Holly utca

Nem is igazán mondthato utcának mert nagyon szük és kanyargos. A nevét egy kislányról kapta aki ebben az utcában lakott. Imádot itt játszani és mindenkivel barátságosan viselkedet. Az öregebeknek segitet ha cipeketek és a kis gyerekeket pedig elszorakoztata amíg az anyukájuk bevásárólt. Ö az anyukájával élt itt az egyik házban sajnos anyukája sokat betegeskedet ezért nagyon szegények voltak. Egy napon mikor anyukájának ment virágot szedni nem jött haza. Az egész város aggodot érte de a lány soha nem került elö. Azt beszélik hogy valami szörnyeteg elragadta. Azzal adoznak az emlékének hogy ezt az utcát róla nevezték el mert ez volt az a hely amit nagyon szeretet.

Holly utca Holly_utca_www.kepfeltoltes.hu_

Holly utca Holly_utca_www.kepfeltoltes.hu_

*Egy sötét árny lépked keresztül a kopott utcán szemével mindent néz szereti az éjszakát, eddig nem nagyon mutatkozott a városon belül de most ugy gondolta eljött az ideje hiszen nincs mitől félnie, lassan jár hogy mindent tanulmányozni tudjon, közbe fülével is fülel ne lepje meg senki*~Hmm már olyan régen volt valami érdekes és hol a francba vannak a többiek? ~ˇ*végig pörgeti társai nevét*-Modesta. Bármikor ellenem fordulhat, az a másik is nem bízok bennük, Apollonia*nála kicsit elgondolkozik hiszen ővele nem találkozott a legtöbbet így őt nem is ismeri, megrántja a vállát majd folytatja tovább az útját az éjszakai árnyak között*

* Aki most az éjszakát kedveli biztosan ebben a sötét sikátoros utcában sétálgat. Egy barna ,kopót, zsák anyagú csukjában sétálgatónő nem éppen a divatoságáról híres. Bár több gondja is van mint a divatal törödni. Éppen egy tekercset keres az állitolagos társaival együt. Apollonia fülét a hátamögöti léptek zaja csapja meg. Igy gyorsan befordul az egyik ajtóba szürósan hozzzá simul igy nem látszik. Parányi fényben egy ismerös arc vonalai bontakoznak ki. Apollonia rögtön fel ismeri Igy gyorsan le is szülitja*
-Zargoth! * Halak színte nőies sutoogásal mondja* - No csak téged is vonz a város levegője?

*ELmosolyodik amikor meghallja a hangot bár meg is lepődik*~Nagyon hallk nem szívesen lennék ellene*mosolyodik el majd közelebb megy hozzá*-Hmm Apollonia, tudod néha nekem is kijár egy kis séta a belvárosba bár*körbe néz*-Ennyi erővel maradhattam volna a vadonba is, bár ha most jól elgondolom*mosolyogva néz a nőre, *-Legalább találkoztam veled ezért megéri nemde?*kérdezi közbe közelebb hajol a nőhöz egy darabig a szemeit nézi majd vissza húzza a fejét*-A másik kettőről nem tudsz semmit? Eltüntek mint szürke szamár a ködbe*mondja majd elmondja a híreket is*-Raziel-t elvesztettük. Két napja gyilkolták meg*mondja bár nem nagyon törődik Raziellel soha nem kedvellte se éltébe se holtába*

\\fagy\\

//Olvad//
* Hallgatja a férfit majd halványan elmosolyodik. Mikor a férfi közelebb hajol nagy szemeivel pislog és enyhén hátra huzza a fejét. Nem tudja minek köszönheti ,hogy a férfiien közelröl meg vizsgálta a szemeit. *
- Nem tudok semit! A kis össze rucanás otta senkivel nem találkoztam! Igy nem tudtam mi hír felöletek! * Ki sétál az ajtóból és elindul elöre. Lassú léptekel halad majd hátra pillant ,hogy Zargoth követi-e*
-Sajnálatal hallom ,hogy valaki közülünk meg halt. De ien az élet! * A társa szemére szegezi szemeit* - Egyszer mindenki meg hal! Nem de?
*Folytatja lassú sétáját közben néha néha az égre pillant*

