DarkHeadler Kápolna

Ez a kápolna a béke és megbocsátás színtere. Itt az ember nyugodalmat lel, megismerkedhetik saját énjével! Itt zajlanak többek közt a keresztelések és az esküvők is.

DarkHeadler Kápolna Dark_Church_by_DiScObEaN_www.kepfeltoltes.hu_

*Marcus érkezik futva a templomba, most rendesen fel van öltözve fehér ing fekete nadrág van rajta haja szépen hátra fésülve Dorien atyát keresi, lassan bemegy mivel nem volt zárva az ajtó majd körbe néz*-Atyám, *kiállt bele a sötétségbe reméli a férfi itthon van*

*Dorien hátul durmol a kaross székben,de felrázza egy ismeős heng!*
-Tessék gyermekem jöj beljebb!*Azért ő is előrébb megy hogy megnézze miért is keresték fel, mejd meglátja marcust!*
-Szia marcus!* köszön és nyujtja kezét baratsága jeléül!
Majd kérdőn néz rá*

*Cressi lépp be a temlomba és mivel magas sarkú van rajta ezért minden lépése nagy kopanás követi.Egy kicsit furcsálhaták az emberek ahoyg kinézztek az ablakon és egy menyaszonyi ruhában sietöst nöt látthatak. Nagyon izgul bár ez nem olyan esküvö lesz mint ami a megszokot de em az a lényeg ha nem az hogy végre hivatalosan is össze köti az életét a szeremével. Egy kicsit szúzsogva érkezik meg a két férfihoz.*-Jó estét atyám.

DarkHeadler Kápolna Cressi_ruh_ja_www.kepfeltoltes.hu_

*ELmosolyodik, majd kezet fog a férfival,*-Hát örülök hogy láthatom régen nem láttam, egy bizonyos cél hozott engem a szép templomába mégpedig.....*nem fejezi be mert ilyenkor érkezik meg Cress is aki oda is jön, elbámul a ruháján ezt még nem is látta, keze a gyűrűkre lapul a zsebében majd az atyára néz*-Hogy elvegyem a nőt akit szeretek*fejezi be majd Cressida felé néz*-Most Örülök*mondja mosolyogva*

*Dorien csak néz hogy mi zajlik erre felé,mert előre nem beszélték meg hogy mikor is lesz az esküvő de már kezd rájönni az időpontjára,Cressidara néz majd üdvözli *
-Szép estét gyermekem,szóval sz esküvő miatt jöttetek?!
Rendben,beszéljetek még eszer egymással hogy biztosak vagytok e a dönésetekben én addig nekiállok készülődni!
*Hátra megy az oltárhoz és pakolni kezd*

*Marcusra mosolyog és meg fogja a kezét.*-Sajnálom hogy csak így beállitunk de úgy gondoltuk hogy nincs értelme tovább húzzn halasztani.*Majd az atya szavaira csak bólint és Marcus hoz fordul. Nem szól semmit csak csöndben nézzi azokat a szép kék szemeités tudja hogy hozzá akkar menni.*-Félek de szeretlek.*Csak ennyit mond és várja hogy kedvese mit felel a szavaira.*

*Bólint az atyának*-Köszönöm*mondja majd átöleli Cressidat és mélyen a szemébe néz*-Nincs mitől félned kedves*mondja mosolyogva*-Én is szeretlek és ez lesz a legszebb nap ha nem is túl nagy ünnepség de akkor is életem legszebb napja lesz*mondja mosoylogva, közbe figyeli az atyát*-Nincs mit megbeszélnem, szeretlek és el akarlak venni hogy eggyütt éljünk*mondja mosolyogva majd az atya feél fordul hogy készuen állnak*

*Dorien csak mosolyog,hogy milyen hamar végeztek a megbeszéléssel,de ő is bólint*
-Akkor gyertek közelebb az oltárhoz gyermekeim!
-Várunk még esetleg valakit vagy akkor lassan kezdhetjük,az esküvőt?
*Néz érdeklödve a házasulandókra*

*Gyógyir ként hatnak kedvese szavai a szívére ami majd nem ki ugrot az izgalomtól. Kézen fogva indulnak oda az atyához majd a kérdésre válaszol.*-Nem várunk senkit csak mi vagyunk egymásnak és a születendö gyermek.*A gyermek szónál a hasára simit ami már szépen gömbölyödik. Nagy levegöt vesz és Marcus szemébe nézz.*-Kezdhetjük.*Mondja az atyának de végig Marcus szemébe nézz.*

*Ő is fellép az atya elé majd elmosolyodik*-Kezdhetjük atyám nem várunk senkit ahogy kedvesem is mondta csak hárman vagyunk*mondja mosolyogva, majd először Cressidara néz majd az attyára majd ismét a nőre,és árja hogy lezdődjöjn a szertartás. Izgul nem is kicsit*

\\Fagy\\

\\Olvad\\
*Felzendül a nászindulo,a pár kéz a kézben áll az oltálnár,Dorien nézi őket*
~milyen szerelmesen néznek egymásra gyönyörű látvány,de majd később,igen ,mullik az idő lankad a hév és egyéb szép dolgok!*mközben ezeket gongolja,elmosolyodik majd neki is kezd*
-Azért gyültünk ma itt össze,hogy tanuji legyünk e két személy egybekelésének!
*majd végig néz a templomba de üres az egész!*
-Következzék az eskü!
*Cressidahoz fordul*
Cressida Coleridge fogadod hogy az itt jelenlevő Marcus Zendort szeretni fogod,jóban és rosszban térdig érő hóban kitartasz mellette,betegségében ápolni fogod mig a halál el nem választ?
*Dorien atya érdeklődve szemléli a házasulando párt!*

