Elhagyatott Vidámpark

Védekezés

Gabriel Angelicocadu carried out 1 launched of one 1 :

támadás:

Gabriel Angelicocadu carried out 1 launched of one 1 :

//Én ezt nem hiszem el.... hármasnál hogyan tudtam kisebbet dobniiii?//
*Gab érzi, hogy kicsit komolyabbra fordultak a dolgok. Szó szerint érzi hiszen a nyakhoz nyomul a hideg penge apró vágást ejtve a nyakán amiből azonnal vér buggyan ki.Így hát már nem csak az arca hanem a nyaka is vérzik. Milyen szép is az élet. //Most, hogy így megemlítettem XD csak már nem bírtam magamban tartani XD // Apró gúnyos mosoly jelenik meg az arcán amikor letépik róla a kabátot és előtűnik hosszú szárnya és fehér ruhája. A ruhája ugyan olyan mint a képen...(hehe) csak egy szoknyanadrág rész is kapcsolódik hozzá.*- Hmm... milyen okos vagy!*Fintorodik el, ha a csók csak arra írható a férfinek ideje lenne megtanulni hogyan nyomja el emberi lényét. Sőt ha elég ügyes még azt is megtanulhatja, hogy hogyan hozza újra elő ha kell. Persze Clyde biztos nem ilyen .(XD )*-Hülye kérdés... Te tudsz beszélni?*Kérdez vissza gúnyosan. Bár már eddigi nyugalma kezd elveszni és helyébe egy csepp düh lép be. A szemével követi ahogyan a férfi végigsimítja a szárnyát majd rámarkol. Nem nagyon tudna ellene mit tenni. Elkapja a férfi kezét azt amelyik a nyakát fogja és megpróbálja kicsavarni. Hogy az végre elengedje. Csak, hogy nem jön össze. Méghozzá azért nem mert a szárnya már reccsen is. Gab összeszorítja a szemeit. Arra lehetne számítani, hogy elordítja magát hiszen nagy a fájdalom. De nem ... ezt az örömöt nem fogja megadni. Inkább magába szorítja. Talán mér ideje lenne hívnia Urielt. De nem... még nem fogja. Hiszen közölte a férfival, hogy megold Ő mindent. Ettől függetlenül a Fő Angyal ragaszkodott hozzá, hogy ha még is van valami baj, mindenféleképpen szóljon neki a nő. Megint rámarkol Clyde kezeire és erősen megcsavarja azt, hogy a férfi végre elengedje. Ha ez most nem jön be. Van más ötlete is. Idők kérdése és fordulhat a kocka. //Remélem az Én szerencsém is XD //

-Nos igen, ebben egyetértek veled.*Jegyzi meg, mikor Gab Clyde szellemi szintjét említi meg//XD//.*-Igaz... egyértelmű, hogy tudsz.*Ad igazat Gabnak, ami nem gyakori, márcsak azért sem, mert az angyal nő. Mikor az angayl összeszorítja szemeit a leviatan megenged magának egy diadalittas mosolyt.*-Csak nem fáj?*Kérdezi gúnyosan, s továbbra is mosolyog. A nő kísérletei arra, hogy kicsavarja a kezét szerencsére egyszer sem sikerülnek,//Mivel a védekezésem 6-os//, viszont Clyde szorít egyet a szép nyakon, lehetőleg némi fulladást előidázve vele.*-Bár mostmár, tudom, hogy mi vagy, és nem is kéne, hogy fogjalak, de mivel ellenségek vagyunk, nagy rá az esélyed, hogy meghalsz.*Mondja céltudatosan, kis mosollyal arcán, aztán kinyitja száját, aminek köszönhetően látszódnak meghosszabbodott szemfogai, s közelíti száját a nő eltörött szárnyához, hogy leharaphassa, s így csonká tegye. Ha esetleg az angyalnak sikerülne kivédeni a támadást, úgy nem harapja le.//XD//*

//Gab 220...hehehe Én 280//

Támadás:

Clyde carried out 1 launched of one 1 :

Védekezés:

Clyde carried out 1 launched of one 1 :

Védekezés:

Gabriel Angelicocadu carried out 1 launched of one 1 :

támadás:

Gabriel Angelicocadu carried out 1 launched of one 1 :

