Sierran Színház

*Elneveti magát*-Hát nem is féltelek amugy akkor mehetünk eggyütt egy darabon*mondja és ha minden igaz akkor el is indulnak egy ideig a férfi csendben van*-És sokszor szokott kijárni ide a romvároshoz?*kérdezi kicsit kiváncsian*-Nem valami fenkölt hely bár ha valaki egyedül akar lenni annak megfelel*mondja komoly de derűs hangon miközbe egyre jobban közelednek a város felé*-Akkor gondolom a fogadó felé mehetsz jól sejtem?

-Amikor muszáj. Amúgy a külvárosban nőttem fel, nem ismeretlen ez a terület sem.*Persze. Miután árva lett, még a Francis-sel való találkozás előtt az utcán élt vagy két évet és errefelé is mászkált néha. Közben azért elindul ő is Marcus mellett.*
-Néha el kell intéznem ezt-azt...*Sejtelmesen mosolyog. Inkább akkor jár erre, ha nem hivatalos ügyeit intézi.*
-Hát egyedül lenni megfelel, de általában találkozom valakivel, ha kijövök.*Ha nem muszáj, akkor nem jön erre, emlékezteti a gyermekkorára, pedig ő legszívesebben elfelejtené az első 17 évet, az utóbbi kettő nem tudta érte kárpótolni.*
-Igen. Ott lakom.*mosolyodik el, majd fejére húzza a csukját. Őt amúgy sem ismerik itt sokan...de megszokta, ha az ember mindig más néven mutatkozik be...Ki gondolná, hogy Lilith Balckdawn a fogadó. ból az a Hope vagy Sarah, vagy Annabell, vagy ki tudja kicsoda, akit az áldozatai megismertek. *
-Na és te mit keresel erre? Első látásra azt mondanám katona vagy.*néz végig a férfin. Ha már megkérdezték, sokat jár-e erre...hát legalább kérdez valamit. Semmi kedve a beszélgetéshez, de belenevelte az élet, hogy ne legyen goromba. Színészkedik, de jól csinálja.*

-Értem*mondja közbe bólint tudja hogy nem mindenkinek könnyű régebben ő is így volt azóta már lassan eltelt pár év és sikerült felépíteni a világát*-Igen. Mindenkinek vannak elintézni valói*mondja mosolyogva közbe észre veszi hogy a nő kicist leplezetten beszél de ma lehet szerencséjére nincs olyan kiváncsi hangulatba, majd elmosolyodik a lány majdnem eltalálta*-Nem teljesen katona. Semmi közöm a városörséghez. FEjvadász vagyok *mondja egy kisebb mosollyal majd ravaszul megcsüválja a fejét*-hát el kell intéznem egy két dolgot most megyek én is haza mert elintéztem*mondja mosolyogva*

*Neki is megvan a saját világa most már...csak épp az a baj, hogy túl sok a hazugság a színészkedés. egyelőre még nem igazán érzi jól magát így.*
-Óh, azért közel jártam.*mosolyodik el.*
-De az nem jár túl sok veszéllyel? vagy van társad?*kérdezi látszólag kíváncsian. Mintha ő épp egy teljesen nyugalmas munkával rendelkezne...amelyik pillanatban leleplezik, azonnal ki van mondva a halálos ítélete. Ha nem a célszemély végez vele, akkor a szervezet uszít rá bérgyilkost, mert veszélyes lehet egy felfedezett kém.*
-Óh, értem. Merre laksz, nem igazán tűnsz ismerősnek. Vagy csak a foglalkozásod miatt sokat utazol te is?*Feltételezi. Nem ismer fejvadászokat, csak még pár kémet, meg egy-két bérgyilkost és katonát. Most tényleg kíváncsi.*

-Közel végül is hasonló mostanába a munka*mondja egy kissebb mosollyal majd megrántja a vállát elvégr eitt veszéllyel jár már az is ha az ember kilép az ajtón. Soha nem lehet tudni hogy mi történik az emberrel*-Igazábol az élet maga is veszélyes ez csak egy kis plussz veszély *mosolyodik el miközbe haladnak tovább a férfi a csillagokat nézi amik ma is előbujtak bár nem annyira*-Hát nem is nagyon mászkálok a belvárosba mostanába más dolgaim is vannak amugy valamivel északra a központtól a családi házaknál fenn a hegyen*mondja komoly hangon majd megrázza a fejét*-Elég sokat utazok de szerencsére mindig még aznap hazatérek de hát ez a munkával is jár bár gondolom te is így vagy ezekkel

