Shanson bánya:az elhagyatott tárnarendszer.

Tárgy: Új tulaj... Pént. Aug. 22 2008, 16:33

*Először halk, hörgő hangot hallhat a két ember, akik voltak oly merészek, hogy betámadták Lithius birodalmát. A szellem közeledtét nem tudhatják a halandók, mivel még nem talákoztak vele. A levegő hirtelen felmelegszik, mintha tűz égne valahol a közvetlen közelükben, a bánya azon részén, amerre épp kószál a gyilkos. Ha csak a melegről volna szó, de az iszonyatosan büdös égetthús szag, talán nem annyira elviselhető érző lelkek számára. Az emberekhez érve ő látta mindkettejőket, és mindkét ember láthatta a szellemet átlátszó, ám annál világosabb színe miatt. Halálát okozó sérülései megmaradtak rajta, az egész teste tele van égésekkel, de az arca tiszta. Ruhája egy fehér, szakadt, itt-ott megégett véres ingből és egy bányász nadrágból, amely ugaynazon sérüléseket szenvdete el, mint az ing.*-Mégis mit képzeltek halandók hova léptetek be, amikor bejöttetek ide?*Szólal meg mély, recsegő hangon, s ez kinézete mellett csak segít neki abban, hogy félelmesetebb legyen.*-Azt, hogy Shanson bányájába így igaz? Hagy értesítselek titeket arról, hogy ez az én bányám! Ide csak az léphet be, akit beengedek, nem emlékszem hogy nektek adtam volna engedélyt!*Utolsó szavára szélesre húzza száját, szürke szemei megcsillannak, már régóta nemölt, végre eljött az ideje.*

Tárgy: Szellem? Pént. Aug. 22 2008, 17:30

*Lea nyugodtan meglapul és hallja amint a férfi még mindig közeledik. Neki hátal van így nem láthatja. De semmi sem úgy sikerül ahogyan azt a lány eltervezi. A férfi ugyanis megbotlik benne csúnyán megrúgva a kezét.*-Váh*Sziszeg fel egy pillanatra aztán jön a kommentár. Ezek szerint ő már többször is járt itt. *~Kigáncsolták? Tényleg ezt is tehettem volna...~*Jut eszébe de abban a pillanatban, hogy felpattanna az idegen már áll is. Elgondolkozott és nem cselekedett elég gyorsan. Ha ügyes lett volna felpattan és elfut. Ne ez most nem jött össze. *-Nem...*Szólal meg végül gyerekes hangján: Amiből rögtön kiderül, hogy nem felnőttel áll szemben. Lassan feláll és lesöpri magát. Most már nincs mit tenni. Főleg mert még valaki megszólal. Egy fényes izé.... egy szellem. Igen őt tisztán látja mind a két alak. De lőtte még a szaga megcsapja őket.*~Ez a bűz? Tuti ebből az alakból jön~*Néz a vele szembeálló Gary-re. De ekkor megjelenik a szellem és már világossá válik, hogy honnan is jön a bűz. Az elkezd egy hosszú... monológot, hogy övé a barlang meg ilyesmi. Lea nem igazán tudja mit is gondoljon. Engedélyt? Nem azt nem kaptak... de Lea általában semmihez sem szokott engedélyt kérni. Bár lehet ez az eset egy kicsit különc. Ahogy a szellem kicsit közelebb jön enyhe fényt is áraszt így már láthatóbbá válik a kislány mellett álló alak. Sokkal magasabb nála a férfi ami nem csoda. Egyrészt mert Lea lány... másrészt mert gyerek. Lassan oldalra fordítja a fejét,hogy jól megnézze magának az alakot. Aztán a szellemet.*~Szellemek? Szellemek?~*Néz értetlen fejjel. Soha életében nem látott még szellemet. Ez most kicsit ledöbbenti és megrökönyödve bámul ismét a...a... szellemre.*

*Még mindig nem látja az embert akiben elbotlott, pedig már régen két lábon áll a lány.*~Egy kölyök...~*Döbben rá, hogy egy gyerekkel hozta össze a sors.*-Mit keresel itt, te kölyök?*Kérdezi értetlenül, mivel még álmaiban sem hitte volna, hogy ide egy gyerek be mer menni, bár jó is játszótér lenne... ha a közeledő szellem már nem sajátította volna ki magának. Megtörli szemeit, majd lenéz a kislányra,hogy ő is látja-e amit a férfi, de arckifejezéséből ítélve ő is látja.*-Öhm... ööö...*Akárhogy is próbál, a ledöbbenéstől egy szót se tud kinyögni. Lenéz a lányra, majd vissza fel a szellemre, aki látszólag nem szívesen látja itt őket, de Gary a tekintetet, amivel az ittragadt néz ismeri, már ő is nézett így, mielőtt gyilkolt volna.*~Menni kéne, vagy talán...~*Jut eszébe valami, bár értelmetlen cselekedetnek tűnik azért megpróbálja. Kezében lévő kardjával kétszer lecsap a velük szemben állóra, egyszer a törzsén húzza keresztül a fegyvert, aztán a fejét próbálja levágni, mindhiába. A kard mindkét csapásnál átment a szellemen, mintha ott se lenne, és csak Gary halucinálna. Lenéz a kislányra, egy olyan arckifejezéssel amit még sosem vett magára, egy teljesen meglepődött és elgondolkodó féle keverék ez a nézés. Gondolkodni már gondolkodott persze, csak épp meglepődni nem gyakran szokott, és főleg, hogy ennyire.*