*Mosolyogva áll az oltár elöt és közben a kedvese kezét foglya a szíve úgy kalapál hogy félö hogy kiveri a biztositékot. Mikor az eskü következik nagy levegöt vesz és válaszol.*-Fogadom.*Mondja ki határozotan és mosolyogva majd kedvese szemébe nézz. Csak úgy árad belöle a szerelem és a szeretet.*

*Dorien ezt a választ várta,nem érte túl nagy meglepetés de örül ennek,majd Marcushoz fordul*
-Marcus Zendor fogadod,hogy az itt megjelent Cressida Coleridge-ot zeretni fogod,jóban és rosszban térdig érő hóban kitartasz mellette,betegségében ápolni fogod mig a halál el nem választ?
*Ugyan tudj mi lessz a válasz de ő mégsem mondhatja ki*

*Komoly arcal figyel közbe elgondolkozik hogy mióta is ismeri Cress-t. *~mióta élek~*ötlik fel a fejébe és soha nem gondolta volna hogy egyszer össze is házasodnak, de most ténleg akarja úgyhogy bátran néz a z atyára majd a lányra*-Fogadom*mondja tömören és hangjábol látszik hogy amit mond azt úgy is gondolja eddig még nem volt ennyire biztos semmibe se*

-Akkor most a vőlegényhez fordulnék,tanuk híján!
Marcus itt vannak a gyűrűk?Ha igen akkor kérlek huzzátok fel egymás ujjára!
*csak nézi hogy vajon Marcus elhozta e a gyűrüket*

*Kicsit megütődik*~ A gyűrű~*gondolja majd a zsebébe kezf turkálni, kicsit frászt kap de hirtelen rálel a kis dobozra amit eddig még a lánynak se mutatott meg, majd kinyitja és kiveszi a gyűrűket abbol az eggyiket Cress ujjára húzza közbe mosolyog és a lány szemét nézi, nem is szólal meg most annyira boldog hogy nem tudja szavakba önteni*

*Mosolyogva nyujtja oda kezét és miközben a mindjárt férje felhúzza az újára a gyűrűt végig az arcát figyeli.*~Most én jövök.~*Gondolja és már a kezében a gyűrű amit a férje ujjára szánt.*~Na így már tökéletes.~*Gondolja és mosolyogva pillant fel a mindjárt féjére.*

*Dorien szinte repdes az örömtől,még jo hogy nincsenek szárnyai,mert akkor most kivinné a cserepeket*
-Kedves Marcus és kedves Cressida akkor nincs más hátra,minthogy kimondjam férj és feleség vagytok!
És hogy ezt itt jelképesen megpecsételjétek Marcus kérlek csókold meg,nem a menyasszonyt hanem a feleségedet!

*Elmosolyodk majd elgondolkozik gondolatok ezrei röpködnek keresztül a gondolataiba, arra gondol eddig csak azzal volt megelégedve hogy mindig jó pénzt fejtsen ki az áldozatai megöléséből vagy elkapásábol akkor azt hitte erre a pillanatra várt míg élt de most bebizonyosodott hogy tévedett, ahogy nézi Cressidat elmosolyodik és rájön hogy lehet erre a pilanatra várt egész életébe és boldogan öleli át a lányt és csókolja meg*

*Mosolyogva hallgatja az atya szavait majd mikor az a rész jönn hogy csókal megpecsételjék örömel simul bele a férje karjaiba. Ebbe a csókba bele adta minden reményét és szerelmét az eljövendö életükel kapcsolatban.*-A reggilt az ágyba kérem én férjecském.*Jegyzi meg mosolyogva és még egy csatanos csókot lehel a férje ajkira.*

-Gyermekeim menjetek békével,és kívánok nagyon sok boldogságot!
Mégvalami,engem itt mindig megtaláltok ahogy eddig is!
Majd néha nézzetek be hozzám és meséljétek el mi történik veletek!
*Majd kezet nyujt Marusnak,és Cressidanak*
-Mindörökkön örökké Ammen

*Elmosolyodik majd kezet fog az atyával*-Viszlát atyám, még találkozunk és köszönöm*mondja majd Cres s felé fordul és felkapja*-Hát ez csak természetes kedves*mondja és kimennek a teremből*-Jó éjt atyám és sok szerencsét*mondja*

*Az éjjel történtektől még mindig elég feldúlva lép be a kápolnába. Sosem volt vallálos, de gondolta, hogy esetleg egy ilyen hely némi megnyugvást hozhat. Lenyomja a kétszárnyú kapun a kilincset és belép. Megcsapja a hűvös, amely általában a kápolnákat uralja. Nem esik most rosszul. Salvador lassan elindul a padsorok között előre az oltár felé. Közben nézi a díszítéseket, magát az építészetet is. Gondolatai viszont még mindig a tegnapi nőn járnak, a megcsonkított nyálkás testén. Minden alkalommal beleborzong. Kellemetlen felidézni ezeket az eseményeket, de mégis állandóan a fejében kavarognak.* ~Most már nincs visszaút.~ *Gondolja, hiszen az árny már meglátta. Ha már ennyire beleártotta magát az itteni dolgokba, nem hátrálhat meg. Tovább kell folytatnia a kutakodást. De egyelőre kicsit meg kell nyugodnia. Az első sorokhoz érve megáll és felnéz az oltárképre, majd a gyertyákra. Végül a harmadik sorba balra helyet foglal és felsóhajt.*