-Óh...Bár az én munkám annyira nem veszélyes, mert egy geyereket megtanítani fegyvert forgatni...az nem igazán nagy dolog szerintem. de valóban, itt már megszületni is veszélyes. *Mutat körbe a kihalt házakra. Sose tudni ki támad meg és hol. Bár most is hazudott. Mintha az ő munkája nem lenne veszélyes, sőt nagyon is az...de azt, hogy ő kicsoda valójában senkinek nem szabad megtudnia. Gyereket meg sose tanítana, mert amilyen türelmetlen, az első adandó alkalommal leszedné a fejét szegénynek, ha hibázik. Utolsó mondatát azonban komolyan gondolja, mert most ennyi év távlatában is néha azt kívánja, hogy bár az anyja meg se szülte volna.*
-Óh, értem...arra ritkán tévedek.*Csak ha arra van a célszemély, ami azért néha megesik, de az emberekkel azért nem a saját házukban végez, puszta elővigyázatosságból is. Ha nem kellene ide-oda utazgatnia, meg folyton valakinek a nyomában lennie, akkor talán ki sem mozdulna a szobájából, csak néha ölni, hogy a saját gonoszságát kiélhesse...bár inkább állaton teszi ezt...jár néha vadászni.*
-Igen, van ami a munkámmal jár, bár a magántanárkodás kevesebb utazást igényel.*Egy fenét, ha kell napokig, sőt hónapokig távol van, mire egy-egy aranyat érő adatot megszerez.*
-Ez inkább türelemjáték.*Ahogy az igazi foglalkozása, hivatása is az...meg nagyfokú színészkedés, talán ezért is vonzza annyira a lepusztult színházi épület...mert ő is egy színész, meg mert olyan sötét és ködös, mint Lilith lelke.*

*Csak megy egy ideig szótlan semmi jelét nem adja mire gondol csak az eget nézi persz hallja a nő szavait és figyel is rá*-Nemsokan járnak arra csak a lakók igazábol semmi érdekes nincs is ott*mondja egy kissebb mosollyal*-Magán tarnár?*kicsit felúzza a szemöldökét*~különös ha ott a kiképző akkor miért kell magántanár gyanús...~*de nem nagyon foglalkozik vele most már nem dolgozik ígycsak beszélget*-És hogy m,egy úgy értem hogy fizet?*kérdezi miközbe mennek közbe végig néz pár sötét házon néha kiváncsi mi van az a sok bedeszkázott ablak alatt. Cask egy raklap por vagy valami más is?*-Igen veszélyes megszületni de a szülétésbe és halálba minden ember egyforma lesz*mondja kicsit elgondolkozva*

*Miért kezdi egyre jobban idegesíteni Marcus hallgatása? Maga sem tudja...talán, mert van egy olyan sejtése, hogy kételkednek a szavaiban.*
-Magántanár-féle...bár inkább amolyan nevelő, mert akad ám gazdag gyerek errefelé is, akit a szülei meg akarnak atníttatni az önvégelem fortélyaira legalább. Nos én ezt tanítom meg egyeseknek...hogyan tudjanak használni egyes látszókag semmire sem használható dolgokat fegyverként, meg közelharcra.*Most bizonyára Marcus kétekedése elül, hiszen mindenki nem lesz a Grincore diákja csak azért, hogy megtanuljon harcolni. Lilith-et az élet tanította meg, nem volt semmilyen kiképzésen soha.*
-Nem mondanám, hogy nyomorgok.*Nem vall erre a kinézete sem. *
-De inkább azért csinálom, mert szeretem átadni másoknak, azt, amit tudok.*Ismét csak szemrebbenés nélkül mondja, meggyőző hangon, pedig hazugság minden szava. Sose tudna gyerekekkel foglalkozni, még csak másokkal sem.*
-Igen, de addig nem egyenlőek az emberek...*morogja alig hallhatóan csak úgy maga elé. Ezt már megtanulta, hiszen sose élt igazán boldog életet. És miért? Mert ő csak egy kurtizán lánya. Még csak igazi családja sem volt, az anyja sem állt szóba vele sok alkalommal. Ha Hopem ne legyen, eddig már felvágta volna az ereit, de hála a lánynak még itt van. De hogy meddig kell még tűrnie ezt, nem tudhatja.*

*Hallgatja Lilith szavait közbe bólogat*-Hát biztosan vannak én nem sokat láttam de magam is jó ideig távol éltem Freyyatol nemrég jöttem csak vissza bár itt születtem de akkor leléptem egy időre mondjuk ugy szedtem magamra egy kis tudást*mondja komoly hangon közbe mintha a lehellete látszana*~hmm ennyire jó időnk van?~*gondolkozik de azért figyel Lilithre*-És akkor miért nem megy el rendes tanárnak?*kérdezi kiváncsian közbe magába rakja össze a dolgokat*~nézzük csak mit kereshet egy tanár este itt ahol senki sincs főleg nem gazdagok azt mondja szeret tanítani de nem tanár sehol csak magán hmm furcsa de mindegy~*kicsit lassít a léptein majd válaszol*-Lehetséges de ez sose volt így hogy fogalmazzak?*keresi a szavakat*mondhatjuk itt csk vad van és vadász és egy kis középréteg akik próbálnak mindenből kimaradni. Lehet jól is teszik*mondja komoly hangon*