Tárgy: Lecsapás... Pént. Aug. 22 2008, 18:01

*A két ember ledöbbent arca megsem lepi őt, hiszen a halandók mitsemtudnak bolygónk sok-ok titkairól.*-Igeeeen?*Kérdezi Garytől, hogy vajon mit akar kibökni, majd az egész bányát bezengő gonosz kacajt hallatott, ezzel is mégjobban a frászt hozni a férfire, de főleg a gyermekre, akire eddig is sikerült. Gary kardcsapásai, már akkor értelmetlenek voltak, amikor kigondolta őket. Egy kis ésszel rájöhetett volna, hogy a szellem testtelen, bár lehet, hogy most látott először szellemet, ezért nemvolt vele tisztában.*-Most én jövök!*Harsogja, aztán ismét báynát zengetően nevet. Az egyik fáklya maradványért lenyúl, bár szellem, de kisebb tárgyat tud mozgatni. A bottal nagyot lendít, hogy elkábítsa a férfit. A gyerekkel egyelőre nem foglalkozik, ha ártalmatlanná tette Garyt, a lány már csak egy kis mka lesz számára.*

Tárgy: Gary Pént. Aug. 22 2008, 18:18

*A kérdésre csak habogva odakapja a fejét.*-Hát én...*Talán tudna értelmesebben beszélni ha nem egy szellem állna vele szemben. Hogy játszótér? Hehe! Igen jó lenne annak is csak, hogy Leonie nem azért jött ide le. Lea egy kicsit hátrább lép így nekidönti hátát a falnak. eddig úgy hitte a szellemek nem tudnak bántani az embereknek.De ezt a férfit elnézve, kétszer át kell gondolnia a dolgot. Most a falnak lapulva nézi a jelenetet ahogyan Gary rávág a szellemre. Ezen még ő is meglepődik... Azért az enyhén hülye ötlet volt.Ahogy a férfi lenéz rá és meglátja a tanácstalan arckifejezést azonnal leesik neki, hogy valószínű ő sem futott még össze ilyen lénnyel. Aztán a szellem támad a férfi felé lenget egy fáklyát. Lea kihasználva a helyzetet arrébb csúszik. Majd még arrébb a kijárat felé oson észrevétlenül. Mivel, hogy a szellem most nem foglalkozik vele hanem inkább a férfivel van elfoglalva. Ez persze érthető... mindig a nehezebb esettel kell először elbánni. Ésszerűnek tűnik... Egyre kijjebb és kijjebb nyomul. Már elég messze került a két civakodótól. Bár ez erős kifejezés. Ugyanis az egyik tudja, hogy mi ő és , hogyan intézze el a másikat. Viszont Garynak fogalma sem lehet, hogy hogyan is bánjon el egy emberrel. *~Ez egy szellem~*Mondogatja még mindig magában.*~KI kéne innen jutni minél hamarabb.*

*Mégnagyobb rajta a meglepődöttség, mikor a szellem hatalmasat röhög rajtuk, s milyen igaza is van, innen talán nicns kiút számukra. A kardcsapást biztos, hogy most i s megtenné, ha eddig még nem tette volna meg, ha másért nem is, csak hogy megbizonyosodjon róla, tényleg egy szellemmel állnak szemben.*-Te jössz?*Szólal meg, végre már nicns leblokkolva annyira. A hirtelen csapás, ami közeledik felé nem lepi meg, mivel számíthatott rá, már amikor a szellem lehajolt a fáklyáért. Gary, hála a gyors reflexeinek még időben felemeli kardját, hogy védhesse magát. A vdés sikeres is lenne, de akad benne egy hiba is, hogy az éles fémfegyver ketté vágja a botot, és a Gary felőli része az erős lendület miatt, eltalálja a férfi arcát, lehorzsolva róla némi bőrt, a vér nem is sokáig várat magára hamar megindul a sebből, és ráadásul csípi is Gary arcát, mert a fákyla alkohollal bevont része érte őt. Kicsit megszédül, mivel épp a szeme vonalában, a halántéka alatt szerezte a sérülést. Majdnem hanyatt esik, de szerencsére közbelép a fal, így szépen lassan lecsúszik rajta, mígnem eléri az űlőhelyzetet. A szellemből hirtelen kettőt lát, a gyereket sehol, és különös módon mindkét szellem egyszerre indul el a kijárat felé és egyszerre is mondanak valamit, de a férfi nemtudja kivenni, hogy mit. Garyarra fordítja a fejét, a fal másik oldalának tövében pedig az araszoló két kislányt is. Amilyen sebesen csak tud feláll, és elindul ő is a kijárat felé. A meleg is belesegít szédülésébe, már-már hullámzik előtte minden. Megszólalni nem akar, mert a szellem észreveheti, és szándékára sem nehéz rájönni. A szellemen megpróbál átfutni, de inkább mégsem teszi, mert a meleg belőle jön, és a belsejében még nagyobb a forróság, és még a bűz is. Kikerüli, és gyorsabb tempóra vált. A kardját már rég eltette, szükségtelennek tnik a szellem ellen, elérve a kislányt két karjába veszi, és amilyen gyorsan csak tud rohanni kezd vele a kis fénypont felé, ami egyre nagyobb lesz, ahogy közelednek felé. Gary közben érzi htán a szellem kísérő szemeit, erre a forróság is emlékezteti, amit hátán érez, de nem törődik vele, csak fut, mígnem eléri a kijáratot. Eléggé elfáradt már nem bírna tovább rohanni, így a kijárat előtt ugrik egy nagyot, de mivel nem akar a gyerekre se ráesni, se ráfordulni, háttal vetődik a bánya előtti fűre, majd lök egyett magán amint eléri a földet, és talpon áll meg. Egy hátat alkalmazó hátraszaltó, ezt més sosem csinálta és mégcsak nem is próbálta, bizonyára a lendület segített neki ebben.*

