Sierran Színház

Mikor még nagyobb volt a jóság és a gonosz nem nyomta el a város ezen részét színházként szólgált nem is akár milyen, mondhatni a kultura eggyetlen otthona volt Freyyanak, de miután a sötétség megülte a romvárost a színház is hanyatlani kezdett, miután az emberek fogytak a színház is csődbe ment egy darabig még vezették de a végén ez is kihalt akárcsak a színház. Az igazgatórol annyi hír van hogy kilopta a kasszát és megszökött Freyya-bol, ámde ki tudja mennyi ebből az igazság. Egy biztos a teljes sötétség lehullása után három évvel a színház bezárt az ablakokat bereteszelték az ajtókat bezárták s örök sötétségre ítélték az épületet. Most Freyya és a romváros között fekszik, mint egy sötét kísértet mely figyel és lát sok rosszat. Ki tudja miért nem rombolták már le? Lehet nem is érdemes hiszen a környék is akárcsak a színház kihalt a lakosság nagy része most Freyya-ba él és kerülik ezt a helyet. CSak az jön erre a vidékre aki nem fél a haláltól, vagy megőrült. Lehet jól is teszik hogy nem jönnek ide. Ki tudja mi történne velük...

*Egy sötét árny suhan át az éjszakán egyenesen a Sirrian színház tetején landol, lehajolva onnan nézi a lent mozgó tömeget*~fogalmuk sincs róla mi folyik körülöttük~*mosolyodik el, mestere nem engedte meg hogy elhaggya az otthoukat de ő ma mégis kijött hisz Zirrion nem is mondta eggyértelmüen hogy nem mehet sehová, fekete bőrkabátja libeg körülötte, de fekete szárnyai lágyan lengedeznek, nem titkolja hogy kicsoda*

*Most épp replni probál több kevesebb sikerel. Elkapja egy áramlat és egy börkabátos srác felé viszi. Látja hogy neki is vannak szárnyai csak az övé feket.*~Nem is tudtam hogy feket szárnyuak is vannak.~*Gondolja de az áramlat úgy dobálja hogy nem tud rendesen leszálni és neki sodorja a srácnak.*-Vigyázz!*Kiáltja neki hogy el tudjon menni onan hogy ne neki menjen.*~Bár az én szempontomból jó lenne mert így legalább puhára esnék.~*Gondolja mosolyogva miközben egyre közelebb sodrodik a sráchozz.*

*Gondolataiból egy hang téríti ki majd a hang irányába is néz és megpillant egy angyalt, nem is akármilyet, egy női angyalt, bár a szárnyain csodállkozik csak egy népet nem ismer akiknek fehér szárnyuk van de úgy gondolja eggyáltalán nem biztos hogy ő is az másrészt meg neki nincsenek ellenszenves érzései a fehérekkel szemben, bár ha Zirrion azt kéri elpusztítja őket, kezeit kinyújtva elkapja a lányt majd megtartja nehogy le essenek a színház tetejéről*-hó csak nem most tanulsz repülni?*kérdezi mosolyogva, az utobbi pár évbe nem találkozott emberekkel sőtt más néppel sem *-Hogy hívnak?*kérdezi*

*Hálás sohaj hagya el ajkait amikor a srác karjai között landol.*-Igen nagyon széen köszönöm hogy elkaptál.*Ekkor lennézz hogy mekkorát zúhant volna ha a megmentöje nem kapja el.*-Nagyott estem volna ha nem kapsz el még egyszer köszi.Brooke Gordon vagyok örülök hogy megismerhetlek. És a te személyedben kit tisztelhetek? Megköszöném ha lettenél.*Jegyzi meg pirulva mert kezd zavarba jönni a srác karjai között.

