Elhagyatott Vidámpark

*Amikor a nő nevet ő csak egy kissebb mosolyt lejt majd majd bóloint*-Nalátod ez itt a kérdés. Uriel azt mondta béke volt, lehet valaha ténleg béke volt bár ez mostanság már úgy hangzik mint egy mese, mindegy régen volt akkor nem éltem de ismerem a történetet, nem tettünk mást mint hogy felszabadítottuk magunkat*mondja miközbe megvillannak a szemei és kihúzza magát*-Miért kell gyengébb népeke védenünk én nem Vigyázó bébicsősznek születtem és azok az angyalok se mint Zirrion ő felismerte hogy nem szolgálásra születtünk, többek vagyunk annál*mondja most már szinte dühvel a hangjába majd elmosolyodik*-Idővel leszámolunk az összes korcs fajjal, legyenek akármennyien népünk jövője hogy egyed uralomra törjünk és ameddig élek az is marad, de minden fajombeli ezt mondja*mondja büszke hangon a szemein látszik az öröm amikor erről beszél*-Én ebbe születtem bele másodszorra ezt tanították ezt szerettteték és ezt szerettem meg,*zárja le a témát hiszen most béke van*-Mondhatni azt is*bólint a szárnyakra majd elmosolyodik*-Begyógyultak nem? Amúgy csak kiváncsi voltam mennyire bírod a fájdalmat, ahogy látom elég jól bár ahogy kinézem te is ezek az embervédő félék közé tartozol én mondom ha nem lenne szükségünk rájuk már régen nem élnének*mondja mintha el is felejtette volna hogy valaha ő is ember volt*

-De ha amúgy is ellenséged neked is ugyanúgy az a démon, leviathán vagy inkvizítor, akkor nem mindegy, milyen érdek lapul amögött, hogy megölöd?*Kérdezi. Neki igazán természetes már ez a szereteten alapuló élet, tapasztalta a gyűlöletet is, és saját véleménye szerint addigi élete alapján inkább lehetett volna bukott, mint fehér. De Uriel szerint fehérnek való, és végül is nem bánja. Jó neki ez, nem lenne bukott.*
-És én is korcs vagyok?*Néz Samael-re felvont szemöldökkel, már jó ideje kihalt szívéből a harag iránta, amit pillanatnyilag érzett, a szeme most is égszínkék, nem vörösödött be, mint legutóbb.*
-Bírom a fájdalmat...emberként is katona voltam...pontosabban harcoktató és bérgyilkos.*Mondja. Ezzel nincs gondja, tudja, hogyan nyomja el magában a fájdalmat, és tudja, hogyan harcolhat, hogyan használhatja ki az erejét.*
-Szóval csak kiváncsiságból támadtál rám?*Kérdezi, aztán megáll és szembefordul Samaellel.*
-Azt mondtad ember voltál...akkor miért pusztítanád el őket? Sosem szerettél senkit?*Kérdezi. Neki igazán nem érdeke a pusztítás, először is mert van egy bátyja, aki ember, és másodszor meg fehér angyal, harmadszor meg, akármilyen is volt az élete, nemrég még ember volt ő is.*

*Van érdek, az eggyetlen érdek hogy mi legyünk az uralkodó faj. Békés úton nem hódol be eggyik nép se túl magabiztosak ahhoz hogy ne az övék legyen az utolsó szó.*megáll majd széttárja a karjait és körbe forog szinte már nevet*-Nézz körül Tuatha, az egész világ ezen alapul az abszolut hatalom mit gondolsz a többi faj közte a te fajod és vezéred mit akar?*kérdezi egy gúnyos mosollyal amit most kivételesen nem a nőnek szánt*-Félvér vagy te is nálunk korcsoknak hívják őket egészen addig amig meg nem bizonyosodnak hogy testileg lelkileg megtörtént a teljes alakulás s emberi mivolta már nem is létezik, lehet nálatok direkt haggyák hogy az emberi ének is előre kerüljenek*mondja majd felszisszen felnéz az égre, persze közbe hall mindent amit a nő mond*-Igen. Meg akartam bizonyosodni kinek adok ki információt egy gyenge semmire kellőnek nem adtam volna meg, tudod aki nem érdemel rá.....*mondja a végén a hangját is megemeli, majd ő is szembe fordul az angyallal*-Én már csak Bukott vagyok, az emberi mivoltomnak vége ő meghalt most én vagyok és az ember soha nem fog vissza térni,*mondja egy kis arcrándulással majd elmosolyodik*-Nem volt senkim*mondja kicsit lehalkítva a hangját közbe meglibbenti a szárnyait*-ami volt elmult most csak a van számít, nem a volt nem a lesz csak a van*mondja leszögezve a mondani valóját közbe kezén lévő mutató ujjával mutat is közbe előre hátra*