*Támadása hárításakor azthitte, hogy nem sikerül leültetni Garyt, de aztán mégis, erre egy gúnyos mosoly, majd egy gonosz kacaj tör elő belőle.*-Maradj is ott, és akkor talán meghagyom az életed.*Mondja a férfinek teljesen semleges és lekezelő hangon, mint egy alárendeltnek, de természetesen hazudik. Amint megállította a lányt, visszahozza ide és végignézeti vele, ahogyan megöli Garyt. A szadizmus életében sem hagyta hidegen, első gyilkolása óta mindig megkínozza előbb az embereket.*-Állj meg kislány! Ne félj, csak a barátod akarok lenni, Beszélgessünk.*Beszél mézes-mázos hangon, de még így is hallható szavaiban az őrült hangja, közben, egyre közeledik az egyre hátrébb húzódóhoz, széles mosollyal arcán, amely cseppet sem nevezhető barátságosnak, vagy nyugtatónak.*Mikor a férfi át akar rajta szaladni, ismét csak felnevet, mivel ő tudott róla, hogy az érintése perzselően hat minden élőlényre, hátra se néz, tovább nem is foglalkozik Garyvel, biztos elájult a forróság miatt. Aztán kiderül, hogy mégsem, elszalad Lithius mellett egyenesen a kislányhoz, hogy kiszaladhasson vele.*-Megállj halandó!*Rivall rá a háta mögül, és felgyorsulva lebeg a két ember után.*-Lithius elől úgysem menekülhettek!*Itt természetesen magáról beszél, általában háromféle ember szokott elsőszám harmadik személyben beszélni magáról, az őrültek, a hatalmas vezérek, vagy azok akik nagyon szeretik magukat. Lithius inkább az elsők közé tartozik. A szellem csak attól fél, hogy még a kijárat előtt nemsikerül elkapnia őket, de ő nem fárad, az ember pedig igen. Gary jó kondiban van a látottak alapján, még úgy is majdnem emberfeletti sebességgel szalad, hogy van egy sebhelye, amitől állni alig tudna más ember, és van egy körülbelül 30-35 kilós gyerek a karjaiban. A kijárattól már csak méterek választják el a kis triót, Gary sikeresen ki is ugrik a gyerekkel együtt, Lithiust azonban egy az emberek számára láthatatlan fal visszalöki a bányába.*-Átkozottak! Pedig majdnem megvoltak.*Morog miközben visszafele lebeg a bányába. MIvel itt halt meg, nemtud kiszabadulni a helyről sem.*

Tárgy: Menekülés! Pént. Aug. 22 2008, 19:34

*Értetlenül néz a szellem szavaira. Láthatóan nem hatják meg a mézesmázos szavak. De mivel most már ráesik minden figyelem. Ellöki magát a faltól és éppen futni kezdene amikor valaki felkapja. Meglepi a dolog, de megkönnyebülten látja, hogy nem a szellem cibálja éppen vissza.*~Milyen jó gyereknek lenni~*Igen nagyon is jó... Ugyanis ha gyerek az ember mindenki meg akarja menteni. VAgy benne látja a jövőt így megpróbálja terelgetni az útját. Valaki jó valaki rossz irányba. Az őrült harmadik hangnemre csak felhúzza a szemöldökét.*~Igen tényleg gyagya... Vajon minden szellem megzakkan? Mindenki megzakkan a halál után?*Kérdi magától de erre a kérdésre nem fog egyhamar választ kapni. Ez biztos. Nagyon kényelmesen elutazik a férfi ölébe. //XD// Neki semmi dolga csupán belekapaszkodik Gary nyakába és várja, hogy kiérjenek. *~De mi lesz ha kiértünk? Utánunk tud jönni?~*Erre a kérdésre azonban hamar jön a válasz.Ugyanis kiérnek a bányából és Lithius mintha egy gumifalról pattan vissza a bányába. Igen ezt megúszták. Amikor Gary lerakja a lányt az egy pillanatig a barlangra mered. Ide sem fog többet visszajönni. Bár van egy pár hely még ahova tuti nem kíván újra menni. Aztán Gary-re téved a tekintete. Hmm... most köszönje meg? Igen illedelmeséknél azt kéne tenni. Lea nem az... vagyis de... ha olyan a társaság. Illetve ha azt kell mutatnia. Tökéletes kis színésznő... így jólneveltség kislányt is tud játszani.*-Ez egy szellem volt?*Igen... köszönöm helyett inkább kérdez. De ez is egyértelmű.*~Sosem láttam még szellemet... és ezek után... nem is akarok többet.~*Gondolja magában, ő nem zihál. Hehe... bár az izgalomtól kéne... de nem futott... az adrenalin szintje pedig már nincs 100-on.*-Kösz, hogy kihoztál...*Nyögi ki végül majd felhúzza pólóját. És a karjára tekint... pont oda ahova Gary belerúgott amikor felesett benne. Egy egész nagy kékes-pirosas folt éktelenkedik ott. Látszik, hogy holnapra lesz ez csúnyább is. Leül az egyik fatövébe.*