*Egy pillanatig még mindig fogja majd lenéz a karjaira és elengedi*-O bocs*mondja tömören majd elengedi, majd a háta mögött lenéz az alattuk elterülő sötét és romos úttestre*-Hát az biztos, *mondja
majd szemét vissz fordítja a lány felé*-Az én nevem Samael*mondja majd széttárja a szárnyait*-Már olyan régen nem láttam fajtársat, vagy eggyáltalán embert hogy kezdett hiányozni, csak kijöttem ide megnézni az éjszakát és az embereket*mondja majd lenéz nem lát mást csak pár csövest*-A saját életüket rontják el, ezért borul a világ sötétségbe*a sötétség szónál egy alig látható mosoly jelenik meg a száján*-És te mi járatba erre felé ahol a madár sőtt az angyalo kis csak ritkán járnak?*kérdezi enyhe meglepetéssel az arcán, közbe azon gondolkozik hogy a nő ténleg az ősellenség csapatába tartozik e*

*Figyelmesen hallgatja de közben a gondolatia máshol járnak pontosabban ott hogy neki miért feket szárnya van. Ha vissza ment minden képen beszélnie kell Urielel.*-Úgy éreztem ideje repülni tanulni meg van egy kis dolgom a városban ha gondolod velem tarhatsz.*Mondja és közben lassan és óvatosan de sikeresen le száll a ház mögé. Ösze csúkja a szárnyait és eg fekete köpenyt ölt magára.*-Jösz?*Kérdezi*

Felnéz a holdra mi már magasan fenn jár majd a nőre, és bólint*-Nincs más dolgom veled is tarthatok*mondja igazábol kiváncsi a lányra hogy ki és mi, *-Hamar bele fogsz jönni, pár hét és már csukott szemmel is menni fog*mondja neki majd amikor a lány leszállt ő csak nekifutásból le ugrik a magas épület tetejéről a szárnyait meg éppencsak a földet érés előtt nyitja ki hogy fékezze a landolást, végül besorol a nő mellé összébb húzza magán a fekete hosszú bőrkabátját a szárnyait pedig pihenőre rakja, és le ereszti a sötétségbe úgyse veszi észre senki, ezt tudja jól. Minden esetre erről beszélnie kell Zirrionnal, legalábbis most így gondolja, Brooke-al elindulnak amerre a nőnek dolga van*

*Vidáman szökdécsel el a színház épülete mellett és nyakláncot és valami karkötőt forgatva a kezébe. Arckifejezése büszkeséget sugároz de , hogy miért? A szemei azonban zavartak néha büszke néha szomorú, melyik pillanatban hogy. Talán pont, hogy lehiggadjon leül az színház oldalához és a falnak dől.*~Nem vagyok semmi...azért nem vagyok semmi... ha ezt eladom... kaphatok érte akár... akár...10 vagy 15 ezüstöt... háhá~*Hát igen... azt mondják a lopás bűn. Persze ezt is ki lehet magyarázni. Valaki azért lop, hogy megéljen valaki meg csak kedvtelésből. Persze Lea inkább az elsőhöz tartozik de ... van abban is valami, hogy szereti megdolgoztatni az eszét. Ha máshogy nem hát így.*~És milyen jól csináltam...~*Jól? Hmm a jó fogalmát ilyenre használni. Hmm érdekes...*~Az a két srác... hehe... ~*Na jó annyira még sem hehe... és ez a mosolya lekonyulásából is látszik.*~Szegények... most biztos kapnak...~*De a borús gondolatokat azonnal elhessegeti azzal, hogy az ékszerekre néz. Miért szegény fiúk? Azért mert Lea szépen átvágta őket. Éppen a városban vagy valami kis falucskában sétált amikor megpillantotta azt a bizonyos boltot és benne ezt a csini kis nyakláncot. Talán ezüst vagy valami arany ötvözet kövekkel. Természetesen azonnal elkezdte törni a kis buksiját, hogy vajon, hogyan is szerezze meg. Leült az egyik padra és talán már fél óra is eltelt, amikor két játszadozó, rohangáló gyerek tűnt fel. Két kis srác.*
-Sziasztok! Mit játszotok?*Futott oda lelkesen a nála talán egy vagy két évvel fiatalabb fiúcskákhoz.*-Fogócskázunk!*Leaának sötét árnyék kúszott át az arcán.*-Mit szólnátok ha rablósat játszanánk. Megbeszéltem a boltossal... csak azt mondta hozzak valakit...*Azzal megfordult és a kint söprögető férfinak kezdett integetni. Természetes ha valakinek egy kisgyerek integet akkor az vissza fog integetni. Aztán ismét a két srác felé fordul.*-Látjátok!
-Rendben!
-Okéé!*A gyermekek naivitása pont elég volt.*-Jó a feladat az, hogy ti bementek mintha nézelődnétek majd te... azt a nyakláncot ami a kirakatban van leakasztod amíg a.. Tesód?
-Igen!
-Eltereli a figyelmét a boltosnak... aztán kirohansz és átdobod nekem az árút.. és utána jön a fogócska...
-Fogócska? Igen ez ilyen összetett játék...
*Természetesen a két srác megtette amit mond és hát még egy karkötővel is gazdagították. Viszont nem minden úgy jött össze ahogy azt szerette volna. A két kölyköt ugyanis elkapták, későn kezdtek el futni. Előbb röhögtek mivel tényleg azt hitték, hogy csak egy játék. Lea meg hát... most itt van.*~Elviszem valamelyik másik városba vagy faluba és eladom~*Azzal el is lökte magát és már indult is.*

