Sötét Romváros

Tárgy: Re: Sötét Romváros Hétf. Aug. 25 2008, 19:53

*Élveztel nézte ahogy szenved és közben jeges nyugalomat árasztott magából.*-Akkartad tudni hogy ki vagyok hát most meg tudod. Kayleen vagyok a Levitan faj vezére és most te is Leviatan lettél.*Mondja és közben semmi jelét nem mutatja hogy mit érez.*-Ez által sokkal erösebb lettél és sokkal több mindenre lszel képes és engem fogsz szolgálni és az én oldalamon fogsz harcolni. Még úgyan nem vagy teljesen kész de fél uton jársz. Még rengeteg mindent kell tanulnod a harcról és a rejtözködésröl na me persze a gyilkolásról. Mostantól szívekel fogsz táplálkozni.*Jelenti ki határozotan és ahangja mint az acél a tekintet pedig eröt és hatalmat sugároz.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Hétf. Aug. 25 2008, 20:10

*Mire fel bír tápászkodni, telik legalább két percbe, mivel az is hátráltatja, hogy mellkasa fáj. Mikor lenéz és meglátja a vágást rajta, csodálkozva néz fel Kayleenre. És fogalma sincs, hogy a nő miről beszél.*-Milyen faj? Leviatan? Téged szolgálni? És ha nem akarom?*Arra a részre nem kérdezett rá, amikor arról volt szó, hogy erősebb, és sokkal többmindenre képes lett az előbb történtektől, met annak nagyon is örül.*-Mennyi van még hátra a feléből?*KÉrdezi közben meg-meg görnyed, még mindig nem múltak el telesen fájdalmai.*-a tanulással nem lesz baj, de... khm... szivekkel táplálkozni? Az egy dolog, hogy elnézem ha kínoznak valakit, de megenni a szívét...*Nincs megrettenve a dologtól, csupán kicsit furcsáak tartja, hogy sziveket kel megennie.*-És, ha normális emberi ételt eszek, akkor mi fog történni?*Kérdezi, nagy érdeklődve, hogy ha véletlenül egy falat is lekerül a torkán régi kedvencei közül, vajon mire is számítson.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Hétf. Aug. 25 2008, 20:27

-Engem fogsz szolgálni mert tölem ered a hatalmad ha pedig nem meg halsz én meg jól lakom enniy.*Mondja hüvösen.*-Na akkor csatlakozol és szolgálsz engem? Nem sokára rendbe jösz és elkezdödik a kiképzésed amit én fogok vezetni de Alaster a jobb kezem is beszál. Akkor leszel igazi Leviatan miután elfogyasztod az elsö szívet amit te szerzel meg.Mondja neki határozotan és parancsoloan.*-Na és ha egy kicsit össsze szedted magad meg mutatom a lak helyed.*Mondja neki és Garyvel együtt elindulnak a kunyhók felé.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Hétf. Aug. 25 2008, 20:35

-Oh, értem, így mindjárt más.*Ad rövid választ, s máris változtak nézetei, mivel nem akar meghalni... mégegyszer.*-Igen, csatlakozom.*Más válasz híján nemtud mit mondani, és úgyérzi, így neki is jobb lesz. Mostmár biztosan nincs aki legyőzhetné, persze Kayleenon és Alasteren kívül.*-Alaster? Ő is... Leviatan?*A szünetet azért hagyta, mert kicist sok információt kapott tudata, s az, hogy alaster is Kayllen fajta még tett rá egy lapáttal.*-Nem is gondoltam volna róla, ő nem olyan, mint te. Vagy csak nekem mutatta másik arcát.*Gondolkodikel, s inkább az utóbbira tippelne.*-Rendben, felkészítetek, ez nekem jó. Az első szívet sem lesz nehéz megszerezni, van némi tapasztalatom, de amit még ti tanítotok nekem, azzal mégjobb leszek. Induljunk.*tartja meg szónoklatát, végül elindul a nő után eddig ismeretlen lakhelye irányába.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Csüt. Aug. 28 2008, 19:58

* Halk, sietős léptek zaja, talár susogása töri meg a feszült csendet. Egy kis kaparászás hallatszik az egyik kőtömb mögül, de Shaelyn ügyet sem vet rá. Bő csuklyája alól rémült barna szemekkel tekint körbe, s a tokból előkerülnek a szablyák. A csukylát lefújja a szél a fejéről, így kivillanak a barna fürtök, de meg sem kíséreli a helyén tartani. Egy pillanatra elhal a kaparászás, majd visító patkányok futnak el a lába előtt. Halkat sikkant, majd újra megnyugszik kicsit, s egy térképet vesz elő. Úgy tűnik a legendás romváros kellős közepén ácsorog az egyik fa alatt, ahonnan halk motoszkálás sivít a csendbe.
Sötéten felpillant, majd nagyot sóhajt. Egy kulacs kerül elő az egyik nagy zsebből, amit alaposan megvizsgálva, az egyik kőmaradványra rak, s onnan vizitálja meg, hátha felfedez rajta valami lukat, de a nedvesség bizony nem onnan árad. Egy apró bájitalos fiola ontja magából a folyadékot, eláztatva Shaelyn talárját. A leányzó szitkozódva hajítja el az üres üvegcsét, majd a talárját kezdi vizsgálgatni. Az ital lukyat égetett rajta, így egy lukacska tátong most a zsebe helyén. A kulacsot meghúzza, s az már csak a másik zsebében kap helyet. Csuklyáját a szemébe húzva folytatja útját... *