-Valamikor a te fajtád is fehér volt...miért akarjátok azokat pusztítani el, akik egykor a testvéreitek voltak?*Kérdezi, és hátrálni kezd, amikor Samael forogni kezd, felkavarva a port.*
-Mit akarunk mi? Békét...*Válaszol. Talán túl naiv, de nem hisz abban, hogy egy faj abszolút uralma jót hozna.*
-Gondolom korcsként nem vagyok méltó az életre...sőt azt hiszem fehérként sem, de bukott soha nem lennék.*Mondja, és hangja arról árulkodik, hogy ezzel a névvel most megsértette a férfi. Ő angyal, fehér angyal még akkor is, ha egyelőre nem tudta levetkezni teljesen emberi mivoltát. Mindennek eljön az ideje, és minél több dologra tanítja meg Uriel, annál kevesebbet őriz meg emberi természetéből.*
-Jó tudni, hogy kiérdemeltem a válaszodat.*Mondja, és még hátrébb lép egyet.*-Ezek szerint korcs létemre nem vagyok semmirekellő.*Hangjában kissé gúny érződik. majd hirtelen hátat fordít Samaelnek, és ismét útjára indul*
-Mi elől menekülsz a gyűlöletbe?*Kérdezi visszafordulva. Az az érzése, hogy Samael nem akar tudni arról, hogy ember volt,. mintha valami történt volna vele a múltban, amiről tudni sem akar. Igaz, ez csak megérzés, de szerinte nem véletlen Samael hozzáállása.*

*Valamikor lehet de az nem az én fajtám. Én már ebbe születtem bele*mondja erős hangon*-Nem mi kezdtük ők avatkoztak be a háborúba mi csak nem hagytuk hogy ismét szolgasorsba jussunk mert az szollgaság másokat vigyázni*mondja hangjába szinte a legnagyobb méreg és düh hallatszik de mosolyog*-Áh naív vagy gondolkodj el hogy juttok el a békéhez vagy az összes faj rabigába hajtása vagy a teljes előusztítása, mert önmaguktól nem fognak békét kötni hacsak nekik nem áll úgy kézre ebből következik*mondja hangja egyre hangosodik*-Hogy a Dedroxianok és Calroxianok között nem is olyan nagy a különbség, csupán az érvek*mondja közbe meg is felejtkezik hogy az ős néven említi meg a két fajt majd egy pillanatra elhalkul szeme szinte izzik az indulatoktól, élvezi amikor ezek az érzések kerítik hatalmába legyőzhetetlennek érzi magát*-Az kiderül hogy méltó vagy e az életre nem az én dolgom megmondani majd a sors és a természet megmondja*mondja miközbe szemét megint a sötét ég felé emeli a többire csak lágyan mosolyog*-Azért ne bízd el magad, lehet hogy rosszul jársz*mondja csendesen de teljes nyugodtsággal majd az utolsó kérdésre megvillan a szeme*-Semmi közöd hozzá, nem menekülök nekem ez ad erőt ettől leszek ösztökélt hogy mindenkit legyőzzek a gyűlölet sokmindenre képes néha úgy érzem hegyeket lennék képes elmozdítani gyűlöletem eggyetlen szikrájával ezt te soha nem fogod igazán átérezni*mosolyodik el kicsit gúnyosan*-Én nem menekülök, hanem ebbe élek*mondja bár nem lehet tudni mi volt a valódi oka lehet régen menekült de mára megszokta, vagy beletörődött ki tudja*