*De ebbe a pillanatba egy árny suhant át előtte és bizony el is állja az útját, Marcus mostanába elég sok dolgot lát ami rossz de kivételesen ahogy a nemrégi akciót megfigyelte nagyon derűset mosolygott az ügyön a lányt követni meg nem volt túl nehéz. FEjvadász lévén már megtanulta a követés technikáját méghozzá észrevétlenül mégha néha nem is jön be*-Agyafurt egy kis boszorka vagy tudod e?*kérdezi közbe neki dől a fallnak és mosolyogva néz a kislányra amig nem az ő fejéért fizetnek addig Marcus bizony nem is fog rá vadászni*-Az a két srác most benne van a pácba tudod e hogy nem szép dolog lopni?*kérdezi felvont szemöldökkel de nem tesz semmilyen olyan mozdulatot amitől a kislánynak meg kéne ilyednie, előszed két almát a belső zsebéből*-Kérsz eggyet?*kérdezi közbe oda dobja a lánynak meg se várva a vállaszt, majd ő is bele harap a sajátjába*-És mit keres itt a peremvidéken egy ilyen idős lány mint te? Nincsenek szüleid?*kérdezi teljesen nyugodt hangon mintha az időjárásról beszélne, Marcus hozzászokott már az ilyenekhez hiszen neki is fiatal korába hallt meg dehát ilyen az élet valaki megszívja de meg kell tanulni felállni. Kérdő szemmel nézi a lányt*

*Szökdécselve indul tovább. Pontosabban csak indult volna ha valaki nem áll elé. Egy férfi ha jól gondolom, elég magasnak tűnik, minden esetre Leához képest minden képen az. Lassan felfuttatja a tekintetét az alak arcára. Nem tűnik sem dühösnek sem támadónak. Na hát akkor jó. Az egyetlen ami piszkálja a lány csőrét, hogy tudja a férfi mi történt. Azt hiszem láthatta a történteket.*~Boszorka? Én? ~*Ez a rövid mondat belülről mosolyra fakasztja. A fene se tudja miért de igazán viccesnek hat a fülében.*~Lehet, hogy közel áll az igazsághoz~*Arcán azonban nem látszik meg ezen érzelem inkább csak elhúzza a száját. Még ideje sincsen válaszolni amikor egy alma landol az ölében. Hát persze, hogy kér... ha már így ingyen adják. Miközben repül felé a gyümölcs egyet hátralép és így legalább távolabb kerül az alaktól. Ugyanis túl közel voltak egymáshoz. Így nem lehet normálisan "beszélgetni".*-Nem szép? Hmm lehet...Igen rájöttem, hogy pácban vannak... de hát én elmondtam előtte nekik, hogy rögtön fussanak. Arról már nem tehetek, hogy nem ezt tették...*Von vállat, arca közömbös. Még szemeivel és arcával is azt mondja: " Én erről nem tehetek. Sőt még egy különös fintor is megjelenik szája szélén.*-Ide keveredtem, nem keresek én semmit uram...*Mondja egyszerűen.*~Szülők? Köhöm~* Na ja valaki megszívja. Az sors gonosz játékos ebben biztos vagyok. Talpra kell állni és túl kell élni. Igen... és Lea most pont ezen van.*-Nincsenek...*Úgy válaszolt mintha csak egy elhagyott nyakláncról beszélne. Mindenféle érzelemtől mentes hanggal és még mindig azzal az " Ez van!, arckifejezéssel beszél. Majd beleharap az almába, eddig csak a kezében szorongatta meg felső részébe törölgette.*-De... *Nem szokása teli szájjal beszélni így lenyeli a falatot ami éppen a szájában volt.*-Miért jött utánam?*Bár most távolabb van de még így is felfelé kell néznie. Hangja teljesen komoly és kemény de nyugodt.*-Hogy adjon nekem egy almát?*Kérdezi cinikusan.*