//Ezért a húzásért még számolunk....//

*Gab a férfi szellemi állapotát lenézi. Nem csoda hiszen egy vadállatba nem sok ész szorulhat. Főleg ha nem tanulja meg kordában tartani nem emberi lényét. És tisztán látszik, hogy Clyde erre nem képes.*-Eltörjem a karod és megnézzük, hogy fáj-e?*Kérdi már egy kicsit ingerülten. Ő Clyde-dal ellentétben képes kordában tartani angyali lényét. Így nem világít mint akibe belevágott a 220. ÉS ezáltal mind a kettőjüket megkíméli a démonoktól. Bár ebben az esetbe lehet szerencsésebb lenne. De az elég megfontolatlan döntés lenne.*-Nagy rá az esély?*Kérdez vissza elfojtott hangon, ami annak köszönhető, hogy szorítják a torkát.*- Igen azok vagyunk...Bár újonnan nem vagyok pártolója a gyilkolásnak...*Gondolkodik el egy pillanatra.*-De ha te csak egy állat vagy... aki nem tud uralkodni saját magán... hát tessék...*Morogja az orra alatt majd amikor a férfi a szárnyai felé közeledik elrúgja magát a faltól és belerúg a férfi rekeszizmába. Ahhoz talán nem elég erősen, hogy el is szabaduljon de Clyde nem képes leharapni a szárnyát. Vagy talán a férfi...hmm... állat azt hitte, hogy Gab ilyen könnyen feladja? Biztos, hogy nem. Amúgy meg még van egy B terve hogyha minden kötél szakad. Meg lehet, hogy ez a B terv a vége felé muszáj lesz. Még ha győztesen kerül is ki a dologból akkor sem tud másképp visszamenni csak ha hívja Urielt. Na mindegy... majd valahogy csak megoldja a dolgot. Egyenlőre nem ezen kéne töprengenie, hanem azon, hogy kiszabaduljon a szorításból.*

-Nem vagyok állat, de abban van valami, hogy nem tudok uralkodni magamon.*Válaszolja, s száját félmosolyra húzza. Támadása nem ér célba, viszont gazdagabbnak tudja magát egy rekeszizom rugással, s be is szorul némi leegője, de ennek ellenére nem engedi el az angyalt.*-Maradj nyugton... Gyors leszek, alig fogod érezni.*Hallat egy ugatás szerű nevetést, s meg is indítja az újjab támadást a szárny felé, talán most sikerül leharapnia azt. Miközben közelít a selmyes nyakon is szorít mégegyet, s nem is enged belőle, így is növelve esélyét, hogy a nő azzal lesz elfoglalva, s így nemtud ellentámadást indítani.*

//Maradt amennyi volt, 220 neked és 280 nekem//

Támadás:

Clyde carried out 1 launched of one 1 :

Védekezés:

Clyde carried out 1 launched of one 1 :

-Abban különbözünk az állatoktól, hogy kordában tudjuk tartani az érzéseinket. Ez különböztet meg minket, ez tesz fejlettebb lénnyé. Képesek vagyunk uralkodni az ösztönökön és a vágyakon.*Mondja fojtott hangon miközben a férfi szemeit vizsgálja, némi emberi jel után kutatva. De még mielőtt kitalálná a férfi gondolatait az még szorosabbra veszi a figurát. Gab szemei kicsit összehúzódnak és egy pillanatig nézi, ahogy Clyde szája a szárnyai felé közelednek. Ugyan azzal próbálkozik mit az előbb? Igen... nagyon kinézte magának Gab szárnyait. Az viszont túlságosan félti ahhoz, hogy csak így leharaphassák. Bár jól megvolt nélkülük emberként most már nagyon hiányoznának neki ha nem lennének.*-Jó...*Emeli fel egy kicsit a hangját ezzel megállítva egy pillanatra Clyde-ot. Tudja már nem lenne ereje támadni sem védekezni. De azt is , hogy ez részben a sötétségnek köszönhető. Na nem baj, ebből is tanul az ember... akarom mondani angyal.*-Nem elég, hogy már tudod mi vagyok?*Kérdi halkan, most nem gúnyolódik most. Hanem tényleg érdekli a dolog. Nem érti mi értelme van a dolognak innentől. Bár ha jobban belegondolna értené hiszen ellenségek a férfival. Most nem lát már kiutat csak ezt. Bár látna...*-Nekem elég lesz már a harcból...*Mondja olyan csevegő hangon mintha egy társasról beszélne.*-Neked nem?*Lehet a válasz nem lesz, de minden esetre Ő megpróbálta. Minden esetre most gyengének érzi magát. Nem szokott ilyen gyorsan kifulladni, ezzel még magát is meglepte. De hát ez van ha az ember új testet kap és még mielőtt megtanulná használni lejön a biztonságot jelentő otthonából.*

