Shanson bánya:az elhagyatott tárnarendszer.

VAlamikor régebben elég sokat jártak ide az emberek, a lakosság 40%-a bányászatból kereste meg a mindennapi betevőt. A bányát még hatvan évvel ezelőtt George Shanson nyitotta meg s akkor még értékes és jóminőségü érceket lehetett itt bányászni azt mondják minden jól ment egészen tíz évvel ezelőttig mikor a munkások fellázadtak a kevés bér miatt. Bár Shanson-t üzletembernek ismerték a krnyéken rá kellett jönni hogy a férfi maga az ördög és nem is teljesen éppelmélyü nem engedett ehelyett bezáratta a bányát mikor a munkások lent voltak és rájuk gyújtotta az egészet majd magát ia felgyújtotta. A bányát azóta ujra nyitották de már nincs ember ki le merne menni azt mondják kiáltásokat s sírást, nyöszörgést hallanak, lehet szellemek járta hely lett belőle? vagy esetleg valami sokkal rosszabb?

*Halk léptek koppanásai hangzanak a távolból, majd ahogy közelebb érkeznek a bányához, a kisebb ködből kibontakozik két férfi alakja, egy köpcösebb, és mégegy ugyanolyan.*-Szóval.. megvan a térkép, meg is kéne nézni.*Néz rá Gabrielre, s előveszi a térképet, amit még a kocsmában elcsent, s hosszasan vizslatni kezdi.*-Mostmár az útirány is megvan, amerre jártak bent azok a férfiak.*Szólal meg fejét felemelve a térképből.*-Akkor...*Vesz egy mélyebb levegőt, bár ha szerecséjük van, nem találkoznak bent senkivel.*-Menjünk be.*Szól, és már indul is. Belépve, az egyik falra kirakott fákyláért nyúl, ezután sikeresen talál két kovakövet és meggyújtja a könnyen égő ruhát a bot végén. A fáklyát körbejáratja a bánya szájánál, szemével követi keze mozdulatait. A térkép utasításait követve elindul.*-Hosszú utunk lesz Gabriel.*Néz ismét újdonsult társára, majd a bánya további részei felé pislog.*

*A bánya nagyon sötét de a falon ha az ember jól látja talán észre vehet egy fákját kovakővel így meg is tudja gyujtani, így már kicsit jobban lehet látni minél lejjebb haladnak a bányába annál áporodottabb szagot éreznek nem tudni mi de mintha a dögszaggal keveredne. Az út csak egyenesen lefele és lefele megy mígnem egy elágazáshoz nem ér. A bal oldali elág egyenesen halad míg a jobb lefelé megint a mélységbe ott erősebb a dögszag is. Vajon merre megy a két ember?*

* Susan kint volt a családjánál, és hamar vissza ért volna így úgy gondolta jár egyet a környéken. Csak ahogy egyre távolabb ent nem számolt azzal hogy teljesen besötétedik mire vissza ér. Most meg céltalanul bojong, miközben valami barlang szerü helyet lát, amit nem is ismer. Talán még nem is vennék észre, a sötétbarna felsőjében, és fekete aljában. Persze van nála egy válltáska is amiben a holmiát tartja. Ez így nem valami szerencsés de ha nem talál vissza akkor egykettőre bajban lesz. Nem kellene órákat mulasztani. Ám nincs egyedül mert más hangokat is hall, a sötétben nem lát a legjobban. Viszont a barlangból némi fény sejlik, talán tűz. Közelebbb érve meglátja a fákjákat és az egyenes utat mi elötte van. Retenetes bűz csapja meg az orrát, mintha egy döglött állat teteme lenne valahol de nem lát semmit. Elindul befelé, ovatosan a fal mentén megy, és egy fákját ő is elvesz hogy ne a sötétben tapogatozzon *

