Ravenhood Birtok

*Az ölelést viszonozza és hosszú ideig így maradnak. Aztán a nő bólint.* - Igen az. Én sem tudtam, hogy élnek benne szellemek. Csak hallottam róla, de nem hittem el. Azt hiszem itt az ideje, hogy komolyan vegyük ezeket a dolgokat. *Mondja kicsit elgondolkozva a nő.* - Igen, ahhoz képest, amit a kedves szellem csinált... *Gondol vissza ismét a történtekre. Amint a férfi felfedezi a sebeket, elmosolyodik.* - Rám akart ijeszteni és mindenképp meg akarta mutatni, hogy ő a bánya ura. *Szólal meg még mindig mosolyogva. Mielőtt még ellenkezni tudna, Santicor elkezdi ellátni az égési sérüléseket.* - Nem láttam el, nem igazán volt mivel. *Válaszol és hagyja, hogy a férfi bekenje a vállát.* - Megölni nem hinném hogy meg tud, de azért elég fájdalmat okozott. Az a legkellemesebb, amikor az ember szívébe nyúl. *Kis fintort vág, aztán felvonja a szemöldökét.* - Álom? Hát megint előjött? *Kérdezi arra célozva, amit még régen mesélt neki Santicor a meggyilkolt gyerekről.* - Nyugodj meg, és felejtsd el. Ez volt a feladatod, meg kellett ölnöd. *Mondja és átöleli a férfit.*

*végig hallgatja Chast majd bólint*-Igen azt hiszem komolyan kell venni mondjuk én kétszer fordultam meg ott de nem találtam semmit bár ténleg elég különös a hely kisugárzása *mondja majd hallgatja tovább a fintornál kicsit elmosolyodik majd végig simít az arcán*-Figyelj szeirntem ezt felejtsd el másnem nem megyünk a bánya közelébe a szellem meg meg is poshathat ott ha annyira kedve van*mondja majd elnyomja a cigit *~le kéne tenni~*fut át az agyán az ölelésre vissza ölel*-Nem olyam egyszerü de majd megpróbálom*mondja és elmosolyodik*-Jó hogy vissza jöttél*mondja majd a könyvre néz és hirtelen eszébe jut*-Nemrég hallottam a kikötőbe nemsokára érkeznek hajók szerintem majd körbe kell kérdezni a matrózok között de arra is gondolni kell hogyha elindulunk akkor bizony magunkra leszünk utalva*mondja komoly hangon*-Nem hinném hogy ott lesznek emberek

*Kicsit elgoondolkozik, aztán megszólal.* - Mondjuk nem biztos, hogy kerülni kellene azt a helyet. Kíváncsi lennék, hogy mit tud az a szellem, csak az a hátrány, hogy nem szeret társalgásba kezdeni emberekkel... *Végül vállat von és hagyja a témát.* - Tudom, hogy nem egyszerű, de nem lehetnek állandóan rémálmaid. Jó hogy egy ideig megszabadultál tőlük, remélem ez nem válik mostantól ismét rendszeressé. *Mondja mosolyogva, aztán tekintetével követi, amint a férfi eloltja a cigit. Végül a könyvre pillant és eszébe jut a nyaklánc. Tekintetében a kíváncsiság fényével hallgatja végig Santicor szavait, majd bólint.* - Szerintem jobb lenne, ha ma lemennénk és esetleg érdeklődnénk, hogy mikor indulnak el hajók. A legjobb lenne úgy készülni, hogy viszünk fegyvereket és talán valami ételt. *Megint csak kicsit elgondolkozik.* - Mert lehet, hogy azt mondják, hamarosan indulnak, aztán nem lenne jó lemaradni a hajóról. *Jegyzi meg csendesen.* - Annyi biztos, hogy magunkra leszünk utalva, fel kéne készülni a legrosszabbra is. *Állapítja meg.* - Megtudtál valami újat a könyvből? *Kérdezi hirtelen.*