*Amikor Samael elmélyül a bukottak és fehérek ellentétének tárgyalásában, nem szól semmit, csak figyel...látszólag. Igazából nem is hallja, mit mond a férfi, csak bámul egy felröppenő madarat. Lassan nem érti, mivel jobb angyalnak lenni? Csak még több az ellensége, és még erősebbek. Nem is érdekli már az egész történet, ő csak nyugalmat szeretne, magányt, de itt is megzavarták ebben, pedig általában a külvárosban meg tudta találni, amit keres.*
-Van egy olyan érzésem, hogy mindenképpen rosszul járok...mert korcs vagyok.*Mondja gúnyosan, majd amikor Samael szemei villogni kezdenek a kérdésére, megszólal.*
-Rendben ha semmi közöm, hát semmi közöm...ismerem a gyűlöletet is, csak hogy tudd.*Mondja, és egyetlen röpke pillanatra pupillája összeszűkül és íriszei vérvörössé változnak, majd megfordul, és minden szó nélkül elindul, maga sem tudja merre, csak minél messzebb akar kerülni Samaeltől, zavarja ez a hozzáállás, zavarja az, hogy nem képesek normális beszélgetést kezdeni. Szeme lassan visszaváltozik égszínkékké, bár még nem teljesen nyerte vissza a nyugalmát. De ahogy megy, jobban mondva rohan bele az ismeretlenbe, pillanatnyilag ugyanis képtelen felmérni, hogy hol is van pontosan, a vidámpark melyik részén és hová tart, egyre inkább megszabadul attól a fölösleges indulattól, amit a bukott belőle kiváltott a szavaival. *

-Csak te tudod megoldani hogy hogy járj rosszúl vagy jól nem várhatod másoktól el csak magadtól*mondja majd kisimulnak az arcizmai a pillanatnyi ráncból, majd a következőn nem lepődik meg ilyenkor arra gondol hogy lehet bukottnak is jó lett volna de később rájön hogy nem hiszen a gyűlölet eredete számít*
-Nem mondasz olyan embert vagy angyalt aki nem volt dühös de a düh nem egyforma*mondja bár nem fogja tovább taglalni a témát, amikor Tuatha elindul ő csak felreppen majd úgy követi majd le száll mellé és ugyanúgy folytatja az útját a nő mellett*-most menekülsz? Ezt teszi egy fehér vagy végre szembenézel a félelmekkel*mondja komoly hangon most különös módon nem gúnyos inkább csak erőteljes hangon beszél a nőhöz*-Nem tudod még mi folyik itt mert fiatal vagy én se vagyok öreg de ezerszer többet tapasztaltam és nem tudunk elmenekülni a gondok elől, vagy így vagy úgy meg kell oldani

*Nem figyel a szárnysuhogásra, csak megy előre, maga sem tudja merre. Csupán akkor észleli Samaelt, amikor az földet ér mellette.*
-Te jó ég.*Sóhajt fel keservesen, oldalra pillantva, de tudja, hogy hiába gyorsítana léptein ez nem jelentene nehézséget Samael-nek.*
-Menekülni? Nem én menekülök...*Vág vissza, ő nem gyűlöl azért, hogy ne kelljen egyebet éreznie, legalább is egy bukott létét így fogja fel...tömény gyűlölet, hogy minden más megszűnjön, ami esetleg fájhatna, vagy másnak is haszna volna belőle. Végül feladja azt a próbálkozást, hogy lerázza a férfit, inkább megáll és egy fa törzsének dől neki. Előre hajol, és arcát tenyerébe rejti. Nem rázkódik a teste, sőt mintha szobor lenne, annyira merev...de amikor újra felnéz, metszően fehérek a szemei, tovalett az égszínkék szín, ami átható volt ugyan, de nem szúrt. Most fagyos a tekintete, és arcán könnyek csillognak ahogy a felhőkön át néhány kósza napsugár a vidámpark területére is téved, és egy megvilágítja őt is.*
-Nem tudom...semmit nem tudok...csak azt, hogy nem akarok többet ölni.*Mondja, és a hangja is megváltozott, sokkal élesebb, metszőbb. De őt is meg lehetne már érteni, emberként sem tett egyebet, csak ölt, most sem lehet ez másképp?*