-Egyre büdösebb lesz.*Jegyzi meg nyugodtan, még mindig a térképet nézve.*-Dögszagra emlékeztet, de nembiztos, hogy az.*Vonja meg vállát, bár ahogyan haladnak a mélységekbe egyre biztosabban érzi a szagból, hogy az valaminek a rothadó teteme.*-MOstmár biztos is, hogy dögszag.*Bólogat aprókat, ezzel gyenge nyomatékot adva szavainak.*-Régóta itt lehet. Aki, vagy ami végzett vele, már talán nincs is itt.*És most értek el a kereszteődéshez, Gary először felnéz a két vájatra majd, vissza a térképre.*-Úgy tűnik sokáig fog minket körülvenni ez a szag, a jobb oldaliba kell mennünk a térkép szerint.*Egyszerűen megvonja vállát, és elindul a járatban további mélységekbe.*-Nem fogok meghátrálni eg ykis büdöstől.*Elkiabálta magát, mert méglejjebb érve, már-már elviselhetetlenné vált a bűz. Csuklyáát most nem a fejére húzta, hanem oldalról az arcába, beakasztva felsőjének erre a célra kialakított kis, tompa kampójába, a tarkójánál, szemei alá, hogy orrát és száját takarja vele. Ugyan nem sokat, de jelentős szagtól megóvja a ruhadarab.*-SZerintem valahogy te is old meg, mert a végén elájulsz, nemsokáig bírja egy emberi szervezet.*Néz a mellette haladóra, majd vissza előre, nehogy megbotoljon valamiben, úgy halad tovább.*

*De végül rájön hogy a nagy semminek beszél így most döbben rá hogy egyedül van vagy mégse? Mintha vízhangot hallana majd a következő saroknál Evangelinebe ütközik. Kicsit sötét van a fákja fénye meglobban majdnem el is alszik de még lehet látni egy kissebb bejáratot balra mintha apró fény szűrődne ki belőle mintha sok fákja lángolna oda bent? VAjon öriizhetnek ott valamit vagy cask véletlen hagyták ott meglátják ha bemennek*

* A fákja se segít sokat rajta, mert a sötétség olyan mintha elnyelné a fényt mi a tűzből jő. Bizonytalanul lépkedelőre mint valami szakadék szélén táncolna miközben biztos abban hogy van alatta talaj és lesz is de semmiféle biztos pontot nem talál. Egyedül a fal az amit biztosan ott van a helyén. Majd mintha a sötétségből valami más tömör anyag is született volna, megütközöt valami puhában. Annyi biztos hogy puhább mint a fal, és eleven. Meglepetten áll, mint aki megfagyott, pillanatig meg se tud szólalni. *
-Ki az? * Ennél értelmesebbet most nem tudott kitalálni. *

-Az istened! Hol vagy?*Kérdezi körbenézve, s már hosszúkardját rég kezében tartja, arról viszont fogalma sincs melyik pillanatban húzta elő, talán az első két szavánál hirtelen megriadtában. amint kimondta azt a két szót, már meg is nyugodott, nem szokott idegeskedni, de azért a kardot nem teszi el, és sokkal óvatosabban lépked a biztonság kedvéért.*-Uhh... megállj!*Beleütközött valakibe, s a fáklyák hirtelen fénycsökkentése miatt nem látja, hogy kibe. Kardja élét az illető torkának nyomja, nameg a falhoz, másik kezével ott tartva. MIkor visszajött a fáklyák normális világítási ereje, akor látja csak meg, hogy egy lány torkát akarja épp elvágni. Amiken keresztül átment meg i ölné, de előbb kifaggatja, ha nejó válaszokat kap, könnyen megeshet, hogy megcsúszik Gary kardja, a fiatal nyakon.*-Kivagy és mit keresel itt?*A kérdések adottak, csupán ennyire kíváncsi, mostmár csak vár a válaszokra.*