*Mikor lerakja a gyereket, ugyan nem saját akaratából de leül. Nembír tovább állni, ugyanis kicsit kimerítő ha többszáz méteren keresztül fut, de főleg, hogy az életéért. Nagyokat szippant a levegőből, és ugyanolyanokat liheg is. Mikor a lány megkérdezi, hogy mi is volt a lény, válaszra nyitja a száját.*-Fogalmam sincs, de szerintem az volt, és gonosz szellem volt.*Ezt két lihegés közé esűrítette, de érthetően mondta el.*-Áhh... semmiség... csak máskor ne tévedj erre, még kísérettel sem... Egy biztos, én nem fogom újra betenni oda a lábam.*Néz a bánya sötét tátongó nyílásába. Aztn a gyerek kezére siklik tekintete, s látja a foltot rajta, csak tippelni tudna, hogy mitől van ott, de inkább nem szólal meg, mert majdnem biztos benne,hogy ő csinálta vele.*-És? Hogy hívnak kölyök?*KÉrdezi, majd mondja a sajátját először.*-Gary Smith...*Neki elmondhatja a nevét, teljesen biztos benne, hogy a lány nem ismeri se a családját se a történetét, mert arról már ő is tudna.*-Hogy kerülsz ide?*Kérdez újat, körbenézve, neme lát meg egy nőt, akihez a poronty tartozik, de közel s távol senki.*

Tárgy: Ismerkedés... már megint Pént. Aug. 22 2008, 20:08

*Ő pedig a férfi arcán keletkezett sebre tekint. De egyelőre nem szól és nem tesz semmit.*-Én sem szándékozom visszamenni...*Motyogja maga elé miközben a barlang bejáratát nézi. Onnan már eltűnt a szellem és ha ott járőrözne sem tudna kijönni. Amikor a nevét kérdezik már éppen kérdezne vissza, hogy Miért neked mi? de ki sem kell mondania.*-Lea vagyok...*Mutatkozik be röviden. *~Kölyök? Ilyet sem mondtak még~*Gondolja magában egy szájhúzással kísérve*-Hogy?*Hogyan is kerül ide? Hát erre nem könnyű válaszolni. Már mint hova? Ide a barlangba?*-Fogtam magam és idejöttem...*Erre nem lehet jobb választ adni és mivel úgy hiszi a férfi nem válaszolna ha megkérdezné így nem is kérdez vissza. Legalábbis ezt nem.*-elég csúnya...*Hümmögve nézi a férfi sebét majd lassan feltápászkodik. ÉS elindul a fák irányába... Csupán tíz perc telik bele és vissza is jön egy fakéreggel egy kővel és sok növénnyel. NA meg vízzel Leül egy szó nélkül majd elkezdi összeőrölni a hozzávalókat. Amikor pépes lesz letép egy darabot a már így is össze-vissza szaggatott nadrágjából és leönti vízzel.*- Ez lehet, hogy csípni fog...*Jelenti ki és lemossa a sebet. Majd a már pépes trutyit rákeni a sebre.*-Ez is lehet, hogy csípni fog...*Figyelmezteti ismét a férfit. Hogy honnan tud ennyit a gyógyításról? Olvasta... na meg szüksége is volt rá mert egyedül van. Majd amikor kész a vízzel megmossa a kezét és eldobja használsz eszközeit.*-Nah... most már elfertőződni nem fog...*Mosolyodik el egy pillanatra majd ráül a sarkára.*

*A bánya későbbi látogatásában megegyeztek tehát, hogy egyikük sem fog bemenni, vagy a lány talán mégis bemegy valamikkor, vagy épp Gary nem lehet tudni mit hoz még a jövő. Mikor a lány elmondja nevét, a férfi bólint egyet, hogy tudomásul vette.*-Ennyi... akkor megbeszéltük.*Szólal meg, mikor a lány eléggé röviden válaszolt Gary kérdésre, hogy hogy került ide.*-Igen? Én nem tudom megállapítani, mert nem látom.*Nyúl sebéhez, de azonnal el is veszi a kezét, mert nagyon csípi. Mire vissza nézne Leára, a lány már rég nicns ott, a felnőtt eszébe jut, hogy neki is menni kéne, de mire meg felállna a gyerek már visszajött, egy csomó holmival.*Várj, értesz hozzá?*Lea nem felel, hanem nekilát a seb istápolásának, s a figyelmeztetés sem jött rosszul, mert egy kicsit tényleg csípett, viszont Gary már nagyobb fájdalmakat is túlélt egy nyögés nélkül is, ha meg épp gyógyítják akkor miért kéne, hogy jajveszékeljen, mint Arnold Shwarcenegger, mikor egy nő kenegeti sérüléseit. A lány szerint ezzel már nem lesz sok baj, még ugyan nem ismeri, de valamiért megbízik benne ebben az esetben.*-Van hol megszállnod?*Kérdezi, mert ő, bár biztosan más is, tudna a számára biztosaítani lakhelyet.*-A szüleid merre hagytad?*Kérdezi ismét körbenézve hátha meglát egy kislányát kereső házaspárt, de most sem jár sikerrel.*