*CSAk szúrósan néz rá*-Ne mond hogy nem menekülsz*mondja majd amikor Tuatha neki támaszkodik a fának cask nézi azon gondolkozik hogy ilyen lelki állapotba milyen könnyen össze lehetne törni valakit de mivel most béke van nem teszi meg vagy talán más miatt lehet valamire emlékezteti..... Lassan megrázza a fejét arca fintorba torzul minth valami fájna neki de ezt a lány nem látja mivle az arcát takarja a tenyere amire felnéz Samael is valamenyire rendbe van már közbe fél kezét ő is a fának támasztotta most figyeli a nőt nyugodt kimért tekintettel, főleg a szemét*~különös~*állapítja meg magába*-Nem tudom ezt hogy akarod kivitelezni, talán csak akkor ha Uriel mellett maradsz, bár semmi nem biztos hiszien nem lehet tudni a háború elkerülendő e*mondja komoly hangon*-De most szövetségesek vagyunk így egyel kevesebb ellenféltől kell félni a multat majd lerendezzük később*mondja egész nyugodt hangon majd a kezét nyújtja maga is elcsodálkozik hogy ezt teszi*-Kezet rá?*kérdezi közbe felvonja aszemöldökét*-Tudni fogod amikor eljön az ideje hogy mit teszel emiatt ne legyen kétséged*mondja s bár hangja hideg és komoly de most nem rosszból beszél*

*Valóban nem lát semmit, amíg arcát a tenyerébe temeti, de aztán felemelkedik, ismét kihúzza magát és lassan a könnyei is felszáradnak.*
-Az hogy mi lesz nem fog megegyezni azzal amit én szeretnék.*suttogja maga elé, mert nagyon jól tudja, hogy minden vágya és álma ellenére még harcolnia kell. Még akkor is, ha Uriel mellett marad, nincs más választása.*
-Soha nem féltem...*Mondja, tényleg nem ismerte soha a félelmet, bár akkor megtapasztalta, amikor átváltozott. Amikor Samael kezet nyújt neki, meglepődik. Ha épp nem a fának támaszkodna, talán hátrébb lépne egy lépéssel, így viszont ez nem megy neki, csak meglepetten néz. Szemei ugyan még mindig fehérek, de lassan tejfehérre váltanak, kissé ködösebbre, nem annyira jegesek már. Rövid tétovázás után kezet nyújt a férfinak.*
-A múltat?*Kérdezi felkapva fejét. Ő azt már kezdte letudni, egyelőre nem áll szándékában bolygatni azt, ami már megtörtént. Még mindig furcsálja azt a váltást, de azért benne van ebben a békekötés-féleségben, már ha annak számít.*

*Semmi nem megy úgy ahogy akarjuk vagy ha igen akkor az nem igazi cél. A célokért meg kell küzeni ki ki a saját módszerével*mondja komoly hangon majd a nőre néz szemei most nem tanúskodnak semmilyen rosszról lehet hoyg a nő meglepődik hiszen látja az arcán vagy a szemein de nem veszi el a kezét*-A múltat*ismétli meg majd csendben marad egy darabig*-Azt hiszem egy darabig úgyis egymás mellett fogunk küzdeni úgyhogy addig is ha nem szólunk bele egymás dolgába talán még normálisabb kapcsolat is létrejöhet*~bár kiváncsi vagyok hogy~*teszi hozzá magába mindegy ő megtett egy lépést ennyivel beéri*