Tárgy: Re: Sötét Romváros Csüt. Aug. 28 2008, 20:16

*Egy másik leviatan talán képes lenne őt kiszúrni, de mivel közel s távol egy sincs Garyn kívül, így nyugodtan közlekedhet, egy eddig, általa bejáratlan úton, háztetőről háztetőre ugrálva, persze nesztelen érkezésekkel. Felfedező útja során egy csuklyás alakra lesz figyelmes lent az utcán. Éppen ugrás közben vette észre, de a lány őt nem, mivel háttal van neki. A háztetőn, amelyikre érkezett, megáll, s a tető széléhez megy, hogy megnézze ki is a lány, de nem ismeri fel.*
~Talán Gab lesz az... de nemhiszem.... ő nincs ilyen alacsony.~*Új ösztöneinek köszönhetően jobban érzékel mindent, gyorsabb, erősebb lett. Már rájött, hogy Alaster miért szagolt olyan sokszor a levegőbe, megbizonyosodni róla, hogy van-e még valaki a közelben, Gary most pont így tesz, s a lányon kívül mást nem érez. Újabb háztetőre ugrik át, s tovább folytatja útját, mígnem eléri a fát, ami alatt a lány van. Egy szép, íves szökkenéssel a lány mögött terem, hangtalan érkezéssel, s mivel a lány a fa tetejére nem látott fel, így GAryt sem láthatta a levegőben.*-Jó estét!*Köszön az idegenre, s véginéz rajta, ez már megszokás nála, felmérés.*-Nem fél ilyenkor este? ezek a foyltonos eltűnések nem riasztják meg?*Kérdezi sejtelmes hangon.*-Főleg egy ilyen fiatal lánynak.*Teszi hozás a végére, hiszen ránézésre nem néz ki többnek mint 18.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Csüt. Aug. 28 2008, 20:28

* Egy cseppet megrázza a fejét, majd fülel. Szívesen tivább indulna, de valami nem hagyja nyugodni. Félreértés ne essék, a kislány nem fedezte fel a háztetőkön közlekedő leviatan-t, de ha az ösztönei nem csalnak, akkor nincs egyedül. Talán csak a patkényokra, talán a baglyokra lett figyelmes. Egy lesujtó pillantást vetne saját magára, de mivel ez fizikailag képtelenség, így beéri egy elégedetlen morrantással.
Ekkor viszont egy furcsa hang hasít a csendhez szokott fülébe, így nem csoda, ha a megpördüléssel együtt egy behúzott nyak is éktelenkedik a lányon. *
- Szép estét. * Mormogja a maga csendes kis hangján, majd jobban szemügyre veszi az embert, aki láthatóan csak ember volt, vagy talán még az sem. * - Nem hinném, hogy egy magamfajta lányra fájna bárkinek is a foga. * Jegyzi meg egy kicsit éles hangsúllyal. * - A fiatalság nem takarja a belső tudást. * Válaszol erre a kérdésre is igen egyszerűen. Meg kell hagyni jó érzéke van az előtte állónak ezekhez, ugyanis a csuklya alatti személyek életkorát nem valami könnyű megállapítani. *

Tárgy: Re: Sötét Romváros Csüt. Aug. 28 2008, 20:49

*Hallgatja a lányt, először a köszönés viszonzására, majd további szavaira.*-A városból sokan eltűntek már, akik erretévedtek, de ilyenkor nappal nem kell félni. És ha te is eltűnsz? Vagy meghalsz? Aztbeszélik, hogy mind meghaltak, azok közül aki idemerészkedett.*Ad érszletes választ, s úgy érzi, már-már hasonlóan beszél a lánnyal, mint Alaster beszélt ővele, nem hiába, Gary inkább nézi Alastert mesterének, mint Kayleent. Aztmondja mindenkinek, hogy nem nézi le a nőket, magának is szokta mondani, hogy nem, pedig igen, amennyire csak lehet, ő lenézi az összes nőt. Nem azért mert nem hiszi el, hogy nem lehetnek jó harcosok köztük, csakhát egy nőnek a mosással, főzéssel, takarítással, gyerekneveléssel és pulcsikötéssel(XD) kéne foglalkoznia.*-Ez igaz, belőlem se néznél ki semmit, amit tudok.*Bár elég ha ránéz valaki Garyre, egy kigyúrt nagydarab férfi, akinek van egy hosszú és két rövid kardja, és egy íja, meg három vaskarom. Vagy tud bánni mindezen fegvyerekkel, vagy csak ijesztésnek szánja őket. De nem annak, mert amilyen fegvyereket magánál hord, azzzal mindel mesterien bánik.*-Attól nem tartasz, hogy jött velem még avgy három férfi, és kifosztunk? Bár ez nem fordul elő, mert nem vagyok holmi fosztogató, csak érdekelne a válaszod.*Valamiért nagyon érdekli, hogy ki mennyire fél, de a legfontosabb, hogy ölt-e már, ezt is mindenkitől megkérdzei. Biztos a lánytól is megfogja, de előbb.*-Mi a neved?*Ez lényegében kimaradt de nem véglegesen, Gary rákérdezett.*