*Kényelmesen neki dől a fallnak látja a lányon hogy meglepődött ezen mosolyog is egy kicsikét magába de közbe tekintetével őt figyeli, majd elneveti magát*-Te aztán furfangos kislány vagy az biztos és mióta téblábolsz e külvárosba?*kérdezi kiváncsian majd amikor meghallja hogy nincsenek szülei érti is a dolgot itt a városba ez nem olyan szokatlan*-Hát azért azt tudnod kéne hogy errefelé nem minden veszélytelen jobban tennéd ha a belvárosba lennél ott egy csöppel biztonságosabb, itt bármikor el lehet tünni,*mondja kissé lehalkítva a szavait*-ÉS hol élsz ha nincsenek szüleid remélem nem itt a környéken ha mégis akkor javaslom menj kicsit biztonságosabb helyre Freyya belvárosába van egy fogadó is.*mondja miközbe szemével az égboltot figyeli,*~a sötétség már megszokott de én nem tudom megszokni~*kicsit megrázza a fejét a gondolattol majd ismét a lányra néz*-Nem de elég különös hogy egy egyedül mászkász itt ahol még a felnőttek se szívesen fordulnak meg az alma csak ráadás*mosolyodik el*-Amúgy hogy hívnak?

-Nem tudom miről beszél.*Csak ennyit mond arra, hogy furfangos lenne. Azonban arca többet árul el, ismét felnéz a férfire szája szélén egy apró mosoly jelenik meg és szemében huncut fény csillan.- Nem rég óta jöttem a környékre.*Ezzel el is intézi a választ, senkinek semmi köze, hogy pontosan mióta is van itt. De ha nagyon akarna sem tudna pontos választ adni.*-Igen az... de mit kezdenék én a városban?*Mindenki a városba küldni*~Mi van ezekkel? Miért küld mindenki engem a városba? ~*-Pont ezért vagyok itt mert itt el lehet tűnni mások elől. *Válaszol mintha nem értené a célzást.*-De ha el is tűnnék... mindegy lenne, egy gonddal kevesebb. Nem hiányoznék senkinek... Csupán egy tolvajjal kevesebb lenne a környéken.*Von vállat és beleharap az almába így elhallgattatva magát.*-De igen... a környéken. Fogadó?*Nevet fel cinikusan.*-Ugyan... ezt ugye maga sem gondolja komolyan... na és miből fizetném a fogadót?*Nevetve megcsóválja a fejét. Na ez tényleg vicces... ha még eladja ezeket a holmikat, még akkor sem húzná ki sokáig a fogadóban ha enni is akar. A város drága neki.*-Ez még mindig nem válasz a kérdésemre. Hogy miért jött utánam. *Az almára csak bólint.*-Hm... rendben köszönöm... Lea vagyok. De én még nem tapasztaltam semmi olyan különös dolgot amitől félnem kell. Vagy ami miatt nem jár erre senki. Az egyetlen furcsaság csak ez volt. Mármint, hogy nincs erre felé senki sem...