*Kezet fog Samael-lel, majd újabb meglepetés, ami mondhatni mellbe vágja angyalkámat.*
-Hogy érted a normális kapcsolatot?*Elkerekednek a szemei, ő nem akar semmilyen kapcsolatban sem lenni a férfival, valahogy úgy képzelte el, hogy nem piszkálják egymást, és kész. Az véleménye szerint bőven elég volna, hogy ne kezdjék egymást sértegetni, esetleg megtámadni.*
-Nekem semmi kedvem veszekedni, kell ennél több?*Kérdezi, igazán ebben látja kimerülni a normális kapcsolatot, már csak azért is, mert emberként sem voltak normális kapcsolatai. Már megint az emberi valója...nah igen, erről is le kellene szokni, de ha még fiatal, nem lehet mindenki egyből negyed évezredes angyal, mint egyesek. Pár hónap után ne várják el, hogy nem fogja befolyásolni a gondolkodását az, hogy valaha ember volt. Mit valaha, nemrég. Közben ellöki magát a fától, szembenéz Samaellel, most már kék szemekkel...a régi Tuatha áll a férfival szemben, arcán nyoma sincs az előbbi hangulatváltásnak, félig mosolyog.*
-Érdekes lesz.*Jegyzi meg egy halvány mosoly kíséretében. Kíváncsi erre az egészre, habár azt mondják, minél jobban harcol valaki egy bizonyos dolog ellen, annál biztosabb, hogy teljesülni fog a "jóslat".*

-Azt hiszem ahol most vagyunk jó kezdet aztán ki tudaj lehet még kihúzlak a pácból vagy*kicsi félmosoly*-Fordítva bár ezeknek nem látom jövőjét de jobb ha egyvalamit tudsz. Gondolom azt tudod hogy a fénybe erősödsz a sötétségbe gyengülsz tehát valószínüleg ellenfeleiddel a fényen fogsz küzdeni *kicsit elcsendesedik majd elmosolyodik*-Egy démonnal szember mindegy, nekik mindegy hogy fényen vagy sötétségbe harcolnak eggyik se gyengíti őket, jobb ha ilyesmire készülsz*mondja majd megszorítja a kezét persze nem szorítja annyira hogy fájjon a nőnek*-Mint szövetségesek azt hiszem jobb ha megosztom veled ezt az információt, egy démon jelenlétét megérzed de ő is téged ha elrejted minimálisan akkor is be fog azonosítani és megtalál ha akar, nagyon tapasztatlnak kell lenni ahhoz hogy átejts egy ilyen lényt, nekem se sikerült még elbújni előle mint láttál anno*mondja komoly hangon majd leveszi a felsőjét a mellkasába egy hosszú karomszerü nyom húzódik három irányba de nem sebként hanem mintha bele égették volna*-Új testbe is megmaradt a Vorinon utáni küzdelem nyoma, a lelkivilágukat nem ismerem de mindenük a pusttítás*mondja komoly hangon*

-Lehet...ez végül is nem rossz.*Mosolyodik el, sose tudhatja, mikor kerül bajba. Igaz Urielt tudja hívni, de ha Uriel nem tud éppen jönni? A démon a parton biztos megölte volna, ha nem ér oda a főangyal.*
-értem...*bólogat, hallva a fontos információt, és el is raktározza azt. Még hasznos lehet, ha esetleg egy démonnal keveredne vitába.*
-Tudom...az aurám miatt sosem tudok elrejtőzni előlük.*Sóhajt, ezt már tapasztalta. Nem igazán van meghatva, mindaddig, míg le nem veszi a bukott a felsőjét, és Tuatha szó nélkül nézi a sebhelyet. Majd végighúzza rajta a kezét, ha hagyják...*
-Hogy hogy nem gyógyult be?*Pillog hol a sebhelyre, ami égésnek látszik, hol Samael arcába. Tudta, hogy Vorinon már egyszer a Purgatóriumba juttatta őt, hiszen ott találkoztak először. De azt hitte, hogy a sötétségre nekik is ugyanúgy begyógyulnak a sebeik, mint a fehéreknek fényben. Azért is érintette meg, mert kissé hihetetlen volt, hogy az van, pedig már tudja, hogy tényleg ott van a sebhely.*

