. *Válaszol Samaelnek. A felszisszenésen meglepődik, kíváncsi lenne, hogy mitől is volt ez, de most inkább nem kérdez rá.* - Felkavaró.... Igen, eléggé az. Még régebben, kiskoromban is jártam ott, az sem volt valami kellemes. *Idézi fel régi emlékét. Nem tudja, hogy most mondja e el, amit látott vagy ne. De végülis úgy dönt, hogy ha Samael ki akarná deríteni, akkor valahonnan megtudná.* - Vértócsákat találtam és követtem a nyomot. Aztán a kísértetkastélyban elég kellemes látvány fogadott. *A kellemes szót irónikusan hangsúlyozza.* - Egy nő hullája dőlt rám, ami már jó ideje aszalódhatott ott. *Teszi hozzá. Hubertes ügyre bólint, nem ártja most jobban bele magát.*

*Bólint a hallottakra ő is hallott dolgokat és látott is de nem tudja pontosan mi ennek az oka*-Igaz az a hely már régebben se volt éppen a legjobb, elég homályos és sötét volt nomeg már akkor se volt bizonságos,*mondja a hallottakra megint csak bólint*-Valaki szórakozik arra felé de még mi se tudjuk kik*mondja ezzel lehet egy nyelvbotlást is elkövetett*-El tudom képzelni az a hely mindig is tartogat az ember számára elég sok érdekességet bár mondhatni örülj hogy épségben megúsztad nem sok ember mondhatja el magárol, tudod oda inkább mennek mint onnan jönnek, valami mocorog ott a sötétbe az elárvult házak között*mondja s hangja nehezen cseng a levegőbe*

*Bólint Samael szavaira.* - Akkoriban is történtek halálesetek. *Mondja elgondolkodva. Samael nyelvbotlására felfigyel.* ~Ezt vajon hogy érti?~ *Kérdezi önmagától, de aztán kibukik belőle a kérdés.* - Hogy érted, hogy Ti nem tudjátok? *Kérdezi, de talán jobban tette volna, ha magába fojtja a kédést.* - Egy szakállas a fogadóban meg oszló félhulla óvott attól, hogy odamenjek. Nem gondoltam volna, hogy ilyet találok ott. Mondjuk mesélték, hogy mi történt legutóbb, de mégsem számítottam erre. *Ismét elgondolkozik egy kissé, aztán a férfira néz.* - Valami árny van ott, az biztos... A semmiből lett a köd, valami elsuhant mellettem és hát azok a furcsa léptek... *Talán mintha hangosan gondolkodna, de mégis a mellette levő férfinak címezi a szavait.*

*CSAk komoran bólint a hallottakra, majd megakad a kérdésnél*-Én és a barátaim nem tudjuk, de már járunk a nyom után*mondja lassan miközbe megtornásztatja alig láthatóan aszárnyait a kabátja alatt, közbe felnevet*-Hát igen a beszédes és a halál én csak így hívom azt a kettőt*mondja mosolyogva miközbe rágyujt egy cigire*-Azoknak a mocskoknak néha több az igazság a szavaikba mint amit más emberektől hallanál, majd mosolyogva bólint de ebbe a mosolyba inkább idegesség van*-valami biztosan van ott és nem tudom hogy emberi e*mondja végül*-Főleg azok után amiket meséltél bátran mondhatom hogy sötét egy ügybe keveredtél*mondja*

*Kezd neki egyre gyanúsabb lenni Samael, de ebből nem látszik semmi az arcán, csak egy barátságos mosoly. Bólint a válaszra.* ~Ja igen... De vajon milyen barátok?~ *Tesz fel egy újabb kérdést magában, de ezt már nem szegezheti Samaelnek, mert akkor talán közelegne az utolsó órája.* - Kicsit meglepő, hogy egy félhulla jár-kel a városban. *Mondja a férfinak, majd feláll a helyéről, mert tagjai kicsit elgémberedtek. Elindul az oltár felé, közben nyújtózik egyet.* - Igen, az biztos. Talán jobb lett volna, ha nem ártom bele magam az efféle dolgokba, de hajt a kíváncsiság. *Mondja egy rövid vigyor kíséretében, aztán elkomorodik.* - Azért az a hulla érdekelne... Bár nincs sok kedvem visszamenni... *Teszi még hozzá.*