-Öhm...hát a gazdagok címszó alatt olyan embereket értek, akik például katonai vezetők, de a gyerekeik nem elég tehetségesek harcban, vagy olyanokat, akik nem igazán vesznek részt eben a szervezett pusztításban...középréteg, akik nem akarnak harcolni, csak önvédelemből esetleg. És hogy miért nem a Grincore-ban tanítok? Csak mert ahhoz talán nem tudok eleget...én így érzem.*Színpadias sóhajt hallat, ami igazán valódinak tűnik.*
-Ahhoz talán többet kellett volna tanulnom, mint puszta önvédelmi trükköket...*Egy tanár tényleg nagyon jó kell legyen, és ezt őszintén is mondja, bár nem ez az egyetlen ok, amiért nem tanít.*
-Jelen pillanatban az egyik rokonom kislányát tanítgatom. nem egy nagy btehetség, de próbálkozik.*Újabb szemenszedett hazugság hagyta el most ajkait, mert egyetlen rokona sincs, akiről tudna...és ismét a tanítás...*
-Talán...sőt bizonyosan. Tudod évekig utcán éltem a szüleim halála után, amikor egy addig ismeretlen rokonom kisegített a bajból és megtanultam harcolni. *mond el valamit, ami még igaz is, részben. Közben eléggé hangtalanul halad Marcus mellett, mintha nem is evilági lény lenne, bár a porban ott maradó lábnyomai ez ellen beszélnek.*
-És akkor bekerültem egy katonai kiképzőbe, de mindig is egyszerű emberként akartam élni, akinek semmi köze a pusztításhoz.*Ó, persze. Az egyetlen kegyetlen és ördögi vágya, hogy másokat úgy lásson szenvedni, ahogy valamikor ő is szenvedett és ha csak teheti, meg is öli az "informátorait." Vesyélyes munkát választott, és mások számára még nagyobb veszélyt jelent ő maga.*
-

*Elmosolyoidk bár nem tudja mit kéne hinnie a nőnek*-Nerm mondom akkor bizony jó lehet a munka és az ismerőse is annyitfizet vagy kevesebbet?*kérdezi a baráti árra utalva közbe nyugodtan hallgatja végig a mondandóját Lilithneke*-És akkor végülis minek lett mégis oktató azt mondod nem szereted az erőszakot bár az a baj hogy itt ez elkerülehetetlen én sem akartam ölni de rákényszerültem az egész m,ár megszokott lett*mondja komoly hangon miközbe lassacskán kiérnek a városrészről*-Gondolom volt egy pillanat amikor ez a pálya mellett döntöttél nem?

-Hát ez most nem a legjövedelmezőbb munkám...de egy rokonnak csak tehetek engedményeket, különben sem halok éhen emiatt.*A tartalékait nem kell félteni, abból nála nincs hiány.Így vagy úgy, de biztosítja a saját megélhetését.*
-Épp ez az, hogy elkerülhetetlen...és ha már megtanultam az önvédelmet, s közelharcot...és erre mindig szükség van egy ilyen városban, tehát sehogyan sem tudnék erőszakmentes életet élni...legalább így megtanítok pár embert, hogyan használjon minél kevesebb erőszakot a saját életének védelme érdekében.*Mosolyodik el, bár ez sosem volt igazán célja. Ám a közelharcban nagyon jó.*
-Talán ez az az ok, ami miatt erre adtam a fejem. És különben sem tudom, hogyan találtam volna más munkát. Anyám kurtizán volt, és egyesek ezt a foglalkozást szánták nekem is.*Sóhajt, és ez most a szívéből jön. Valóban erre akarták rávenni alig 17 évesen, emiatt él benne az a mérhetetlen gyűlölet, ami sötétté tette a lelkét is.*

*Elmosolyodik*-Értem szóval akkor jól álsz*állapítja meg nyugodt hangon bár ő sem panaszkodhat különben is most éppen gyermeke lesz így tudja hogy nála is jó a biztonság anyagilag*-Az az igazság hogy mindenkinek kéne tanulnia sajnos még mindig sok a képzetlen ember és meg is hallnak a botorságuk miatt túl kiváncsiak de ez halált szül*mondja mjad az elmondottakra bólint*-Nekem meghaltak a szüleim utána vett magához valaki és nevelt ki*meséli*