*Elmosolyodik*-Lehet*mondja majd elmosolyodik*-Nem csak az aurád a kibocsáltott energiák szinte a szagodról érzik hogynem ember vagy*mondja komoly hangon majd kicsit elcsendesedik haggya hogy a nő végig húzza a kezét a seben*-Ha egy képzett démon felfedez a támadásával olyan erőt juttat a szervezetedbe ami végzetes is lehet, mint a méreg, ez attol függ hogy a démon él. Ha meg is menekülsz a seben keresztül a démon megtalál és akár messziről is tud kínozni, nekem szerencsém van mert Vorinon halott így ez már csak egy seb ami örökre megmarad de legalább emlékeztet a harcra az első de nem utolsó démonnal*mondja majd egy lépéssel közleebb lép a nőhöz fejét az ő fejéez közel hajtva*-TE láttad, harcoltál vele, mit éreztél a közelébe érezted a félelmet nemigaz?*kérdezi hiszen sejti hogy az angyal érezte Samael is bár ő idősebb s tapasztaltabb de a démonnal való első találkozás alkalmával mégis félt, bár nem hátrált*

-Tudom...*Mondja, Uriel ezt már elmagyarázta amikor visszatértek a várba, azt hitte amiatt volt az egész, hogy Leának megmutatta magát. Persze ez is segített Vorinonnak, de enélkül is megtalálta volna...megtalálta.*
-Ez...ezt nem tudtam...*új neki az adat, szóval csak ámul és bámul, hol Samael sebhelyét nézi, hol az arcát. Nem lehetett kellemes neki sem a találkozás a démonnal. Hát még ha Vorinon élne...hm, belegondolni sem nagyon mer, el tudja nyomni magában egy fájdalmat...de az az érzése, hogy ilyen tapasztalata, még nem volt, szóval nem merne arra mérget venni, hogy bírná ezt is.*
-Harcoltam vele...és igen, akkor féltem...*suttogja, majd behunyja a szemét és megrázza a fejét, mintegy ébresztőként, hiszen felderengtek szeme előtt a képek, és újra azok az érzései voltak, mint akkor, és ezt szeretné elűzni, mert ha nem, akkor nem fog véget érni a testét elfogó remegés. Vorinon kegyetlen volt, és tőle félt, ha nem muszáj nem akar újabb démonnal találkozni, bár tudja, hogy ez szinte lehetetlen, az esélye majdnem nulla.*

-Hát most akkor tudod*mondja komoly hangon majd megfogja a nő vállait*-Mindenki addig biztos magába ameddig nem vesztett legalább egyszer de akkor nagyon. Emlékszem akkor azt hittem nincs az az angyal aki legyőz vagy lény hiszen sokat több százat küldtem át a túlvilágra. Zirrion csak a bosszújának hívott, és akkor jött Vorinon azt hittem fél kézzel legyőzöm és még el se fáradok de már a puszta látványa és erejének átérzése ráébresztett hogy úgy öl meg ahogy egy ember megöl egy legyet,*mondja hangjába harag látszódik de nem a nő iránt*--Igen mielőtt meghaltam eljátszot velem azt hiszem az össze égett hullám még mindig fenn van Shin Durlan pogány templomának keresztjén*mondja komoly hangon majd arcvonásai kisimulnak*-ÉS Vorinon még nem a legerősebb közülük, bár még mindig nem értem hogy győztétek le ilyen hamar de ezt nem is fogom hiszen nem láttam,*mondja majd szép lassan leveszi a kezeit*-A legjobb dolog amit tehetsz ebbe az esetbe hogy a félelmeidből merítesz erőt, meg teheted fehérként is*mondja komoly hangon*

