Új Remény Fogadó

*Ha valaki bemegy a pultmögé a vérből még nagyobb tócsát talál, nem sokkal rá ha előrébb megy ráfog lépni valamire. valami üregesre ami a szőnyeg alatt van. Korhadt fa szaga árad szét a fogadóba, bár lehet hogy ez csak a vértől átitatott anyagnak van, node nem is ez a fontos, ha a két férfi megnézi mi van a szőnyeg alatt egy csapó ajtót fog találni. A kérdés már csak az lemennek vagy maradnak? a házból különös hangok hallatszódnak mintha valami nyikorogna fentről a szobákbol de alulrol a csapó ajtó alól morajlás. Nagyon különös*

A csapóajtót felhajtottuk és a fogadó alatti részben rendkívül sötét volt. A két társ tudta mit kell tenniük és egy fejbólintással eldöntötték, hogy lemennek a hideg sötét ilyesztő pincébe. Elindultak, tehát a lépcsőn lefelé egy más mellett, a kardon volt a kezük, és a másikkal a falat tapogatták a biztos haladásért.
-Természetes, hogy lemegyünk, ez nem is volt kérdés...*Gondoltam magamban miközben sóhajtottam egyet és tovább haladtam.
A távolba megpillantottunk egy fáklyát, majd le emeltük és tovább haladtunk, a morajlás pedig egyre közeledett, sőt már a fülünkbe hallottuk a nyomasztó hangot...

*A fáklya leemelése után még óvatosabban haladtunk, mert a fény miatt hamarabb észrevehettek minket az odalent lévők. Sajnos a hangok is árulkodtak érkezésünkről, mivel a régi deszka nyikorgott alattunk.*
- A franc essen ebbe az ezer éves fatákolmányokba...* szitkozódtam magamban, miközben vicsorítottam fogaimmal, s próbáltam, minél halkabban leérkezni. Amikor már nagyon közel voltak a hangok, eloltottuk a fáklyát, mert már odalentről is jött egy kis fény. Ekkor leléptem a pincébe halkan, majd próbáltam kivenni mi van itt lent.*

Tovább haladva a folyósón észrevettünk különös írásokat a falon és lejebb sétálltunk a távoli fáklyához.
A fáklya meszebb volt, mint gondoltuk, sőt egy kicsit elfáradtunk mire odaértünk. Az ajtón ugyanúgy mint a falon különös írásjelek voltak, sőt az ajtó résnyire, de nyitva volt, és lassan kinyitottuk majd beléptünk rajta...

*Mielőtt Aelfric belépett volna viszarántottam, és elkezdtem rázni a fejemet. Visszahúztam az ajtót, és így szóltam:*
- Nem lenne okos ötlet csak úgy berontani.* suttogtam, aztán szépen lassan odahelyeztem a fülemet az ajtóra, amely hideg volt, s kicsit talán nedves is. Közben félig azokra a fali rajzokra koncentráltam, amiket a falon láttam. Folyamatosan a könyv jutott róluk eszembe, amit a könyvtárban szoktam olvasni. Valamiért ezel a rajzok is hasonlítottak az abban lévőkre, ám nem tudtam miért. Ekkor észrevettem, kicsit elkalandozott a figyelmem, aztán feszülten hallgatóztam tovább, vártam mit hallok meg.*

-Ez a vérszag, úgy látom az egyik halott a másik viszont még él...*Mondtam Serael-nek miközben odasétálltam a haldoklóhoz.
-Mi történt, mondja el, segítünk ha tudunk...*Bíztattam a kimerültet.
Megpillantottam a hátán egy véres szárnyat először nem bírtam, hova tenni, de aztán rájöttem, hogy ezek angyalok, de inkább az angyal életével törődtünk, mint sem a véres szárnyával.
Letöröltünk az arcáról a vért és a fejéről, de iszonyú mély sebek voltak és csak dőlt belőle a vér, és már nem sokáig hozza.
Ránéztem a társamra, hogy mi tévők legyünk, hátha tud tanácsot adni...

*Odarohantam az eszméletlen angyalhoz, majd leguggoltam hozzá.*
- Sajnálom barátom...* mondtam, aztán az ölembe kaptam, s a másik társa mellé hurcoltam.*
- Igaza volt Mr. Rowan. Ő már tényleg nem élte túl, de nem hagyhatjuk őket magukra.* szólaltam meg, ezt követően letéptem egy nagy ruhadarabot a halott angyal öltözetéről, s megkerestem a súlyos sérült legmélyebb sebét.*
- Először is el kellene állítanunk a vérzést. Kicsit döntse előre!* szóltam oda Aelfricnek, majd elkezdtem az angyal mellkasán körültekerni a ruhát. Jó erősen odaszorítottam, aztán eszembe jutott, hogy valami van itt, ami elbánt ezekkel a nemes lényekkel. Felálltam, és két kezemmel rámarkoltam a Serael Pengére.*
- Mr. Rowan! Kérem kötözze be a többi sebet is! Addig őrködöm.* javasoltam, ezt követően védekező pozícióban elkezdtem végig fürkészni a termet, ám a félhomály miatt nem láttam sok mindent.*
~ Ugyan mi folyik itt? Mint a mesékben...* gondoltam magamban.*