-A nevem Marcus*mondja majd megroppantja a nyakát*-Lehetséges hogy az az eltünés nem éppen a legkellmesebb dolog főleg ha utána a folyóbol halásszák ki az ember szétmarcangolt hulláját*mondja kicsit szkeptikusan hát ezek meg szoktak itt történni és jó ha felvilágosítja a lányt róluk*-A város biztonságos legalábbis jobb mint ez itt*mutat körbe, majd bólint a szavakra*-Nos nekem két ötletem lenne az első*mondja és felmutatja a hüvejk ujját*-A fogadós Hubi az egyik ismerősöm szerintem minimális dolgokért biztosítna neked szállást és ételt, mondjuk takarítás a fogadó meg nem olyan nagy*mondja majd felmutatja a mutató ujját*-a második már komolyabb messze innen a tengeren van egy sziget ott van a Grincore kiképző iskola ott szakmát tanulhatsz szeritnem ilyen fiatalon is felvesznek, ott ingyen elszállásolnak étel ital és még egy szakmát is tanulhatsz*rántja meg a vállát*-Ezeknél jobb ajánlatot nem igen fogsz kapni legalábbis ezen a világon nem nagyon*mondja most már komoly hangon majd körbe mutat az ujjával*-És szerinted miért nincs erre felé senki se?*elmosolyodik*-MErt aki itt él mára vagy eltünt vagy meghalt bár személy szerint én ezt a két szót egybe kapcsolom ha érted hogy mire gondolok egy és ugyan az*mondja az "egy és ugyan az " részt kihangsúlyozva majd kiegyenesedik*-Szóval én nem vagyok senkid nem szólok bele az életedbe de hidd el ez a hely nem embernek való, legalábbis mint látod*mondja*

*Elfintorodik a szétmarcangolt holttest hallatán.*~Takarítani? Én?~*Ő ennél büszkébb, de vajon mire olyan büszke? A fene sem tudja miért hordja olyan fent az orrát. De egy biztos jelen állapotában nem lenne hajlandó ilyesmire. A másik ajánlat hallatán beugrik neki egy férfi arca. A különös angyali fickóé aki szintén a tenger felé nézett amikor valami mentsvárról beszélt. Bár nem mutatja de beszaribb mint azt bárki is gondolná. Kiképző iskola? *~Még is mit csinálnék én ott? ~*Őszintén fél, hogy ő lenne ott a legbénább és leggyengébb. Hogy meglátnák azt amilyen valójában vagy egyszerűen a tanárai átlátnának rajta. Jó lenne ez neki? Egy pillanatra elgondolkozik és képek futnak át elméjén. Éppen mérlegeli, hogy jó lenne-e neki a suli. De Marcus kizökkenti gondolataiból és lassan követi szemeivel a férfi kezét.*-Amint már mondtam nem találkoztam semmi érdekessel erre felé.*Egyre sötétebb van, bár nem mintha olyan sokszor lenne verőfényes napsütés. Lea lassan körbenéz de nem az előbb hallottaktól hanem mert fél a sötétben. Legalábbis ha kint van. Ilyenkor már rég egy viszonylag meleg és lehetőleg zárható helyre szokott húzódni. Talán ennek köszönheti, hogy még életben van és nem találkozott egy vadállattal sem. Azonban elindulni sem szeretne, akkor egyedül kéne szembenéznie azzal amit utál. Akkor inkább áll itt csendben. Lea tekintetét az égre emeli. Ma még a hold vagy micsoda sem világítja be az égboltot, a csillagokról nem is szólva. Ugyanis fekete felhők takarják el az égboltot. Ez különösen nyugtalanítja a kislányt. A fel mellé lapult szemeit erre a bokorra szegezve amit az előbb a szél megzörgetett. Szinte észrevétlenül húzódik közelebb Marcushoz. Legalábbis ő nem veszi észre. Ugyanis teljesen megfeledkezett magáról és az előbb felhúzott "ki ha én nem" álarcról. Melkasa egyre gyorsabban emelkedik majd ereszkedik vissza, a sötétség legalábbis az éjszaka sötétsége mindig ilyen hatással van rá. Ha egy barlangban, kriptában ne adj isten lakásban van egyáltalán nem fél. Csak a szabad ég alatt...*