Tárgy: Szülők Pént. Aug. 22 2008, 21:38

- Van is meg nincs is. Ha nagyon akarom van...*Magyarázza majd a következő kérdésre röviden,keserűen felnevet.*-Szülők? Merre hagytak? Nem hagytak...és egy másik szigeten csak ide jöttem...*Ezzel el is van intézve a szülő kérdés a rézéről. Ha Garynek elég esze van akkor tudhatja, hogy a szülei valószínű meghaltak.*-És a te szüleid? Hol hagytak?*Kérdezi viccelődve. Tudja, hogy Gary már kinőtte azt a kor, amikor az ember a szüleivel él. Átül törökülésébe ugyanis így kényelmetlen neki. Megnézi a tőrt tartó tokját, hogy még benne van-e a tőre.*-Mi?*Néz le és hirtelen felpattan.*~Hol eshetett ki? De egyáltalán hogy?~*Elkezd ide oda sétálni igen sebes tempóban miközben a földet nézi.*~Vááá..... nem hagyhattam el... honnan szerzek ujjat?~*Néz a barlang felé megkövülten.*~A fenébe...~*Egy pillanatra elgondolkozik hol is eshetett ki. És ekkor beugrik neki.*~Meg van... amikor kihúztam... de nem toltam rendesen vissza és eldobtam a követ... és aztán átesett rajtam...~*Meg van... visszapörgeti magában az eseményeket. Újra és újra...*~A fenébe... kiesett... és észre sem vettem... nem vettem észre~*Dühöng magában de azért még nem adja fel. Megint járkálni kezd hátha idekint esett ki. De nem... nem találja sehol.*~Váh... a botomat pedig...~*Lassan megfordul és az egyik bokorból elővesz egy botot és előre dobja. Szépen faragott látszik, hogy sok munka volt benne. És valószínű a lány faragta ki unalmában.*~Ez meg van...de hol van a tőr?~*Még mindig nem tudja elhinni, hogy elhagyta. Ilyen még sosem történt vele. Vagyis de... ez a második tőr amit elhagy. Hehe... azért annyira nem figyel. Vagyis hát... a legutóbbi nem az ő hibája volt. Hanem muszáj volt menekülni... akkor mindent ott kellett hagyni. De ez igen... itt ő volt a béna.*

-Rendben, mert, ha nincs tudok ajánlani.*Még mindig fenntartja azt a gondolatmenetet, hogy a lánynak is kivesz egy szobát, vagy egy kétágyast kettejüknek. Leának attl meg végképp nem kell aggódnia, hogy Gary bántaná, akármilyen módon is. A szülős témára nem szól semmit, és igen, felmerül benne, hogy lehetséges az is, hogy meghaltak. Mikor pedig visszakérdez, ő válaszol rá, viccen kívül.*-Az enyémek? Apám meghalt, anyám meg otthon van egyedül.*Rövid, tömör és egyértelmű válasz.*-Mi történt?*Kapja fel a fejét, mikor a lány hirtelen felpattan és keresgélni kezd valamit a fűben.*-Mit hagytál el?*Kérdezi most is körbenéázve, de nem felnttek után kutatva, hanem valami más után, amit nemtud, hogy mi leet, de ha valami nem odaillik a fűbe egyből szólna. A bányában történteket biztosan nem fogja elfelejteni, de a fáradtságot, amit a futás és a sérülés okozott már kezdett kipihenni, talán a lány kezelése is segített ebben, nem lehet tudni.*

Tárgy: tőr Pént. Aug. 22 2008, 22:23

*A válaszra kicsit megtorpan.*-És haza szoktál menni anyukádhoz?*Kérdezi érdeklődve és egy pillanatra megáll. Aztán újra szétnéz.*-A tőrömet... azt hiszem bent kiesett amikor átestél rajtam...*Mondja kertelés nélkül.*-Amikor eldobtam a követ nem zártam vissza a tokját...*Mondja egyszerűen. Aztán dobbant egyet a lábával.*-A fenébe...*Aztán ismét a barlangra néz és legyint egyet.*-Inkább maradjon bent...*Motyogja hangosan de inkább csak magának mondja mint másnak.*~Mindegy a botom még legalább megvan~*Gondolja magában és mellé lép. Az előbb durván elhajintotta mintha nem is lenne fontos. Pedig az sokszor még fontosabb. Magához veszi és leül a férfi mellé aki valószínű az előbb ért fáradalmakat piheni ki.*-Van testvéred?*Talán nem a legjobb dolog így hirtelen a családról kérdezgetni. Hiszen ez a legtöbbek életében egy fájó pont tud lenni. Még csak most esik le neki, hogy milyen tapintatlan kérdés is volt ez egy olyantól akit kb fél órája ismer. Talán még annyi sem.*-ümm...*Köszörüli meg a torkát egy pillanatra.*-Ez a második tőr amit elvesztek...*És még nem is sejti, hogy lesz egy harmadik is. Legalábbis ez tuti.*

-Nem szoktam, körülbelül öt napja történt minden, még egy ideig biztos is, hogy nem megyek haza, mert vadásznak rám, és nekemis ugyanezt kéne tennem rájuk vonatkozólag.*Nem is rossz ötlet, hogy elmenjen a városba és felkutassa unokafívéreit, azt tdja, hogy hol laknak, de talán számíthatnak az érkezésére és felkészülten várnák.*-A tőröd? Az nicns itt, már észre vetted volna, vagy én.*Már körbe sem néz, mert ha egy fegyverről van szó, szinte azonnal megtalálja akármikor.*-Szerintem is jó helyt van ott, vagy ha valakit felkeresel, hogy hozza ki, szerintem rajtunk kívül úgysem tud senki a szellemről, mit mondott, hogy hívják?*Kérdezi töprengve, a néven, de nemjut eszébe, pedig jó lett volna ha megjegyzi, rákérdezhet valakitől, aki ismeri a bánya történetét. A tesvér kérdésre oldalra néz a lányra, s egyből húga jut róla eszébe, külsőre nem, de jellemre hasonlítanak egymásra.*-Volt egy hugom, te forma gyerek.*És ezzel ő is letudta a családos témát.*-Jobban kéne ügyelned rájuk, nekem ezek a fegyverek az elsők, és még mindig szuperálnak és meg is vannak egytől egyig, bár néhány nyílvesszőt be kell szereznem majd, mert már csak három van.*Veszi e hátáról a tegezt, bár tudta, hogy hány darab vessző van még benne, azért megnézte.*-Ahhoz képest, hogy huszonkettővel indultam elég szépen megfogyatkozott.*Amikor nagybátyjához ment apjával elhasznált tizenhármat, abból mind egy embert terített le, amikor távozni kényszerült a városból, az elkövetkezendő pár nap után csak öt darab maradt. Az őzet leterítve maradt négy, az amelyikkel végzett az állattal eltörött amikor ki akarta húzni belőle, és most maradt három.*-Mennem kell a kovácshoz, lehet már holnap, te nem jössz? Nézhetnénk neked egy jó tőrt, vagy kardot, azzal többre mész. Egy szép rövidkard még jól is állna neked.*Húzza félmosolyra száját, majd egy fűszállal kezd el játszani, ha a lány vele maradna, abból talán mindkettejüknek lenne, haszna, de Gary egyelőre nem akarja ráerőltetni magát.*