-Elhiszem.*Mondja. Tényleg rá is ráhozta a frászt Vorinon, bár neki csak a szárnyát sebesítette meg a démon. De az is elég volt, meg amikor a nyila szétrobbant a démon arca előtt...nem a legjobb élményei azok. A halál emlegetésére elfintorodik. Valahogy nem kíváncsi a részletekre, most nem.*
-Ezt nem tudom...az egyetlen amire emlékszem, az az, hogy begy energiagömböt dobtam neki...és az volt az első, amikor egy igazán normális méretű gömböt tudtam létrehozni...*Jegyzi meg, tényleg nem tudja, mi hogyan volt...túlzottan el volt borulva, vagy mi volt, egy idő után már csak mindenféle reakció nélkül nézte, hogyan olvad össze Zirrion és Uriel. És azt sem értette teljes mértékben.*
-Félelemből?*kérdezi oldalra döntött fejjel, értetlen tekintettel. Ezt nem érti...*
-Hogy hogy erőt a félelmeimből?*Kérdezi újra, mert nem érti, mit is akar ezzel Samael mondani. Elvégre még tényleg fiatal, nem tudhat mindent.*

-Hogy hogyan? GOndolj bele ha félsz mindennél jobban védekezel most mondok egy szópéldát a csapdába szorult patkány is veszélyes veszélyesebb mint gondolod ezzel mindenki így van ehez a fajta erőhöz kell nyulni míg végül meg nem tanulod irányítani azt*mondja komoly hangon*-De ezt nehéz megtanulni mert a helyzetek hozzák hogy mi lesz mit fogsz cselekedni *mondja tovább majd a fának támaszkodik*-Egyszer érezni fogod miről beszélek és akkor már elhiszed bár a legjobb tiszta fejjel harcolni akkor ura vagy önmagadnak...

-Öhh...jó ezt értem...-*Mondja. Nem az abaj, hogy nem tudja, hogy miért tud az ember jobban küzdeni, ha fél valamitől, hanem más az amit nem ért. Általában nagyon indulatos, és nem szabadna az indulatai vezéreljék.*
-Mégis mindenki arra tanít, hogy ne az érzéseim és az indulataim vezéreljenek, ha harcolok. Akkor nem tudom kordában tartani az erőmet, és nem tudom uralni magam. Higgadtabbnak kellene lennem, ha harcolok, mint amilyen szoktam lenni.*Sóhaj, még sokat kell tanulnia, ahhoz, hogy valóban nagyon jó harcos legyen egyszer valamikor. Addig most meglebegteti a szárnyait, lassan mennie kellene...vissza kell térnie a kastélyba hamarosan. *

*Lenéz a földre majd a nőre*-Nem tudom mi teljesen más világok vagyunk mást tanultunk én az érzelmekből nyerem az erpmet főleg a negatív hullámokból gyűölettel küzdök és az ad erőt. MAjd meglátjuk melyik fog nagyobb hasznot hozni ha eljön az ideje*mondja majd kicsit hátrébb lép tudja hogy most már dolga van lassan vissza kell térni Mortisba*-És azt hiszem most jött el a búcsuzzásom ideje. Még találkozunk ebbe biztos vagyok remélem eggyenlőre szövetségesekként . Addig is további szerencsés napot*mondja majd egy libbenésslel már a levegőbe is van és nemsoká eltünik a látóhatárrol*

-Nem azt mondtam, hogy az érzelmek nem adnak erőt...hanem azt, hogy meg kellene tanulnom uralni őket...és nem indulatból támadni.*Mondja, végül is tudja, jól, hogy első találkozásukkor is kevés esélye volt, egyes okokból adódóan, legfőképpen azért, mert néha esztelen és rettenetesen logikátlan, ha eluralják az indulatai. *
-Viszlát.*Mondja, és hangjában már nyoma sincs annak a gyűlöletnek, ami Mortisban még benne izzott. Sőt ha az ember jobban megnézni, mintha halvány mosoly is játszadozna ajkain. De ez talán csak érzékcsalódás lenne? nem tudni. Minden esetre, amint a bukott eltűnik a láthatáron, ő is a magasba rüppen, és kecses szárnycsapásokkal tűnik el az ellenkező irányban, hogy aztán földet érjen a kastélyban.*