Tárgy: Re: Sötét Romváros Pént. Aug. 29 2008, 16:56

* Hát igen. A férfiak egyik kedvenc szórakozása, hogy ijesztgessék azokat a nőneműeket, akik hozzájuk hasonlóan a harcos életet választották. Valaki puszta irigységből teszi ezt, hiszen elképzelhető, hogy egy nő diadalmaskodik egy férfi felett, és mindenki azt gondolja, hogy egy pasinak ez nagyobb szégyen, mintha egy hím győzte volna le. Pedig nagyot téved mindenki, akinek ilyen gondolatok járnak a fejében. Attól még, mert a gyengébb nemnek tartják őket nagyobb erőre is tehetnek szert, mint két férfi együtt véve... *
- Ha eltűnök? Akkor eltűnök. Ha meghalok, akkor pedig meghalok, nem értem mi ezen a kérdés. * Sóhajt egy nagyot, és kissé lejjeb ereszti a szablyáit, az utóbbiakat látva me, hiszi, hogy meg fogja támadni, ha pedig igen...Akkor védekezik. A gond az, hogy nem tudja mekkora ereje van, és ez elég idegesítő tud lenni a maga módján. *
- Tudod teljesen mindegy mit néz ki az ember a másikból. Ez nem változtat semmit azon, hogy mennyit tud az illető. * Vonja fel egy pillanatra a szemöldökét. Az ő logikájából kifolyólag meri azt gondolni, hogy az előtte álló férfi az oldalára csatolt összes fegyverrel tud harcolni, ha arra kerülne sor, és nem csak azért vannak nála, hogy cipelhesse őket. *
- Közölném veled, mielőtt még jön az a három férfi, és kifosztotok, hogy az egyszerű szablyáimon kívül aligha tudtok valamit ellopni tőlem. És az, hogy félek-e igen érdekes kérdés. A dolgaimat nem féltem, nem hordok magamnál semmiféle értékes kincset. De mint mindenki más, a fegyverem nélkül csak pusztakezi harcban lenne esélyem. * Egy apró mosoly szerűség fut át az arcán...Ritka dolog az ilyen. * - Shaelyn Ermengarde Mossel. És ha lehet a Shaelyn nevet használd, és hanyagoljuk a többi bugyuta becenevet. * Biccent neki egyfajta köszöntésképp a neve elhadarása után. Nem egyszer megfordult a fejében a névváltoztatás, eléggé unalmas minden bemutatkozáskor elsorolni a szinte kiejthetetlen neveit. * - Hát te? * Ez a kérdés talán kissé udvariatlannak tűnhet, de nem tehet róla, hogy nem szeretné megütni a barátságos hangnemet egy idegennel szemben. *

*Igazán érdekesnek tartja a lány szavait, hisz semmi baja azzal, ha eltűnne, vagy meghalna.*-Szóval nem félsz a haláltól... Hmm...*Morfondírozik cseppet, majd újra megszólal.*-Honnan jössz?*Kérdezi közben kezeit összekulcsolva a mellkasára helyezi.*-Igen, igen, de azért kinézetre is meg lehet határozni, hogy mire képes egynéhány illető.*Ez persze csak nagyon ritkán jön be, mert Garyvel is csak nagyon kevés alkalommal fordult elő, hogy kinézetből tudta, hogy mire képes ellenfele, összesen kétszer.*-Mondtam, nem vagyok fosztogató, csak azokat zsebelem ki, akit legyőztem, de csak azért mert annak már úgysincs rá szüksége.*Természetesen rálehet jönni, az egyszerű válaszra, hogy miért nem lesz már szüksége rá az illetőnek, mert meghal.*Mikor a lány bemutatkozik, kicsit elgondolkodik, hogy hogy is vna a név, de aztán kisegítik, így már tudni fogja, hogy Shaelynnek szólítsa az idegent. A visszakérdezést már előre várta, de csak egy kis idő múlva adott választ.*-Gary Smith.*Mutatkozik be, de még a kunyhójában töprengett egy új neven, a mostani név már nem őt takarja. Bár nem változott sokat, de belül érzi, hogy nem már nem emberi.*