//Ugye most tudod, hogy nagyon nem szeretlek ^^ Nah jóh, Razz

ne vedd komolyan... csak tudod a szokásos Razz

"Most úgy megütnélek" XD //

-Ha tényleg az a különbség, akkor lehet mégis az vagyok... de öhm...*Teszi, mintha gondolkodna, aztán folytatja.*-De ez engem nem zavar.*Mosolyodik el s folytatja a támadást, aztán meg is torpan egy pillanatra, s hallgatja a nőt.*-Nem...*Vág egy vérszomjas fejet, s ismét folytat... ná a támadást, de Gab tovább beszél... Az utolsó kívánságot illik meghallgatni.*-Oh... Szóval akkor győztem?*Tágulnak ki pupillái, mikor rádöbbent, hogy mit is akar tudatni vele az angyal.*-Nem elég, de ha feladod.*Ha már nincs meg a harci kedve a nőnek, úgy már nemjó meggyilkolni sem. Lassan hátralép egyet, majd enged a szorításon, de még nem engedi el. Megemeli még egy kicsit, s megfordul vele, így már ő van a falhoz közelebb. Lehajol a kicist régebben eldobott rövid kardért, majd a nőre nézve mosolyog, de még mindig felkészült ha netán az angyla újra támadni akarna, megbízik benne... egyszer.*-És akkor most?

-Valószínű...*Nyögi az állatod dologra majd figyeli Clyde további reakcióját a következő mondandóra. A kérdésekre nem válaszol de amikor a férfi enged a szorításból kicsit megkönnyebbül. Köhint párat amikor a lába talajt ér majd a kardért nyúló férfit figyeli.*-Most?*Néz értetlenül a férfira nem érti a kérdést. Ami nem csoda. Megrázza értetlenül a fejét és elindul a kabátért amit előbb szedtek le róla. Felveszi majd kezére akasztja. Úgy helyezkedik, hogy hátat fordítson a férfinak. De ezt alig észrevehetően teszi majd felveszi az egyik ujját a kabátnak majd behúzza még ép szárnyát.Majd a másikért hátranyúl és egy kisebb grimasz kíséretében a is behajtja , hogy betudja rakni a kabát alá. Majd ügyesen felveszi a kabátot. Legalább az addig is míg nem jut el odáig, hogy visszamenjen az biztosan van tartva. A fenébe így le kell hívnia Urielt. Mindegy a férfit nem úgy ismerte meg, hogy rögtön lecseszi a fejét. Azonban ahhoz kell egy nyugodt pillanat na meg, hogy egyedül legyen. A Fő Angyalt csak nem fogja belekeverni. Bár ha most idehívná valószínű Clyde-nak annyi lenne ha megtámadná és el lenne intézve a dolog. Hehe... na de Gab nem ilyen. Még véletlenül sem...*

-Igen, hogy mit csináljunk?*Teszi fel érthetőbben a kérdést, majd mikor már kezében tartja kardját, visszateszi azt a hátán lévő tokba. A nő ügykedését végignézi, ahogyan felaggatja magára kabátját, nem segít, nem is hátráltatja, értelmetlennek tartja mindkettőt. Azt, hogy fáj-e a szárnya mégúgysem kérdezi meg, hiszen tudja, hogy fáj neki, mert ugye neszép dolog mások baján nevetni.//XD//*-Akkor? Hova tovább?*KÉrdezi másformában előző kérdését, de neki így is jó, legalább mindenféle képpen megtudja.*

