BloodWrath Erdő

Valamikor sokkan nagyobb terület volt itt. Mindent buja vadon nőtt hatalmas fák éltek itt. Az emberek is akkor még töbször kijártak bár már akkor is mondták hogy a helynek különös kilengése van, mintha élne. 40 évvel ezelőtt viszont az erdő titokzatos módon pusztulni kezdett, mára egy méretes ámde már koránt sem akkora erdő áll itt viszont sokkal veszélyesebb mint volt. Már kívülről is lehet látni a mélyén rejtőző sötétséget, aki meg bemegy maga is olyan mintha éjszaka vándorolna. Éjjeli neszei sem éppen szivet melengetőek, különös hangok és kaparászások zavarják az erdő csendjét, az állatok itt vadak bárkinek neki támadhatnak. Jól vigyázzon ki ide téved mert innen 21 mérfőldön keresztül nem sok jóra számíthat.

*Alaster érkezik meg az erdőbe most nem a földön hanem az ágak között szökell át, szerencse hogy a természet ilyen ösztönökkel áldotta meg, villám gyorsan közlekedik majd leugrik a földre kiegyenesedik, bele szagol a levegőbe. Elmélye folyamatosan jár, sokmindenen ami történt mostanság, lehet kihat kicsit az érzék szerveire is és a veszélyt is késve érzi meg*

*Modesta már egy ideje figyeli ezt a különös lényt akinek szinte ember formája van de a kisugárzása nem emberé az biztos. Közelebb lopakodik szinte hangatlanul és mivel szélel szembe halad a másik lény nem érezheti meg az illatát. Szépen csöndben elöveszi az ostorát és támadásra készen várja hogy lejöjön a fáról a férfi. Mikor ez megtörténik gúnyos mosoly jelenik meg az arcán és egy ostor csapásal a fához kötözi az idegent ha csak annak nem sikerült elugorni a támadás elöl.*

*Amikor a fáhozt kötözik azonnal be indul a védekezési mehanizmus a szemfogai kicsit kinőnek majd kezét megpróbálj kitépni az ostor szorításából fél kézzel sikerül is neki közbe szemével folyamatosan keresi az idegent*~Nem éreztem semmit, ki az aki ezt meri tenni~*gondolkozik de még nem lát senkit majd az ostor vonalát követve észerveszi a nőt, megpróbálja a másik kezével is kitépni magát, hacsak a nő nem tesz valamit sikerrülhet is neki*

*Gúnyosan mosolyog mikor látja hogy sikeresen ode kötözte az ostorával a fához az idegent. Láttja rajta hogy nagyon szeretne kiszabadulni és megbosszúlni ezt a kis gonoszságot.*~Nem engedlek amig meg nem tudom amit akkarlak és lehet hogy utána meg a halálba küldelek te kis mit ugrász.~*Gondolja és egyre jobban tetszik neki az ötlet hogy végezen az idegenel de persze ez az arcán nem tükrözödik. Úgy csinál mintha lazitana az ostorn de persze nem így történik csak azért csinálja hogy a kis mitugrász másik kezét is a fához kötöze.*

*Gúnyosan elneveti magát, pedig ő van alul de hát vadsága most elvette az eszét, csak arra tud gondolni hogy kiszabaduljon és a pokolba küldje a nőt,*-Azt hiszed hogy a kis köteled megállíthat?*kérdezi majd kezével rámarkol a fára és lábaival kitámasztja magát, lassan húzni kezdi és ha másnem akkor a fát tépi ki gyökerestül, közbe több seb is felszakad rajta de nem érdekli a vér patakokba gyűlik alatt*~ha elintézem ezt a nyomorultat majd pihenek~*bíztatja magát*

Látja a kis mitugrász erösebb mint gondolnál és mivel az ostor olyan erös hogy azt nem tudja elszakitani de viszont a fát szépen kiemeli gyökerestöl. Láttja hogy voltak korábbi sérülései is már amik felszakatak a nagy erö kifejtés során és így tiszta véres lett a ruhája.*-Láttom vannak már korábbi sérüléseid.*Mondja gúnyosan és az ostorával direkt a mellkasára üt mivel ott láttja hogy legjobban vérzik és ha eltalálta ami nagyon valoszinü akkor pár nagyon nagyon fájó percet okozott a kis mitugrásznak.*