*Elmoslyodik, látja a lány reagációját*-Nem kell aggódni nincs senki a közelbe legalábbis nem hinném*mondja mosolyogva majd bólint*-Szóval akkor remélem segítettem és eldöntöd mit szeretnél bár személy szerint az iskolát ajánlanám ott még tanulhatnál is valamit egy kocsma nem gyerekeknek való hely*mondja komoly hangon miközbe a területet páztázza*-No akkor eljösz velem a vározsba elmegyünk a fogadóba eszel valami normálisat*mondja közbe végig néz a lányon*-Eléggé sovány vagyok fogfadok hogy nem is eszel rendesen*mondja bár hangjába csak szimpla megállapítás érződik majd egy lépéssel közelebb megy a lányhoz*-Nem hinném hogy itt szeretnél maradni éjszalkára ki tudja mi vetemedik erre felé itt nincsenek akik meghallnaák ha sikítasz vagy ha valami baj van. Szóval velem tartasz?*kérdezi egy bíztató mosoly keretébe*

*Egy pillanatra kizökken előbbi gondolataiból.*-Nem nagyon zavar, hogy van-e erre valaki rajtunk kívül vagy sem.*Ez igaz is. Hiszen nem teljesen attól fél, hogy jár erre bárki is. Hanem szimplán csak a sötétségtől, mint minden gyerek. Csak nála ez erőssebb, legalábbis ha kint van. Talán mert tudja, hogy nem úgy mint más gyereknél az ő apja nem fog odarohanni ha felé. Lassan körülnéz és a további szavakra csak bólint. Nem igazán szeretne itt maradni ha már így elhúzódott az idő. Milyen kedves! először beilyeszti: "Ki tudja mi vetemedik erre" aztán meg bíztatóan mosolyog? Alapból utálja a sötétséget hát ha még ilyet mondanak neki. " Ki tudja mi vetemedik erre".*~Itt nincsenek akik meghallanák ha sikítasz~*Előre is köszöm ezt az informásiót. Főleg mert Lea így csak kíváncsibb lett. Nem volt elég bajom így is vele? *~Szóval vele tartok?~*-Azt hiszem...*Motyogja és még egyszer körbenéz.*-Még is miféle lények vannak erre?*Szorosan Marcus mellé húzódik. Nem mintha bízna a férfiben de jobb mint itt egyedül maradni. Inkább megpróbál benne bízni. Ahogy elindulnak észrevétlenül belekapaszkodik Marcusz kabátjába. Talán érzi a férfi talán nem. Nem is érdekes. Mindenesetre egy lépéssel sem marad le. Bár kicsi lábai megnehezítik a dolgát.*

*Elmosolyodik*-No ez a beszéld akkor menjünk*mondja és elindulnak közbe érzi hogy valaki fogja a kabádtját és lassít is Marcus a léptein majd a kezét nyújtja hogy ha a lány akarja fogja meg, közbe persze válaszol a kérdésére*-Nos elég sok állat merészkedik be ide a vadonba nem találnak élelmet és elég veszélyesek is vannak köztük mint a farkasdémon vagy a Detrox azokkal még én se szívesen találkoznák ritka agresszív egy bestiák és akkor még nem beszéltem arrol ami a városon kívül lakik ott aztán vannak fenevadak*mondja nyugodt hangon*-Ezért ha fürge karmos lépteket hallasz azonnal szedd a lábad ha már látod a szemüket akkor mondhatni lehet késő*fejezi be majd azért elmosolyodik*-De ne aggódj itt vagyok álltalába észreveszem a vészt és jelen pillanatba az éjszaka sötétjén kíül semmi nincs itt csak mi ketten*mondja nyugodt hangon azért ö is folyamatosan páztázza a terepet*-Nos a fogadó felé jó?*kérdezi egy elhagyatott ház mellett*