- Ha félek a haláltól, az azt jelenti, hogy nem akarok meghalni. Márpedig egyszer mindenki meghal, akár akarja, akár nem, és véleményem szerint jobb szeretettel gondolni a végső megnyugvásra, mint menekülni előle, és foggal körömmel kapaszkodni e világi rút életünkhöz. * Hiába nem egy nagy tudós, ennyit még ő is tud. Könyvekből? Ugyan...Tapasztalat sajnos. A szülei olyan eszmék szerint éltek, hogy a halál egy ellenség, amit le kell győzni. Shaelyn viszont az új generáció, nem fogja hagyni, hogy egy ilyen bugyuta gondolat nyomja rá a pecsétjét egész életére. *
- Darnosev-ben születtem, de már két éve elhagytam az otthonom* Rövid, tömör válasz, még nem ismerik egymást, így nem csoda, ha többet nem szeretne elárulni magáról. * - Meg lehet, de csak egy harc után tudhatjuk meg, igazunk volt-e, és az lehet, hogy az életünkbe kerül. Különben is...Lehet, hogy egy izomkolosszusnak tűnő ellenfél mégsem olyan erős, mint amennyire látszik. Volt már rá példa. * Magyarázza. Sajnos még a családja nevelte bele a kioktató hangsúlyt, ami most egy kicsit elő is tolakszik, de ő pár köhintéssel elnyomja. * - Nem szép dolog kifosztani a halottakat. Csak ha nagyon nagy szükséged van a dolgaira, mondjuk a szomjan halás veszélyezteti az életed. * Csóválja a fejét. Ő sem szentéletű, különben nem nézne ilyen hidegen...De annyit ő is tud, hogy ha valamit nem szeretne, ha vele is megtennék, azt ő sem teszi meg, csak nagyon indokolt esetben. De ahogy nő, tapasztalatot szerez, rá kell majd egyszer jönnie, hogy bizony az a vélekedés nagyon nagy naivságra vall. *

*Egy alak repül a romváros felé az égen. A város szélén leszáll, majd magára borít egy köpenyt, így eltakarja szárnyait. Először egy kicsit körülnéz a területen, csak a kihalt utcákat és házakat látja. Mintha egy lélek sem járna erre, viszont azt érzi, hogy nagyon sötét a hely, valami gonosz kisugárzása van, ami feltölti a nőt. Lassú léptekkel elindul egy félig ledőlt ház felé, fellép a tornácra, aztán belöki az ajtót, de csak óvatosan. Hangos nyikorgással kinyílik, Kasdaye belép a sötétségbe. Egy lepusztul, dohos előszoba tárul elé, de ez hidegen hagyja. Inkább csak azért jött ide, hogy egy kicsit elrejtőzzön. Az ajtót nem csukja be, így a szél amikor meglengeti hangosan nyikorog. Kasdaye megáll az ajtófélfának támaszkodva, viszont sötét ruházata miatt szinte egybeolvad a házzal, így teljesen észrevehetetlen. Mintha várna valakire.*

*A homályba menekül most is, mint mindig. Nekidől az egyik fekete falnak, és térdére támaszkodva fújja ki magát. megúszta, ismét megúszta és ez örömmel tölti el. Büszke magára és a saját gyorsaságára, ami a döntéshozatalokat illeti. Haja összegubancolódott, csuklyája lecsúszott szabadon hagyva arcát a sápadt holdfényben. Fekete szemei gőgösen villannak meg, amint felemelkedik és egyenes háttal dől neki újra a kormos falnak. Most, hogy végre rendesen jut levegőhöz újra, kissé szétnéz. Itt jól érzi magát, mintha a lelke tartalmát látná viszont ezeken a megfeketedett falakon, az is ugyanilyen romos és fekete lehet. Íriszei átsiklanak a nyitott ajtón, nem tűnik fel neki egyáltalán, hogy az talán nem kellene nyitva legyen, talán még sincs akkora biztonságban, mint gondolná.*

*Jól sejtette, pontosabban érezte, hogy a nő erre fog sétálni. Hosszú ideig csak tekintetével követi végig, alaposan végigméri, majd elgondolkozik egy kicsit. Végül arra jut, hogy nem kétséges, tényleg ez lesz a legjobb megoldás, ezt kell tennie. Hirtelen kilép a sötétből, de mintha nem is lehetett volna látni mozgását a nő mellett terem.* - Üdvözletem! *Köszönti mondhatni elég hidegen. Még mindig méregeti a nőt, de ez nem látszik rajta. Arca kemény, mintha nem is lenne emberi.* - Tudtam, hogy jönni fogsz. *Szólal meg ismét. Nem ad semmiféle magyarázatot, de ezt a kijelentést nem egy rejtélynek szánta, számára ez egyértelmű és ha minden igaz pár hetes gyakorlás után a vele szemben álló nőnek is ennyire kiélesednek az érzékei. Egyelőre nem tesz semmit, csak áll Lilith-el szemben, kíváncsi az első reakciójára.*

*Hirtelen éri a köszönés, de ezt semmivel nem árulja el. Nem ijedt meg, csupán nem számított arra, hogy bárkivel is fog itt találkozni...ezt éppen kitáguló hatalmas pupillái mutatják. De azért megszólal, teljesen nyugodt és rideg hangon.*
-Jó estét.*válaszol ő is, és arca ugyanolyan maszkszerűen merev marad, mint volt eddig is. nem is olyan nehéz, ha az embernek rettentő kevés érzelme van, és most tényleg semmit nem érez...szinte semmit, mert azért a kiváncsisága feléled, amikor a különös nő közli, hogy tudta, err fog jönni.*
-Valóban? Pedig nem szoktam kiszámítható lenni. Főleg nem ismeretleneknek.*Válaszol, és tekintete ismét csak a fekete falakra téved. Senki nem tudja, mire lehet tőle számítani, hiszen alig ismerik őt, és akik ismerni vélik, azok sem tudják, mikor mond igazat és mikor nem. Az egyetlen ember, aki tudta, mit fog tenni egyes helyzetekben, az rég halott, szóval ez fura. Közben kezeit a köpeny alatt dereka mögé csúsztatja, és lábait lazán keresztbe rakja egymáson, így most bal lába a levegőben lóg, és várja, hogy mi fog történni, mi jöhet még ezek után.*