*Lehet nem lenne éppen a legjobb ötlet most faggatózni egy árny suhan el a férfi háta mögött és fel is dönti majd eltünik. Seholsemmit nem látni de akkor mi lehetett? Ez elgondolkoztató de az átjárónál még mindig ott világítanak a fákják lehet be kéne menni ha nem akarnak fasirtá válni mivel mintha kicsit forrósodna a levegő, és ha ez még nem is lenne elég mintha a főld alatt mozogna valami szinte bizsereg a talpuk alatt a főld*

* Meglepetségéből, döbbenetbe esik nem is kicsibe. Bárki is az aki elötte ál nagyon gyakorlott harcos, sajna ő otthagyta a kardját a kollégiumban. Nem hitte volna hogy szüksége lesz rá bármilyen célból. A falnak szórítva kicsit ijedten próbálja meglátni kivel is áll szemben. Míg a fákja fénye vissza nem nyeri régi erejét érzi hogy valami hideg és feltehetően nagyon éles tárgy siklik a törkáho. Nagyot nyelne ha merne, de nem sokat tud mondani. *
-Susan vagy...* Nem fejezte be a mondatot a férfi háta mögött figyelt valamit amit láttot de mégse. Sehogy se értette a jelenséget de talán jobb ha nem is érti meg. Csak akkor vette észre hogy melegebb lett mikor a homlokáról csordult le egy izadságcsepp, s az a bizsergető érés ami felerősörött a talpa alatt, szinte az egész testébn végigfutott.*
-Jobb lenne máshol beszélgetni. * Hadarta el gyorsan és reméli hogy elengedi, ha ez történik akkor szinte rohanva megy a fény felé. Féltve azt mi kedves számára, az életét. *

-Áááh, szóval Susan, és mit kere...áhh.*Nem tudta mire vélni a lány hirtelen hallgatását, de mikor ő próbálta végig mondani amit akart, valami fellökte, és hanyatt vágódott a bánya kemény talaján. Kardja majdnem kiesett kezéből, de az utolsó pillanatban megtudta fogni.*-Ki van ott?*Fordul abba az irányba, amerre az ismeretlen távozott.*-Jött veled valaki? De meleg lett hirtelen.*NÉz vissza a lányra, majd a lábát irritáló talajra.*-Rendben.*Válaszolt, és besietett a lány után a fényes szobába. Odabent valahogy biztonságosabbnak tűnt minden, talán az is volt.*-Szóval... hogy kerülsz ide?*Kérdezi ismét Susant felé fordulva. Kardját még most sem rakta el, még minidg ott fogja kezében, ki tudja, ki, vagy mi volt az, ami odakint fellökte. Miközben a lány válaszára vár, körbenéz a teremszerű helységben, szemeivel kutatva a pénz után, amiért ő jött.*

*A terembe jónéhány fákja van és egy pokróc. Ezen a pokrócon egy szütyő látszik rajta hogy eléggé meg lehet tömve sőtt ha kinyitják akkor láthatják hogy ezbizony a pénz amiről a két férfi mesélt csak van egy kis bibi. Nem tudnak vissza jutni legalábbis azon az úton nem. Viszont van ott egy alagút a terem végébe ami ugyancsak sötét de mintha felfelé vezetne. A terem ajtaja magátol bevágódott valószínüleg egy csapda aktivalizálódott nem tudni mitől de mintha a másik oldalon valami vagy valamik be akarnák tőrni az ajtót sok hang hallatszik mind hörgő és nem evilági. Az alagút sötéten tátong a terem másik végébe talán ez az eggyetlen kiút*