-Lithius...*Vágja rá gyorsan... elég jó a memóriája. Meg a férfi nem is egyszer ismételte le. Arról nem is beszélve, hogy egyesszám harmadik személyben beszélt magáról. Majd a hugiról egy pár sor. DE aztán be is van fejezve. Lea meg nem fog tovább faggatózni, érti nem is kéne.*-Tudom...*Motyogja a pillanatnyi kioktatásra majd hátradől a fűben és úgy hallgat tovább. Igen jobban kéne rájuk vigyáznia de eddig kétszer hagyott csak el tőrt. egyszer mert felestek benne egyszer meg mert majdnem lekaszabolták. Na akkor a tőr vagy Ő? A lány a tegezre néz.*~Csakugyan...~*De azt inkább nem kérdezi meg, hogy miben fogyatkoztak meg. Vagy inkább kikben. Az eget nézegetve hallgatja a férfit. nem egy bőbeszédű lány az biztos. Sokaknak ez szimpatikus másoknak meg idegesítő, hogy a legtöbb dolgot harapófogóval kell belőle kihúzni. De csak akkor van ez így ha erőltetik, hogy beszéljen.*-De jó lenne beszerezni egy új tőrt...*Néz egy sóhajjal üresen maradt tokjára.*-Kard?*Erre egy apró félmosoly jelenik meg az arcán. Eszébe jutnak apja szavai.*-Sosem harcoltam még karddal... apámnak a mániája volt, hogy amíg az ember bottal nem tanul meg rendesen harcolni kardot se vegyen a kezébe. Állította, hogy bottal is ugyan úgy lehet ölni...*Mondja egyszerűen, bár ő még nem ölt embert. Még is úgy mondja ki a szavakat mintha már 10-kel végzett volna. Még mindig az eget bámulja miközben apja rég nem hallott szavain mereng. Vajon ha most látná a lányt mit szólna hozzá? Leszidná, hogy olyan amilyen? Hogy mindenkit cserbenhagy és hogy csak magát menti mindig? Igen! Semmi kétség! Nem tetszene neki a dolog.*

-Lithius... az az. Majd megkérdezek egy városlakót, nem-e hallott róla véletlenül.*Tervezgeti a későbbi terveket. A tudomra nem szól semmit, mit is mondhatna. A csakugyannal is pont ez a helyzet. Viszont a később elhangzottra már könnyebben lehet válaszolni.*-Vehetünk holnap egyet, meg akár egy rövid kardot is, tekintve a méretedet. Apád nagyon is jól tudta, engem is a sajátom tanított meg mindenre. Bottal ölni? Egyszerű, már öltem bottal.*Persze nem hencegésből mondja el, ha abból tenné, nem a gyereknek mondaná.*-És látom van botod is, tudsz vele bánni?*KÉrdezi nézve a kifaragott fegyvert.*

Tárgy: Botharc Pént. Aug. 22 2008, 23:54

*Lea feltámaszkodik a könyökére. Csak most jutnak el a tudatáig az előbb hallottak.*-Szóval azt mondod, hogy kérjek meg valakit a városból?*Kérdi összehúzott szemekkel.*-De az... Akkor elég durván kihasználnám... és az is lehet, hogy bele is halna.*Jó igen, ő is kiszokta használni az embereket. DE ha nem muszáj életveszélybe nem keveri őket. Inkább a pénztárca lehúzásban profi... mivel nincs pénze és gyerek mindenki aki találkozik vele meghívja valahova vagy megajándékozza valamivel. Nem is olyan rossz élet ha innen nézzük.*-Én még nem...*Mondja ki és azonnal visszavágja magát a földre.*~Nem is nagyon szándékozom....~*Ezt csak úgy magában jegyzi meg.*- Hmm... a tudás szerintem túlzás... inkább azt mondhatnám, hogy forgatom...*Még mielőtt normálisabban megtanult volna bánni a bottal az apja eltűnt. Minden valószínűség szerint meghalt. És onnantól kezdve az anyja nem nagyon foglalkozott az ilyenfajta tanításával. Ő inkább a gyógyításhoz értett. De természetesen az ő nevelése is meglátszik Leá-n. A kicsi most ismét felkönyököl.A testi hátrányaiból adódóan nem nagy harcos. Bár a technikákat tudja. De hiába ha nagyon alacsony és gyenge. Bár az, hogy alacsony a kisebb gond hiszen ezt ellensúlyozza, hogy gyorsan mozog.*