-Elég veszélyes barátok de nekem nem ártanak*mondja ki a választ a ki nem mondott kérdésre közbe szippant egy mélyet a cigijéből nagyon játszik a gondolattal hogy elmondja kicsoda de még nem tudja mi történne ezután*-Hát lehetséges hogy furcsa de a betegségek gyakran csúfítják el az embereket ilyenekké, mondhatni kívülről már mintha halott lenne*mondja kicsit elgondolkozva közbe szemével végig kíséri a férfit*-Lehet de most már késő benne vagy, és szerintem még úgyis utána fogsz járni a dolgoknak a kíváncsiság sokmindennek lehet az okozója a halálnak is. Remélem nálad nem ez fogja azt okozni*mondja lehajtott fejjel*

*Talán kicsit csodálkozó arcot vághat, amikor Samael válaszol a kérdésére amit csak gondolatban tett fel. De aztán összeszedi magát és bólint.A rothadó arc lebeg előtte, a proladó hangszálak, a lemállott hús.* - Lehet, hogy belül még eleven, de külseje nem ezt mutatja... *Véli Salvador, aztán egy kis sétába kezd. Megkerüli a bal padsorokat és a kápolna szélén kezdi nézegetni a kisebb szentélyeket a képekkel. Hangját kissé felemeli, hogy Samael hallja, amit mond.* - Biztos, hogy most már késő. Lehet, hogy jobb is ez így. Kell egy ennyi veszély az életben. Anélkül unalmas lenne élni. *Mondja egy ördögi mosollyal, közben elfordul a képektől és rákönyököl az egyik padsor támlájára.* - A halált úgysem tudom elkerülni, majd meglátjuk, hogy mi fogja okozni. *Úgy mondja e szavakat, mintha csak az időjárásról társalogna.*

*elmosolyodik majd maga is járkállni kezd a padsorok között, miközbe szemét nem veszi le Salvador-rol*-Az egész város ilyen csak külsőleg látszik még kicsit élőnek de belülről rothatd, felemésztette a gonoszság és a hatalomvágy, félek soha nem lesz ez boldog föld*mondja de hangjába nem látszik semmi érzelem, a többre csak elmosolyodik majd bólint*-Hát igen de téged nem féltelek eléggé talpra esettnek tűnsz nomeg úgyis a magad fejét követed*mondja msooylogva*-De vigyázat itt még a halálnak se biztos az a jelentése mint ahogy az ember hinné*mondja komoy hangon miközbe tovább szemléli SAlvadort*-Az idő majd mindent kiderít, remélem majd valami érdekeset hoz bár nem tudom ennél jobb valaha is lesz e

*Miután megfordul, tekintetével végig követi Samaelt, figyeli a kabátját, nem tudja, hogy lát e benne valami furcsaságot, de mégis van valami, ami nem tetszik a férfiban.* - Ki tudja, sok a rohadt ember, nem lehet őket kipusztítani... *De saját szavában is kételkedik egy kicsit. Ismét egy barátságos mosoly jelenik meg arcán.* - Ha a halálomba rohanok, úgysem fáj senkinek. És amennyire tudok, vigyázok magamra. De látszólag téged sem kell félteni. *Mondja mosolyogva. Alaposan megfontolja Samael szavait, amjd bólint.* - Igen, majd kiderül. *Mondja halkan, aztán felénéz.* - Azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsit lepihenjek. *Mondja és felegyenesedik.* - További szép estét. *Majd egy biccentés után elindul az ajtó felé. A kilincset lenyomja, belöki az ajtót, majd kilép a szabad ég alá. Rövid idő után eltűnik a sötétben.*