*Azonban Gabriel-nek nagynak időt, hogy válaszoljon. Pontosabban csak egy valakin nem hagy. Hangos tapsot hallanak először csak az egyik irányból. Majd mintha egy nézőtéren lennének egy arénában. Körülveszi őket a hang. *-Bravó!*Hallatszik egy éles, öreg nő hang az egyik fal felől. Ha a két személy jó időben kapja oda a tekintetét még pont elkaphatja ahogyan a vénasszony átlebeg a falon egyenesen a terembe.*-Mocsoda remek előadás volt kedveskéim...*Hallatja magas hangját. A mézesmázos hízelgő hangsúly azonban nem maradhat el. Ha valaki már hallott ilyet tudhatja, hogy annak ki így beszél mindig van hátsó szándéka.*-Régen láttam ilyen remek műsort...tele szenvedélyel és izgaolmmal. *A férfi felé fordítja tekintetét.*-Bevallom kedveském a végéig azt hittem, hogy leharapod a szárnyát és végzel vele.*A szellem teljesen úgy viselkedik mintha egy színházi darabot vagy valami hasonlót nézett volna végig. És mintha a két alak csak Ő miatta jött volna el.*-Bevallom kedvemrevaló látvány lett volna, de így is jó volt...*Gondolkozik el a nő. Egy tálca süti van a kezében. Ezt mindig magánál hordja.*-Kértek egy kis sütikét...*Nem zavarja, hogy a két lény még sosem látott szellemet. VAgy, hogy meglepte őket.*- Jöhet a következő terem kedveskéim?* A nő elég vidám a tálcával a kezében egyhelyben lebeg. Nincsenek normális lábai...így elhomályosodnak. De nincs is rá szüksége.*

*A mit csináljanak kérdésre nem igen tud válaszolni. Ezek után? Hát Ő inkább felmenne, hogy kicsit feltöltődjön a napfényen. Nah meg, hogy a szárnyát rendbetegye. Ez sem egy utólsó szempont. Megfordul a férfi felé és már éppen megszólalna, hogy semmit. És mindenki menjen a maga útjára tovább amikor hangos tapsot halla háta mögött. Ami hullámszerűen megy körbe végig a termen míg nem körülveszi őket a tapsvihar. És ekkor bújiik el a falból egy szellem. Gab leesett állal néz a lebegő valamire. Elég nehéz volt azt is felfogni, hogy Ő angyal lett. Hát még, hogy vannak szellemek. Na meg más fajok. A démonokról nem is beszélve. Csak bambán néz maga elé, és nagyokat pislog. De úgy tűnik ez a vénasszonyt nem zavarja. Fejét lassan Clyde felé fordítja aki nem tűnik olyan nagyon megszeppenve mint ahogy Ő. *-Nem... köszönöm...*Motyogja a szellem felé a sütis kérdésre adott választ.*-Következő?*Néz értetlenkedve az átlátszó lényre aki mögött homályosan láthatóak a kardok.*-Öh... Én azt hiszem inkább haza mennék... ha nem gond...*Motyogja majd a férfi felé fordul. Amolyan most mi van? Fejet vet felé.*

*Várná a álaszt, de helyette tapsot hall, először azthiszi, hogy Gabriel tapsol, de rákellett döbbenie, hogy mégsem, s mindez akkor következett be, amikor látta a vénasszonyt belebegni a falon keresztül.*-Köszönöm...*Szólal meg, mást nagyon nemtud kinyögni, meglepve egyáltralán nicns, már látott szellemet, viszont az alak látványa előítéleteket szült benne, és hát ezek az előítéletek nem mondhatóak pozitívaknak, főleg Lithius után. Remélve, hogy a szellem nem hallhatja a gondolatait, mert azt tudja, hogy az angyal igen, így gondolatban hozzá fűzi szavait.*
~Szerintem menni kéne... már találkoztam szellemmel, meleghelyzet volt...őrültek mind...~
-Én is azthittem, hogy úgy lesz, ahogyan mondja asszonyom.*Hallatja kedvesebb hangját, így talán sikerül elterelni a figyelmet arról, hogy araszolni kezd az ajtó felé, bár lehet, hogy értelmetlen dolog, mivel az igencsak bevan zárva még.*-Egy ellenséggel kevesebb, nekem is jobb lett volna elhiheti.
~Indulj már te is...!~
*Gondolja, s igazán reméli, hogy a nő tényleg hallja nemcsak tippből jött be neki a harc elején, Clyde gondolatait kitalálni.*-Áh... süti, a kedvencem... volt... már nem vagyok annyira oda érte.*Mivelhogy leviatan lett, így az emberi étkek nem biztosítják számára a jólétet, legalábbis ezt szűrte le Kayleen, hozzá fűzött mondandójából. Amikor viszont meghallja a következő teremről szóló kérdést, megtorpan kicsit.*-Miféle terem?*Kérdzi egyik szemöldökét felhúzva, nagoyn érdeklődően, de csak belül.*