* Miután megáll a térdére támaszkodva pihen egy kicsit, ez elég ijesztő volt és nem a férfire gondol aki modortalan, csak ő kérdez de nem válaszol. Jó hogy nem ő elmeséli a élet történetét miközben semmit se tud erről az alakról a neve még nem annyira fonto de nem tetszik neki a kérdezősködés. Igaz van amire most így utolag válaszol. Nem az idegent nézi hanem inkább arra a helyre bámul ahol még nemrég bejöttek. Ám ott a sötétség helyet csak a fal van. *
-Nincs velem senki...
* Látszik rajta hogy nyugtalan és rosszat sejt de nagyon. Körülnéz hogy mi is van itt a pokrocokonlévő pénzt nem is veszi észre, nem érdekli. Ugy is tanul, és ott mindent megkap amire szüksége van. Fiatal így még könyebben képezhető, és magát is jobban képezheti. Elindul a kijárat felé, direkt e hallgatva de alig tesz pár láp
st és megremeg a bezárodott ajtó, valami, vagy valamik be akarnak jönni és ezért nagyon is sokat tesznek. Hátrapillant ahogyan remeg aztán a benti fákják közül levesz egyet majd, elindul a kijárat felé. *
-Itt nem biztoságos, induljunk!* Szól hátra sürgetően mert ha nem is tetszik neki a stilusa attól még ember. És minden élet fontos. *

*A pénzes zsákot hamar észre veszi, s indulna felé, de nem akarja, a lány tudtára adni, hogy miért is jött, és, ha érte menne a zsákért, azt sem akarja elmondani, hogy abban mivan. A hirtelen dörömbölésre, hatalmas pukkanásokra, felfigyel, s ő is megfordul.*
~Ezek itt nem jönnek be... nem tették volna ide ezt az ajtót, ha betudna rajta kármi is...~*Gondolkodik, de ugyan lehet téved, azért bízik ösztöneiben.*-Nincs? Értem.*Válaszol, ezek után már csak annyira volna kíváncsi, hogy akkor akik kint vannak azok kik lehetnek.*
-Menjünk? Jó.*Szólal meg a lány kijelentésére, de mielőtt ő is magához venne egy fákylát elteszi kardját, a tízezer nirrionnal megrakott zsákot egyik kezebée veszi, a másikba pedig egy fáklyát. Ha döntenie kéne, ha megtámadnák őket, inkább a fákylát dobná el, hogy előhúzhassa a kardot, mintsem a pénzeszsákot, ennyi pénz nem sűrűn üti akárki markát.*
~Ez az út is lefelé megy, ki tudunk innen jutni egyáltalán?~*KLérdezi magától, de nem nagyon aggódik, az előző pár napon kiderült, hogy eléggé sokáig bíja étlen, de viszont ha megszomjazik, akkor nembírná sokáig. MOst csak abban bízik, hogy az alagút a kijárathoz vezet.*

*Hát igen jófele veszik az irányt de kérdés hogy az ajtó meddig bírja ha elindulnak felfelé egy ideig egyre erősebb hangon halják a dörömbölést majd egy idő mulva elmúlik a hang. Bele vesz a semmibe de ebb a percbe valami megmarkolja Gary lábát méghozzá egy kéz ami a főldből nőtt ki nemsokára megjelenik a másik párja is és egy félig elrohadt fej. Látszik hogy erősen szorítja a férfit aki érezheti is ezt a bokáján közbe a falakból is elő kezdenek nyúlkálni a kezek. Sietni kéne talán egy kis megnyugvást okoz a kintről beszűrődő fény, ami elég halvány ámde biztosan fény és mintha a szabadból jönne*

* Reméli hogy követi az ismeretlen, mert nem akar sokáig itt időzni, bármik vagy bárkik akarnak betörni a terembe az nem most azzonal fog. Azért elég erős lehetett a fal, ha azok akik itt éltek meg tudta eddg védeni. Vagy éppen ők azok akik ezt okozták, nem tudja biztosan csak azt hogy ki akar jutni. Amenyire csak tud siető léptekkel halad előre a fákját maga elött tartva a másik kezével a falat tapogatja a biztos pont után. Tudja hogy az alak is követi.*
-Ön ki? * Kérdezi jobb előre megadni a tiszteletet mint tiszteletlenség miatt a fejét veszteni. Nem lenne a legszerencsésebb. Hallja a dörömbölést ami egyren intenzivebb, talán többen vannak? Nem érti mi a fene folyik itt de nagyon ne tetszik neki szinte rohanva halad előre és mivel a fickó cipekedik kicsit le is hagya. Mikor a dörömbölés megszünik egykettőre a torkában dobog a szíve. Olyan érzés mintha valami időzítet szerkezet lenne a közelében és csak azt várná mikor fog lejárni a megsabott időtartam és szabadul el valami...
Azt nem vette észre mikor az ismeretlen lábát megragadta egy kar de mikor egyre több lesz és a falból is kinőve ragadja meg az egyik a csuklóját elkeseredetten akarja kihuzni. Az adrelarin szintje megemelkedik és ahogy kiszabadítja a kezét a falból nött kar körmei késként sértik fel a bőrét. Felszisszen de nem akar tovább várni.*