-Talán soha nem fogjuk*mondja elgondolkozva*-Azért vigyázz ki tudja milyen a halál és milyenek a körülmények neked még vannak esélyeid*mondja elmosolyodva majd magára néz*-Hát meg tudom védeni magamat amennyire kell*mondja majd biccent Salvador felé*-további szép estét és jó pihenést*mondja majd megvárja mig a férfi kimegy utána követi kint elpöccinti a cigijét majd szárnyra kap és már szárnyal is vissza a központja felé. MEgint egy érdekes estét tölttött a férfivel sejtése van hogy még tlaálkoznak*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:01

*Megérkeznek lassan a kápolnához az éjszakai virradat most már látszik bár a nap még nem jött fel Santicor viszont már az illatát is érzi Chas felé fordul*-Úgy tíz perc mulva itt lesz ha ugy jön ahogy mondta*mondja kissé talán elgondolkozva*-A telephelyük fen a déli határon van a város felett elég különös egy hely eddig talán ha tízszer voltam ott fent de azt mondom ha nem feltétlenül szükséges ne menj oda én is kerülöm ott valahogy minden megtévesztő mondhatni ugy nem tudni ki szúr hátba és miért *mondja komoly hangon*-Amit nagyon nem szeretnék de a munkálltató viszonyag normális*mondja még utólag*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:06

*Belép a kápolnába Santicor mögött és követi, majd megáll mellette. Figyelmesen végighallgatja a szavait. Egyáltalán nem izgul vagy bármi hasonló annak ellenére, hogy egy teljesen idegennel találkozik hamarosan, akitöl talán még munkát is kaphat. Higgadtan áll a fal mellett és figyeli Santicort.* - Nem hangzik túl biztatóan az a hely. Még nem akarok meghalni. *Mondja kicsit irónikusan, de aztán ismét elmosolyodik.* - Kiváncsi vagyok az emberre... Remélem, hogy majd kaphatok valami munkát, mert meg kell valahogy élnem. *Gondolkozik el egy kicsit a nö. Most egyedül egy kés van nála, azon kivül csak teszi erejére hagyatkozhat vagy esetleg vonzerejére, ha ilyesmi is felvetödne. Hátát nekidönti a falnak és várakozik.*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:14

Hirtelen csend áll be és a kápolna udvarán egy köpenybe burkolódzó férfi jelenik meg kinek csak fél arca látszik amásik felét egy vasmaszk fedi od amegy a két emberhez bár kicsit különösen néz azt hitte Santicor jön csak. A férfi ránézésre ugy 40es éveit taposhatja amikor oda ér hozzájuk komoran végig méri mind a kettőt*-Azt hiszem tisztáztuk hogy egyedül jösz nem? *kérdezi majd a nőre néz*-Vagy netán feladtad a féltve őrzött magányos farkas módot és társat szereztél? azt hittem az önállóság neked mindennél fontosabb Sant*hajol közel a férfihez hangjába megvetés látszódik*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:18

*amikor a férfi oda ér Santicor alig láthatóan az ujjával meg böki a lány karját és fejével arra felé mutat, nem szól semmit nyugodtan hallgatja végig amit a férfi mond bár érzi rajta a megvetést*-Nyugi Harold tudom mit csinálok és azt hiszem az elveimhez semmi közöd te csak közvetítet Zen parancsát*mondja szintén gúnyos hangon*-És ha most lennél szíves az én életem cseszegetésével felhagyni és meg mondani meg mi a meló ha lehet neki is adj valamit mert képzett gyilkos*utal Chasre a nevét nem mondja el reméli a nő sem mutatkozik be nem kell hogy ismrjék anevét az csak bajt hozhat rá*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:23