*Nézi a megszeppent nőt és apró mosoly jelenik meg az arcán. Főleg amikor észreveszi, hogy a férfi elkezd hátrálni.*-Nem kell tőlem félni gyerekek... nem fog fájni...*Mondja mézes mázos hangon majd még hozzáteszi.*-max. egy kicsit... de csak ha nem vagytok ügyesek...*Kedves mosoly jelenik meg az arcán, de az összképett rombolja hamisan csillogó szeme és az, hogy szellem.*-Jobb lett volna kedveském? Akkor miért nem tetted? Egy ilyen lény csak nem hagyja, hogy az ember felülkerekedjen benne...*Nem véletlen hozza a másik oldalról az agyát a férfinak. an persze az majd Clyde dönti el, hogy hova hallgat. Gab azt próbálta elnyomni az agyáig, hogy ez így nem normális és kifejezetten szánalmas, hogy egy ... emberféleség... minden esetre emberi aggyal rendelkező valaki ne tudjon uralkodni magán. A szellem meg pont az ellenkezőjére bíztatja. A sütis kérdésre mindenki nemet mond.*-Ti tudjátok... pedig ilyen sütit nem kaptok máshol...*Nyomja a két alak orra alá. A krémes valamibóől kellemes de még is émejítő illat száll a két alak felé. Az éles szaglású férfit megcsaphatja hirtelen.*-Oh...*Néz Clyde felé.*-Látom kíváncsivá tettelek... hát azt nem mondhatom el míg be nem léptek...*Panni néni ( XD) egy másik ajtó felé mutat. Amit eddig nem vett észre a két alak. Hiszen ugyan olyan függöny fedte mint az ablakokat. MAximum ez egy kicsit hosszabb. De nem feltűnő ha az embe rnem tudja mit keressen. Az lassan kinyílik hívogatóan várva az angyalt és a leviatant. Elég nagy fény szűrődik be onnan a két alak felé sőt csábító illatok szálingóznak be a kicsi terembe.*-Nah rajtatok áll... bementek?*Nem mondja, hogy mi lesz bent de azt sem, hogy mi lessz akkor ha nem mennek be.*-Ez rajtatokáll.*Idegesítően magas hangján kuncog párat és megfordul, a fal felé veszi az irányt.
De még mielőtt eltűnne hátranéz.*-Jah és még valami kedveskéim... mind a kettőtöknek be kell menni. Ha bátrak vagytok ketten legyetek azok... ha még is megpróbálna valaki egyedül bemenni... hmm...*Apró kuncogást hallat és eltűnik a falban, vagy hol.*

*Nem turkált most a férfi gondolataiban. Hiszen ledöbbentette a látvány. Amíg rá nem néz és az hozzá nem intézi szavait, akarom mondnai gondolatait. Hát így már érthető, hogy a aférfi miért nem lepődött meg annyira. Aznban Gab még nem indul el egy pillanatig csak nézi a nőt, és hallgatja a beszélgetést a két fél között. De hála a férfi ébresztő szavainak Ő is elkezd lassan hátrálni. Közben hallgatja a kis trécselést de nem veszi le a szemét a szellemről. De Clyde megtorpan azonban Gab nem és ez pont elég, hogy belehátráljon a férfiba. Hála az égnek a nő nem hátrált túl gyorsan így csak éppen, hogy meglöki a férfi mellkasát na meg talán rálép a lábára. Egy pillanatra elveszíti az egyensúlyát. Ahogyan felnéz Clyde-ra azonnal elkapja a tekintetét és zavarában lenéz a földre majd ezzel együtt elrébb lép. A férfi mellé. Hát Őt annyira nem érdekli, hogy milyen az a terem. Inkább menne fel a jókis napos sziklaszirtre és gyógyíttatná meg sajgó szárnyát Uriellel. Ahogy kinyílik az ajtó felé kapja a szemét. Azonban nem szándékozik arra menni.
Szinte megkönnyebbül amikor a szellem elhagyja a szobát. És azonnal a másik ajtó felé fordul, arra indul amerre bejöttek hátha már nyitva van az a szarság. Nem kíván ekkora sötétben ilyen fáradtan résztvenni semiben. Az már csak részletkérdés, hogy Clyde miben akar résztvenni és mibe nem. Ugyan a másik teremből hívogató fény szűrődik be sőt az illatok is mesések. Lehet, sőt biztos, hoyg az egész csak egy csapda. A szellem biztos kinézte a gyengepontjaikiat, vagy ,már tudta és most ezzel próbálja őket becsalogatni.*