*Elmosolyodik, közbe felcsillannak a szemei ahogy a fény rávetül, majd amikor Apollonia elindul ő is követi besorol mellé majd folytatja az előbb kezdett beszélgetést*-Hát megesik de RAziel balfék volt, nem kellett volna nála nagyobb falatra támadnia, megérdemelte amit kapott*mondja kis gúnnyal, sose kedvelte Razielt, csak azt sajnálja a dologba hogy nem ő ölte meg de ezen most nem rágódik*-Egyszer mind meghalunk csak kérdés miképp*válaszol a nőnek*-Azt hiszem a többiek nagyon el vannak foglalva nem fognak eggyütt működni mennek a saját fejük után,*mondja kis indulattal bár nem haragszik*-Nem gondoltam volna hogy éppen a belvárosba futunk össze, de legalább van társaságom*mondja, közbe elgondolkozik látja hogy Apollonia legalább nem felsőbbséges mint a másik kettő, lehet hogy rideg de nem ellenséges Zargoth úgy érzi talán a lánnyal össze tud dolgozni*-Gondolom feléd sincs sok hír igaz?*kérdezi lágy hangon*-Mindegy ami késik nem múlik megtaláljuk a rúnákat és aztán mienk a győzelem*mondja*-De vigyázz magadra, nem lenne jó még egy tagot elveszteni bár ahogy látom*néz végig a nőn*-Megvannak az adottságaid hogy vigyázz magadra

-Raziel mindig is tudta mit csinál! Saját magát kergete a halálba! * Kicsit a nem törödöm vele érzetet kelt. *
-Remélem mi gyözedelmesen halunk meg! * Elmosolyodik majd bele gondol mien érzés lehet harcközben meg halni ugy ,hogy közben a büzkeséged nem hagyadol el. Ettöl a gondolatol fel csillan a nő szeme.*
-A többiek nagyon hajnak a runákra! Ez lesz a vezstük! Hisz igy soha nem találjuk meg! Hatalmas a föld, ezért is jöttembe a városba hisz ha valami szemelöt van az van legjóbban el rejtve! De tényleg eddig semi nyomát nem találtad? Már gondolkodtam azon is segitséget kérek a démonktól! Talán öke többet tudnak mint én! * Picit panaszosan meséli. Majd egy mosolyt rejt el a férfi agodalmán. *
- Minek köszönhetem ezt az agodalmat? Tudtommal az neked csak jó ha mi meg halunk?

*Egy ideig némán sétáll a nő mellett hallgatja amit mond*-Tudod lehetséges hogy többre mennénk elvégre ha hatalmadban áll akkor miért is ne?*mondja majd felnéz az égre, ami most is csillagos Zargoth mindig is szerette az ilyen estéket*-Nem még nem találtam a nyomát viszont bele futottam egy Leviatanba. KEservesen megbánta a találkozást de nem bírtam kiszedni belőle semmit*mondja bár már sajnálja hogy akkor ott hagyta a férfit, közbe kicsit megütközik a nő kifejezésén megáll mellette és megfogja a vállát gyengéden*-Ne hidd hogy mindenkinek a halálát kívánnám Modesta és a másik most nem tudom a nevét kicsit más bennük nem bízok, valami miatt úgy érzem a hátamba szúrják a kést ha hátat fordítok, közelebb hajol a nőhöz mint az előbb közbe szemei csillognak a rá világító parányi fénytől ami éppen csak megvilágítja a Holly utcát*-De neked valahogy más a megjelenésed, hogy is mondjam....*mosolyog közbe keresi a megfelelő szavakat*-te nem hordod fenn az orrod,*mondja ki végül*-És ugy tűnik benned bízhatok. Mond bízhatok benned?*kérdezi közbe a szemeibe néz, érzi hogy az éjszakai szél felerősödött, nem is nagyon zavarja szereti a hideget legalább akkor nem izzad,*-Ha én bízhatok benned te is bízhatsz bennem, *mondja*-Amúgy meg nem hinném hogy bármi előnyöm származna a többiek halálábol*jegyzi meg*