-Igen, azt mondtam.*Néz mege mellé Lára szavai közben.*-De legalább nem te halsz meg, és ha megszerzi a tőrt, akkor már lesz kettő, ha addig veszünk egyet, és minden bizonynal veszünk egyet.*Húza ismét félmosolyra ajkait.*-Egyszer biztosan fogsz...*Ad választ a lány szavaira, mizerint ő még nem gyilkolt.*-Ha másért nem a túlélésért...*Teszi még hozzá, már ő is ölt azért, hogy ne haljon meg, hane inkább a másik.*-Tehát értesz hozzá valamit. Az a lényeg.*Mosolyog most is félig.*-Én úgy tanultam, hogyha megbírom csinálni minden nehézség nélkül az egykezes x-et kardal, akkor már lehet kezdeni a tanulás többi részét.*Emlékszik vissza, ahogyan még apja tanította neki a kardforgatás alapjait, és ő jól meg is tanulta. Körbenéz, s mire egy teljes kört leír feje, ttestétől kicist balra egy fekete foszlányt lát elsuhanni, de nem látta, hogy mi az, de az nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem valami barát, és pont a bányába ment be, ahonnan érkezésére több suhogó hang szűrődött ki a helységből. Lassan Lea felé fordítja fejét, majd megszólal.*-Szerintem jobb, ha megyünk.*A lány beleegyezik egy apró bólintással, és már indulnak is. Gary az előző pár nap alatt sokszor ért a fogadóba későn, és eddig midnig összealálkozott egy ilyen fekete surranó lénnyel. Viszont a fogadó felé vezető úton mindig követték, de nem támadták meg. Ma is így zajlik a város felé tartók útja. Gary már azon is godnolkodott, hogy ezek a lények, talán várnak valamire, avgy valakire, ahhoz hogy megtámadják az embereket, de csak ennyire jutott, mert tovább nem nagyon foglalkoztatta a kérdés.
A fogadóba érve kértegy kétágyas szoba kulcsát, mielőtt felmentek volna megvacsoráztak, Gary fizettett, aztán mentek aludni.*

*A távolból feltűnik egy emberi alak. Csak egy erre tévedt idegen volna vagy komoly indítéka van? Ki tudja. A nő halad a bánya felé, egyenesen a bejárathoz, mintha tökéletesen tudná a célját. Fekete hosszú bőrnadrágot visel, szokásos csizmáját és egy fekete ujjatlan pólót. A bánya bejárata előtt megáll, még nem lép be. Hallott már a helyről, miszerint szellemek járta hely volna. Chasity nem fél se a szellemektől se semmi mástól. Kis idő elteltével lassan elindul befelé, egyenesen be a sötétségbe. Nem hozott magával semmi világító eszközt, ez elég nagy hátrányt jelenthet, de egy kis ideig még látja az utat. Egyelőre csak addig megy be, amíg halvány fény megvilágítja a bányát, aztán megáll és megpróbálja szemét hozzászoktatni a sötétséghez, ami nem épp gyerekjáték.*

-Hoppá, hoppá, hoppááá...*Hallatszik egy mély, recsegő hang valahonnan a bánya mélyéből, de talán Chasití úgy érezheti, mintha a fejében hallaná csak.*-Ki tért be hozzám óvatlanul?*Hangja mennydörgés szerűen hat a bányarendszerben, hiszen itt ő az úr, legalábbis ő úgy tartja, ha van valaki aki ezzel nem ért egyet, hát szóljon neki, és majd megbeszélik a dolgokat. A levegő szinte izzik, ahol elhalad a szellem, s már a nő is érzékelheti a hirtelen hőemelkedést, és persze a Lithius közelségével járó irdatlan égetthús szagot. Érzi, hogy a betolakodó már nincs messze, s hangosan, kicsit ijesztően és persze gonoszan felnevet.*-Elkaplak halandó!*Kiáltja recsegő hangján, s pár másodperc múlva meg is találja az illetőt, aki egy nő, persze a bűz és a forróság is megérkezett a halott férfivel. Hogy ne menekülhessen el könnyedén, a bejárat felől állja el az utat, hogy esélye se legyen a távozásra, hiszen ha hozzá ér, az nagyon fájdalmas dolog a nőnek, ilyenkor jó ha valaki "teste" tűz forró.*-Hogy volt merszed ide belépni? Már sokaknak elmondtam, hogy ez az én fennségterületem!*Rivall rá a nőre, de szinte mindig kélyesen mosolyog rá, ami még ijesztőbbé teszi így is ijesztő arcát, s hegyes fogai se nyernék meg a legszebb fogak versenyét. Talán Chasity már rájött a szellem beszédéből, hogy egy őrült foszforeszkáló maradványa lebeg előtte, de talán még azt is fel kell dolgoznia, hogy egy szellemmel találkozott.*

*A hang hallatán hirtelen összerezzen. Ezt egyáltalán nem véli túl jó jelnek. Körülnéz, próbál valami kivenni a sötétben, de egy ideig csak egy távoli pöttyöt lát. Az égett hús bűze megcsapja az orrát, és ezt egy fintorral díjazza. Kicsit gondolkodik, hogy mit is kéne tennie, talán legjobb lenne elmenekülni, de ismét az a hülye kíváncsiság. Ez az egy tulajdonsága mindig bajba sodorja, sosem tud fölé kerekedni, mint ahogy most sem. Csak áll a sötétben és várja az idegen alak közeledtét. Hátát a falnak szorítja, kezébe veszi az egyik sai-t, amit mindig csizmája szárában hord. Bár tudja, hogy fegyverrel nem fog sokat érni az alakkal szemben, mert már sejti, hogy egy szellemről lehet szó. Amikor elállja az útják Lithius, kicsit megrándul az arca, tudja, hogy csapdába esett. Végigjáratja tekintetét az égő testen és próbál nyugodt maradni, ami nem kis fáradtságba kerül. De élete során már oly sok mindent látott, hogy egy hétköznapi emberhez képest nem kavarja fel annyira a látvány. A hőséget elég kellemetlennek érzi, de most ez a legkisebb problémája.* - Csak errefelé jártam, kíváncsi voltam a bányára. *Válaszol közömbösen. Nem könnyű szabályozni a hangját, de most erre is szüksége van, nem látszódhat rajta, hogy fél.* - Nem jutott el hozzám a hír, hogy ez a te területed. *Teszi hozzá egy rövid grimaszt vágva.*