*Lépéseket hall és hamarosan feltünik egy alak. Sejti, hogy rá vártak, de nem szólal meg. Végigméri a férfit, és valahogy arra jut, hogy nem kiváncsi, mi rejtözik a maszk alatt. A megjegyzésekre csipösen tudna válaszolni, de jelenleg nem akarja elszalasztani az esélyét valamiféle munkára. Inkább hallgat és teljes higgadtsággal néz a férfire. Igen, Chas ilyet is tud, meg tudja örizni a hidegvérét ha szükséges. Santicor szavainál észreveszi, hogy nem emliti meg a nevét, ezért azt a következtetést vonja le, hogy nem kellene bemutatkoznia. Csak biccent az idegen felé, amikor Santicor rá utal, majd várja, hogy mit felel. Eddig egy szót sem mondott, de talán jobb is ez most. Van amikor a hallgatás többet ér, mint a beszéd. Elsö alkalommal máris sejti, hogy Harold milyen ember lehet, olyan, akit Chas teljes szivéböl megvet, de ez még arcán sem látszik, egy üres mosollyal tekint a férfire.*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:31

*elkuncogja magát*-Okos okos*mondja majd a nőre néz végig méri majd ismét Santicor-ra*-Jól van azt hiszem a mostani munkádhoz úgyis jól jön a segítség és mit szólnátok a 100Nillionos fizetséghez*hajol közel a férfihoz*-Az elég nagy hal nem urfi? két hetetek van rá a célpont Ian Manislav helyi zugárus a belvárosba fedezhető fel. Zennek szemet szurt a ténykedése és minél előbb karón akarja látni a fejét hozzátok el holtan ha lehet*mosolyodik el majd Chasity felé fordul kicsit közelebb hajol hozzá*-És te kislány vigyázz nem tudod kivel szövetkezel tarts fegyvert magadnál mert egy vérbeli gylkos a partnered. Gyerekgyilkos*mondja gúnyos elégedettséggel majd hátra áll*-Akkor tudtok mindent és Santicor tudod csak keményen kíméletlenül bár az megy*mondja gúnyosan majd távozik*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:37

*bőven elég*mondja morogva madj megvárja Harold kis magánszámát amikor elmegy kezeit ökölbe szorítja*-De utálom ezt a férget még jó hogy Zen sokat ad ez ténleg nagy hal*mondja majd közelebb megy Chashez*-Ezt a pacákot én magam ölöm meg nem tudom miért tartja Zen mindegy *mondja de látszik hogy kicsit feszült bár úgy beszél mintha már sok ilyet kapott volna*-Akkor ha akarod és még nem ijesztett el tőlem akkor elmehetünk a cucaidért segítek átköltözni*mondja mosolyogva közbe megfogja Chas kezét*50-50 ?es elosztáshoz mit szólsz az is szép summa*kérdez a pénzre mosolyogva*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Kedd Aug. 12 2008, 02:41

*Végighallgatja, hogy mi a feladatuk és meg is jegyzi. A nevet elismétli magában.* ~Ian Manislav~ *Ezzel meg is jegyezte. Örül, hogy kaphat munkát, a fizetség is megfelel neki. Viszont a férfi viselkedése nagyon visszataszitó.* - Már ismerem. *Jegyzi meg hüvösen, közben szája szeglete hirtelen megvonaglik a "gyerekgyilkos" szó hallatán. Tudja, hogy ez mit jelent Santicornak, tekintetét azonnal a férfire emeli és szemével próbálja azt sugallni, hogy nyugalom. A távozó felé vet egy rövid pillantást, aztán szemberfordul Santicorral.* - Ez milyen rohadék már... *Állpitja meg, de azért csak halkan, mert nem bizik a látszatban, lehet hogy még mindig a közelben van.* - Ne érdekeljen, hogy mit mond egy ilyen féreg. *Mondja halkan aztán elindulnak kifelé a kápolnából.* - Nem tudna eijeszteni, bármennyire is akarná. *Hangjában egy kis gúny lelhetö fel, aztán bólint.* - Menjünk. *A nö házához elérve összeszed pár cuccot, ami magába foglal néhány ruhát és pár fegyvert meg még amire szüksége lehet. Ezekkel felrakodva visszatérnek Santicor birtokára.*

