Shanson bánya:az elhagyatott tárnarendszer.

*Egy kis mosoly jelenik meg az arcán, mert feltűnik neki, hogy a szellem utálja azt, ha valaki nem retteg tőle. A mosollyal még jobban akarja éreztetni, hogy ő cseppet sem fél, sőt talán még "baráti" társalgásnak is lehet ezt nevezni.* - Az emberek általában kétszínűek és bármit megtesznek a hatalomért. *Helyesel továbbra is mosoly kíséretében. A válaszra megvonja a vállát.* - Tudom, a sötétség kellemes, de nem a föld alatt. *Látja, hogy a szellemet egyre jobban idegesíti a higgadtságával és eléggé élvezi ezt e helyzetet.* - Ja már majdnem elfelejtettem, hogy szellemként egészen más érzelmeid vannak. *Még mindig mosolyog, de ebben már van valami ördögi élvezet is. Körmei nézegetését már jó ideje abbahagyta, most csak kifelé néz a bejárat felé. Szabad az út, hiszen a szellem a háta mögött van, de esze ágában sincs lelépni. Még akarja egy kicsit idegesíteni a szellem urat. Amikor Lithius keze lejjebb megy, megrándul arca, a mosoly egy fájdalmas grimaszba csap át, hiszen érzi ahogy égeti a húsát az érintés. Szemeit becsukja egy egészen kis időre, aztán ismét kinyitja, és arcán megint fellelhető a mosoly.* - Még mindig semmi. *Tudja, hogy ezzel tovább húzza a szellemet, de ereje fogytán van, nem tudja, hogy meddig bírja még a fájdalmat. Nem húzódik arrébb, azért sem, mert tudja hogy a szellem ezt várná.*

*Kétszínűek... igen, általában, inkább legtöbbször.*-De itt jó hideg van, és ha valaki lejön, én arról tudok, és már nem lesz hideg.*Hogy ennek mennyi értelme volt, meg, hogy mi, azzal nemnagyon törődik, mert miért törődne.*-Nekem semmilyen érzelmeim nincsenek.*Ez igaz, de talán mégsem, hiszen érez átlátszó önmagában egy kis dühöt, de ezt szinte mindig, csak most erősebben, talán ez mindig is vele marad, elvégre már nem fog változni. MIkor keze megérkezik a nő vállába, kaján mosoly ül ki arcára, ez már csak fáj neki, lehetetlenség, hogy nefájjon.*-Mi az, hogy semmi!?*Üvölti el magát ismét mennydörgő hangján.*-Nyomorult!*Folytatja az ordibálást, kihúzza belőle kézfejét, s újra a nő elé lebeg, elzárva a kiutat.*-Talán jól esik?*Vonja fel szemöldökét, bár tudja, hogy nem kellemes érzés átélni a lángokat, hiszen Lithiusnak az eész teste megégett, kivéve fejét, mivel arra egy halom föld hullott a bánya faláról halálakor.*-Akkor nesze! Élvezd amíg tudod!*Még mindig ordít, s ezuttal ökölbe szorított kézzel nyúl e a nő testbe, pontosan oda, ahol a szíve van. Az érzés amit átél nem égető, hanem inkább olyan, mintha begörcsölne a szíve. Lithius arca teljesen elváltozik, szemi simét kitágulnak, szája hatalmas mosolyra nyílik ismét, de hang nem jön ki rajta, látszik rajta, hogy teljesen őrült, rajta semmi és senki sem segíthet már, bár éltében sem tudott volna senki.*

*A nő számára elég értelmetlennek tűnik, amit Lithius mond, ezért nem is foglalkozik vele. Ismét megrántja vállát.* - Hát ha nincsenek, akkor nincsenek. *Egyezik bele, de tudja, hogy dühöt érez a szellem. Hiszen azért csinálja mindezt, hogy felidegesítse. Az üvöltésre szinte várt már és kicsit megkönnyebbül, amikor a szellem kihúzza a vállából a kezét. Legszívesebben erősen megdörzsölné a kissé megégedt bőrt, de nem teszi, ennyit sem enged meg magának. Az viszont nem jó jel, hogy Lithius ismét az útban áll. Most már inkább elmenne, de látszólag ez még nem fog bekövetkezni. Amikor a szívében érzi a szellem öklét, térdre rogy. Erejét majdnem teljesen felemésztette a fájdalom és ez most sokkal rosszabb az eddiginél. Arcán viszont még mindig egy ördögi mosoly látható.* - Őrült. *Mondja egész halkan a nő.* - Szadista őrült vagy. *Szemei csillognak már, részben a könnyektől, amelyek a fájdalom hatására szemébe gyűltek, részben pedig a vad bosszúvágytól. Utolsó csepp erejét összeszedve felkel a földről és hátrébb lép.* - Nem ölhetsz meg. *Hangja még mindig halk, de annál vadabb.*