-Kíváncsi?*KÉrdezi, majd bődületes hangon felkacag, száját hatalmasra tátva, fejét felfelé fordítva.*-A kíváncsiság veszéles dolog némber!*Ordít rá ismét, magán kívül mindenkit utál, ez nem is csoda, hiszen egy zsémbes, gonosz diktátorak vallja magát.* Ha kíváncsi vagy valamire kérdezz meg valaki olyat, aki már járt erre!*Húzza szélesre ajkait, amitől ismét csak eltorzul az arca, s az, hogy a nő nem lepődik meg nagyon láttán, nem is zavarja. A szavak, s a grimasz kicsit felháborítóan érik a szellemet.*-Pedig bizony ez az egész ami itt van, az én birtokomban áll.*Tárja szét kezeit, jelezve, hogy a bányára gondol.*-Te pedig egy betolakodó vagy!*Egyik mutatóujját a nőre szegezve, vádlóan szól.*-És a betolakodókra halál vár!*Nevet fel ismét, szinte falakat rengetően.*-Bátor vagy, hogy nem rettensz meg tőlem, de tudd meg, hogy megfogsz. Könyörögni fogsz a halálodért! Ha pedig nem, az mindegy, így is úgy is végzek veled!*Szemei kitágulnak, most akárkinek világossá válhat, hogy teljesen őrült, az egyetlen dolog ami boldoggá teszi, ha másokat láthat szenvedni, ez már életében is így volt.
Közelebb libben Chasityhez, s egyik tenyerét a nő vállára helyezi.*-Mond csak ez fáj?*Kérdezi, mint aki megszeretne tudni valamit, pedig tisztában van vele, hogy érintése perzselően hat mindenre.*

*A kacagásra ismét megrándul az arca, de továbbra sem hagyja, hogy bármiféle negatív érzelem eluralkodjon rajta. Tudja, hogy ha itt a halál ideje, akkor semmit nem tehet ellene. Ettől a gondolattól kicsit megnyugszik és felegyenesedik, hiszen eddig a falhoz lapult. Most már szembe áll a szellemmel, higgadtságot sugall.* - Igen, puszta kíváncsiság. *Dacol a szellem haragjával. Most is közömbösen ejti ki a szavakat, mintha csak az időjárást emlegetné.* - Jobban szeretem, ha én magam járok utána a dolgoknak, még akkor is, ha ez veszélyes. Az embereknek nem lehet hinni. *Teszi még hozzá, aztán a bal lábára nehezedik, kezeit karba fonja, közben elkezdi nézegetni a bal kezén a körmeit.* - Kicsit sötét a birodalmad, nemde? *Kérdezi fel sem nézve a szellemre.* - És teljesen egyedül vagy itt? Nem gondolod, hogy unalmassá válik ez egy idő után? *Tesz fel egy újabb kérdést.* - Áááá, kétlem, hogy bárkitől is megrettennék. Nem szokásom. A halált úgysem tudom elkerülni, akkor minek menekülnék. *Veti oda félvállról és még mindig a körmeit fixírozza. Aztán felnéz Lithiusra.* - Na hajrá! *Mondja egy szájrándítással. Amikor a férfi a vállára teszi a kezét, kicsit felszisszen, de nem hagyja még azt sem, hogy kimutassa a fájdalmat, ezért egy közömbös mosolyt erőltet az arcára.* - Nem mondanám. *Grimaszol egy újabbat.*

-Ahogy mondod halandó! Nem lehet nekik hinni.*Elmosolyodik újra, egy morgás kíséretében, egy ilyen nyugodt tereméssel még sosem talákozott, s ez kezdi idegesíteni.*-Sötét?*ennek ő mind a két értelmét számba veszi, inkább a fizikai sötétséget választja közülük.*-Nekem tökéletesen megfelel.*Már-már kezdi úgy érezni, hogy csevegnek Chasityvel, s ez is kezdi bosszantani, nem szokása az emberekkel való "baráti" társalgás.*-Nekem semmit sem jelentenek a halandók érzései, mert egyiket sem érzem, ahogyan az unalmat sem. De nekem jó így.*-De én nem vagyok bárki! Én Lithius vagyok az örök hatalmú szellem.*Az pedig bizonyára lényegtelen, hogy csk a bányában van hatalma, de talán még ott sem, csak ő gondolja így. Mikor a nő nemlegelő választ ad kérdésére dühösen felcsillannak szemei.*-Neeem?*Vált át kélyes hangsúlyba, s kezét leljebb engedi, a nő vállába.*-Majd kiderül, hogy fáj-e. A következő a szíved lesz!*Nevet fel újra bömbölő hangon, az lehet ugyan, hogy nem képes rá, hogy megölje a nőt, de fájdalmat tud neki okozni. De leginkább az zavarta az egészben, hogy érintésére Chasity még csak egy lépést sem hátrált.*