Tárgy: Re: Elhagyatott Vidámpark Szomb. Nov. 29 2008, 23:38

*A vidámparkba vezetett utam, ahol leültem egy padra, s néztem a hatalmas teliholdat. A sötét éjszaka volt a kedvenc napszakom.*
- Gyönyörű...* suttogtam magamban. Hallgattam az éjjeli környezet félelmetes, gonosz hangjait. Figyeltem a fák sejtelmes susogását. Egy kis ködfátyol látszott, ám az nagyon a talajon volt.*
~ Vajon milyen hosszú még az életem? Meddig kell még várnom a megváltásra? Mi lesz az utolsó cselekedetem? Egy valami biztos... Aki elpusztít, azért visszajövök... és a saját kezemmel fogom megölni.* gondoltam magamra, ezt követően az égre tekintettem, a számon pedig egyre joban húzódott fel egy gonosz mosoly. Őrült tekintetem a csillagokra szegeződött.
- Háháháháháhá!!!! Milyen tökéletes szórakozás lesz. Háháháháhá!!!* nevettem, szinte már rémisztően. Félelmetesebben, mint az éjjeli lények hangja, avagy a susogó szellő. Ez a gondolat az agyamra ment: Halál. Eme szó felkeltett bennem valami olyan érzést, amelyre nincs kifejezés ezen a világon. Mikor megúntam ördögi vihogásomat, ismét kifejezéstelen arccal bámultam magam elé.*

Tárgy: Re: Elhagyatott Vidámpark Szomb. Nov. 29 2008, 23:47

*A démon ,már jó ideje figyeli mosolyogva*~egy őrült halálimádó nocsak nocsak....~*mosolyodik el bár nem lehet látni a forgó kerék tetején ül lábát lóbálva le alá de messze a férfitól majd elrugaszkodik és leugrik a mélybe hangja mint a puha selyem úgy ér földet*~ki tudja érdekes fazon lehet szerintem nem veszik észre hogy hiányozna e valakinek~*mosolyodik el magába most azon gondolkozik hogy csak ölje e meg mint egy svábbogarat ahogy az embert szokás vagy esetleg szöjjön e köré nagyobb tervet*~talán segítségünkre lehet talán nem....~*gondolkozik majd közelebb ér itt már szeme elveszti fényét mintha egy ember állna a férfi előtt. Fekete bőrkabát van rajta bőrnadrággal*-Üdvözlet*mondja mosolyogva majd levágódik mellé látszólag nem érdeki megsért e ezzel valamit vagy nem*-Hallom elég jó éjszakád lehet ember, *mondja mosolyogva talán cask az Ember jelző lehet nála különös hiszen megvető hangnembe mondja nem a férfira magára az egész fajra*

Tárgy: Re: Elhagyatott Vidámpark Vas. Nov. 30 2008, 00:04

- Nem igazán szeretem, ha megzavarnak a kedvenc időtöltésemben.* mondtam kifejezéstelen arccal, de nem néztem a titokzatos férfira. Nem szólalok meg egy ideig.*
- Úgy látom, ebből nem szűrted ki... a lényeget. Akkor elmondom érthetőbben. Takarodj!* szólítottam fel, miközben a fél szememet lassan a férfire helyeztem. A két kezem össze volt kulcsolva, ökleim a szám előtt helyezkedtek el, s a két könyökemmel a lábamra támaszkodtam. Lassan felfogtam, hogy az alakot nem igazán zavarja a fenyegetésem. A legtöbben már megijednek, amikor ezt mondom nekik, de őrajta semmi nem tükröződött. Ettől még természetesen idegesített, mint mindig, mikor akárki is a közelemben van.
~ Talán ő is egy hozzám hasonló? Mi volt ez a lekicsinyítő megszólítás:... ember?* kérdeztem magamban, aztán a rengeteg kérdésre most sem kaptam választ. Volt valami furcsa kisugárzása, amit sohasem tapasztaltam azelőtt. Látszólag nem szándékozott odébb állni. Ez egyre jobban felhúzta az agyamat. Már a dühömet a közelemben is lehetett érezni. Ám nem nyitottam ki a számat, csak vártam.*