* Halgatja és figyeli a férfi mozdulatait* -Eddig ugy gondoltam talán képeségek nélkül is meg oldom a dolgot! De kezdem fel adni! Ugy gondoltam párnap múlva meg kisérelem meg idézni azt a démont ami rúnák idő szakában élt! Igy valami információt tutira kapunk töle! * Kicsit elgondolkodik ,hogy vajon sikerülni fog-e hisz levan gyengülve a démon pedig nagyon erös his jó pár évezredet meg élt. Közben Zargoth arcát figyeli. *-Egy Leviatant fogtál? Legalább idösebbet? HÁt ha smeit nem tudtál kiszedni belöle valószínüleg elég fiatal lehetet! *Majd tovább hallgatja a férfit aki kicsit zavarba hozzta ,hogy ujra közel hajolt hozzá. Ahogy kinyitja aszemét a férfi szemein kívül nem lát mást ami az éjzsaka fényében is csillognak. De Apollonia szeme a fekete éjben nem látszik. *- Zargoth! Már évszázadok otta ien a megjelenésem! Furcsa ,hogy csak most vetted észre! * A hajából pár tincs elöre csuszot igy kecses mozdulatal ujra letüri. Majd el forditja picit a fejét ,hogy a férfi ne lihegjen az arcába. *- Abban bizol meg akiben ugy gondolod meg bizhatsz! De egy ien vénlányba mint én meg bizhatsz! * Nyugtató tekintetevan bár ez nem látazik kivééve mikor egy petróleum lámpa alá érnek. Itt látszik a nő ütöt kopot ruházata. *

*Figyelmesen hallgatja a nőt*-Hát ha más síkok lényeire van szükség hogy megfejtsük a rejtéjt akkor rajta ha te nem tudod irányítani a démont akkor senki*mondja meg kerek perec de bízik Apollonia sikerébe*-Nem hiszem hogy tűl fiatal volt bár az arca az volt és túl hamari is, dee mintha nem lett volna annyira fiatal, mindegy felszegecseltem egy fára a saját pallosával*mondja mellékesen.Amikor a megjelenésére válaszol gyengéden elmosolyodik*-Apollonia, nem a ruházatodra gondoltam*mondja közbe végig pillant a nőn*-A kisugárzásod, tudod más, valahogy misztériuma van neki bár gondolom ennek sok köze van a multadhoz is*mondja bár nem szeret találgatni*-A bizalom forgandó de vannak kivételek valakibe egészen végig bízhat az ember, *mondja meg a véleményét majd a vénlány kifejezésen elvigyorodik*-Nem vagy te vénlány, szerintem bármelyik férfi szívesen lenne egy ilyen "vén lánnyal"mondja mosolyogva, utalva most Apollonia külselyére hisz egy sima ember meg nem mondaná hogy mennyi idős a nő*-Benned megbízok elvégre egy csapat vagyunk, akiknek össze kell tartani mert különben felmorzsolódik*mondja közbe kissé hátra hajol nem akarja zavarni Apollonia Intimszféráját*

//Fagyás//

*Egy magányos alak érkezik a szűk utcába. A központi téri bejáratnál még megáll kicsit, aztán lassú léptekkel elindul. Sötétkék köpenyét visel, amely egészen a földig leér, és csuklya takarja az arcát. Combjára fel van csatolva a két sai, fegyvere nélkül pár napja biztosan nem indulna el az éjszakába, sőt talán még nappal sem. A szűk utcában haladva nézegeti a házakat. Hallott valami pletykát az utca nevével kapcsolatban, de nem biztos az igazságban. Végül egy tipikus középkori ház kapualjában megáll és hátát nekidönti a falnak. Még mindig a hulla körül járnak a gondolatai. Nem tud szabadulni attól az arctól.*

*Samael mint mindig most is a várost figyeli és kit lát meg? Salvadort akivel mostanába mindig össze hozza a szerencse, nem is bánja hiszen már elég régen beszélt valódi emberrel legalább kicsit nosztalgiázik meg legalább van kivel beszélni a sok éves magány után az utca másik oldalán ér földet majd sétállni kezd az alak felé amikor már majdnem ott van ráköszön reméli nem ilyeszti meg közbe szemei felveszik a jól ismert barna színt*-Szép estét SAlvador*mondja majd mellé sétáll*-Érdekes hely nemde? Egy kislányrol kapta az utca a nevét, azt mondják ő is egy áldozat volt*mondja nyugodt hangon*

*Ő maga még mindig gondolatai legmélyén vájkál, ezért a hirtelen jött megszólításra elég gyorsan felkapja a fejét. Azonnal felismeri a közeledő alakban Samaelt. Pár napja már nem mozdult ki a fogadóból, emiatt nem is futhatott össze a féfival.* - Neked is! *Mondja egy biccentés kíséretében. Annak ellenére, hogy miket hallott Samaelről, valami miatt képes bízni benne. A kérdésre bólint.* - Igen az. *Ért egyet.* ~Szóval akkor jól hallottam.~ *Állapítja meg magában.* - Igen, hallottam valami effélét róla. *Bólint egy rövidet.* - Mi járatban vagy errefelé? *Kérdezi barátságosan az angyaltól.*