*Kicsit sietős tempóban halad a lány után, de a sok pénzérme lassítja is. A lány kérdésére válaszra nyitja a száját.*-Gary vagyo...áhh.*Most sem tudja befejezni amit elkezdett, és most is a földön kötött ki, de most nem fel lökték, hanem valaki megfogta a lábát. A fákja és a pénzeszsák egyszerre repültek előre, míg Gary hasra érkezett, egy gyönyörűnek nem nevezhető bukással.*-Mi a fene!?*Néz riadtan a lény felé, ilyet még sosem látott, pedig már megélt egysmást.*-Milyen gusztustalan teremtmény vagy te?*Kérdezi, s már nyúl is kardjáért. Kétszer sújtott le, először a lény fejét csapta le, aztán a kezét. Ideje, hogy megnézze halott-e támadója, nem volt, mivel inkább futott a fákjáért, hogy megtalálja fényének segítségével a zsákot. Szerencsére a pénz mennyiségének nem nehéz megtalálni, mert igen nagy a zsák. Magához vette azt is, s csak most veszi észre, hogy van rajta két hosszú bőr is. Mentében felköti hátára, majd a fáklyával és kardjával kezeiben indul tovább. Néhány, a falból kinyúló kéz felé is suhint, amelyeik sorra potyognak le.*-Gyere!*Segíti fel a lányt, s rohanni kezd a fény felé karján fogva a fiatalt, remélve, hogy a kijárat felé rohannak.*

*-A lények ugytünik vissza húzódnak a falakba de kaparászásukat hallani lehet amig felfelé futnak a fény amit láttak a holdfénye volt most a bánya mögötti erdősségbe kötöttek ki bár az árnyak itt is sűrűek és mozognak de nem támadják meg a két embert. Lehet hogy itt már kint csak állatok vannak viszont egy óriási ordítást hallani lentről a főld alól nem emberi hang volt ez úgyhogy ideje vissza menni a városba ki tudja fel tudnak e jönni azok a lények. A városig semmi gond nélkül eljutnak bár mintha a hangok követnék őket bár nem látnak semmit a városba viszont ez is alábbmarad. Ha majd megnézik a bőrszütyő tartalmát megtlálják benne a tízezer Nirriont és még valamit. Egy kör alaku aranytárgyat amin furcsa vésetek vannak. Az eggyik oldala a napot másik a holdat ábrázolja közötte pedig mitnha egy ősi templom képe látszódna. Újabb rejtéj? Ki tudja a mai napot tulélték kérdés mi lesz a többi napon*