-Hát nerm tudom eggyenlőre van más dolgunk is ki kéne deriteni ezt a dolgot javaslom a könyvet és a lánct vigyük*mondja majd elgondolkozik kicsit játszani kezd a lány hajticsével bár ha idegesíti nyugodtan leállíthatja*-Nem tudom hogy nem lehetnek mindig de néha előjönnek *mondja nyugodt hangon majd feláll és elővesz egy nagy zsákot amolyan utazó zsákszerüséget majd kinyitja a szekrénykét kivesz egy Katana-t két számszerijjat hozzá való nyilakkal egy félkezes kardot és berakja a zsákba*-Szerintem kéne csinálni valami kaját is valami hodeget*mondja majd közbe az italos szekrényhez megy kivesz két egy Vodka-t , egy Wiskelyt *-Ezeket nem engedem ha te is akarsz hozni valamit csak mond és berakjuk*mondja így már csak a ruhák és az étel van vissza*-Szerintem is jobb lenen amugy azért is készítem össze mit szólnál ha ahogy kész vagyunk elindulunk talán már ma utra kellhetünk *mondja*

*Bólint Santicornak, teljesen egyetért vele.* - Persze, ezt csak akkor, ha már nem lesz mit csinálnunk és unatkozunk. *Mondja mosolyogva. A hajtincsével való játékra nem mond semmit, csak elmosolyodik, aztán feláll Santicorral együtt és figyeli, ahogy a férfi megpakolja a zsákot. Kicsit elgondolkozik, aztán arra jut, hogy neki nincs sok fegyvere.* - Talán nekem a szablyát kéne betenni, a többit mindig magamnál hordom. *Mondja a nő és kiveszi a széf szerű szekrényből az említett fegyvert és elteszi. A kését pótolja egy másikkal, amit elhozott az otthonából még régebben, a sai-k pedig nála vannak.* - Szerintem is indulhatnánk ma, sőt, ha bepakoltunk akkor most is. *Véli Chasity. Felsiet az emeletre, összeszed néhány ruhaneműt, de nem túl sokat, azokat lehozza és bepakolja.* - Ennyi elég lesz. Szerintem ha eljutunk oda, nem az lesz a legfontosabb, hogy mikor mit veszünk fel. Ha nincsenek emberek ott, azaz rendes civilizáció, akkor zuhanyzásra sem lesz sokszor alkalmunk.. *Kicsit elgondolkozik, hogy még mit kéne vinniük, de a kaján kívül nem jut eszébe semmi.* - Megyek és megcsinálom az ételt, te addig szedd össze amire még szükséged van. *Máris elindul a konyha felé.*

*ELmosolyodik*-Ne aggódj a felét neked pakolom az igazat megvallva nekem elég csak pár fegyver *mondja mosolyogva majd kiveszi még az első segély felszerelést,amikor ezzel megvan vesz ki ő is egy két ruhát de most rajta a szokásos fekete bőrnadrág fekete pólóval és hosszú bőrkabáttal ezeket fel is rántja magára majd ha Chas is bepakolja a cuccait akkor felrántja magára a zsákot ha a kaja megvan azt is bepakolja és szembe néz a nővel*-Nos készen állsz a kalandra?*kérdezi mosolyogva miközbe lassan a szemébe néz*-Nem tudom arra mi vár minket de van egy érzésem hogy nem biztos hogy könnyű lesz*mondja majd elgondolkozik egy kicsit némán áll az arca olyan mintha valami nagyon fontosat akarna mondani a szavakat keresi de végül csak ennyit mond*-REmélem minden megvan

*A konyhában gyorsan összedob pár szendvicset. Fogalma sincs, hogy milyen hosszúra nyúlhat az utazás, nem akar sem túl sokat de nem is túl keveset bepakolni. Fölösleges terhet nem fog Santicorra rakni, ha meg kevés az étel, csak találnak valamit. Ebben reménykedik, ezért csak 6 szendvicset csinál. Ez talán két napra elegendő lesz, vagy ha nem esznek sokat, akkor háromra is. Mikor kész van az étel, odasiet a férfihoz és bepakolja az ételt.* - Azt ne hidd, hogy csak te fogod cipelni a csomagot. *Mondja neki ellentmondást nem tűrően.* - Akár könnyű, akár nem, most már megyünk. *Jegyzi meg, aztán várja, hogy még mit mond Santicor. Látja rajta, hogy még valamit akart mondani, de végül nem tette meg. A nő nem firtatja, majd ha akarja, elmondja, de nem fogja kérni.* - Mehetünk, szerintem minden megvan. *Bólint és elindul a kijárat felé. Természetesen mielőtt elmennének, Chasity elteszi a nyakláncot és a könyvet is magához veszi. Kilépnek az ajtón, Chas bezárja azt és elindulnak együtt a kikötő felé.*

» Coleridge Birtok