*Valahogy nagyon nem tudja érinteni a dolog bár a fájdalom majd szét szakítja nem haggya magát a fa gyökérzeténél kibújik így már csak az ostor tartja kötözésbe*-akkor lássuk mit tudsz, te átokfajzat*mondja és bal kezével megfogja az ostor végét és megrántja maga felé bár már az ereje nagyon fogytán van lehet ez volt az utolsó erősebb erőkifejtése*-A pokolra küldelek te nyomoronc

*Meprobálja mag felé húzzn a kis mitugrász az ostoron keresztül de nem érel vele semmit még csak meg sem mozditja.*-Sokkal tbb erö van bennem mint benned valaha is lesz kis mitugrász.*Mondja gúnyosan és egy nagyot ránt az ostoron így a kis mitugrász neki csapodik egy fának.*

*Nem bírja tovább össze esik majd megpróbál fellkellni de ez sem jön össze, lassan feljebb tornássza magát de fél térdelő állásba marad, azt már elhatározta hogy semmikléppen nem fog szólni semmit, csak arra kiváncsi hogy mit akar tőle ez a nő és hogy főként ki*~Tiszta olyan mint az a másik kik ezek a fazonok~*gondolja de gyilkos pillantását nem veszi le az átokfajzatról*

*Gúnyos mosoly terül szé az arcán mikor láttja hogy a kis mitugrásznak nincs több ereje küzdeni.*-Na mi van nagyobb a szád mint az eröd.*Mondja gúnyosan és csak úgy a szórakozás képpen pofán vágja mire felreped a szája és egy kis vér szivárog ki az ajkánál.*-Na és most beszélj te kis mit ugrász mit tudsz a Thor Rúnáiról? Ne probálj meg át vágni mert nagyon pórúl járhatsz.*Mondja és most az ostorával a lábára csap nem akkar neki annyi fájdalmat okozni ogy elájujon de tudja hogy most nagyon rá fászhat ha nem mond igazat.*

*Mivel már mást nem tud csinálni hangosan felröhög, a kínjai már belülről mardossák de valami hihetetlen kárörvendést érez*-TE idióta...*vesz egy nagyobb levegőt, közbe vissza szívja a vért amit az ütés okozott*-Kár volt fáradoznod velem, nem tudok semmit a rúnákró*mondja és megint cask felhörög ami már fáj is neki de nem haggya abba*-De ha tudnám akkor se mondanám meg, te pokolfajzat. *Mondja de belül arra gondol hogy ki és mi lehet ez a nő mert hogy nem teljes ember az biztos

~Szóval nem tudsz semmit na majd megláttjuk~*Gondoja és gonoszul mosolyog meg fogja a jobb kezét és szépen eltöri rajta a kis ujját meg a gyürüst.*-Na akkor még egyszer gondold át csak szépen hogy tusz e valamit vagy nem.*Mondja gúnyosan és direkta kis mitugrász szemébe nézz hogy lássa rajta ha hazudik.*

*Felordít a fájdalomtól de nem szakítja meg a szemkontaktust*-Te kis senkiházi hogy lehetsz ennyire hülye, nem is tudok mit mondani,*mondja és még egyszer felnevet hogy éreztesse a nővel bár úgy érzi teste teljesen szét van szállva és segítség már nem is érkezik*

~Igazat mond na nem baj de azt gondolom tudja hogy itt hogy menek a dolgok.~*Gondolja és újjabb kérdés fogalmazodik meg a gonosz agyacskájában.*-Akkor szépen arrol regélj kis mit ugrász hogy milyen fajhozz tartozol te? És még milyen fajok élenek itt a közelbe?*Hogy biztosan választ kapjon eltöri a középsö ujját is.*-Na beszélj!

*Az angyal meghallotta a kiálltást fentről mint minden élőlény fájdalom kiálltása ez se kerülte el a figyelmét, Így azonnal megkereste a helyet és hatamalmas gyorsasággal érkezett meg egyenesen a nő mögé, látja hogy a másik fickó már szinte félájultam térdel, tudja hogy nem ember de most valami miatt segít neki*-Miért nem inkább a veled egy sújcsoportba tartozóval harcolsz idegen*kiállt rá hátulról most nem tartja titokba a kilétét hatalmas szárnyai hajladoznak a hátán, elgondolkozik hogy ki lehet az egyén*~nem az nem lehet ők már kipusztultak~*gondolja de úgy látja a nő auráján hogy tévedett nem is akár mekkorát*~Nem sikerült ki irtani az egész szövetséget~*gondolja*-Engedd el vagy ez lesz az utolsó dolog amit látni fogsz*mondja maga biztos hangon