*Körbe néz majd neki támaszkodik a fallnak elővesz egy gyűrött dobozt majd kipöcköl belőle egy cigit aztán kattan a benzines öngyújtó és a férfi rágyujt egy darabig figyeli a füstöt amit kifúj majd a férfire néz*-Hogy én? Csak körbe néztem elég sokat szoktam járkállni este felé a városba ilyenkor minden nyugodt legalábbis úgy látszik*mondja mosolyogva*-Gondoltam eljövök erre már úgyis elég régen jártam megvan talán már két éve is, mostanába eléggé üres szokott lenni bár néha napján megfordul erre felé egy egy ember*meséli miközbe végig méri a sötétbe a férfit*-És te mi szél fújt éppen a Holy utcába?*kérdezi*

*Figyeli a cigit, ő nem épp a dohányzás híve, de nem zavarja, ha mellette valaki cigizik. Kattan az öngyújtó és fellobban a kis láng, ami megvilágítja Samael arcát. Salvador alaposan szemügyre veszi, hiszen eddig majdnem csak sötétben találkoztak, kivéve amikor a fogadóban voltak bent. Figyelmesen végighallgatja a választ.* - Hát igen, a látszat... Az néha csal. *Mondja körülnézve. Amióta megérkezett a városba, valami nyugtalanító érzés kerítette hatalmába. A kérdésre vállat von.* - Nem tudom... Még nem jártam itt csak hallottam az utca legendáját. Kíváncsi voltam, hogy hogy is néz ki. Meg aztán elhatároztam, hogy bejárom valamikor az egész várost meg a környékét. *Válaszolja egy mosoly kíséretében.* - Azóta nem sikerült semmit kiderítenem.. A két alakot sem láttam a kocsmában. *Céloz legutóbbi találkozásukra.*

*A férfira emeli a tekintetét*-Őken nem mindig látni néha felszívódnak hónapokra ki tudja mikor lehet őket látni újból, de annyi biztos hogy ahol megjelenik az eggyik ott a másik is ez biztos*mondja mosolyogva miközbe lassacskán elszívja a cigit az ujjával ketté töri majd elpöcköli a végét ami valahol a sötétségbe ér főldet*-Elég sok legenda létezik ennek az utcának szerintem kifejezetten szép a története bár nem tudom hogy igaz e*mondja közbe elgondolkozik ő nem emlékezett ilyen esetre de lehetséges hogy ez sokkal előbb volt, közbe elmosolyodik*-Azért vigyázzál a várossal és a környékével vannak nagyon sötét és veszélyesek is és ki tudja mivel akadsz össze*mondja egy kis félmosollyal az arcán*-Ténleg és hogy megy a sorod a kalandozáson kívül a kocsmába milyen a kiszolgálás?

*Továbbra is az égő cigit figyeli, majd tekintetével követi a földre hulló darabot, bár az már elaldut, így csak vakon sejtheti, hogy hová esett.* - A beszédükből úgy vettem ki, hogy a szakállas vigyáz a rothadóra... *Mondja el megállapítását, de biztos benne, hogy Samael sokkal többe tud, mint amit most ő még csak sejt.* - A legendák az idővel kiszíneződnek, aztán már ki tudja, hogy mi igaz belőlük. Amit az utcáról hallottam tényleg szép, vagyis ha egy ilyen halálesetet szépnek lehet titulálni. *E szavak kiejtése közben a szemközti ház ablakát figyeli, de abban nem reménykedik, hogy bárminemű mozgást fedezne fel.* - Igen, tudom. A vidámpark sem volt olyan kellemes hely, kíváncsi vagyok, hogy a többi milyen lehet. *Gondolkozik kicsit el. Aztán eszéb jut a macska képe is, de azt most jelentéktelen tényezőnek számítja fel, hiszen azok az állatok mindenhol feltűnnek.*