Tárgy: Ima Szomb. Aug. 23 2008, 19:28

*Egy sötét női alak jelenik meg így hajnalban a kápolna bejáratánál. Vagy hogy ilyenkor zárva lenne a templom? Mindegy ő akkor is most akar bejönni. Néha ha egyedüol van és forgolódik az ágyban rátör a magány és a régi emlékek. Na meg a sok félelemtől megmerevedett arc, azoké az embereké akiket megölt. Különös, hogy az emberek milyen különböző arcot tudnak vágni ha érzik közel a halál. Valaki belenyugodik és szinte megkönnyebülten várja a halált. Ezek az emberek akik már sokat átéltek de tudják, hogy csak a menybe kerülhetnek. És amit akartak már elvégezték. Aztán vannak azok akik megrémülnek a haláltól ők vagy nem hiszenek a túlvilágban talán van még szerettük akit itthagynak vagy ha a szemükben egy kis gyűlölet is megbújkál tudják a pokolba jutnak. És vannak aki megfogadják haláluk után is kísérteni fognak. Biztos ők lesznek a szellemek. Mindegy. Gab sosem felejti el ezeknek az embereknek a szemét. ÉS sajnos sok ártatlan is van közöttük. Lassan kopogó zajt hallatva lép be a templomba. A cipője csapja ezt az enyhe zajt. Körülnéz ahogy a felkelő nap fénye lassan bevilágít az színes ablakokon. A nő elvesz egy gyertsát és meggyújtja.*~Ha minden halottért gyújtanék nem lenne itt elég gyertya~*Gondolja magában és letérdel az oltár elé. Csendben imátkozik magában a kezeit összekulcsolva. Ha nem keményedett volna meg a sok év alat talán könnycseppet is hullatna. De nem teszi ki tudja miért. Csak találgatni tudok. Lehet, hogy a tudat alattiában most is figyel arra, hogy ne lássák gyengének. A túlélés a cél egy percre sem engedheti el magát. *~Kérlek bocsássatok meg!~*Gondolja miután az istenhez vagy sorshoz vagy ki hogy nevezi, szóló imáját elmondta. Most a lelkekhez szól akik a túlvilágra tértek vagy örökre ittragadtak.*

Tárgy: Re: DarkHeadler Kápolna Szomb. Aug. 23 2008, 19:37

*Egy ideje már itt van az atyával akart beszélni de nem találta,*~igencsak különös. Dorien atya mindig itt szokott lenni~*gondolkozik de nem ad különösebb jelentőséget az ügynek egy darabig fent a karzaton figyel közbe kezeit össze kulcsolja talán legbelül egsyimát is elmond, majd amikor látja hogy valaki betér a templomba méghozzá olyasvalaki akit nem ismer kiegyenesedik felülről figyeli egy darabig majd elindul lefelé, fekete hosszú bőrkabát van rajta ami elrejti a kardot ami az oldalán lóg bár nem rejtegetni akarja de a ruházata megengedi akkor miért legyen szemelőtt? LAssan leér majd oda ballag az eggyik padhoz egy darabig még figyeli a nőt majd kis idő mulva megszólítja. Hangja erős vízhangot ver a templomba pedig a férfi éppen csak halkan beszél*-Üdv*mondja tömören majd körbe néz*-Ahogy látom akkor nem teljesen kihalt a templom*állapÍtja meg. *-Amúgy sokszor jár ide?*kérdezi majd kicsit közelebb lép és az egyik padnak támaszkodik*