*Lája hogy egy szárnyas lény közeleg és meg fordul.*~Elsö ránézzésre erösnek tünik de letudnám gyözni de mi van ha a több ilyet is ide vonz mint ö nem szabad kockáztatni.~*Gyorsan suint egyet at ostorával és ha minden igaz elugrik elöle és így yorsan tovább áll.*

*Kayleen is hallot valami üvöltés félét és arra vette az írányt. Sajnos a tegnapi este sikertelen volt és ezért meg azért a kis dologért amit Alasterel tet harapos kedvében van. Mikor közelebb ért a hang forrásáhozz látja hogy Alaster az egyik fa tövében fekszik ájultan. Fehér angyalocska meg egy különös lény ostor csapása elöl térik ez után a lény eltünik. Halkan de határozot léptekel kilép a relytek helyéröl és oda megy Alasterhez.*-Mi a fenne történt itt?*Kérdezi hüvösön és végig a fehérkén tartja a szemét.*

*Kitér az ostor csapás elől majd a nő felé fordul amikor megérzi a jelenlétét, tudja hogy ki ő hisz emlékszik hogy testvére kiket hozott létre azért hogy lerohanhassa Heavenlord-ot*~de ő se számolt az erejükkel~*nem akarta a harcot így nem is állt fenyegetően, megpróbálja megoldani, harc nélkül*-Ahogy láttam annak a nőnek nagyon kellett valami*mondja és lenéz az ájultra*-Gondolom nem szedte ki belőle,. TE vagy Kayleen igaz?*kérdezi érzi rajta hogy erősebb mint a másik*

*Láttja hogy semmi értelme Alastert ébrezgetni mert egy darabig biztos nem fog fel kellni.*~Francba! Nem hagyhatom itt el kell vinnem a házam hozz az van legközelebb.~*Gondolja mérgesen mikor a fehérke meg szólitja csak fél fülel figyel rá.*-Nem mert nem tud semmit. Igen én vagyok.*MOndja fél várol és közben szépen lefekteti Alastert a fübe.*-Te pedig a fehérkék vezetöje Uriel.*mOndja hüvös hangon.*

*Lehajol a földre közbe a nyomokat vizsgálja, úgy tesz mintha nem is nagyon érdekelné a másik fél*-eltaláltad, de ahogy látom te nem nagyon figyelsz a pribékjeidre, ha így egyedül ilyen veszélybe sodródnak*mondja közbe arcára egy mosoly húzódik, majd tovább vigygálja a nyomokat, felkészül mindenre, szárnyai kissebbeket csapnak a levegőbe*

-Semmi közöd ahoz ami a fajomal történik jobban tennéd ha a sajátodért agodál. Mert ahogy észre vettem ez már a második ilyen lény volt ki tudja lehet legközelebb a fehérkéket szemeli ki.*Mondja hüvösen és gyors bekötözi Alaster sebeit és sin félébe rakja az ujjait.*~Nem lehet igaz hogy nekem nekem kell növérkét játszanom meg ezzel a fehérkével dumálgatnom mintha annyira csipnénk egy mást fujj.~*Undor arc kifejezés kuszik az arcára.*

*Tesz egy lépést a nő felé*-Miattunk ne aggódjál, aki minket kiszemel az halál fia. Legyen bármilyen erős nem hagyom hogy így helyben haggyák a védenceimet*mondja magabiztosságot sugárzó szemekkel,*-Lásd el a harcosod, nem akarok háborút van jobb dolgom is, ezek csak a magadfajta lények kedvencei mint a sötét angyalok és te magad, no meg az a harmadik betolakodó*Húzza el a száját*

-Na mert ti annyira kimaradtok a háborúból. Semmivel nem vagytok külömbek mint mi ti is úgyan úgy kihasználjátok az embereket hogy fent tudjatok maradni.*Mondja dühösön.*~Persze hogy is ne majd ez a fel fúfajkododttal beszélem meg a fajom dolgait az kéne még csak.~

*Ne próbálgass Leviatan, ne akarj hasonlatokat felhozni a két faj között, nem mi táplálkozunk az emberek szivével hanem ti*mondja most már mérgesebb hangon*-Bár nektek ez természetes gondolom*mondja és össze csukja a szárnyait most nyugodtan pihennek a hátán*-Ne akarj az ellenségem lenni,*mondja neki és egy gondolat jár a fejében*-Ahogy látom már ezek is fenik rátok a fogaikat akkor nem lehettek éppen a bögyükben