*A kitáguló pupillák láttán csak magában bólint egyet. Azt viszont jó pontnak veszi, hogy a nő higgadt marad, és nem is túl kedves. Pont ilyennek gondolta azok alapján, amiket rólad tud. Csak áll némán és figyeli Lilith mozdulatait, aztán bólint a kérdésre.* - Többet tudok rólad, mint hinnéd. *Szólal meg ismét, majd egy gúnyos, akár még kegyetlennek mondható mosoly ül ki arcára.* - Ha jól sejtem hallottál már angyalokról. Bukott angyalok meg fehérek. *Az utóbbinál elfintorodik egy kicsit, aztán folytatja.* - A régi háborúról is tudhatsz egy-két dolgot. ~Ami még mindig tart, csak most több faj között.~ *Tesz hozzá gondolatban, aztán elhallgat. Leveszi köpenyét, így láthatóvá válnak szárnyai, kicsit megmozgatja azokat, aztán ismét Lilith felé fordul.* - Jó lennél bukottnak. *Mondja és mielőtt a nő bármit is tehetne, mindkét kezét Lilith mellkasára teszi, majd úgy tesz, mintha ketté akarná szakítani a nőt, de ez valójában nem történik meg, mert csak a lelkét tépi ki és tartja el egy ideig a testétől. Pontosabban addig, amíg a teste meghal. Ez nagyon fájdalmas, hiszen a lélek érzi a haldoklást, ha a testben lenne, akkor nem tudna kiszabadulni belőle, de így külső szemlélőként nézheti végig az elvérzést. Miután a nő porhüvelye élettelenül elterül a földön, Kasdaye visszahelyezi a lelket belé. Ezek után erős, vörösen izzó fény veszi körül Lilith-t, és kinőnek a kezdetleges szárnyai. Kasdaye csak egy kegyetlen mosollyal nyugtázza az átalakulást. Látja a nőn, hogy nagyon megváltozott, jelleme ezzel együtt még ridegebb lett, érzelmei még kevésbé uralkodhatnak fölötte. Teste karcsúbbá vált és testi ereje megnőtt. Egyelőre nem szólal meg a nő, csak figyeli az "újszülött" angyalt.*

-Talán.*Mondja, bár erről még mindig nincs meggyőzve. Ha valaki szkeptikus tud lenni, hát akkor Lilith igen.*
-Angyalok?*Fordul egy pillanatra a mellette álló nő felé, és alig tudja meg
llni, hogy ne hallasson egy gúnyos nevetést.* -Hallottam valamit, de nem igazán vagyok a természetfeletti híve.*jelenti ki újra csak a falat bámulva, majd fejét hátraveti és már is az égre emelkedik tekintete, megnézi azt a pár csillagot, ami fent pislákol. A következő megjegyzésre sem fordul arra.*
-Talán ahhoz elég gonosz vagyok?*kérdezi cinikus hangon. Csak most tűnnek fel neki a nő szárnyai, de a szkepticizmusán kívül semmi nem látható rajta. Valahogy még mindig nem tudja felfogni, hogy ez igaz, csak akkor eszmél rá, amikor a nő érintésére pokoli fájdalom hasít a mellkasába. *
-AAh...*nyög egyet a fájdalomtól, majd valami egészen fura történik. Kivülről kezdi látni a saját vérző testét. Nem érti miért, hogyan, de ő most...most meghalt? Aztán ismét csak teste van és te jó ég, szárnyai nőnek. A nagy felismerés mosolyt csal az arcára, gőgös mosolyt, mert sejti, hogy ezzel nagyobb erőt kap, mint emberként...és hatalma van. Amint teste átalakulása befejeződik, karjait az ég felé nyújtja, és rögtön meg is próübálja meglebegtetni szárnyait, ha már kapott abból is két éjfeketét.*
-Ezt nevezem.*jegyzi meg, de semmit nem köszön. *