*Egy vörös köpenybe burkolózó karcsú alak tűnik fel a színház közelében. Méltóságteljesen lépked, bár méltóság benne már nincs egy szemernyi sem, nála csak a cél a szent az eszköz bármi lehet. Amint az épület közelébe ér, letelepszik a földre és lehúzza fejéről a csuklyát. Most már látni lehet, hogy egy nőt rejt a vörös lepel, éjfekete haja enyhe hullámokban omlik alá a vállára, sápadtnak mondható fehér arca szinte világít a félhomályban. Szépnek szép, de a szemében villogó kegyetlenség nem illik ebbe az összképbe. Amint elhelyezkedett a földön, egy kisebb erszényt húz elő a köpeny alól, és elkezdi számolni a mai bevételét. Ezt is lopta, mert ebből él...áldozata meg most keresheti nem csak a pénztárcáját, hanem a lányt is akit az ágyába akart vinni. Gonosz mosoly játszadozik Lilith ajkain erre a gondolatra, majd amint végzett, feláll és útnak indul a belváros felé...kezd késő lenni, és ideje lenne szállás után néznie...ami jelen esetben azt jelenti, hogy visszatér a fogadóba a szobájába, és kipiheni a mai nap fáradalmait.*

*Marcus érkezik a város ezen részére. Pontosabban ,már itt is volt jó ideje csak terepfelmérésen. A nőt amikor meglátta elindul felé bár akkor még nem tudja hogy az e csak amikor lehúzza a csukját a fejéről*~különös nem ismerem~*gondolja bár nem tudja mit csinál de nem is az ő dolga de ha megint egy őrülte l hozza össze a sors aki a peremvidéken próbál szerencsét akkor jobb ha szól neki*-Üdv Válaszol nyugodt hangon majd kijön a sötétből*-Éjszakai séta? a Külvárosba?*kérdezi körbe nézve eggyelőre csak felméri a nőt*-Gondolom feltünt önnek is hogy eléggé üres hogy így mondjam

*Nem ijed meg, amikor az ismeretlen férfi ráköszön...pontosabban nem látszik rajta, de tudja, hogy ott a köpenye alatt a kése, és le meri szúrni ezt is. Különben sem őrült ő, csak egy kém, akinek van kiegészítő állása...avagy másodállásban zsebtolvaj is néha. Sajnos ez már az életévé vált, nem igazán tudott leszokni róla.*
-Jó estét.*Köszön vissza mosolyogva. Jó színész, nem kell ám neki mindent elhinni, de elég élethűen csinálja...mintha csak szívből jönne az a mosoly.*
-Ó, már hazafelé tartok.*válaszol.*
-Csak néhány ügyet el kellett intéznem.*Óvatos, óvatos. Sejti, hogy a férfi nem itt lakik, tehát vagy ő a célszemély...vagy tényleg csak a véletlen műve, hogy találkoztak. Bár jobban megnézve nem emlékszik az arcára.*
-Hát eléggé üres, meg ködös...de megszoktam már.*Válaszol. Elvégre aki itt nő fel, az ismeri a környéket, mint a tenyerét, Lilith nem téved el itt csak úgy, sőt sehogy sem. *
-Különben Hope vagyok...Hope Goldberg. És nem kell engem magázni.*Az igazi nevét nem nagyon árulja el, mert senkiben sem bízik meg a látszat ellenére. Jobb kezét felemeli, így lecsúszik arról a köpeny, és látni lehet vékony, csupasz karját, majd mutatóujját végighúzza a férfi állán, és fejét oldalra dönti.*
-Nem vagyok én annyira koros.*mosolyog, és arra vár, hogy a férfi is bemutatkozzon. Lehetséges áldozat? nem, most ehhez nincs már kedve. Fáradt, és csak a fogadóig akar elérni. Majd talán a közeljövőben...ha még találkozik vele.*