*A szellem első szavait természetesen hallja, de nem reagál rájuk, viszont a következő mondatra már igen.*-Mert a Gabriellel megbeszéltekhez tartottam magam azért.*Arca komor, nagyon ritkán van ilyen, semmit nem lehet róla leolvasni, már megpróbálni is értelmetlen.*-Azt gondoltam, hogy ilyet nem kapok máshol...phuu!*Az édesség illata...khm... szaga meg is csapta orrát, kezével rögtön oda is kapott. Az eldöntendő kérdés után Gabra néz, a hallottak alapján akármi is van bent, Clyde kiváncsiságát fokozta, persze, hogy tudja, egy szellem is van itt velük, jóval elő vigyázatosabb lesz.*-Menjünk be.*Néz az ajtó felé, amit a harc alatt tényleg nem vett észre, de legalább tisztában van azzal, hogyha még következő termek jönnének akkor alaposabb körültekintést kll tennie.*-Gyere.*Nyújtja ki egyik kezét mentében, mutató ujjával hívva a nőt.*-Ezeket a biztonság kedvéért.*Szólal meg még a teremben, s két csatabaltát két kezébe fog, s le is akasztja a falról, úgy indul tovább, de megáll az ajtó előtt, szemeit összeszorítja, pupillái normális méretük tizedére csökkenek, már csak Gabot várja, hogy belépjenek.*

*LAssan megérkezik a vidámparkba a felhőkből bukik alá zuhanó repülésbe száll az óriás kerék felé de az utolsó pillanatba megfordul és talpra ér földet az óriáskerék legtetején sötét szemeit végig hordozza a területen keresve valami embert*~kellenek a katonák nincs több idő ~*gondolja de ha nem talál akkor is próbálkozni fog ha nem ma akkor holnap vagy holnapután de muszály lesz kerítenie valami harcoshoz méltót ámde csak akkor ha annak lelke megérdemli hogy a bukottak zászlaja alatt harcoljon. Bár a fehérekkel most béke van maga se tudja ez a béke meddig fog tartani, hónapok évek évszázadok ezredek? Neem nem annyi ideig biztos nem. A vér nem válik viízzé*

*Szárnysuhogás hallatszik távolról, majd hamarosan a hangforrás is felfedezhető lesz...egy fehér angyal, sötétkék ruhában, derekára csatolt övén kard lóg. Fehér haja a szemébe lóg, még egyelőre nincs értelme rejtőzködnie, legalább is úgy érzi. Nem véletlenül jött ide, tudta, hogy errefelé egyedül lehet, pontosabban gondolta, hiszen amíg emberként erre járt, szinte sosem talált errefelé embert. Most földet ér a a vidámpark területén, és szárnyait leengedve indul magányos sétára a talajon. Mégis, amikor az óriáskerék közelébe ér, az az érzése támad, mintha valaki látná. Feltekint és észre is veszi a fekete foltot odafönt...*
-Nem lehet igaz...*morogja maga elé, majd ismét lehajtja a fejét, és tovább indul, mint aki semmit sem látott. Semmi kedve vitatkozni Samaellel, a Purgatóriumi találkozás számára épp elég volt.*

*A férfi meglátja amikor érkezik tekintetével végig kíséri Tuatha útját amint végig megy a viádmparkon amikor felnéz azt is látja fejével biccent felé. Nem számított rá hogy a fehérek is tiszteletüket teszik ezen a vidéken nodehát ha egyszer fegyverszünet van nem fogja megbolygatni a dolgot egy libbenéssel leugrik az óriáskerékről és a nő mögött ér földet megpróbálja vele felvenni a séta tempóját*-Üdv Ismét, azt hiszem mondtam hogy még találkozunk *mondja egy apró mosollyal az arcán de szemével az angyalt figyeli*-Nem tudtam hogy a fajtád is szokott nézelődni ezeken a területeken*mondja a szokásos félmosollyal közbe szárnyai le engednek most a hátára omlanak*-Na és mit szólsz a fegyverszünethez?