*Hallgatja a nő szkepticizmusát, de nem nagyon érdekli, mert tudja, hogy ez hamarosan meg fog változni.* - Talán nem kellene ennyire elbizakodottnak lenni. *Jegyzi meg, aztán csak nézi, hogy mit is szól Lilith a szárnyakhoz. Nem vár köszönetet, sem semmi mást. A kedveskedés nem az ő műfaja és ezt fogadni sem szereti.* - Gyenge vagy még, sokat kell tanulnod. *Kezd bele a mondandójába.* - Az a legfontosabb, hogy mindig elrejtsd a kiléted, mert ha nem teszed meg vagy nem akarod megtenni, akkor végzek veled. *Szögezi le elsőként szenvtelen arccal.* - Átváltoztattala, ugyanígy véget is vethetek az életednek. *Teszi hozzá, aztán folytatja.* - Az emberek közt pánik törne ki, ha angyalokat látnának, ha közöttük vagy mindig rejtsd el a szárnyaidat. Az ellenségeid is könnyen megtalálnak, főleg ha tapasztalatlan újoncként mászkálsz. *Mondja majd egy kis szünetet tart.* - Repülni is meg kell tanulnod, a szárnyaid nem feleslegesen vannak. Azon kívül természetfeletti erővel is rendelkezel már, aminek az irányítását még nem ismered. *Felemeli jobb kezét, nem is kell erősen koncentrálnia és egy ököl nagyságú tűzgömb jelenik meg.* - A bukott angyalok eleme a tűz, elsőként azt kell uralnod. *Mondja és a tűzgömböt afelé a ház felé hajítja, amiben elrejtőzött. A ház lángra kap és percek alatt porig ég.* - Ez a tűz erősebb az emeberek által létrehozott tűznél. *Mondja, de aztán visszafordul Lilith felé.* - Érzékelésed is megváltozott, sokkal erősebb lett. Fogod tudni, hogy mikor közeledik valaki feléd, mit gondolnak a különböző fajok. *Mondja, de ezeket egyelőre hagyja.* - Elsőként a repülést kell megtanulnod. *És ugyanazt teszi, mint Damien esetében. Megfogja a nő karját és felrepül vele a magasba. Olyan jó 30 méteren elengedi a karját, ő maga pedig leszáll a földre.* - Nem foglak elkapni, szóval ha nem akarsz becsapódni, mozgasd a szárnyaidat. *El is kezdi a kegyetlen tanítási módszerét.*

-És ha nem gondolok szeretettel a " végső megnyugvásra"? Hanem inkább várom a halált, mint a legyőzhetetlen harcost?*Kérdez vissza, s ujjaival mutatja az idéző jelet, aztán még van egy kis hozzáfűzni valója, amit nem is hagy magában.*-Honnan tudod, hogy a halál után vár ránk valami? Márha rút az életünk, a halálunk miért lenne jobb? Vagy mitől?*Ahhoz képest, hogy más tervekkel jött ide a lányhoz, egész jól elbeszélgetnek a Gary//mert itt még úgy hívják// szerint hülyeségekről, mivel neki jóval később jár le az ideje.*-Darnosevben? Nem hallottam még róla, majd biztos fogok.*Az nem is csoda, hogy nem hallott róla, hiszen eddigi életében alig hagyta el Freyya-t.*-Ha pedig életünklbe kerül, akkor legalább tudjuk, hogy van valaki, aki erősebb mint mi magunk.*Gary teljes mértékben úgy van vele, hogy ha valaki képes őt legyőzni, akkor azt tisztelni kell, persze csak addig, míg ő felül nem kerekedik, de akkor már nemsok lehetősége lesz ellenének.*-Engem nem érdekel, hogy mi a szép és mi nem. Miért ne venném el tőle? Mondom, neki már úgysincs szüksége rá.*Húzza fel szemöldökét kicsit, s tárja szét karjait, s arcán olyan kifejezés látható, hogy "Talán nincs igazam?" mert neki meggyőződése, hogy igaza van.*

*A nő megjegyzésére eltűnik ajkairól a gőgös mosoly, és arca ismét merev lesz, akár egy maszk. Talán belül háborog még, mert ő biztos benne, hogy igen is ismeri a képességeit. Remélhetőleg neki is leesik majd, hogy ez korántsem így van, hisz most bukott, ami azt jelenti, hogy csupán emberi képességeit ismeri, ismerte.*
-Értettem.*Bólint, bár legszívesebben elhúzná a száját. Mindig is a maga útját járta és sosem szerette a parancsokat. De a fenyegetés az fenyegetés, nem akar a legelső nap összeveszni a feljebbvalójával, vagy hogy is nevezze. Tehát most inkább meghúzza magát, és kussol. Még van alkalma sok mindenre, attól úgysem retteg, hogy esetleg megismeri, mi az a túlvilág. Bár most egyelőre nem veszi fel a vörös köpenyt, csak mert a szárnyait próbálja mozgatni. A túzet megbámulja. Mindig is szerette nézni a lángokat, és az volt az elképzelése, hogy ha majd meghal, akkor őt hamvasszák el, mert a tűz...az közel állt hozzá mindig is. Talán egy aprócska mosoly is feltűnik szája sarkában, látva a lángoló házat, szerinte a pusztulás...az egyedi és gyönyörködtető. Szegény gondolkodása talán már kissé beteges is, bár bukottnak megfelel. Ám a következő pillanatban arra eszmél fel, hogy a nő erősen szorítja a karját és a házak fölé emelkednek. Kezdetben kissé kapálózó mozdulatot tesz a szabad kezével, meg lábaival, de annál fegyelmezettebb, hogy sikítson, vagy kitépje magát a nő kezéből. Inkább enged és hagyja, hogy a magasba emeljék. Aztán meg zuhan...most sem visít, csak nagy erőfeszítéseket tesz próbálva szárnyait mozgatni. Valamennyire sikerül is mozgásra bírnia őket, a nagy fekete tollak hasítják a levegőt, de nem elég erőtljesek a szárnycsapásai ahhoz, hogy fenntartsák, és így rövid ideig tartó repülés után nekicsattan az egyik koromfekete falnak. Felnyög, amint a földre esik, de pillanatokon belül újra feláll, és most már önerejéből emelkedik a levegőbe, a házak fölé, bár még mindig meg-meg inog és nehezen megy neki, de nem szokta feladni egykönnyen. A fájdalom mit sem számít, a cél a lényeg...hogy repüljön, még akkor is, ha félig összetöri magát, mire felszáll. És ekkor vesz észre valami érdekeset. Mintha már nem ios fájna annyira az oldala, ami előbb még szúrt. Mintha energiát nyerne valahonnan.*
-Mintha gyógyulnék...*kezd bele, de talán csak az adrenalin szintje emelkedett meg, mert nagyon el akarja élni eme rövidtávú célját? Talán kap választ a kérdésre.*