*Megvonja a vállát*-Nem tudni az a kettő eléggé különös fazon főleg a rothadt eléggé titokzatos igazábol rola nem lehet tudni semmit se de valaki azt mondja bünttésből kapta meg a leprát de ez is csak mendemonda és ahogy mondod idővel minden kiszineződik lehet egyszer a város történelme is csak egy nagy mese lesz minden rosszal ami itt van*monjda mosolyogva bár szavaiba kétellkedik tudja hogy a rossz soha nem fogja elhagyni a várost legalábbis amig ő s a bukottak itt vannak a fehérekkel biztosan nem*-A vidámpark már régen átkozott ha így mondhatom de a többi se sokkal szebb sőtt vannak veszéylesek is főleg a város határán és azon túl. Oda már csak felkészülve szabad menni. A mondák beszélnek elég messze innen egy kísértet városrol is*meséli*

*Akkor Salvado jól sejtette, hogy lepráról van szó. Nem épp a legjobban informált a betegségek terén, de egy ennyit akkor sikerült kitalálnia. Vállat von, közben még mindig az ablakot figyeli.* - Ki tudja. Nem tudok olyan sokat a város történelméről, de amennyit hallottam, az elég érdekes. *Mondja Samaelnek. Arról még mindig fogalma sincs, hogy kivel áll szemben.* - Lehet, hogy vannak veszélyesebb helyek, de nincs veszteni valóm. Ha belehalok akkor így történt. A halált úgysem lehet elkerülni. *Mondja egy kis vállvonás kíséretében. Aztán a férfi felé fordul.* - Azt hiszem, lassan visszamegyek a fogadóba, talán egy kis alvás nem árt. *Mondja, aztán biccent.* - További szép estét. *Köszön el, majd elindul a központ felé, onnan meg a fogadóba.*

-Miért miért nincs vezstegetni való időd?*kérdezi majd megrázza a fejét*-Néha vannak rosszabb dolgok is a halálnál*mondja de ezt már halkan majd biccent*-további szép estét*mondja majd a fiu távoztával ő is elmegy*

Tárgy: Holly Szomb. Aug. 09 2008, 12:45

*Most Lea is ide keveredett. Éppen a főtéren sétált, hogy kinézze mit is tehet saját érdekében. Köhöm... Amikor meghallotta, ezt a kis mesét. Vagy igaz történetnek is lehet mondani. A kislányról aki itt élt az anyukájával.És mindenkinek segített, mindenkivel kedves volt. És hogy a tiszteletére nevezték el ezt az utcát. *~Soha nem tért haza... milyen rossz lehet az anyukájának...Biztos alig élte túl a bánatot...~*Hát igen. Lea nem a kislányra gondol, hogy mi lehetett vele. Hova tűnt és, hogy miket élhetett át. Nem. Úgy van vele, hogy aki meghalt,meghalt. Az nem szenved tovább, nincs több fájdalma. Eljön a megnyugvás amikor már semmivel sem kell többé gondolkoznia. Aki életben maradt viszont, szomorú szerette miatt. Talán eddig sosem ismert szívfájdalmat él át. Tehát elképzelése szerint mindenképpen annak a rosszabb aki életben maradt.*~Szóval ez az utca lenne~*belép a szűk, házakkal körülvett helyre. Inkább mint egy sikátor úgy néz ki. Bár estefelé, szürkületkor miért lenne vidámabb? Lea úgy döntött, hogy megnézi magának ezt a helyet.*~Milyen szürke ez a hely...~*Mintha a kislány halálával a vidámság is kihalt volna a környékről. Bár Lea nem tudhatja, hogy előtte milyen volt itt.*~Szóval segített az időseknek... meg a kisgyerekeknek... tényleg nagyon rendes csajszi lehetett.~*Érdekes belegondolni, hogy valaki aki ilyen volt meghalt. Az ember azt hinné, hogy a sors vagy az isten... vagy ki hogy nevezi igazságos. De nem... van egy olyan mondás miszerint a " A sors kegyetlen játékos." És igen ebben van is valami. Pont ezért Lea nem szereti magát a sorra vagy a véletlenre bízni.
Ahogy halad befelé a macskaköves utcán tompa kopogást hallat. Na nem a cipője kopog... az nincs neki. Hanem a bot amit szinte mindig magával hurcol. Nagyokat sóhajtva nyugodtan halad előre s a bottal hatja előre magát. Nem azért mert nem tud járni... hanem mert lusta és most ehhez van kedve.*