-Igen. Mondhatni jól állok.*Mosolyodik el, anyagilag tényleg semmi baja. *
-Mindig tanulok valami újat, még a tanítás során is. Tanár is tanulhat a diákjától, de soha nem tudom azt mondani, hogy már mindent tudok.*Ennyire ego soha nem is lehetne, mert nem ilyen. Tudja jól, hogy tanulnia, fejlődnie kell, nem ő a legjobb kém, bár a jók egyike.*
-Ó, hát én ma sem tudom, ki lehetett az apám, anyám meg alig állt szóba velem...szinte szülők nélkül nőttem fel, ha nincs sarah én halott lennék már rég...de volt ő. Aztán megjelent egy rokonom, és azt szerette volna, hogy anyám nyomdokaiba lépjek, és én is olyan legyek mint az a ringyó...még a geyerekére sem figyelt soha.*Szavaiban izzik a gyűlölet, anyja halála nem is hatotta meg egyáltalán annak idején. Azt már nem mondja el, hogy a kedves rokont meg is ölte. Közben meg elérnek a belvárosig, egyre közelebb kerülnek a fogadóhoz, ami Lilith végcélja. Mára már nincs feladata, de reggel még fel kell kelnie, fontos megbizatás vár rá a következő napon.*
-Na és most van családod? *Kérdezi, ha már marcus közölte, hogy a szülei nem élnek. Biztos van valaki az életében, ha a családi házak egyikében lakik.*

*Hallgatja a nőt majd bólint*-Igen néha én is tanulok de én az ellenfeleimtől. Nekem az a hitem hogy bárkitől tanulhatok elvégre olyan hogy tökéletes tudás nem létezik mindig van egy erősebb*mondja mosolyogva és hisz is ebbe elvégren em tudja mikor kerül szembe azzal az ellenfelével aki egyszer megöli de lélekbe már felkészült legalábbis azt hiszi, közbe lassan haladnak a férfi a sötétséget nézi de fülével hallgatja Lilith szavait*-Akkor hasonló a sorsunk nekem korán haltak de szerencsémre aki engem magához vett nagyon jó ember volt bár mekövetelte a fegyelmetde cserébe kitanított mindenre amit tudnom kell és idő után már eggyenrangu társként kezelt. Amikor meghalt én is elvesztettem valamit ami akkor megvolt*mondja kicsit hallkabban de nem mutatja ki a gyengéket magán a kérdésre bólint*-Igen van egy szép feleségem és nemsokára gyermekem is születik akinek mindent meg akarok adni amit én nem kaptam meg régen. Bár kicsit nehéz lesz ilyenmunka mellett de valami cask lesz belőle*mondja*

-Persze, mindenkinél akad erősebb okosabb, ravaszabb.*Jelenti ki, bár abban kételkedik, hogy nála álnokabb nőszemély nagyon létezne. Ezt lehetne tőle tanulni, mert mestere az emberek becsapásának.*
-Akkor te szerencsés voltál ezzel.*Mosolyodik el keserűen. Az tényleg nem a legszebb emléke, amikor Francis prostituáltat akart nevelni belőle. Mit nevelni, kényszerítette és akkor ölt életében először embert. Azóta meg jó pár halottat tudhat a számláján.*
-Óh, gratulálok. Sok boldogságot.*Mondja mosolyogva. Tudja, hogy ezt soha nem fogja ő megtapasztalni, mármint a családi boldogságot, mert már érzései is alig vannak...csupa-csupa hazugság az élete minden téren, és a szíve lényegében már egy kődarab, a gyilkolás örömén kívül nem sokat érez már, talán csak gőgöt. Tovább halad az utcán Marcus mellett, amikor az egyik sarkon egy alakot pillant meg, és szemében átcikázik valami fura fény. Nem mutat arcán semmi arra, hogy félne, vagy bármit is érezne. Egyszerűen csak villámként hasít bele a felismerés, hogy az ott egyik "áldozata", és ha felismerik, akkor vége. Látszólag teljesen nyugodtan áll, meg bár maga sem érti miért a máz alatt torkában dobog most a szíve. Hirtelen a homlokára csap, és szörnyülködő arcot vág.*
-Jaj de hülye tudok lenni. Elfelejtettem valamit elintézni.*Mondja bocsánatkérő mosollyal egybekötve, majd szemébe húzza a csuklyáját, és lép párat hátrafele.*
-Hát örültem...és viszlát.*Mondja még mindig teljes nyugalmat színlelve, és pillanatokon belül be is lép a külváros egyik homályos kis utcácskájába, hogy amint úgy érzi, a sötétben nem láthatja senki, futásnak eredjen, és meg sem álljon a romvárosig. Csak a fekete falak árnyékában támaszkodik térdére és fújja ki magát, összegezve, hogy ezt ismét megúszta.*