\\köszi a részvételt jó éjt Smile

mindenkinek\\

Nem kell kétszer mondani neki se a vérző kezével se törödik igazán, most annál fontosabb hogy több ilyen lény ne kerüljön a közelükbe. Persze et most Garynek köszönheti mint azt kiderült. Nem hinné hogy tud az iskolárol, vagy már végezhetett ott ha ilyen jó harcos. Természetesen az is megeshet hogyegyszerűen tolvaj. Amilyen gyorsan csak tud rohan a férfi után, kicsit meglepte hogy segített neki de ne utasította vissza hiszen csak így élhetik túl. Kiérve még kicsit tovább is szaladt hogy messze tudja magától ezeket a borzalmakat. Pihegve néz maga elé nem akar hátra fordulni nem akarja ezeket mégegyszer látni. A tásaka mi rejta volt végig most szerepet kap. Nincs benne sokminden eért nem akadájozta, és a benne lévő egyik szövettel próbálja bekötözni a kezét. Nem seretné ha elfertőződne de most nem tudja ellátni. *
-Ha.. egy mód van rá... induljunk a városba azonnal!* Levegőért kapkod pedig az bőven van, de azért csak elhangzik ez a kijelentés is ami azt sejteti hogy ha nem akar jönni akkor itt hagya de egy percig se karad itt. Elindulnak visszafelé és most már tudnak valamennyt beszélgetni, így utolagosan válaszol a kérdésére. Igaz végig ideges a furcsa hangok miat. Az se tetszik neki ha megrezdül egy faág. *
-Ha még mindig érdekli, akkor a családomnál voltam látogatoban, mivel a Grincore kiképzőben tanulok. Néha kijárok. Maga csak ezért jött?*Mondta majd ha válasolt és nincs hozzá más kérdése akkor az ut hátralévő részében inkább nem beszél. Idegesíti a hang meg a keze is, nem tudhatja ennek milyen következményei lehetnek, Nem akarna így kinézni mint azok a lények ott, nem tudja hogy hova mennyen az iskolába már nem megy vissza, Nem hinné hogy lesz hajója. De az anya nem biztos hogy kinyitja az ajtót, de csak meg kell próbálnia. Másnem az öccse be engedi. *
-Van hová mennie? * Kérdi mikor már közel vannak a városhoz. Ha nincs elhívja a házába ha van akkor van *

Tárgy: Nem ide való! Pént. Aug. 22 2008, 14:12

*Leonie sétál be óvatosan a bányába egy fáklyával a kezében. De hogy mit keres ez mindig ilyen helyeken. Állandóan lehetetlen helyeken bukkanhat rá az ember. Olyanokon ahol egy gyereknek semmi helye. De nincs aki rászóljon vagy utasítgassa. Így szabad a pálya bármerre. Nincsenek szülők! Szabadság van! Mindennek a jó oldalát kell nézni. De most nem is ez a fő hanem, hogy mit akar itt. Ugyanis bárhova megy célja mindig van.*~Jó...van itt valami érdekes?~*Néz körbe a fáklyával. Na nem embert vagy még rosszabb állatot keres hanem inkább tárgyat. Kincset? De miből gondolja, hogy itt van kincs? Talán azért mert egy bánya. De mit is bányáztak itt régen? Ércet azt hiszem. Most mit akar? Leállni bányászni... hát ez elég nagy maflaság lenne...Mindenesetre most lefelé nyomul ezerrel. Amikor furcsa hangokra lesz figyelmes. Valami nyöszörgés lentről. Azonnal a tőréhez nyúl. A botot kint hagyta így már csak a ki fegyver van nála. Már fegyverekhez még nem jutott hozzá. Majd idővel... de egyenlőre nem is foglalkozik ilyesmivel. Csupán arra koncentrál, hogy mi lehet ez a zaj odalent. Vajon szellemek lakják a bányát? Vagy netán valami elvetemült állat van odalent? Valami szörny? Nem tudni...Egy darabig még magabiztosan megy lefelé de minél hangosabban hallja ezt a furcsa hangot annál jobban elbizonytalanodik.*~Talán vissza kéne mennem...~*Gondolja é most i mint oly sokszor enged félelmének és menekülési ösztönére hallgat. Sarkon fordul és elindul visszafelé.*~Remélem nem hallott meg akár mi is az~*Aztán megfordul a fejében, hogy talán csak víz csöpögés vagy valami bányász eszköz nyikorog mert éppen le akar esni. De nem ez nem lehet. Az tisztán hallatszik, hogy sírás... vagy valami ilyesmi. Akkor nem kéne lemenni megvigasztalni? Na nem... ez nem Lea reszortja... akár ki is bőg lent... oldja meg magának egyedül a dolgot.*