Tárgy: Re: Holly utca Szomb. Aug. 09 2008, 12:50

*Elég érdekes látványt nyújthat egy kislány a Holly utcába eléggé járatlan egy hely vagy csak azok járnak ide akiknek elég erős hozzá az idegrendszerük bár laknak itt töbségük gyilkos vagy valami gonosz fekete munkábol él de ezt sokan nem tudják azt viszont igen hogy egyedül járkállni eléggé veszélyes a lány körül megnőnek az árnyékok, bajjóslóan közelednek felé az eggyetlen út az északi ahol még valammenyire tiszta a látási viszony. a többi részt köd szállja meg ha a lány elindul abba az iirányba pár ősrégi démon szoborra lehet figyelmes amolyan utcai díszítő kellékként majd az utcva egy szökőkúthoz vezet melynek peremén fekete vadrózsák nyílnak. ELéggé különös mivel az egész helyet buja ajnövényzet lepi meg. Talán nem járnak ide takarítani? vagy valami más oka van ki tudja de most Leonie itt van, a szökőkút vize mintha kicsit meggyorsult volna amikor megérkezett bár ez lehet csak káprázat*

Tárgy: Köd Szomb. Aug. 09 2008, 13:06

*De hát ő honnan tudhatta volna,hogy erre nem szabadna egyedül járkálni? Nem ide valós. Ő csak új ötlettől vezérelve jött, hogy megnézze hol lakott a kislány. Azóta ennyire elzüllött a hely? Mert ahogy ő azt a kis mesét hallotta. Ha egy kislány lakott is meg egy csomó öreg, igazán békés kis utcácska volt akkoriban. Lea összehúzott szemöldökkel néz körül. Érzi, hogy egyre sötétebb lesz és mellette leszáll a köd. Hirtelen megfordul és már lépne is visszafelé de arra már semmit sem látni. Körülvette a párás, vizes levegő. Lea megrökönyödött arccal lép kettőt hátra majd megfordul és sietősebbre veszi a lépteit. Egyre gyorsabban ver a szíve és talán annak az ütemére egyre inkább jár a lába. Míg nem futni kezd a még tisztának tűnő irányba. A botot nem dobja el, bár a legtöbben akiknek szinte csak díszként van a kezükben már régen azt tették volna. Hirtelen oldalra kapja a fejét és egy hatalmas démon áll vele szembe.*-váh!*Nem sikít inkább hirtelen levegőt vesz és ahhoz jár egy kis hang is. Dermedten áll meg a szobor előtt egy pillanatra. *~Hisz ez csak egy szobor...~*Maga mögé néz, bár furcsa és kellemetlen érzése van, csak vállat von.*~Ez meg csak köd... semmi több..~*Mondja magának, hogy kicsit lehiggadjon.Megpróbálja becsapni magát. Ahogy a felnőttek teszik, amikor baj van és a kisgyerek bepánikol. Talán valamiféle emlék miatt mondogatja, hogy "nyugi... ez semmi... csak köd... nem veszélyes. Ennek ellenére még mindig igen szaporán lépked.*~Egy szökőkút?~*Néz értetlen szemekkel.De nem csoda... egy ilyen helyen... szökőkút... Pillanatra megtorpan, feltűnt neki mintha gyorsult volna a víz... de ez annyira nem zavarja. A fekete rózsák inkább. Közelebb lép a kúthoz és ezzel együtt a rózsákhoz.*~Fekete rózsák...~*Motyogja és egy kis mosoly jelenik meg az arcán a virágok láttán. *~De régen láttam már rózsát.~*Már ott áll a kút szélén és a növényzet felett.*

Tárgy: Re: Holly utca Szomb. Aug. 09 2008, 13:15

*Amikor a kút fölé ér már láthatja annak vizét színtiszta. Lehet látni a gyémántal kirakott ajzatot ami elég különös mivel a város nem a gazdagságáról híres de ez lényegtelen. pár percig nincsen semmi különös de azután a víz fodrozódni kezd nem tudni miért de mintha körkörös ívbe gyűrűzne a köd ilyenkor már annyira elárasztotta az utcákat hogy lehetetlenség lenne utat találni csak ez a hely marad tiszta. A víz boltozatán eközbe csillagok jelennek meg csillagok melyek gyönyörüen ragyognak be egy dombot melyen egy fa áll de ez a kép hirtelen megváltozik a fa felgyullad és egy öreg fekete szakállat aggastyán áll alatta fekete reverendát visel hogy miért? talán pap valaminek a papja. Ezután még jönnek nők s férfiak ugyanilyen fekete ruhába s körbe állják a férfit ötszög alakuk egy pentagrammát idéz melynek közepén a férfi áll ki tudja mit jelent lehet hogy ez egy jel de a jelenésnek még koránt sincs vége*