*Bár itt az emberek nem tudnak az angyalokról így a kettő eléggé meglepett lehet hogy lát ilyen legendába illő lényeket. Az élő angyal megmozdul*-A fenébe*mondja közbe száján a vér csak csorog kifelé Ashmore felé fordítja a fejét*-Vigyázz még nem . még nem veszélytelen*mondja miközbe lassan felköhög végül *-A jel megmarad.. eljönnek érted*mondja és ráteszi a kezét a férfi csuklójára, Ashmore valami hideget érezhet, és szinte ahogy kimondta máris megmerevedett és meghalt, ezután gyorsan érkeznek az események hirtelen két sötét árny bukkan fel éfjél fekete szárnyakkal az eggyik azonnal Aelfric előtt terem és megfogja a torkát,*-Méghogy nincsen itt más*mondja a másik angyalnka akinek szintén fekete szárnya van és Ashmore felé közelít de megáll*-Ő megjelölt*mondja ki idegesen, de a csevejnek hamar vége szakad amikro hirtelen mögöttük egy láng kapu nyílik meg és egy alak körvonalai jönneklétre vajon ő ki,?*

A Hirtelen megmarkolták a nyakam és szinte mozdulni sem bírtam.
-Hihetetlenül erős...nagy bajba leszünk, de látszok, hogy Serael-től félnek, lehet menekülnie kéne, hátha van rá esélye, hogy elmeneküljön...*Godoltam magamban.
-Fuss, amíg van előnyöd, én majd boldogulok valahogy...menekülj!!...*Ordítottam a társamra, miközben a látásom egyre homályosodott.
Ekkor jelent meg a tűz kapu, de nem láttam, hogy ki jött át rajta...

* Nem igazán tudtam, engem miért nem ragadtak meg. Azt mondták, hogy meg vagyok jelölve. De mi ez a jel? Miért csak engem jelölt meg az angyal mielőtt meghalt? Erre nem tudtam válaszolni, de amikor megláttam, hogy Aelfricet meg akarta sebezni az a fekete szárnyű angyal, hirtelen leblokkoltam milyen erősek. De meghallottam, amit Aelfric mondott, s minden áron meg akartam mentei.*
- Sohan nem hagylak itt!! Soha!! Engedd el a társamat te rohadék!- kiáltottam rá az ellenfelemre, közben még a jómodor is kiment a fejemből, és a levegőbe ugorva próbáltam egy jól írányzott vágással levágni a fekete szárnyú angyal kezét, melyben Aelfricet szorongatta. Arra sem volt időm, hogy felmérjem a helyzetet, s kidolgozzak valami tervet. Nem tehettem mást. Támadtam. Miközben felugrottam megláttam, hogy a kapun át fog jönni valaki. Vagy valami...*

*A bukott elugrik a sokkal gyorsabb mint egy ember de mindkettő megfordul mikor meglátja a kaput, a másik is elereszti a férfit majd arra felé fordul a kapun egy vörös bőrü kissé lángoló lény jön ki*-megmondtam hogy vissza térünk*mondja egy kis mosollyal mire a két bukott egy lépést hátráll de nem menekülnek a követkeő pillanatba egy szökkenélssel a fényt megszégyenítő sebességgel már a démon előtt vannak de késő, a lény csak int eggyet mire a két angyal szinte porrá omlik. Rendkívül erős. A következő amit a két férfi lát már csak a lény mosolya kezét a magasba emeli majd legyint eggyett és a termet elnyelik a lángok mindenki lángra kap és fájdalmak közepette ég el*

Ashmore Serael, Aelfric Rowan kalandotok itt véget ért testeteket elnyelte Radth heaven földje
\\ Na jó ez a sor csak vicc volt \\

A következő kép az égés után hogy mindketten ágyon fekszenek egy szobába fenn az emeleten, a fogadóba. Látszólag semmi sem változott kivéve hogy lentről hallkan szól a vidm zene és az emberek ordítoznak a részegségtől, minden helyre állt. Vagy meg sem történt? Ki tudja de ha a két férfi megnézi a csuklóját egy kis fordított szárnyat formáló égést talál rajta, mellyet mintha fehérség venne körül. Nem lehet tudni ez mi de ami az előbb történt nem történt meg, , vagy valami belőle igen? ez lehet örökké titok marad*
\\köszi srácok ennyi lett volna mára kösz a részvételt remélem tetszett \\