*A tegnap előtti események keltette érdeklődése, mára sem lett kevesebb. Visszajött a bányába, hátha talál rá magyarázatot, arra, ami velük történt itt. Na meg persze, visszamegy abba a terembe, ahol a pénzt találta, és a fura aranytárgyat, hátha akad még ott valami. A bánya szájánál magához vesz egy fáklyát és indul a mélybe.*
~Csak van még ott valami, ami sokat ér, vagy legalább ér valamennyit.~ Ezekkel a godnolatokkal fejében sétál már a sötétben. Hosszú kardja most is a kezében van, felkészülve az esetéleges támadásokra. Pár méter megtétele után, furcsa derengést vesz észre, mintha tűz égne, és mozogna is, és pont felé. Gyorsan reagál, a mozgó fény felé dobja a saját fáklyáját, így méghamarabb meglátja a közeledő kilétét. Gary addig a sötétben vár, s ha eljön az adandó pillanat lesúlyt kardjával.*

Tárgy: Fáklya Pént. Aug. 22 2008, 14:53

*Sebesebbre vette a lépteit. Hanyagul néha hátratekint bár így nem lehet látni, hogy jön-e mögötte valaki. De valószínű nem is ezt szeretné tudni. Hanem inkább hallgatja ezzel a hangot. Kíváncsi távolodik-e tőle. És igen eddig bejött a dolog. Egy ilyen hátrapillantás közben egy fáklya repül felé. Lea hirtelen vissza kapja a fejét és a már így is felfokozott idegeinek ez nem használ. Hirtelen errébb ugrik, hogy ne égesse meg az eszköz. Nem sikít fel... amint már mondtam nem szokása. Szerintem az ember ha igazán megijed nincs ideje sem sikítozni. Sem hirtelen felfogni, hogy most milyen hangot is kéne kiadni. Így a lány csak vesz egy levegőt hirtelen. A támadás következtében és a felvett lendület miatt eldobja a saját fáklyáját is. Ami így utólag belegondolva nem is nagy hülyeség és nekivágódik a falnak. Szerencse a tőrét elrakta visszafelé így azt nem ejtette el. Keze most a tokjára siklik és visszafojtott levegővel a falnak vetett háttal vár. Hogy meddig bírja így? Nem tudom... hiszen a kíváncsisága határtalan bár önuralom terén igazán magas szinten jár. *~Mi volt ez? Csak ember lehetett... mi más hord magánál fáklyát?~*Töpreng el magában és lassan előhúzza a tőrét. Csupán ő hallja ahogy a penge kisiklik a bőrtokból. *~Nah gyere már... akár ki is vagy~*Összeszűkült, szemekkel és elszánt fejjel néz a nagy sötétségbe. Így, hogy egyik fáklya sem ég már. Várni kell, hogy a szemük megszokja a sötétséget. És talán utána látják majd az árnyékokat.*

*Fáklyája elrepül a közeledő mellett, Gary nem tudja kivenni, hogy ki is az. De azt látja, hogy az ismeretlen is eldobja saját fklyáját, s, hogy mindkettő kialszik.*~A fenébe.~*Gondolja, mivel így nem látja, hogy ki áll tőle alig 20 méterre. Odakiáltani nem akar, mivel így könnyen rá lehet jönni, hogy merre keresék a hozzá vezető utat. A szemei még nem szokták meg a sötétséget teljesen, de már kezd kialakulni a kép előtte. Kardját elteszi inkább, és íjához nyúl, hisz azzal távolról könnyebben ejthet sebeket, mint kardal. Előhúz egy nyílvesszőt is, és lassan beleilleszti az íjba, majd ugyanolyan sebességgel fel is húzza, már maga elé tartva, készen állva, hogy lőjön, amint egy kis neszt is meghall. Tompa fa keltette zajt hall meg, kezével kicsit változtat az eddigi céirányon, majd elengedi a nyílvesszőt és a húrt. A nyílvessző sűvítése sokáig hallatszott, mindaddig, amíg bele nem állt az egyik kanyarnál lévő falba, tehát a fegyver célt tévesztett. Ennek olyan volt a hangja, mintha egy harkály koppantott volna egy hatalmasat egy fába. Megnta a tétlenkedést, és már kezdett jól látni a sötétben, lassan, minden lépésére ügyelve, az ismeretlen felé. Megunta, hogy ne beszéljen, és mivel nem is fél megszólal, de előbb előhúzza kardját, míg íját elteszi hátára.*-Ki van ott? Ez volt az utolsó figyelmeztető kérdés.*Teszi hozzá, mivel többet nem fog megszólalni ha nem kap választ, hanem egyből támad idegenellenfelére.*