[Clyde]
*Nyugodtan hallgatja a kis pár csevejt. Nem is nagyon akar beleszólni már szinte az ajtónál van amikor a nő elindul. De megáll és közli mi a szitu majd a bemegy a falba. Clyde-ra néz akinek a szemében kérdést vél felfedezni amire megrázza a fejét.*-Én biztos nem*Morogja és megfordul az ajtó felé indul.De még előtte megfordul. Látja ahogyan a férfi kinyújtja a kezét majd elvesz valami fegyvert a hívogató fény irányába fordítja a fejét. De józan esze azt súgja nem lenne okos ötlet bemenni.Lehet Clyde az ösztönei után megy, de Gab mindig is megfontoltabb volt ennél.*-Én be nem teszem oda a lábam... ha annyira szeretnél... menj csak be egyedül...*Pontosan tudja, hogy nem mehetne be egyedül a férfi. De jobb esetben legyint egyet a nőnek és bemegy. Lehet így biztos halál vár rá de Gabot ez annyira nem izgatja. Hiszen nem miatta fog meghalni a férfi ha bemegy csak saját hülyesége miatt. Már ha meghal persze. Mert ugye ebben sem lehetnek biztosak.Ezzel meg is fordul és kezeit a kilincsre teszi.*-Te csinálj amit akarsz... menj a halálba meg az ismeretlenbe ha neked ez így jó. De Én ilyen állapotban nem fogok bemenni.Bár lehet ha teljesen jól lennék és kipihent sem mennék be.*Halvány árnyék telepedik az arcára.*-Te tudod mit csinálsz...De ebbe engem most nem rángatsz bele.*Ezzel le is nyomta a kilincset. Remélhetőleg az nyitva van és Gab már indulhat is haza. Vagy legalább egy kicsit biztonságosabb helyre. Az ajtó nyílik s a nő kilép rajta. Eltűnik messzire, majd megszáll valahol a városban. A többit meg még kitalálja. Clyde sem megy be egyedül hanem inkább visszafordul. Bizonyára helyesen is teszi. Ki tudja mi várt volna rájuk oda bent, vagy csak rá ha egyedül merészkedik tovább.*

*Kelletlenül is, de megfordul, amikor meghallja, hogy Samael mögötte földet ért. Nincs harag benne, egyszerűen csak nem akar vitatkozni...fehér és még az a béke is ott van, még jó, hogy így nincs esély egy összecsapásra.*
-Üdv.*Válaszol a köszönésre. Majd amikor Samael beéri, ismét elindul, még nem tudja, merre tart, de sétál. Ha van kedve Samael-nek, akkor tarthat vele, de nem fog megállni.*
-Fehér vagyok...most...de emberként erre nőttem fel. Úgy értem a külvárosban.*Válaszol. Nem nagyon barátságos, ennél kedvesebb lehetne, de nem támad és nem is gúnyolódik, ez is valami. Még mindig van benne egy bizonyos tartás a bukottal szemben, gyorsan gyógyul, ez tény, de igazán meg is beszélhették volna harc nélkül is a Zirrionnal kapcsolatos dolgokat. Bár, már mindegy.*
-Azt hiszem, ez most szükséges...bár nem zavar...ez nem foszt meg annak a lehetőségétől, hogy harcolhassak.*Válaszol, és elmosolyodik. Tény, hogy ez nem akadályozza abban, hogy épp egy leviathánnal kevesebb legyen Freyya területén. És fura, hogy Samael beszédbe elegyedik vele, egy fehérrel, és még nem sértegetik egymást. *

*Csak komoran bólint szívbőlk jövő mosolyt már régen nem ejtett és nem is fog mostanába legalábbis ígytudja*-Régebben én is sokat fordultam meg erre amig éltem azóta néha néha kinézek talán találok valakit*mondja majd felgyorsítja a lépteit hogy egy párzhuzamba maradjon a nővel*-Nem tudom a démonnal nem találkoztam csak egyszer de annak gondolom tudod a végét akkor erősebb volt utána találkoztunk tudjuk hol*mondja mert nem akarja megemlíteni még egyszer Dark Eastside városának nevét örül hogy Kasdaye kihozta onnan szóval tudja hogy Tuatha teljesítette az igéret rá eső részét*-És most hogyan tovább gondolom a vezéreteknek van terve hisze most ő ...*mondja de valami tűz lobban a szemébe düh van benne amiért a kettő egy lett, Nem tudja miért csak nem helyesli. Tudja hogy nagy esély van rá hogy Zirrion nem tér vissza de tudja hogy Kasdaye is megálja a helyét*