*Tudja, hogy olyan emberrel, azaz most már bukottal van dolga, aki nem szeret parancsokat teljesíteni, de nincs mit tenni, mert ha ellenszegül annak csúfos vége lehet, pontosabban lesz is. Kasdaye nem ál jót magáért ha feldühítik. Lilith arcát fürkészi a lángoló ház mellett, és látja rajta, hogy tetszik neki ez a dolog.* - Meg fogod tanulni, de nem lesz könnyű. *Mondja hidegen. A becsapódás láttán arca továbbra is rezzenéstelen marad. Tudja, hogy fáj a becsapódás. Kicsit a magasba emelkedik és odaröppen Lilith fölé, majd hamarosan már mellette van a bukott.* - Külső vagy belső sérüléseid gyorsabban gyógyulnak, mint az embereknek. *Mondja és közben elővesz egy kis tőrt, amit eddig oldalára csatolva hordott. Megfogja a nő kezét, és karjába vág, méghozzá nem csak egy kis felületes sebet, hanem elég mélyet. A seb szinte alig vérzik és hamarosan már gyógyulni kezd.* - Láthatod, hogy emberi fegyverek szinte teljesen hatástalanok ellened. *Szólal meg aztán és leszáll a földre.* - Ez nem csak a külső sebekre érvényes, hanem egy ilyen nekicsapódásra is. *De egy ellenpéldát is akar mutatni, ezért kezével egy szép kis zöld gömböt formál, majd kezét hirtelen a nő két lapockája közé helyezi, így a gömb egybeolvad Lilith testével. Az ifjú bukott hatalmas fájdalmat érez, amitől térdre rogyik.* - Az energiagömbök más hatással vannak, azok erősek. Meg kell tanulnod az energiád irányítását. Ehhez teljes mértékben a belső harmóniára gondolj, a kiegyensúlyozottságra. Próbálj meg egy egyszerű energiagömböt megidézni. *De aztán még hozzáteszi.* - Azért hogy kivédd ezt! *És egy közepes méretű világoskék izzó gömböt repít a nő felé távolabbról.*

-Értem.*bólint, amikor közlik vele, hogy a sérülései gyorsabban gyógyulnak, és amikor a nő belevág a karjába a tőrrel, alig rándul meg a szája. Fájdalmat érez, de az elég hamar el is múlik, ennél vészesebbre számított. Persze ami késik nem múlik, hiszen amint a kis zöld gömböcske hátához ér, behunyja szemeit, teste megfeszül, akár egy íj és olyan erővel harap ajkába, hogy nemsokára vér csordul le az állán. Kézfejével próbálja letörölni, de csupán csak elmaszatolja a vért az arcán, és bal kezén, mert többre nincs ideje, hisz újabb gömb tart felé. Koncentrál-koncentrál, próbálja jobb kezébe sűríteni az energiáját, mert úgy érzi, gondolja, ez a megoldás. Nem kell sok idő, és ahogy ott lebeg szárnyait néha megsuhogtatva, kezében egy aprócska zöld gömb kelektkezik, világít, és egészen dió nagyságú lesz, majd meg egy kisebb almának felel meg a mérete. De ez kevésnek bizonyul, tudja ő is...lassú volt, és a gömb is kicsi, így bár tudja csökkenteni valamennyire a felé tartó gömb erejét ezzel, nem tudja azt megsemmisíteni, és így újabb fájdalomáradat hullámzik át testén, görcsbe rántva izmait. Pupillái is kitágulnak, de újra kibírja szó nélkül. Nem üvölt, nem sikít és nem szegül ellen semminek sem, mert már tudja, hogy ha valamit el akar érni, akkor annak ára van, jelen esetben fájdalom, és testi kínok. De ő kibírja, ki ám, mert makacs és mert csak a célt látja.*