Tárgy: Adrenalin Pént. Aug. 22 2008, 15:48

*Ekkor egy nyílvessző suhan az ellenkező fal felé. Majd belefúródik.*~Van íja...~*Egy pillanatra megáll a tőr kihúzásában és fülel. Hallja ahogyan az idegen elindul és egyre közelebb ér hozzá. Majd a végén meg is szólal. Most válaszoljon neki? Igen talán kéne. Ugyanis sem fegyveri és valószínű az íjból következtetve, hogy tudási előnyben sincsen. Ilyenkor szokott elfutni... hmm de innen nincs merre ugyanis egy barlangban vannak. Mondhatnám, hogy 4 fal között. És egyre közelebb érnek hozzá. Most kell mérlegelni a helyzetet ha megtalálják... valószínű azzal a lendülettel lekaszabolják a fejét. És ez nem lenne túl jó. Legalábbis Lea szempontjából. Ha viszont megszólal...azzal tulajdonképen elárulja a helyét és olyan mintha megadná magát. Ha eldobja a tőrt azzal is elárulja a helyét és ráadásul valószínű, hogy le is lőnék vagy kaszabolnák ezzel a lendülettel. Viszont megpróbálhatna elfutni... talán lenne elég ideje...de ahhoz úgy kéne dobnia, hogy az idegennek el kelljen ugrania. És még akkor sem biztos, hogy sikerülne elfutnia. Bár igazán gyorsan tud futni...*~Figyelmeztető kérdés... milyen magabiztos~*Gondolja magában egy fintorral az arcán. Lassan leguggol, nem is lehet hallani és felvesz egy követ majd az ellenkező irányba dobja. Pontosabban a másik falhoz, ami olyan hangot hallat mintha valaki megmozdult volna. Majd ismét síri csönd. Lea úgy marad... nem áll fel így kevésbé észrevehető. nem fogja ilyen könnyen megadni magát. Még ha harcban nem is győzhet... máshogy épségben elhagyhatja a barlangot.*

*Ahogyan lépdel, érzi, hogy egyre közelebb jut a másik bentlévőhöz, azt észre vené, ha már elment volna mellete. Egyszercsak mozgolódáshoz hasonlító hangot hall a fal azon oldaláról, amelyiken ő is van. Hangtalan léptekkel átmegy a másik oldalra, fejben már bemérte a célpontot, már csak észrevétlenül mögé kell kerülni. Elindul a fal mentén, figyelve a helyet, ahol az előbb a zajolás történt, ám nem megy vele sokra, mert valami puha kis dologban felbukik.*-Áhh...Hogy ebben a bánáyban mindig elesek, egyszer fellök valami, egyszer kigáncsolnak, egyszer meg valami állatban bukok fel. Állatban? Hé te! Állj fel.*Szól az idegennek, akiről felismerte, hogy egy ember, de azt, hogy egy gyerek, azt még nem. Faggatózni nem akart, mint a múltkor Susannél, mert talán attól kezdődnek el peregni a furcsánál furcsább események.*-Gabriel, te vagy az?*Kérdezi hosszasan bámulva a sötétbe, de nemlátja, ki, hogy ki lehet az idegen.*