-Most itt találtál. Elég sokat járok a külvárosba, de még nem láttalak erre sose. És...azt hittem te...hogy téged...*küszködik a kifejezéssel, próbálja megtalálni a megfelelő szavakat.*
-Szóval nem tudtam, hogy te is ember voltál valaha...*Zavartan mosolyog. Mindig is azt hitte, hogy Samael örökké angyal volt, akár Uriel vagy Zirrion. Most kiderült, hogy tévedett.Közben azért kissé lassít a tempóján, hiszen ilyen ütemben már futásnak számít az, amit ő sétának szánt eredetileg.*
-Legalább addig sem fogunk harcolni...ennyi jó biztos van benne.*Jegyzi meg. Az számára elkerülendő, mert bár erős, és harcban van tapasztalata, de Samaellel nem igazán állna ki, hiszen most amúgy is visszanyerte az erejét is.*
-Nem tudom...mindent nem oszt meg velem...*Nem is kell, ő pillanatnyilag egy őrangyal, akinek van feladata, és nem jó, ha kezdik neki elmondani neki, hogy kinek mi a terve. Mindent megtud, amikor eljön annak az ideje, és ennek valószínűleg még nincs itt a napja.*
-Gondolom Kasdaye-nek is van terve...*Mondja, majd meglebegteti a szárnyait, felkavarva a port maga körül. Pillanatokon belül le is engedi a szárnyait, de a porszemek még örvénylenek egy ideig körülötte.*

*Kicsit elmosolyodik sejtette hogy meglepte a nőt bár igazábol nem tudja róla mennyit néznek ki megrázza a fejét*-Pedig az voltam de ez már régi história amióta angyal vagyok már elltelt úgy 340 év mondjuk úgy hogy már eléggé ki ismertem ezt a létformát és azt hiszem kezdem élvezni is*mondja komoly hangon de az igazat megvallva mondhatni mára már teljesen más lett mint volt, az arca a jelleme teste mindene megváltozott Samaelnek a neve is más mint az eredeti de erről nem beszél a régi énje meghalt most Samael van senki más az idők végezetéig*-Nem tudom meddig tart a hatásszünet gondolom mig le nem számolunk a maradék Démonnal*mondja komoly hangon de ahogy elgondolja az még lehet nagyon sok idő beleszámítva azt amiket hallott hogy az elődjeiket is sok sok éven keresztül gyilkolták mire sikerült viszonylagosan kipuszíttani a démoni fajt bár akkor azt hitték teljesen, de tévedtek, de akkor ő még meg se született, A nő válaszára csak bólint tudja hogy nem akarja beavatni ki tudja lehet jól is teszi a nő mondatára csak megrántja a vállát*-Kasdayenek mindig van terve, ettől nem félek*mondja egy ravasz mosollyal, a szárny csapásra kicsit behunyorít majd megint kinyitja a kezét ő csak két három csapást végez*-ahogy gondolom te nem vagy régóta angyal bár ezt csak szárnyaid árulják el*mondja tekintve a látszólag selymes talán még pihés szárnyakra. Samaelé már zord és kissé érdes is bár ez lehet kor vagy megviseltség miatt is*

-na jó...angyalként vagyok én is vagy 2 hónapos.*Neveti el magát, de most kacagása nem visszhangzik, hanem elszáll a széllel. Ő nem változtatott nevet, mert minek azt. A Tuatha-t az anyjától kapta, és ez emlékezteti arra a kedves nőre, aki hat éves koráig nevelte. Különben népet jelent, tehát épp egy fehérnek való név.*
-Talán...talán nem...nem értem, miért kell folyton egymás ellen harcolnunk? Uriel azt mondta, régen béke volt az angyalok között...vagyis nem harcoltak egymás ellen...akkor most miért kell? Nem elég, hogy vannak a démonok, a leviathánok és az inkvizítorok? *Kérdezi, lassan már azért elege lett az öldöklésből, ki tud égni az ember, ha egész sokáig gyilkolászik, akár parancsra, akár nem.*
-Gondoltam...olyannak is néz ki, mint aki mindig tudja, mit tegyen.*Mondja, majd a megállapítás kissé meglepi.*
-Mert nem annyira viharvertek, mint a tieid? Azért egyszer már összeégetted őket...*jegyzi meg. Az nem a kedvenc élménye, utána jó ideig haragudott is Samaerl-re...de rájött, hogy ez nem méltó egy fehérhez, őt a gyűlölet csak gyengíti, így már nem dühöng emiatt, túlélte és kész.*