*A nő bár szavai által belement abba, hogy nincsenek érzései Lithiusnak, de azért a szellemnek is van annyi sütnivalója, hogy rájöjjön, Chasiyt tud dühéről. Mikor a nő térdre rogy, Lithiuson mintha győzelmi mámor lenne úrra, el is mosolyogja magát.*-Hát csak tudok fájdalmat okozni?*Kérdezi most is ugyanúgy, mintha meg akarna tudni valamit.*-Csak azt nem értem, hogy miért vagy ilyen makacs? Miért vigyorogsz még mindig?*KÉrdezi szemeit összehúzva, fogai közt kipréselve a szavakat, az iménti mámoros arckifejzés már rég eltűnt róla.*-Kérlek... ne bókolj...*Neveti el magát kajánul, bár az őrültel lenne egy két kivetni valója. enmhiába, aki nemtudja magáról, hogy nem őrült, az igenis őrült. Mikor Chasity hátralép, Lithius kicsit meglepődött arcot vág, amilyet már nagyon régen, hiszen neki nicns min meglepődnie.*-Azt mondod nem?*Tesz fel újabb kérdést, s ismét elönti a bányát hangos nevetése. A levegőben vízszintes állapotba ugrik, s kezeit kinyújtva indul el a nő felé, mint aki fejest készül ugrani.*-Majd most kiderül.*Üvölti, s átszáguld Chas gyomra tájékán, de mivel túl gyorsan halad, így csak pillanatnyi fájdalmat okoz a nőnek. Bár már átsuhant rajta, még nem áll meg, majd csak pár másodpercnyi lebegés után, közben pedig még mindig gonoszan röhög.*-Jöhet a kegyelem döfés?*Kiáltja a nőnek, hisz ő már kész arra, hogy további fájdalmakat okozzon Chasitynek. Ha a nő most összeszedi minden erejét, még az is lehet, hogy kijut a bányából, még mielőtt Lithius elérné őt, persze ehhez a szellemnek is lesz egy pár szava, márha egyáltalán elindul a kijárat felé.*

*Még mindig mosolyt erőltetve az arcára bólint.* - Egy cseppet. *Mondja a szellemnek, közben már rég nincs a kezében fegyvere. A sai-t visszatette csizmája szárába, mert rájött, hogy semmi hasznát nem veheti.* - Az illem megkívánja a bókokat. *Szólal ismét meg. Kegyetlenül fájt a szívébe markolás, és tudja jól, hogy ennél rosszabbat is érezhet, de még mindig nem menekül el. A vízszintes helyzet láttán azonnal ráeszmél, hogy ez nem lesz kellemes, ezért elhatározza, hogy megpróbál kitérni előle. Hagyja, hogy a szellem elég közel kerüljön és az utolsó pillanatban elugrik előle. Bal karján egy kicsit átmegy Lithius, de ez csekélység ahhoz képest, amit érzett volna. Amint meglátja, hogy végre nem áll az útjában senki, elindul a kijárat felé. Rohan, ilyen gyorsan ritkán futott, de most meg akar menekülni.* - További szép napot! *Ordít egy ördögi kacaj közben vissza és még mindig fut a kijárat felé. Amint eléri azt, egy ideig még nem áll meg, csak már mikor legalább fél kilomérrel maga mögött hagyta a bányát. Lelassít, kicsit kifújja magát, aztán továbbhalad New Freyya felé.*

*Szinte tudta, hogy a nő megpróbál elmenekülni, Lithius rákapcsol, hogy elkapja, vagyis útjába álljon a nőnek.*-Megállj nyavajás némber!*Ordít utána még efféléket, s mééggyorsabban repül a menekülő uán.*-Elkaplak te!*Kiált ismét, közben persze hangosan nevet, hiszen már mindjárt eléri a nőt.*-Most megleszel!*Szól Chas közvetlen hátamögül. Már épp nyúlna be a nő testébe, de egy hatalmas ütést érez fején, amitől pár méterre visszapattan. A kijárat volt az, ő nem léphet ki a bányából, örök kárhozatra van ítélve itt.*-Nyavajás!!*Kiált még utána, s udja már ncisn mit tenni, a nő már nemjön vissza, hát ahogyan, azt szokta tenni visszalebeg a bánya mélyére.*