*Egyre biztosabb abban, hogy embert választott, azaz most már angyalt. Látja a nőn az önuralmat, a fájdalomtűrést. Sok olyan vonása van, ami illik egy bukotthoz és a legjobb ha megvan benne. Tudja jól, hogy Lilith hatalmas fájdalmat érez, de ezt nem mutatja ki az "újszülött". Ezt csak egy biccentéssel díjazza, többel biztosan nem, mert lesz ennél még sokkal rosszabb is. Figyeli ahogyan a kis zöld gömb kifejlődik Lilith kezében, de azzal nem megy sokra. Talán egy kicsit csökkenti az ő kék energiagömbjének a méretét, de az így is kegyetlenül belecsapódik a nő mellkasába, ezzel ismét elég nagy fájdalmat okozva.* - Elég szerencsétlen gömb volt. Erősebben koncentrálj és legyél gyorsabb. De talán először nem is ezt kéne gyakorolni. Térj ki az energiagömbök elől. *Mondja és felröppen a levegőbe. Mindkét kezéből száz-számra lövelli ki a kis fekete gömböket. Mindegyik Lilith-t veszi célba, de más és más irányból, így előre nem lehet kiszámítani, hogy honnan érkezik. A bukottnak a reakcióidejét teszteli a nő, kíváncsi, hogy milyen gyorsan tud kitérni bizonyos támadások elől.*

-Értettem.*Bólint arra, hogy gyorsabbnak és figyelmesebbnek kell lennie. Ez kevés volt ahhoz, hogy a nő energiagömbjét megsemmisítse, de ő is tudja, hogy ez volt az első gömbje. Ha akarja, akkor ennél már csak jobb lehet. Gyorsan tanul, és ez most jól jön neki. Kitérni a gömbök elől? Jók a reflexei, tehát most ezt kell latba vetnie, és azon nyomban el is kezdenek záporozni rá a kisebb-nagyobb fekete gömbök. Eléggé gyorsan repked jobbra-balra, fel-le, hogy elkerülje azokat a hatalmas fájdalmat okozó gömböket, ám némelyik mégis súrolja a testét. De most egy sem csapódik bele, mert bár ennél gyrosabb lehetne, de azért érzékeli, hogy melyik gömb kábé hol van, és el tud ugrani az útjából. Végül amikor már elfogynak a gömbök, lelassul a mozgása, és szíve eléggé hevesen ver, de nem liheg. Csak megáll a levegőben lebegve, és érzi, hogy teste kihevült, és a vékony ruhájában meg az éjszakai hidegben is melege van. De most várja a következő kihívást, mert kíváncsi, mit kell még kibírnia. Nem igazán tudja elképzelni azt, hogy az előbbi, energiagömbök okozta fájdalomnál nagyobbat is ki kellene állnia, de várja, hogy mi lesz a következő feladat, próbatétel.*

*Még megerőltetésnek sem mondható az, ahogyan a gömböket küldi Lilith felé. Ez csekélység számára, de azt jól tudja, hogy az angyalt gyorsan ki tudja fárasztani ezzel a módszerrel, így sebezhetővé válik. Hirtelen abbahagyja a gömbök záporoztatását és mintha a föld nyelte volna el, eltűnik, a következő pillanatban meg már Lilth mögött van és hátracsavarja a karját. Persze nem annyira, hogy eltörje, de azért ez is elég fájdalmas. Most már mindketten a földön vannak, a nő mozdulatlanul áll az ifjú bukott mögött.* - Jobban kell figyelned az energiádra. Nem pazarolhatsz el túl sokat arra, hogy kikerülj támadásokat, mert akkor a védekezésre már nem marad idő. *Ezt mind úgy mondja, hogy nem lazít a csavaráson.* - Látod mi történik, ha nem belülről harcolsz, nem az angyal ösztönökkel, amiket most kaptál, hanem emberként próbálsz gondolkozni. *Hangja nyugodt, ámde kemény.* - Próbálj meg most mindent elfelejteni, ami az emberekhez köt. Persze nem örökre, csak a harc során. Egyedül az angyali mivoltodra figyelj. *Mondja és elengedi Lilith-t. Megint felrepül a levegőbe, de most nem energiagömbökkel támad. Egyszerűen a saját gyorsaságára hagyatkozik. Hirtelen eltűnik a nő szeme elől, aztán a jobb oldalán tűnik fel. Nem üt, nem csap le.. még.* - Próbálj meg az érzékeidre koncentrálni. *Megint eltűnik szem elől és egy távolabbi ház felől közelít.* - A hallásodra figyelj. *A következő pillanatban meg már pont a nő válla fölött lehet hallani a hangját, még a lélegzését is érezheti Lilith.* - Az újonnan kapott megérzésedre támaszkodj. Érzed, ha valaki a közeledben van, ki tudod számítani a mozgását. *Aztán eltűnik és bal oldalról közelít olyan gyorsan, hogy nekilöki a nőt egy korhadó ház falának.* - No de persze engem nem tudsz legyőzni. Könnyebb az emberekkel kezdeni, vagy egy gyerek bukottal. *Mondja és már tudja is, hogy össze fogja hozni Damiennel, hogy harcoljanak együtt.*