*Körbe néz*-Erre felé lakik itt nincsenek nagyon lakott házak*mondja egy kissebb mosollyal bár sejti hogy a nő csak valami miatt jött ki ide bár azt nem tudja mi miatt kell egy embernek ide tévedni dehát ő is erre jár ezért nem is nagyon gondolkozik a dolgon*-Mindig is az volt legalábbis mióta én élek azóta az bár ha azt veszük akkor nem is volt oly rég*mondja elgondolkozva hiszen maga sem idős a bemutatkozásra biccent bár az "újj húzást" nem tudja mire vélni de kicsit különösnek tartja de sebaj azért ő is bemutatkozik*-Marcus Zendor*mutatkozik be közbe azon gondolkozik mit kereshet egyedül itt a nő bár azt sejti hogy biztos nem védtelen ha már egyedül kimerészkedett jönni ide így azért tudja hogy jobb óvatosnak lenni*

-Nem is mondtam, hogy errefelé laknék.*jegyzi meg, és még mindig mosolyog.*
-Csak akadt egy kis dolgom itt a külvárosban.*folytatja, és közben összehúzza magán köpenyét, bár attól sem lesz melege.*
-Örvendek Marcus.*fogadja a bemutatkozást. Most kivételesen nem információt kell szereznie, már eldöntötte, nem fog rámászni. Talán egy másik alkalommal...bár ehhez nincs kedve. Igaz, néha a cél érdekében, van kedve, nincs kedve, sok mindent megtesz. De minek cselekedni, ha nincs cél. *
-Amúgy merre tartasz?*kérdezi látszólag fesztelenül. Fáradtsága és kedvtelensége most a álarc mögött marad, még mindig van ereje mosolyogni, és azt mutatni, hogy igazán örül az ismeretségnek. Tulajdonképpen a lelke mélyén nagyon is antiszociális és bizalmatlan, de ezt nem mutathatja...egy kémnek nem szabad. És most már ölni sincs kedve, pedig azt azért néha tudja élvezni...A vér és a fájdalom látványa tud igazi mosolyt csalni az ajkaira, mert akkor azt érzi, hogy no lám, nem csak ő szenvedett. Viszont most csak az tudná jobb kedvre deríteni, ha visszaérne végre a fogadóhoz.*

*Bólint közbe egy kis mosoly kúszik a szájára*~kiváncsi vagyok milyen dolga akadhatott itt a semmi közepén de sebaj nem fogok kérdezősködni~*gondolja hiszen a nyomozáshoz túl fáradt amugy sem üti bele az orrát másoik dolgába a kérdésre kicsit megremeg*-Ja bocs vissza a városba aztán haza majd*mondja kicsit össze szedve a gondolatait majd közelebb lép*-És te merre tartasz ha a város felé akor mehetünk eggyütt egy darabig*mondja majd ha jó a nőnek akkor elindulnak*-Amúgy hogy hogy csak így egyedül erre?

*ha kérdezősködne, sem jutna sokra, mert Lilith óvatos, még a nevét sem árulta el. Marcus Hope Goldberg néven soha nem fogja megtalálni ,hiszen az igazi Hope már régen a Grave town-i temetőben alussza örök álmát.*
-A belváros felé indultam...arra lakom.*válaszol. Közben azon gondolkodik, merre lehet az a "haza", ha nem a belvárosban. Talán a családi házaknál? Mindegy, senkivel sem akar közelebbi kapcsolatba kerülni, mint ahogy régen az anyja sem akart vele jóban lenni. *
-Nem kell engem félteni...voltam katonai kiképzőben.*szemrebbenés nélkül hazudik, mint mindig. Kém, és csak közelharcot tanult az utcán. Ám azt jól tudja, a gond csak az, hogy ha az ellenfél a három lépés távolságán kivül van, akkor ő halott ember. Ám akiket eddig eltett láb alól, azok sose mentek ennél messzebb tőle, nem volt nhéz dolga...mindig elég neki az a két kés a csizmája szárában. Az a meglepetés, amit támadásai okoznak elég ahhoz, hogy ölni tudjon, nem kell erőfölényben lennie.*